Új Néplap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-26 / 147. szám

Barátkozó mezőtúriak

A mezőtúri városi nyugdíjasklub életét kétségtelenül élénkíti más települések hat klubjával meglévő szoros barátságuk. A kölcsönös látogatások rendszeresek közöttük. Májusban például a túrkeve- iek, a zagyvarékasiak, a martfűiek mentek Mezőtúrra. Július utolján az öcsödieket várják. Augusztusban pedig, a híres, nevezetes túri vásárra a miskolciak és az érsekújváriak érkezésére számítanak. A miskolci Avas klub szervezésében húsz mezőtúri nyugdíjas utazik az idén Spanyolországba. A mezőtúri klubbal sokan szimpatizálnak. Sülyi Károly nótaénekes például műsoros estje bevételét a klub javára ajánlotta fel. Ezt az összeget felhasználva szerveznek kirándulást Pécsre és annak környékére.

Jubiláló martfűiek

Huszonötödik jubileumát ünnepelte a minap a martfűi városi nyugdíjasklub. Ez alkalommal Kozma Imre, a város polgármestere meleg szavakkal köszöntötte a klubtagokat. Dr. Sebők György pedig felolvasta Búsi Lajosnak, a megyei közgyűlés elnökének a klubtagoknak szóló, életük munkásságát elismerő, köszöntő levelét. Kifejezték jókívánságukat a népes vendégsereg tagjai is. Voltak köztük a kárpátaljai Técsőről, Zagyvarékasról. Törökszentmik- lósról, Mezőtúrról, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetétől, Homokról, Szentesről, Szolnokról, Miskolcról, Öcsödről.

A testvérklubok művészeti csoportjaikkal érkeztek a jubileumra. A bemutatók több órán át tartott sorozatát nehéz volna részletesen elemezni. A műsorból - a zúgó taps bizonyította - kiemelkedett a zagyvarékasi Kék Ibolya népdalkor és az ottani táncosok (mindenekelőtt Földes Imre) produkciója. Méltán érdemelt sikert a miskolciak tánccsoportjának bemutatója. A táncosok nem éppen tinédzseri korára való tekintettel a nézőket váratlanul érte az akrobatikus elemeket felvonultatott, látványos cigánytánc és a kánkán. Az ünnepség végén a klub aktivistáinak és a vendégeknek ajándékokat adtak át. A Pro Űrbe díjjal kitüntetett, 130 tagot számláló klub remélhetőleg a továbbiakban is sikerekkel, jó kapcsolatokkal és elismerésre méltó kezdeményezésekkel (mint a kárpátaljaiak elsők közötti segítésével) hallat magáról.

Ötvenéves találkozók Szolnokon

Osztályfőnöki óra a kedves Újvárosi iskolában, ahol nagy szeretettel fogadták az egykori diákokat

A napokban két jeles találkozót is tartottak egykori diákok.

Mint akkortájt mindenütt, Szolnokon az Újvárosi iskolában is ezelőtt ötven évvel végzett az első általános iskolai nyolcadik osztály.

Negyven, akkor végzett nyolcadikosból huszonketten jöttek el, néhányan már a közeli temetőben vagy messzi sírhantok alatt álmodnak. Ezért is volt, hogy az emlékezők két tanárukkal - Nagy Gizellával és Hargittai Tiborral a közeli temetőbe is kimentek: virágot vittek az egykori igazgató, osztályfőnök és a tanárok síijára.

már eltelt, minden nap egy ajándék - úgy érzik. A legidősebb 67, a legfiatalabb 63 éves. Akkor úgy hívták őket: a háborús korosztály.

Ma már senki nem hívja őket.

Nyugdíjasok...

*

Messzire hallatszott a zsivajuk az épület falai között. Egymás szavába vágva mesélték élményeiket. A katedrán két tanárnő figyelte elnézően egykori tanítványaikat. Kilencven év felett már nem volt erejük túlkiabálni a harsány „nebulókat”.

Mindez a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban történt, ahol az iskola elődjében, a Bánffy Kaszen húsz örökifjú, hetvenhez közeledő hölgyet feszített belülről a fiatalság összes emléke.

Mert hát fiatalok voltak még az érettségi napján, röviddel egy világégés után, akkor még huszonnyolcán. Aztán eléjük gördült az „Élet”, és ők felszálltak, hogy ki-ki regényes utazást tegyen az évtizedek alatt. A sors néhányukat távoli vidékekre sodorta. Az itthon maradottakkal is szeszélyes játékot játszott.

Ötveh esztendő után visszatértek ifjúságuk színhelyére, hogy hajdani csínytevéseiket, kalandfilmbe, történelemA „bánffy s" hölgyek jókedve ötven év után is a régi

Megkeresték valamikori osztálytársaik nyugvóhelyét is. Nehéz korszakban éltek, de nyitott volt (ők úgy érezték) előttük a világ. Lett közülük mérnök, tanár nem is egy, művész, pilóta, s még egy vezérigazgató is akadt. Mindannyian első generációs értelmiségiek, gyerekeiket is taníttatták, ahogy tőlük tellett. Már arra nem szívesen vállalkoznak, hogy ha most kezdenék... Az ő életük

talin Leánygimnáziumban ötven esztendeje érettségizett osztály egykori diákjai találkoztak.

Az efféle „nagy találkozások” mindig meghatóak. Kiváltképpen akkor, ha ily hosszú időt átívelve láthatják viszont egymást olyan emberek, akiknek élete évekig jóban-rosszban összefonódott. Ezt a hangulatot idézte hát a rendhagyó osztályfőnöki óra gyermekien izgatott zsivaja, hikönyvbe illő életútjaikat megosszák egymással. Hogy emlékezzenek elhunyt és távol lévő társaikra és tisztelettel adózzanak az évszázaddal közel egyidős tanáraik előtt.

S hogy egy élet tapasztalatával a hátuk mögött elhiggyék a lét örök bölcsességét: „A Jóisten, ha olykor megpróbáltatást küld is az emberre, erőt is ad hozzá, hogy azt elviselje ...”

Bódé a cseresznyefán

A pihenés még mindig illúzió

A hatvannyolc éves dr. Ur- bán István öt éve ment nyugdíjba. Előzőleg a Kereskedelmi és Gazdasági Főiskolán politikai gazdaságtant, gazdaságpolitikát, közgazdaságtant, gazdaság- elméletet és ezek mellett szociológiát tanított.- A nyugdíjazással járó változás kézzelfogható - mondja -, hiszen abbahagytam a tanítást. Örömömre szolgált, hogy a főiskola több munka- lehetőséget kínált számomra. Éltem a lehetőséggel. Vállaltam a főiskolát segítő alapítvány ügyeinek intézését. Ok- tatási-továbbképzési referensként az általános főigazgató munkáját segítem ezen a téren.

Sokirányú, szerteágazó, inkább szervezéssel ösz- szefüggő, jogi ismereteket is feltételező munka ez. Jobb tanulmányi eredményekhez, idegen nyelvek elsajátításához évente közel száz hallgatót segít az alapítvány.- A főiskolai lekötöttség mellett mivel tölti napjait?- Mint mindegyik nyugdíjasnak, nekem is megvan az egyéb elfoglaltságom. A család, a hobbikért, az autó miatt minden időmet be kell osztanom. Többet szeretnék a kertemben pihenni, de ez még csak illúzió.- Vegyük sorba a magánélet időtöltéseit.- Van egy fiam (a megyei labdarúgó szövetség titkára), s van egy nyolcéves unokám. A nagyapák tudják, hogy az élet legnagyobb kincse az unoka. Ő uralja a kertemet. Most is kiadta a feladatot: a magas cseresznyefa tetejére építsünk egy bódét, és kötélhágcsót szereljünk hozzá. Az lesz a búvóhelye. 1963 óta

van gépkocsim. Ha tehetjük, a családdal körbejárjuk az országot és a szomszédos területeket. Eljutottunk már a Fekete-tengerig és Olaszország középső részéig.- Mi a kedvenc beszédtémája ?- A politika, a sport és az autó.- Tudomásom szerint a politikai tudomány (szociológia) doktorai közül egyedül él Szolnokon. Hogyan foglalkozik politikával?- Aki hosszú ideig dolgozik a közéletben - akár állami vonalon, akár a politika területén - idővel többnyire elfárad. Nekem több mint húszévi munkaviszonyom

volt ezen a területen. Oktattam, és különböző beosztásokban Szolnok gazdaságpolitikai, városépítési ügyeit intéztem. Az az igazság, hogy elfáradtam ebben a munkában, és most már csak figyelem a politikai helyzet alakulását, de aktívan évek óta semmilyen vonatkozásban nem veszek benne részt.- Sportkapcsolatai hogyan alakultak?- Többen, többször megkerestek, hogy vállaljak valamilyen feladatot a város sportéletében. Voltam egyszer sportköri elnök. Elég hálátlan feladat volt. Nem is töltöttem be sokáig ezt a tisztet. Mostanában csak drukkolok a sportolókért - főleg a MÁV futballistáiért. Három év óta minden hazai mérkőzésükön ott voltam.- Mi okoz önnek bánatot, s mi ad örömöt?- A bánatot az egyre szaporodó betegségek okozzák. A kórházba kerülés mindig traumával jár, s ebből mostanában gyakran kijut. Örülni annak tudok, hogy sikerült a család életét szélsőségektől mentes régiókba terelni.

