Új Néplap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-08 / 131. szám

1999. június 8., kedd Megyei Körkép 3. oldal Mindennapi energetika Takaréklángon A szolnoki regionális energe­tikai tanácsadó központ jó­voltából a világítástechnikai bemutató után egy újabb or­szágjáró szakmai konferenci­ának ad helyet a megyeszék­hely. Június 9-én az energia- takarékos - és így pénzt meg­takarító - épületfelújítások­ról, hőszigetelésekről hall­hatnak az érdeklődők. Mint a Dugonics Péter, a regi­onális energetikai tanácsadó iroda vezetője érdeklődé­sünkre elmondta, a mostani szakmai naphoz hasonlót nagy figyelem kísérte már az ország több pontján. Ezeket a hagyományokat folytatva a szakértők előadását megelő­zően a szolnoki program résztvevői is közös bejáráson vesznek részt két lakótelepi épületben, megvitatva a közös képviselőkkel a felújítás lehe­tőségeit. A helyszíni szemléket kö­vetően a meghívott önkor­mányzati vezetők és a lakó- közösségek vezetői a megye­házán beszélhetik meg többek között az Energetikai Hivatal, a Gazdasági Minisztérium munkatársaival és jó néhány, az energetikában érintett ha­zai és külföldi cég vezetőjével a teendőket. T. J. Leszavazták Aprajafalvát Nem vette fel az Aprajafalva nevet a törökszentmiklósi böl­csőde, mivel a képviselő-testü­let nem fogadta el ezt a névvál­tozást. Három ismert intézmény névváltozása volt a téma a kö­zelmúltban. A Székács Elemér Mezőgazdasági- és Élelmiszer- ipari Szakközépiskola azzal in­dokolta névváltoztatási kérel­mét, hogy a több szakon folyó képzés, amit a megnevezésben feltüntettek, hosszúra nyújtotta a nevüket, nehezen megjegyez- hetőre. Az új név: Székács Elemér Szakközépiskola lett. A városi könyvtár is új nevet szeretett volna kapni, illetve azt, ha nevében szerepel az egyébként hozzá kapcsolódó helytörténeti gyűjtemény is. Kossuth Lajos és Ipolyi Arnold merült fel, mint névadó. Végül az Ipolyi Arnold Városi Könyv­tár és Helytörténeti Gyűjte­mény nevet kapták. A városi bölcsőde pedig azért szeretett volna új nevet fölvenni, mivel sok bölcsőde, óvoda megtette már ezt. A ja­vaslat azt volt, hogy Apraja­falva Bölcsőde legyen, mivel ilyen nevű nincs még az or­szágban. A törökszentmiklósi képviselők azonban nem fogad­ták el ezt a javaslatot. A legszebb példány volt a legbetegebb ,JVyárfaáldozat” az árvízvédekezésért Bár maga a Közép-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóságnál sem jó szívvel teszik, de kénytelenek mintegy tizenhárom nyárfát ki­vágni a szolnoki Tisza-híd lábánál, egyrészt növény-egészség­ügyi okokból, másrészt kármegelőzési és egy jövendő árvízi védekezési fejlesztés érdekében - tudtuk meg az érintettektől. szélve arról, hogy egy jövendő árvízi védekezési fejlesztés ér­dekében is meg kellett tenni ezt a lépést. Ám van egy kevésbé próza­ibb ok is: ezek a nyárfák öre­A Tisza-híd felől érkezőt igen furcsa látvány fogadja, mivel a megszokott zöld lombkoronafal helyett most az ott lévő, eddig takarásban - és árnyékban - álló épületek fala látszik. A Moment diszkó mellett pedig ott sorakoznak a kivágott ha­talmas nyárfák feldarabolt tör­zsei. Mivel a szolnoki lakosok általában rossz szemmel nézik, ha valahol fákat vágnak ki, ezért megkérdeztük Varjú La­jost, a Kötivízig szolnoki sza- kaszmémökét, miért is van szükség minderre. Mint a szakember elmondta, már annak idején, áprilisban be­jelentették a kivágásokat, ami­nek most jött el az ideje (eddig a vízben álltak a fák, illetve munkagépekkel nem lehetett a süppedős talajra rámenni). Már a tavaszi védelmi mun­kálatok idején látható volt, hogy előbb-utóbb ki kell vágni a nagy fákat. Ezek ugyanis el­kezdtek kidőlni, és a víz felé dőlő fa nagy mennyiségű föl­det kiszakíthat