Új Néplap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-19 / 141. szám
1999. június 19., szombat 5. oldal Körkép Nézőpont Hurrá, nyaralunk? A nosztalgia vitt be az évek óta nem látott kastélyba, amelynek udvarán korábban az ifjúsági tábor állt. Annak a régi nyárnak az emlékei még most is bennem élnek, a kíváncsiság irányította lépteimet, hogy megnézzem, kik azok a gyerekek, akik ma itt töltenek vidám napokat. A hely ugyanis olyan volt, mint a mesében. A kastély udvarán alakították ki a faházas tábort. A házak félkörben vették körül a központi kis teret, ahol gyülekeztünk, felvontuk a zászlót. A tábor mögött kezdődött az erdő. Bármerre is indult a gyerekcsapat, kiadós, boldogra fárasztó túrát tettünk. A faházakkal szemben játszótér, focipályával, szabadtéri színpaddal, ahol esténként ki-ki előadhatta, amit tudott, és izgatottan készülhettek a jelmezversenyre. Emlékszem, szalonnasütéssel búcsúztunk utolsó este. Emlékeket, azóta sem látott arcok, élmények, tábortűz melletti beszélgetések képét-ízét őrizve léptem be a kapun. A táborban nem volt élet. Közelebb menve láttam, hogy a faházakat néhány éve laka- tolták csak le. A kastély udvarán idős emberek pihentek: szociális otthon lett. Azonnal megértettem a miértet - az otthon működését támogatja az állam. A faházak némán, zárkózottan álltak a hívogató nyári napsütésben. Olyan volt, mint egy krimiben: az ember azt várta, hogy mikor bukkan elő valaki a tábor főterén. Látszott az épületeken, hogy egy alapos takarítás elég lenne ahhoz, hogy újra fogadhassák a zsibongó gyerekcsapatokat. Az egykori emlékek sajnálattá koptak egy szempillantás alatt. Sajnáltam azokat a gyerekeket, akik nem lehetnek itt. A mai diákok közül sokkal kevesebben jutnak el táborba, mint a mi gyerekkorunkban. Mert sok szülő nem tudja kifizetni az árat, és kevés az olyan alkalom, ami nem méregdrága lovasvagy nyelvtábort hirdet. És mert nemcsak az a bizonyos kastély udvari faháztábora zárt be azóta - amit én kerestem fel diákköri emlékektől kísérve -, hanem több más is. Ez a nyár megint sok diáknak telik el úgy, hogy a várt vaká- ciós élmények helyett marad a városi aszfalt, a városi játszótér, legjobb esetben a falusi nagymama unásig ismert háza. Nekem sem az fájt azon a keserűvé vált nyári napon, hogy a kastély az idős embereké lett. Az bántott, hogy a mi gyerekeink már nem jutnak be oda. Çauxőu &*>Hímzéssel nyugtatja a lelkét A tiszatenyői Szujó Balázsné szeretett dolgozni, de kisebbik fia fogyatékosán jött a világra, így ideje nagy részét otthon, gyermekével töltötte. A kézimunkázás jelenti számára az egyedüli kikapcsolódást. Kalocsai garnitúrája jelenleg az országos mezőkövesdi kiállításon tekinthető meg. „Kézimunkázással terelem el a figyelmemet” FOTÓ: CS. I. Az ötvennégy éves, nyugdíjas asszonynak jutott örömből is, bajból is. Nagyobbik fia egészségesen, a kisebbik oxigénhiány miatt szellemileg fogyatékosán jött a világra. A hétgyermekes családból származó anyának eszébe sem jutott otthonba adni gyermekét, sőt, attól félt, elveszik tőle.- Azt akartam, hogy családban nőjön fel a kisebbik fiam, akiről csak később derült ki, hogy beteg. Jánoskám hat évig nem beszélt, de megértette magát. Később a törökszentmiklósi és a szolnoki kisegítő iskolába vittem naponta, ahol csendes, jó magaviseletű, beilleszkedésre képes kisfiúnak tartották. Állandó felügyeletet igényelt, ezért nem dolgozhattam. A férjem keresetéből éltünk mind a négyen, aztán őt is leszázalékolták. A belvíz miatt házuk hátsó része leomlott, segélyből és rokkantnyugdíjból nehezen jut a tatarozásra. Minden fillérnek helye van, fontos, hogy a pénz időben érkezzék. A 28 éves János napjai egyformák, kedvenc dolgaihoz erősen ragaszkodik.