Új Néplap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-04 / 128. szám

1999. június 4., péntek Körkép 9. oldal Elment a repülés „szürke eminenciása” Mint ahogy egész életében minden egyebet, ezt is csöndben, emberfeletti önfegyelemmel tette: hosszan tartó betegség után hunyt el, szinte csak a család, a barátok, egykori tanítványai értesültek róla. Ám akik hallották, megdöbbenéssel vették tu­domásul, hogy Molnár István, a szolnoki repülés egyik megte­remtője, nagy öregje és meghatározó alakja nincs többé... saját repülőgépeket vásárolt, és önerőből épített hangárt a Szol­noki Repülő Egyesület. Mindezek mellett pedig híres volt szerénységéről. Számtalan elismerés mellett 1964-ben Molnár István (képünkön a pilóta) hosszú évtizedekkel ezelőtt, még a repülés hőskorában jegyezte el magát a gépmadarakkal. A levegő volt az ő igazi otthona. A szolnoki repülés legnagyobb egyéniségének lelke néhány napja örökre az égbe szállt... Hatvanhárom esztendeje vá­gyott először a felhők fölé, és a háború után lett a szolnoki sportrepülőtér parancsnoka - emlékeztek rá barátai, tisztelői, Hajnal Sándor jelenlegi reptér­parancsnok és Király Sándor veterán repülő. Máig legendák keringenek a fegyelemről, me­lyet a Szandai-réten megköve­telt és betartott maga is. Talán ennek volt köszönhető, hogy balesetmentesen és biz­tonságosan repültek tanítvá­nyai, akik közül ma sokan a magyar légierő legjobbjai. Minden bizonnyal az áldozat­készség és a repülés iránti elkö­telezettség tette őt a város repü­léstörténetének szürke eminen­ciásává is. Egész életében ke­rülte a „rivaldafényt”, ám a maga fegyelmezett csendessé­gével három és fél évtized alatt elévülhetetlen érdemeket szer­zett a szolnoki sportrepülés fel­tételeinek megteremtésében. Reptérparancsnokként a há­ború után két évig csak a lö­vészárkokat és bombatölcsére­ket temette társaival a Szandai- réten. Tevékenységének kö­szönhetően a hatvanas években hazánkban egyedülálló módon megkapta a repülőoktatók leg­rangosabb nemzetközi kitünte­tését is, ám még tanítványai, társai elől is titkolta ezt. Az egyesület fotóalbumának egyik oldalán, a tagok közül egyedül az ő fényképe hiányzott. Nem szeretett „kirakatban lenni”. Megtehette. Hiszen beszélt he­lyette az élete, szóltak róla tet­tei. És ezek most beíródtak a repülők nagy történelemköny­vébe. Lelkét pedig örökre befo­gadta az ég, amelyhez már éle­tében is egy kicsit közelebb ke­rült, mint egy hétköznapi földi halandó . .. Bugány János Tíz év története interjúkban elbeszélve Tegnap délután tartották Szolnokon a Technika Házá­ban Fábián Péter Közelképtár című interjúkötetének bemu­tatóját. A könyvpremiert dr. Szabó László egyetemi tanár, az MTA Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Testületének el­nöke, a Jászkunság című folyó­irat szerkesztője nyitotta meg. Ez a testület adja ki ugyanis a Jászkunság Füzetek sorozatot, amelynek 13. kötete a Közel­képtár. Szabó László beszélt a könyv születéséről, ismertette a tudományos testület tevékeny­ségét és a Jászkunság helyzetét, helyét a megye tudományos életében. A könyvről Szigethy András, a Népszabadság főmunkatársa beszélt. Ismeretes, hogy az inter­júk majdnem egy évtizeden át a