gyökerével a töltésből. Emellett rádőlhetnek az ott lévő épületekre is, így kármegelőzésként is a fűrész mellett döntöttek. Nem he­gek, túlkorosak. Ugyan kívül­ről egészségesnek tűnhettek, de belülről bélkorhadtak vol­tak. Az pedig külön érdekes­ség, hogy éppen a legszebbnek látszó nyárfa volt a legbete­gebb ... B. Gy. Űjra tárgyalnak a természetvédelmi központ sorsáról A jövő bizonytalan Püspökiben? Az idei év biztosnak tekint­hető a tiszapüspöki termé­szetvédelmi központban, ám a jövő kissé bizonytalan. Napirendi téma lesz az önkor­mányzat ülésén a központ to­vábbi sorsa. Hogy szükség van rá, azt senki nem vitatja. Idén nyáron például tizenhatféle csoport jelentkezett be. Mint ifj. Magyar András vezetőtől meg­tudtuk, sok csoport hagyomá­nyosan visszatér, erdei iskola, nyári tábor formájában. Gim­náziumok, óvodák, általános iskolák jönnek Budapestről, Szolnokról, Kengyelről, Török- szentmiklósról, Szajolból, Jászberényből és természetesen a helybeli gyerekek is igénybe veszik. Az egyszerre 37 személyt el­helyezni képes központban nem is a kínálattal van gond. Hiszen a sok tábor, erdei iskola azért választja Tiszapüspökit úticélul, mert itt szakmai segít­ség és programok mellett egye­dülálló természeti környezet, állat- és növényvilág várja a gyerekeket. A gondot az okozza, hogy a fenntartáshoz (a befizetett tábo­rozási díjakon kívül) jelenleg csak az önkormányzat járul hozzá. Az idei év különösen rossz ilyen tekintetben, mert semmilyen pályázatot nem tud­tak benyújtani a működésre. Ugyanis csak a programokat támogatják a pályázatok, ami azt jelenti, hogy azok tudnak pályázni, akik táborokat, stb. szerveznek. P. E. Erőszak a kórházi portán (Folytatás az 1. oldalon) Vörös Miklós alezredestől, Szolnok rendőrkapitányától megtudtuk, a biztonsági őrt gyanúsítottként ki is hallgatták, aki azonban épp ellenkező tar­talommal adott számot a történ­tekről, mint a feljelentést tevő áldozat. Az őrt alkalmazó biztonsági cég szerződés alapján dolgozik a kórházban, és mint azt az in­tézmény főigazgató főorvosa, dr. Baksai István elmondta, ez idáig mindenki megelégedé­sére. A korábbiakban ugyanis semmiféle atrocitás nem fordult elő. A főigazgató most minden­esetre hivatalos magyarázatot kért a cégtől a történtekre. Az eset alapkérdésére, azaz hogy ki és miként akadályoz­hatja meg a beteget a kórház el­hagyásában, Dr. Baksai István a következőt válaszolta:- Senkinek sincs joga ehhez, ez a beteg akaratától függ. Ah­hoz természetesen joga van a kórház személyzetének, hogy minden erejével meggyőzze a beteget arról, ne tegyen olyat, amivel árthat saját magának. Ezek azonban csak érvek lehet­nek, erőszakról szó sem lehet. Erőszakot természetesen az őr sem választhat, de joga van a védekezésre és ahhoz, hogy se­gítséget kérjen a rendőrségtől - nyilatkozta. A főigazgató elmondta, va­lóban adódhatnak olyan esetek, amikor a kórházban kezelt be­tegnek átmenetileg, néhány órára el kell mennie ügyes-ba­jos dolgainak elintézése miatt. Különböző praktikus szempon­tok miatt azonban fontos, hogy tudják, hol tartózkodik a beteg, ezért az a szokás az intézmény­ben, hogy ilyenkor az illető be­jegyezteti kilépési szándékát az osztályon. De még ennek elma­radása sem adhat okot az erő­szakra. H. Gy. Közérzetünk Rossz szomszédság magyar átok?