- A vajas kenyér paradicsommal, az üdítő és a nápolyi a kedvence. Békés gyerek amúgy, de ha nem kapja meg, amit szeret, akkor rohama lesz. Nem is fizikailag fáradtam el, hanem lelkileg. Nemcsak a pénztelenség aggaszt, de Jánoskám sorsa is, hiszen nem egyszerre születtünk, nem egyszerre halunk meg. Biztos akad, aki segít majd neki, a bátyja is szereti, de mégiscsak én vagyok az anyja. A nehéz pillanatokban a kézimunkázás vagy a 'magyar nóta segít.- Egy szép nótáért kimennék a világból is. Gyerekkorom óta kézimunkázom, sokféle mintát hímeztem már: karcagit, színes úrit, eredeti szűrt, kalocsait, hódmezővásárhelyit, de a lilás, szomorú pamukos a kedvencem. Májusban a mezőkövesdi országos hímzőkiállításra a tiszatenyői hagyományőrző klub Szujó Balázsné kalocsai garnitúráját küldte el, aki megtiszteltetésnek érzi, hogy az ő munkáit választották, s arra gondol, a júliusi eredményhirdetéskor jó lenne egy kis elismerésben részesülni. V. H. Bódé a műemlék szobor mellett Kocsis Józsefhé, a terület mostani tulajdonosa azt szeretné, ha az önkormányzat máshová vitetné és máshol építtetné fel az egész létesítményt fotó: m. j. Amikor a kilencvenes évek elején kis hazánkban elkezdődött a privatizáció, jó néhány meghökkentő, elgondolkoztató eset történt. Az egyik Fegyverneken, a négyes főútvonal mellett. Aki a területet kapta, Kocsis Józsefné, valamikor idevalósi volt, majd elköltözött Budapestre. Tulajdonképpen nem a saját területét adták neki vissza, és ki tudja miért, miért nem, akik ezt az egészet intézték, elfeledkeztek arról, hogy itt egy csodálatos műemlék szobor is áll: Nepomuki Szent János szobra, amely évszázadok óta figyeli az idő múlását. Akadt, aki szóvá tette, de leintették, és így fordulhatott elő az a nem mindennapi eset, hogy Ko- csisné a földdel együtt műemléket is „kapott”. Képletesen, mert az igaz, a terület az övé. Oda is vittek mellé egy vasbódét, amelyben tavasztól késő őszig sokszor aludt az új tulajdonos. A földet felszántana, hol kalászos került bele, hol kapás. Meg mellette kialakított egy kis konyhakertet, azt kapálgatja. Van gyümölcsöse is, húsz kisfa nő benne. Igen ám, de a közelmúltban többen is betörtek a bódéjába, és mostanra annyit változott a Akárhogy húzta, halasztotta az idei tanév végét az illetékes szakminisztérium, mára azért már befejeződött a tanítás. Fent is, lent is - kicsiknél, nagyoknál egyaránt. Gyermekzsivaj helyett csend lopakodik a falak közé, gondolná az átlagember. Holott az az igazság: akad intézmény, amelyikre ez illik, míg előfordul, hogy az iskolai zaj után másféle zsivaj népesíti be a termeket, udvarokat. írásunkban annak néztünk utána, hogy a tanév utáni iskolák a legelső „ember” hónap elejéig valóban magukban árválkodnak-e. Tiszajenőn 173 diák várta epedve az utolsó kicsengetést. Az iskolát nem adják ki, nem lesznek nyári táborok sem, ugyanakkor ők sem mennek sehová táborba. Pályáztak sokféleképpen, de csak 15 ezer forintot nyertek, ami a száz-egy- néhány diáknak annyira jó, hogy elutazzon busszal a szomszéd faluig meg vissza. A napközi is befejeződik június 20- án, bár az igaz, hogy a nyár folyamán tüdőszűrésre azért vagy öt napra kiadják a tornatermet. Tiszaderzsen a suliban 190 gyerek tanul. Az intézmény helyzet, hogy Kocsisné azóta nem mer itt aludni. Sőt azt kéri, hogy az önkormányzat ezt a befedett szobrot valahová vigye, vitesse el, hiszen ez a terület az ő földje. Mások szerint ez lehetetlen, elvégre az egész visszaadás egy elhibázott döntés, mivel a szoborhoz hagyni kellett volna odavezető utat, körben pedig kis parkot kialakítani, elvégre egy nem akármilyen régiségről van szó. Hogy mi lesz a jobb sorsra érdemes szobrocska nyáron is kapós, mert nem messze a folyó, azután gyönyörű az iskola épülete, az udvara pedig vetélkedik egy kastély udvarával. Éppen ezért június 20-tól augusztus 20-ig egymást váltják az idelátogatók. Iskolák, osztályok, csoportok, baráti társaságok, családok érkeznek, hiszen ágy, ágynemű van, amiért személyenként a napi 500 forint nem nagy pénz. Olykor nyolcvanan is szállást találnak itt egyszerre az iskola termeiben. Tiszaroffon régebben előfordult, hogy táborozókat, kerékpártúrázókat fogadtak néhány napra a tornaterembe. Azért, mert oda közel a mosdó, a vécé. Napközben lehetett fürödni, a programokat teljesíteni. Most úgy tűnik, nem lesznek alkalmi vendégek, miután befejeződik a tanév. Kunhegyesen a Kossuth iskolában korábban adódott rá példa, hogy kerékpáros országjárók hálózsákjaikban egy-két napot pihentek a tornateremben. Most nem tudnak róla, hogy jön-e valaki. Ami a nyári napközis tábort illeti, tavaly járt vagy tíz gyerek két hétig. A sorsa? Ezen ezek után már csak az segít, ha elkészül a környék rendezési terve. Egy olyan terv, amelyikben végre erről a műemlékről sem feledkeznek meg. És akkor méltó környezetbe kerülhet majd ez a csodálatos szobor, amely környékét mostanság térdig érő fű, gaz dekorálja. Erről bárki meggyőződhet, ha veszi a fáradságot, és a négyes úttól elsétál az építményig. Rövid a távolság, csak a kaszára váró gaz a hosszú ... D. Sz. M. felmérést most végzik, és még nem ismert, lesz-e rá igény. Ha igen, sem sokat tartózkodnak a falak között, hiszen strandlátogatások, kirándulások, kerékpártúrák váltják egymást. A Fiumei úti iskola Szolnokon üres is lesz meg nem is, elvégre azért nyári iskolai szaktáborok szerveződnek az intézményben. Nem hiányzik a napközi sem, de az odajárók nem a suliba, hanem a Tiszali- getbe gyalogolnak el. Az iskolába idegen nyelvi tábort szerveznek két hétre azoknak a diákoknak, akiknek hasonló az érdeklődése. Hogy a fiúk se sokat felejtsenek labdarúgás-tudományukból, focitábor is színesíti a nyári szünetet. Az aranylábú jelöltek szintén két hétig a salak- és bitumenes pályán kergetik a bőrt. Természetesen a táborozóknak ebédet is biztosítanak. Abádszalókon holnap, vasárnap biztosan kigördül néhány könnycsepp, hiszen a nyolcadikosok búcsút intenek, elballagnak az ismert falak közül. De nem szomorkodik az intézmény egyetlen napot sem, mert már hétfőn jön 70-80 tiFárasztó meleg A most beköszöntött párás, meleg idő szinte mindenkit megvisel. Sokszor erőtlennek, bágyadtnak érezzük magunkat. A magyarázat az, hogy ilyenkor lelassulnak az élettani folyamatok, a fizikai tevékenységhez a megszokott energia többszörösére van szükségünk, megnő a szív, az érrendszer, az izmok energia- szükséglete. Ezért a táplálkozásunkban előnyben kell részesíteni a bő levű zöldségeket, gyümölcsöket, amelyek bőven tartalmaznak nyomelemeket, magnéziumot, káliumot, cinket. Kerülendők a fűszeres, zsíros, nehéz ételek, napközben a tömény italok fogyasztása. A munkában a terhelést inkább a reggeli, délelőtti órákra ütemezzük, a déli órákban pedig könnyebb tevékenységet válasszunk. Az autósoknak is oda kell figyelni a déli órákban (amikor igen magas már a páratartalom) fellépő álmosságra. A csökkenő fizikai állóképesség és koncentrálóképesség miatt jobb, ha többszöri pihenőt tartunk a vezetésben. Fontos az is, hogy naponta legalább másfél-két liter folyadékot fogyasszunk, ellenkező esetben a kiszáradás tünetei jelentkeznek. -pészafüredi táncos lábú fiú, lány. Vagy három hétig tartózkodnak ott, majd július 12-én érkeznek az egri táncosok, több turnusban. Először alsósok lesznek, azután később jönnek a felsősök, majd legvégül a középiskolás fiúk, lányok. Ők fel szoktak lépni a Tisza-tó szépségversenyeinek a betétszámaiban is, fergeteges sikert aratva. Hogy teljes legyen a lista, még a Rákosmenti Testedző Kör karaté- sai is lehúznak itt vagy két hetet. A nyári táborok mintegy százezer forint bevételt jelentenek a sulinak, ami ugyan nem sok, de még mindig jobb, mint ha ők fizetnének valamiért ennyit.. . Hogy árvák lesznek-e mától az iskolák? Attól függ. Ha kedvező helyen vannak, messziről érkezett táborozóknak adhatnak otthont a termek. Ha sok, rátermett pedagógussal rendelkeznek, szaktáborokat szerveznek. Azért akad nagyon sok olyan is, ahol lehúzzák a rolót. Ha nem is őszig, addig, amíg a karbantartási munkák el nem kezdődnek. Hogy azután ezek az időszerű felújítások mi mindenre teijednek vagy nem terjednek ki, azt önkormányzata, iskolája válogatja .. . D. Szabó Miklós Árva iskolák? Negyven után már meg kell gondolni a fejlesztést Csak a tápból nem lehet megélni Gonda Ferenc mezőhéki tapos úgy véli, negyvenéves kor után már nagyon meg kell gondolni, fejlesszen-e az ember. Célszerűbb a meglévő dolgokat, vállalkozást finomítani. A bővítésnek - sajnos - már elmúlt az ideje. Ferenc és felesége, aki öt gyermeket hozott a világra, alig három évvel ezelőtt döntöttek úgy, belefognak a tápárusításba. Ugyan előttük már többen foglalkoztak ezen áruféleséggel, nem vette el a kedvüket mások kudarca. Azóta már bővítették is tevékenységüket, hiszen Mesterszálláson egy kis tüzéptelepet is működtetnek. No nem kell valami nagy forgalomra gondolni, hiszen a héz lenne visszafizetni az induláshoz felvett hiteleket. S hogy van saját is, valószínűbb, hogy gyakran vendég az asztalon a húsétel. Az elmúlt időszak alacsony felvásárlási árait ők is megérezték. Míg régebben a falusiak a megtermelt saját takarmányt legalább vegyítették táppal vagy koncentrátum- mal, egy idő óta már ezt sem teszik, csak otthon termett kukoricát és egyéb eleséget adnak sokan a hízóknak. Jó, hogy a baromfinevelésnek most van a szezonja, így van valami forgalom. cAcs Gonda Ferenc szerint negyven és ötven között már meg kell gondolnia az embernek, hogy tovább fejlessze-e a vállalkozást. Inkább a meglévőn kell finomítani - és a gyerekek jövőjét is biztosítani kell. G. G. pedig hat koca turkál naponta a moslékban - és a lábasjószágról akkor még nem is szóltunk. Ferenc elmondta, kénytelenek állattartással is foglalkozni, hiszen csak az üzletből igen neBizony nehezek a tápos zsákok két faluban sem lakik oly sok ember. Igaz, aki ott él, azok közül majd’ mindenki tart valamilyen állatot. Mint Gondáék is, akiknek istállójában tehenek, bikaborjak kérődznek, az ólban