Dr. Urbán István

Az oldalt írta: Sóskúti Júlia, Simon Béla és Bugány János Fotók: Mészáros János

Égből pottyant emberek

„Megcsókoltam a géppisztolyomat”

Nem minden embernek adatik meg, hogy munkaidőben, s azon túl is azt tegye, amit szeret. Juhász József nyugállományú ejtőernyős alezredes ilyen tekintetben a szerencse fia. Valóra váltak gyermekkori álmai.

Harminchárom évig ejtőernyőzött. 2225 ugrást könyvelt el. Az elsők között kapta meg az aranykoszorús I. osztályú minősítést.

Szolnok volt életpályájának egyik állomása. Közel tizennégy évet töltött itt. Ez alatt az idő alatt több tízezer ejtőernyőst képeztek ki, s megannyi újítást kezdeményezett. Amikor például Szolnokra került, az egész országban mindössze hárman vezethettek ugrásokat. Évekbe tellett, de kivívta, hogy a századparancsnokok hajtogathassák be a katonák ejtőernyőjét, ők feleljenek a katonákért. Az ugrató-parancsnoki kiképzés megszervezése is az ő nevéhez fűződik.

Sok kísérleti ugrást hajtottak végre. Ugrottak négyszáz méterről, s nagy magasságból is. Éjjeli rekordokat állítottak fel. Elsőként ő ugratott erdőre. Ugrottak a Balatonra, a Dunára, a Tiszára. S mindezt milyen elJuhász József

képesztő körülmények között. Nem volt például összeköttetésük a géppel.- Ha terepre ugrattunk, kiírtuk, hogy hány méteres a szél - mondja. - A gépből meg látták, vagy nem látták. így történhetett meg, hogy egy hirtelen támadt, viharos szél a

szandai házak közé sodorta az ejtőernyősöket. Egyikük sisakját leverte a villanyvezeték, az ejtőernyő meg felakadt arra. A katona hol fel, hol le himbáló- dzott. Mondtam neki, csatolja ki a hevedert, s ugorjon le. így is történt.

Juhász József vezetése alatt valósulhatott meg a hadseregben az ejtőernyős sport. 1972- ben Belgiumban, a NATO által szervezett versenyen harmadik helyen végeztek. A magyar ejtőernyős-válogatott gerincét az általuk kiképzettek alkották.

Volt néhány nehéz perce. Taszáron például tévedésből ezer méter helyett háromszáz méterről ugrott ki a gépből. Akkor villant az eszébe, hogy az általa használt, Rakéta típusú ejtőernyőnek kétszáz méter a nyílási magassága. Kidobta a hasemyőt. Egy sárgaföldes gödör pocsolyájába csapódott. Az ejtőernyő az utolsó

pillanatba fogta meg. Ha nem a gödörbe esik, vége. A családjának így is halálhírét küldték.

Egyszer meg nagy magasságból, szerelvénnyel, fegyverrel hajtottak végre bemutató ugrást.- Amikor nyitni kellett, kirángattam a kiöl dót, de az ernyő nem nyílt ki - emlékszik. - Gondoltam, csinálok egy szaltót, majdcsak kinyílik, de az időbe tellett. Közben nagy ütést éreztem, elrepedt a szám, vérzett az orrom, de abban a pillanatban lobbant a

hasemyő, s rögtön ott volt a föld. Ámíg csináltam a szaltót, s közben 240 kilométeres sebességgel zuhantam, a géppisztoly biztosítójára ráakadt a hasernyő kioldója, s kinyitotta az ernyőt. Mivel későn, olyan öt-hatszáz méteren nyitottam, a szaltó után hiába nyúltam volna a hasemyőhöz. A géppisztolyom mentett meg a becsapódástól. Meg is csókoltam, mikor földet értem.

Juhász Józsefet Szolnokról a V. hadsereg törzsébe helyezték, és alezredessé léptették elő. Végül a Honvédelmi Minisztériumba került, onnan ment nyugdíjba. Most a Magyar Ejtőernyős Bajtársi Szövetség országos elnökhelyetteseként hódol nagy szerelmének. Életútjáról azt mondja:- Amellett, hogy sok volt a munka, szép élet volt - de mindennek van határa.

Juhász József (középen) Kassai Kálmán és Szabó Pál társaságában