- Mi, románok, nem Ázsia fenekéről jöttünk! - mondta egy magát liberális politikusnak valló román pártember a szombati Romá- nia-Magyarország futballmérkőzés előtt. Sajtóbeli nyilatkozatával persze nem állt egyedül. Romániában a legtöbb újságban már jó előre tüzelték a szurkolókat a magyarok „eljövetelére”. Talán emlí­teni sem kell, milyen becsmérlő nyilatkozatokat tettek a magyarok­ról - nemcsak a csapatról, hanem a népről is - a Funar- és Tudor­féle ultranacionalisták. Az üvöltő kórushoz csatlakoztak sajnos a focisták is, akik szó szerint arra készültek, hogy majd „megeszik” a magyarokat, sőt volt, aki azt mondta: még a NÁTO-tól is elveszik a kedvünket. Jól látható: mindez már korántsem a sportról szólt, ha­nem a magyarok elleni politikai hecckampányról, rájátszva arra, hogy a magyarok és a románok együttélése e térségben sajnos so­sem volt felhőtlen. Hogy aztán milyen lehetett e légkörben focizni, azt nem kell ecsetelni. Tömör füttykoncert a Himnusz alatt, váloga­tott szitkozódás, üvöltözés, ha magyar játékoshoz került a labda. Látszik: nem kedvelnek minket Romániában. Meg nem kedvelnek minket Pozsonyban sem, ahogy nem ked­velnének minket valószínűleg Belgrádban sem. Mint ahogy mi sem nagyon kedveljük őket. Sajnos, ez tény. Bárcsak ne így lenne! De nem, az uszítás, a gúnyolódás, a félelemérzet az, amiben részünk van. Az, hogy bármilyen sportrendezvényen a szomszédos ország­ból érkezettet meg kell alázni. Bizonyítani, hogy igenis mi vagyunk a magasabb rendű faj, mások csak jöttmentek lehetnek. Ez az, ami­ért nem is mentek-mehettek magyar szurkolók Bukarestbe, mert senkinek sincs kedve - jobbik esetben - laposra veretni magát. (Az MLSZ is inkább lemondta a magyaroknak fenntartott kétezer je­gyet ...) Ezért van nagy erejű rendőri készültség egy-egy sport- eseményen, főleg focimeccseken. Ezért van az, hogy míg kor­mányzati szinten mind Szlovákiával, mind Romániával egyre job­bak a kapcsolataink - köszönhetően az ott végbement politikai for­dulatnak is -, addig ez az átlagemberek, a „tömegek” szintjén egy­általán nincs így (tisztelet a kivételnek!). Szóval, gyűlöljük mi rendesen egymást, miközben hivatalosan mindannyian egy irányba igyekeznénk: az Európai Unióba. A kér­dés csak az, hogy ott miként fogunk majd egymással szemben vi­selkedni. Mert a román-magyar meccs, bár Éurópa-bajnoki selej­tező volt, és jobbnak bizonyultak nálunk a házigazdák, de az euró­pai normák tekintetében azért egyáltalán nem érezhetik magukat győztesnek. Mi pedig a holnapi magyar-szlovák meccsen bizo­nyíthatunk ... Baranyi György A hetvenedik nap után Meredten bámult az égre. A repülőket kereste, melyek felébresz­tették kora délutáni szendergéséből. Hunyorítva ki tudta venni, ahogy az egyik vadászgép hozzátapad a tankerhez, míg egy másik mellettük cirkál. Nem először vette szemügyre ezt a műveletet, hi­szen több mint hetven napja háza felett szállnak el menet és jövet a NATO-gépek, mégis megborzongott a kora délutáni hőségben. Több, mint hetven napja hullanak a bombák jugoszláviai váro­sokra, de még mindig nem tudott megbarátkozni a pusztulást vivő vasmadarakkal. Gyakran éjjel is hallja, amint elhúznak a bombá­zók. Ilyenkor görcs áll a gyomrába, és csak nehezen, hajnalban tud újra elszenderedni. Álmában aztán ő is repül - vissza a múltba. A fél évszázaddal ezelőtt, még gyerekként átélt háború képei peregnek a szemei előtt. Hallja az angol, francia bombázók zúgá­sát. Ott ül a pincében és érzi, ahogy anyja összerezzen minden egyes becsapódásnál. Aztán vége a légiriadónak, mehet ki az ut­cára játszani. Lohol barátjához. Több is mint barát, már-már test­vér, hiszen mindketten a közeli tanyákról jöttek be a rokonokhoz. Nagyapja szerint ugyanis, ha jön a front, nagyobb biztonságban lesznek a városban, mint a pusztán. Rohan az állomás felé, ahol ba­rátja nagybácsijának háza áll. Csak fél szemmel sandít a még füs­tölgő romokra. Az állomástól több száz méterre elrepült síndarab­nál is csak egy pillanatra torpan meg, és máris szedi a lábát. Még pár lépés, és odaér a sarokházhoz, ahol be kell fordulnia. A ház azonban eltűnt, akár csak az utca. Barátja otthonából is csak egy fal maradt. Az udvaron pedig egy tehervagon megcsavarodott ten­gelye hever. À rádió krónikájának szignálja ébreszti fel. A hírolvasó éppen arról beszél, hogy megakadni látszanak a tárgyalások a békéről. Bizonytalan, hogy a szerbek kivonulnak-e Koszovóból. A NATO folytatja a légiháborút. Újabb bombázó húz el a ház fölött. A férfi megborzong. Teleki József Magyar győzelem a játék ünnepén Jöttünk, láttunk, győztünk - mondhatták el azok a közép- iskolások, akik a hét végén megyénket képviselve ültek a sakktáblához és az összponto­sítást, szellemi erőfeszítést, ügyességet igénylő társasjá­tékok elé a franciaországi Somme megye központjában, Amiens-ben. Itt rendezték meg ugyanis 250 fiatal részvé­telével a Tegyék meg tétjei­ket! című versenyt. Megyénk idén először kapcso­lódhatott be a versenyekbe, és a hét középiskolából érkezett harmincöt fiatal több olyan játé­kot kipróbálhatott, amelyek ad­dig ismeretlenek voltak a szá­mukra. A franciák kilenc éve szervezik a játékokat, melynek célja, hogy a társasjátékokban rejlő kreatív elemeket, em­beri kapcsola­tokat kihasz­nálva próbál­ják ellensú­lyozni a szá­mítógépes já­tékok fölé­nyét. Az öt já­tékban elért eredmények alapján nem kis meglepe­tésre Jász- Nagykun- Szolnok me­gye végzett az első helyen, meg­előzve a vendéglátókat és az angliai Durham versenyzőit. A sakkversenyt a törökszentmik­lósi Bercsényi gimnázium di­ákja, Fekete Zoltán nyerte a me­zőtúri Teleki Blanka Gimnázi­umot képviselő Pál Balázs előtt. A legeredményesebb külföldi csapatnak járó tiszteletdíjat a kunhegyesi Nagy László Gim­názium csapata nyerte el. (bgy) Esély a regionális fejlesztésre Az észak-alföldi régió megyéi - Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun- Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg - olyan régiófejlesztést tar­tanak elfogadhatónak, ami nem csökkenti, hanem erősíti a ré­giót alkotó megyék fejlődési esélyeit - hangzott el tegnap Deb­recenben a Magyarország régiói - régiók Magyarországa című országos rendezvénysorozatot ismertető sajtótájékoztatón. Sinóros-Szabó Botond, a Földművelésügyi és Vidék- fejlesztési Minisztérium (FVM) országos területfej­lesztési központjának főigaz­gatója elmondta, hogy az első rendezvényt június 24-én csü­törtökön tartják Mátészalkán, ahol az Észak-Alföld régió három megyéjének politikai, gazdasági vezetői, szakembe­rei találkoznak a kormányzat és az Európai Unió vezető képviselőivel. A rendezvénysorozaton el­sősorban a megyék értékeit kívánják megismertetni egy­részt a leendő régiókba tömö­rülő szomszéd megyék képvi­selőivel, másrészt a kor­mányzattal, illetve az Európai Unióval. Láyer József, a Hajdú-Bi­har Megyei Területfejlesz­tési Tanács elnöke a sajtótá­jékoztatón arról szólt, hogy e rendezvény elindíthat egy olyan folyamatot, melynek során a három megye köze­lebb kerül egymáshoz, s kész egymással és egymásért dol­gozni az európai uniós csat­lakozás folyamatában. A hajdú-bihari elnök szerint csak ezzel lesz esélyük arra, hogy minél több pályázatot nyújtsanak be az EU-hoz, és ezáltal minél több forrást biztosítsanak a régió fejlesz­téséhez. Búsi Lajos, a Jász-Nagy- kun-Szolnok megyei közgyű­lés elnöke közölte: a megye­gyűlés pénteki rendkívüli ülésén elfogadta az észak-al­földi régióhoz való csatlako­zást. A megye korábban egy főváros nélküli központi ré­gióhoz szeretett volna tar­tozni. „Mivel a legjobbat nem tudtuk megvalósítani, így el­fogadtuk az észak-alföldi ré­gióhoz való csatlakozás ter­vét” - mondta. (MTI) I Tucatnyi fát kellett kidönteni a Tiszaliget „kapujában” Szimultán a francia ifjúsági sakkvilág bajnokkal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents