Új Néplap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-02 / 126. szám

Hely nélkül a múzeum Nem mindennapi a tiszafoldvári helytörténeti múzeum kálvári­ája. Lényegében 1991 óta költözőkész állapotban vannak, ám azt ma még nem lehet biztosan tudni, mikor települhetnek vég­leges helyükre. A lassan nyolc éve tartó herce­hurca abból fakad, hogy a re­formátus egyház természetben igényelte vissza annak idején a kárpótláskor a múzeum épüle­tét. A tárgyalások azóta folynak kisebb-nagyobb szünetekkel, s a jelek szerint végre pont kerül az ügy végére. Három hónappal ezelőtt ugyanis megállapodott a föld­vári, valamint a megyei önkor­mányzat abban, hogy a város térítésmentesen átadja a volt rendőrség épületét a múzeum új helyének. A megye pedig az ál­lamtól kapott úgynevezett ki­váltási pénzen átalakítja, fel­újítja, a kor követelményeinek megfelelő helyet teremt a hely- történeti gyűjteménynek. An­nak a gyűjteménynek, aminek jelentős része évek óta dobo­zokban áll, „elrejtve” a látoga­tók elől. A költözés pontos dátuma egyelőre ismeretlen, csak az biztos, legkésőbb mikorra kell a cserének megtörténnie; ez az év pedig 2011. Tavat építenek Martfűn A tiszafoldvári Ószőlői Általános Iskola tornacsarnoka hamarosan tető alá kerül, jelenleg az ácsok dolgoznak a hatalmas építmény tetején. Szeptemberre, a tanévkez­désre már sportolhatnak az új csarnokban az iskola diákjai. Egyelőre még a múzeum székhelye az épület, s akár még tizenkét évig az is maradhat Következő szakaszához érke­zett a martfűi városháza körü­li park építése. Ezúttal igen látványos munkálatok kez­dődtek el. A martfűiek egyelőre csu­pán annyit láthatnak, hogy nyírják a füvet, valamint egy furcsa kört rajzoltak mésszel egy eddig parlagon heverő részre. Nos, ez lesz majd a mesterséges tó, ami aligha­nem végképp egyedülállóvá teszi a martfűi városközpontot nemcsak a megyében, de az országban is, A tavon egy híd vezet majd át, amin keresztül eljuthatunk Gyüresek Ferenc leendő alkotásához, az Időka­puhoz. Saras a kicsiny tó medre, ezért mielőtt felengedik, kimossák, hogy semmi kivetnivalót ne lehessen benne találni Húszesztendős a Martfű Városi Női Kar Sikeres jelen, szerényebb jövő a látogatásunknak köszönhetően kialakul egy testvérvárosi kap­csolat egy lengyel kisváros és Martfű között. A sikerek fényében nem feled­hető el egy igen fontos momen­tum, az utánpótlás hiánya. — Igen, ez egy nagy bajunk. A kórus magja előtt még több jó esztendő áll, ám a lemorzsolódá­sokat innentől kezdve egyre job­ban megérezzük. Ha a jövő felé tekintek, akkor szomorúan kell megállapítanom, hasonló sikere­ket egy idő után már nem tudunk elérni. Gyakorló pedagógusként látom, az általános iskolai ének­oktatás nagyon megszenvedte a Nat. bevezetését. Valamikor az énekoktatásunk világszínvonalú volt, mára ezt nem mondhatjuk el, csupán a hangszeres zene ta­nítását említhetjük példaként mások előtt. Az Éneklő Ifjúsá­gok színvonala is egyre alacso­nyabb, látszik, mennyire nem a helyes úton járunk. A másik gond az, hogy nincs Martfűn olyan iskola, amire építhetnénk majdan, de ezt tudomásul kell vennünk, mert ezt régóta tudtuk, sejtettük, egyszer vége lesz a szép éveknek. Az elismerés a karnagy szerint kijár a martfűi közönségnek is. — Büszke vagyok a martfűi műértő közönségre. Egy-egy hangversenyt telt házak előtt rendezhetünk meg a művelődési központban, ami még egy me­gyeszékhelynek is becsületére válna. Az emberek magukénak érzik a kórusunkat, s mi tisztelet­tel köszönjük az ő támogatásu­kat. Idén húszéves a martfűi női kar. Az egykori cipőipari szakszer­vezeti kórusból mára a város büszkesége lett, talán nem túlzás azt állítani, pályafutása csúcsán áll a hölgykoszorú. Ám a csúcs azt is jelenti, hamarosan kezdődik a lejtő, amit ebben az eset­ben az utánpótlás hiánya okoz. Bozorádi János karnaggyal az el­múlt húsz esztendő főbb állomásairól, s a távolabbi, cseppet sem rózsaszínű jövőről beszélgettünk. — Nem könnyű kiemelni egy- egy momentumot húsz esztendő­ből — magyarázta Bozorádi Já­nos. — Az tény, amíg másutt a rendszerváltozás törést okozott a művészeti csoportok életében, addig mi ilyen szempontból semmit nem vettünk észre a po­litikai fordulatból. Talán ezért is említette a kar­nagy a kórus fejlődésének leg­fontosabb állomásaként az első külföldi utat. — Amikor 1994-ben először mentünk ki Olaszországba egy versenyre, akkor láttuk igazán, elindultunk a jó úton. Két évvel később pedig ugyanezen a verse­nyen már kategóriánkban elsők lettünk, ami egy ilyen jelentős megmérettetésen, ahol tizennégy ország kórusai versengnek, na­gyon szép eredmény. Innentől kezdve már nem volt megállás a felfelé vezető úton, s ezt a szakma is elismerte 1997- ben, amikor megkapták a mart­fűiek a hangversenykórus minő­sítést. — Nagy tett, hogy egy amatőr énekkarral sikerült megszerez­nünk ezt a minősítést, ám én emellett kiemelném a martfűi önkormányzatától kapott Pro Űrbe díjat. Egy művészeti cso­port nagyon ritkán kap bárhol ilyenfajta elismerést, inkább egy Bozorádi János személynek adják. Éppen ezért foglal ez el szerintem a kórus életében igen fontos helyet. Az önkormányzat segítsége nélkül Bozorádi János szerint aligha tartanának itt. — Ma már a település támoga­tása nélkül nem létezhet egy énekkar. Mi maximálisan elége­dettek lehetünk önkormányza­tunk hozzáállásával, gondoljunk csak a külföldi utakra. Már csak a buszköltség óriási, nem beszél­ve a többiről. A húszesztendős jubileumunk egyfajta elismeré­seként a napokban például Krak­kóban jártunk, s ha már itt tar­tunk, megemlíteném, hogy talán Martfűi táncsikerek Első helyet szereztek a martfűi modem táncműhely táncosai if­júsági modem tánc kategóriá­ban a Táncművészeti Fesztivál budapesti döntőjén. A tavalyi tarolás után, amikor az öt megszerezhető díjból né­gyet hazahoztak a martfűi lá­nyok, idén szerényebb eredmé­nyekkel kell beérniük, de csu­pán csak azért, mert saját ma­guk állítottak olyan mércét, amit egyszerűen képtelenség túlszárnyalni. Az újabb elsőség egyébként méltó a Kiváló Együttesek Aranyfokozata kitüntetést ka­pott táncegyütteshez, s aligha akarják majd a jövő évi döntőn alább adni az első helynél. Nyugdíj astalálkozó és sörfesztivál Nyugdíjastalálkozó és sör- fesztivál — mindez a cserke- szőlői fürdő e hét végi prog­ramja. Tavaly hagyományteremtő szándékkal randevúzott mintegy ezerötszáz nyugdíjas a cserke- szőlői termálfürdőben. Akiváló­ra sikeredett víkend után joggal merült fel az igény a folytatásra; ez a rövid története a hétvége egyik felének. A sörfesztivál újdonság, de aligha most utoljára rendezik meg, hiszen e két esemény együttesen akár meg is dupláz­hatja Cserkeszőlő lakosságát ideiglenesen. Pro Űrbe díjak Kiosztották Tiszaföldváron a Pro Űrbe díjakat. Ketten részesültek ebben az elis­merésben, dr. Pető Mihályt posztumusz tüntették ki, míg Csendes Imre szemé­lyesen vehette át az elisme­rést. Minőségi népzene Országos minősítő hangver­senyt rendeznek e hét pénteken a martfűi művelődési házban. A cipővárosban népdalkörök, éne­kes szólisták, népzenei együtte­sek igyekeznek megszerezni az áhított elismerést. Érkeznek együttesek Szolnok­ról, Törökszentmiklósról, Kisúj­szállásról, Öcsödről, Rákóczi- falváról, Túrkevéről, Szajolból, s természetesen helyből, Mart­fűről. Ehhez hozzájönnek még az énekes szólisták, igen népes mezőny gyűlik tehát össze Mart­fűn. A Tisza Cipő Rt., Martfű eladásra meghirdeti a központi telephelyén található alábbi ingatlanokat Az ingatlan jellemző adatai Készáru raktárhoz Anyagraktár 1. Telek területe, 5945 6737 2. Épület teljes területe, m* 6445 2254 3. Szintek száma pince + 3 szint 1 szintes 4. Jelenlegi funkció cipők tárolása alapanyagok tárolása 5. Egyéb jellemzők­salgó állványzattal beépített Az ajánlatokat 1999. június 22-én 12 óráig kell benyújtani a Tisza Cipő Rt., 5435 Martfű, Pf. 1 címre. További információk kérhetők: Vámosi János portfólió-menedzser, ÁPV Rt., Budapest, Pozsonyi út 56. Tel.: 3597-600/1694-es mellék. Berényi Ferenc vezérigazgató, Tisza Cipő Rt. L Martfű, Lenin út 1. Tel.: 56/450-967 ,,mw. A 9 Kunszentmárton központjában, * a Penny áruházzal szemben épülő többfunkciós üzletház és lakás megvalósításához várjuk a befektető érdeklődők jelentkezését! Contract Kft. Tel.: 76/472-187 üzenetrögzítővel e Tájékoztatás: H 9-12, Sz-Cs 14-16 óra között e Az oldal írta és szerkesztette: Pókász Endre A fotókat készítette: Csabai István Pro Talento (a tehetségért) díjat vehetett át a minap a megyeházán Gere Éva tiszaugi tanárnő. A szolnoki peda­gógiai intézet által alapított elismerést az ifjú tehetségek neveléséért kapta megyénkben három pedagógus, köztük az ugi tanárnő. Munkásságának köszönhetően több tanítvá­nya kiemelkedő eredményt ért el a különböző tanulmányi versenyeken.

Next

/
Thumbnails
Contents