Népszabadságban jelentek meg. Méltatta azt a nagy előkészítő munkát, amely a sokszor egy­szerűnek tűnő kérdések mögött volt. Tíz év történetét foglalja össze a könyv, mondta, az élet szinte minden területén. Nehéz volna olyan lényeges kérdést, problémahalmazt találni, amely­ről ne lenne szó benne. A szerző módszeresen faggatja ki partne­reit. Ki a magyar? Mi a magyar? Mi a magyar kultúra útja a vál­tozó világban? Ezek és más kér­dések foglalkoztatják, s a vála­szokkal tájékozódási pontokat ajánl. Részleteket hallhattunk a könyvből, majd Szigethy And­rás beszélgetett a szerzővel. En­nek során Fábián Péter saját munkájának folyamatosságáról és diszkontinuitásáról beszélt. Mint elmondta, életpályájára visszatekintve győzelmekről és vereségekről adhat számot, olyan vereségekről is, amelyek­ből tanulni lehet, sőt amelyek fölemelik az embert. A hangsúly mégis a folyamatosságra, ön­maga vállalására került. A könyvpremier után a szerző dedikálta könyvét az érdeklődő olvasóknak. A TÉVÉ KÉPERNYŐJE ELŐTT Talán megbocsátja az olvasó, ha ezúttal nem arról beszélek közvetlenül, amit láttam, ha­nem arról szólok közvetve, ami látható lesz majd a képer­nyőn. Ugyanis, sajnos, manapság az igazán érdekes, izgalmas dolgok nem a képernyőn tör­ténnek, azon kívül, a televízió háza táján, ahol is kitört a vi­har, erős szelek dúlnak, sze­mélyi változtatásoktól hangos a közszolgálati. Nyilatkozatok hangzanak el a kétségbeejtő helyzetről, maga az újonnan kinevezett ügyvezető elnök is földre roggyant óriást emleget, amikor az intézményről be­szél. Nos, ezt a megroggyant óriást kellene talpra állítani. A kérdés: hogyan? És ha majd megáll is a lábán, vajon merre is induljon, ha lépni akar? - ez talán még a talpra állításnál is izgalmasabb. Mert ami most van, az kétségtelenül tarthatat­lan, hisz hovatovább nézhetet­len a Magyar Televízió mű­sora - kiürült, gondolatsze­gény és ötlettelen (maradnak a sorozatok), és ez olykor még a hír- és vitaműsoraira is ráillik. Hová, merre, közszolgálati? Ami jövőbeli sorsát illeti, hallhattunk már véleménye­ket. Maga a miniszterelnök is kifejtette elképzelését a rádió egyik reggeli adásában, misze­rint nem sokkolásra, inkább gondolkodásra késztető tele­vízióra lenne szükség. Amivel mélyen egyetérthetünk. De hogy öreges, kicsit unalmas is legyen - ez is elhangzott töb­bek között -, az már bizony elgondolkodtató. Jó, ha azt vesszük, hogy jelenleg a tévé nagyon unalmas, akkor ehhez mérten a kicsit is előrelépés­nek tekintjük. Ám igazán az lenne jó, ha az unalom teljesen száműzettetnék a képernyőről. Állítólag a szórakoztatásban is jártas Szenes Andreára mint általános helyettesre várna ez a feladat, az unalom szám­űzése, aki egyebek között ré­gebbi televíziós személyisé­gek visszacsábításával is kí­sérletezik. Hogy kiket hoz vissza, arról egyelőre nem szól a fáma. Mindenesetre, ha azt vesszük, hogy hovatovább egy, csak egy legény van tal­pon a vidéken, mármint a köz- szolgálati televízióban, és az épp Rózsa Gyuri - aki külön­ben vetélkedőjével, a Ki ma­rad a végén?-nel buzgón őrzi a tévé egyik, ha nem utolsó szel­lemi végvárát -, akkor nagyon is szükség volna igazi egyéni­ségek újbóli jelentkezésére. Az immár közismert okok­ból elbocsátott Juszt László pótlásáról is gondoskodni kell, aki Kriminálisával igen nagy népszerűségre tett szert. Érde­kes, vagy talán természetes is, hogy ő, aki a Nyitott száj mű­sorvezetője volt nem oly rég, most arra fázott rá - népiesen szólva -, hogy túlságosan nagyra nyitotta egyesek sze­rint a száját, s bizony menten megütötte a bokáját: távoznia kellett hirtelen. Sőt, ha a titok­sértés vádja bebizonyosodnék, súlyosabb következményekre is számíthat. Erről ennyit. Megemlítem, Horvát János is búcsúzik, vasárnap utoljára je­lentkezik Ön dönt című műso­rával, amely ha nem is örven­dett különösebb népszerűség­nek, egy bizonyos fajta igényt mégiscsak kielégített, közös gondolkodásra serkentett - minden sematizmusa ellenére. Aztán a szolnoki, illetve veszprémi látogatás után ki­múlik a Színházról színházra is, melyet Kerényi Imre „fém­jelzett”, de aki már az említett adásokban sem vállalta a mű­sorvezető szerepét, kifejezvén ezzel elégedetlenségét az elő­t álló anyagi bonyodalmak mi­att, magyarán nem fizetett a te­levízió. Pedig egy-egy estén, amikor az adott színház leg­jobb formájában igyekezett megmutatni magát, színesen, az mindig a kellemes időtöl­téshez tartozott, igényes szó­rakozást jelentett. Nem tudni, a múltidéző, a históriát pásztázó Showbál- vány is meddig tudja még ma­gát tartani. Legutóbb az 1954- es esztendőt hozta köze- lünkbe; azt az évet, amelyben először csapoltak a dunapente- lei vasműben, amely a gyer­mekbénulás elleni oltóanyagot is meghozta, s amelyben meg­alakult a főváros színicsemeté­inek óvodája, ahová Verebes István is járt hajdanán, s aki most a tőle megszokott fanyar humorral idézte emlékeit, köz­tük az óvodából való kicsapa- tásának mulatságos történetét. És itt találkozhattunk Szenes Ivánnal - az ő lánya lett a tele­vízió mindenható vezetője -, aki sok-sok slágerré vált dal, például a Szomorkás a hangu­latom máma című nóta szöve­gének is szerzője; és ízelítőt kaptunk a személyi kultusztól megfertőződött világtól is. Nem lehetett könnyű dolga a szerkesztőnek, amikor arról döntött, mit is vegyen számba, mit mutasson meg, hogy jel­lemezze hűen ezt az ellent­mondásos időszakot, amely­ben a jó és a rossz oly sajátsá­gosán keveredett. Igazán nem is sikerült bemutatnia. Nos, sorsdöntő napokat él a televízió, a közszolgálati, s mi, nézők reménykedve várhat­juk, mit is hoz számára, szá­munkra a jövő. Egyelőre leg­jobb, ha megérzéseinkre hall­gatunk, melyek azt súgják: annál rosszabb, mint ami most van, aligha lehet. Vagy talán mégis? Valkó Mihály A helykiválasztás egyben elismerés is Régészeti és művészettörténeti vándorgyűlés Szolnokon A Magyar Régészeti es Művé­szettörténeti Társulat há­romnapos vándorgyűlést tart Szolnokon június 3-a és 5-e között. A tegnapi megnyitón Szabó Jó­zsef, a megyei önkormányzat el­nökhelyettese és Kovács Libór alpolgármester mondott rövid be­szédet. Szabó József hangsúlyozta, hogy a vándorgyűlés színhelyé­nek kiválasztása elismerés a me­gye múzeumi szervezetének. S hogy ez az elismerés indokolt, bi­zonyítja, hogy már két múzeu­munk kapta meg Az év múzeuma kitüntetést. - Ez a megye nem gazdag műemlékekben - mondta végül -, de az előadásokban és a résztvevők kirándulásain öröm­mel mutatjuk meg, ami ezen a tá­jon látható. Kovács Libór emlékeztetett arra, hogy utoljára huszonöt éve volt e mostanihoz hasonló ván­dorgyűlés Szolnokon. Felidézte Kaposvári Gyula, az akkori mú­zeumigazgató emlékét, méltatta tudományos és tudományszer­vező tevékenységét. Dr. Kertész Róbert, a mú­zeum igazgatója a megyei múze­umi szervezet felépítéséről, tevé­kenységéről tájékoztatta a részt­vevőket. Külön beszélt a képző- művészeti és a régészeti gyűjte­mény kialakulásáról. A program szerint délután ré­gészeti és művészettörténeti elő­adások hangzottak el, este pedig fogadást tartottak a Damjanich múzeumban. Ma a vándorgyűlés résztvevői kirándulásra indulnak a Jász­ságba és a Nagykunságba, szom­baton pedig megtekintik a Dam­janich múzeum kiállításait, és szolnoki városnézésen vesznek részt. ba 20 ÉVES A MŰVELŐDÉSI KÖZPONT VÁROSI MŰVELŐDÉSI ÉS ZENEI KÖZPONT KHT. Szolnok PROGRAMAJÁNLATA ZENÉS KORZÓ I. JÚNIUS 4.15.00 órától KÖNYV-IRODALOM KÖSZÖNTÉSE írók, költők közönségtalálkozója, dedikálás Résztvevő írók, költők: Turczi István - főszerkesztő, Parnasszus Költészeti Folyóirat Tornai József, Szentmártoni János, Kulicz Gábor, Oravecz Péter, Jenei Gyula - felelős szerkesztő, ESŐ Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Irodalmi Folyóirat Dienes Eszter, P. Nagy István, Várszegi Tibor Találkozás Forli-Szolnok című kötet bemutatása: Bistey András „Töretlen hittel” - Dinnyés József dalénekes műsora „Mesterdalnokok” Szolnokon - a Lyra Együttes zenés irodalmi műsora Könyvvásár - a könyvstandon június 4-én, 5-én a 70. Ünnepi Könyvhétre megjelent művek gazdag választéka megvásárolható JÚNIUS 5.19.00 óra KONCZ ZSUZSA KONCERT Sztárvendég: TOLCSVAY LÁSZLÓ JÚNIUS 5.19.00 óra A Varga Katalin Gimnázium Díszudvarában A SZOLNOKI FILHARMONIKUS ZENEKAR HANGVERSENYE Közreműködik: Diego Alonso - zongora (Spanyolország) Vezényel: Báli József JÚNIUS 8.17.30 óra - színházterem AGYKONTROLL TALÁLKOZÓ ZENÉS KORZÓ II. JÚNIUS 11.15.00 órától JUNIÁLIS - SZOLNOKIAK - SZOLNOKIAKNAK együttesek, szólisták zenés műsora. Zeneteraszon a zenét szolgáltatja: Bartók Béla ZeneiskolaBig Band-ja Őrző-védő munka Szánhúzó kutyák bemutatója Fajtabemutató (társasági kutyák, különleges fajták, kedvencek) Az állatorvos válaszol Kérdezz-felelek j áték ZENÉS KORZÓ IV. JÚNIUS 17.15.00 órától OVÁCIÓ - TANÉVZÁRÓ BULI általános és középiskolások vidám zenés délutánja Sztárvendégek: Szolnoki Befutók a Kifutón Grand Canyon Steak House Zenekara, a Chris JÚNIUS 30-IG TERMÉSZETVARÁZS című fotókiállítás JÚNIUS 18-IG MACI HAD - vándorkiállítás - Balázs Antal régi játékmaci gyűjteménye LEGSZEBB JÁTÉKOM AMACI- városi gyermekrajz-verseny rajzainak kiállítása - DOBOZ(OK)BA ZÁRT MÚLT- színes fémdoboz gyűjtemény kiállítása ­Programjainkról felvilágosítással szolgálunk és jegyek elővételben kaphatók a Városi Művelődési és Zenei Központ Közhasznú Társaság jegypénztárában hétfőtől péntekig 15.00-18.00 óráig. Telefon: 06-56/344-133* ZENÉS KORZÓ III. JÚNIUS 12.10.00 órától KUTYAKORZÓ - AGILITI BEMUTATÓ a Szolnoki Kutyabarátok Alapítvány bemutatója Keverék kutyák szépségversenye Felvezető gyakorlatok Ügyességi feladatok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents