Új Néplap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-12 / 135. szám

Talán a legsúlyosabb válság... A megyei agrárkamara kül­döttgyűlésén ágazati témák is szóba kerültek. A kendő­zetlen valóságot feltáró kri­tikus anyagból készült írá­sunk. A gabonaágazatról az anyag megállapítja, hogy tavaly a ter­melők olyan hatásokkal találták magukat szembe, amelyek ed­dig ilyen nagyságrendben soha nem voltak jellemzőek. Az alapvetően gabonatermelő me­gye gazdái, termelői szenvedő alanyai voltak a kialakult vál­ságnak. A jelentősen visszaes­tek felvásárlási árak, a minőség körül kialakult viták, az értékesí­tési lehetőségek mind-mind ki­hatottak az ágazatra, és az elma­radt árbevétel alapvetően hatá­rozta meg az elmúlt év pénzügyi mérlegét. Mindezek alapján nem lehet azon csodálkozni, hogy több mint 200 ezer hektár terület került át szántatlanul 1999-re, ami példa nélküli! Az anyag megállapítja, hogy a szabályozás hatásaként a 300 hektárnál nagyobb területen gazdálkodók egyáltalán nem kaphatnak földalapú támogatást, ez pedig több száz millió forint­tól fosztja meg a társas gazdál­kodókat és a nagyobb egyéni vállalkozókat. A jelentés a tej- és hústerme­lésről megállapítja, hogy ez az ágazat sincs jobb helyzetben az előzőekben említettnél. Ala­csony a jövedelmezőség, romlik az állattartó telepek műszaki ál­lapota, a beruházási támogatá­sok beszűkültek. A felvásárlási árak csökkentek, a fizetési határ­idők növekedtek, így nem csoda, ha a termelői kedv alapo­san megcsappant. A vágóserté­sek 193 forintos minimum fel- vásárlási árának bevezetése to­vább rontotta a minőségi terme­lés esélyeit. A juhtenyésztés jövedelme­zőségi színvonala szintén ked­vezőtlenül alakult. A baromfi- ágazat helyzete sem rózsás, az értékesítési lehetőségek alapo­san beszűkültek. A tej termékpálya problémái ma is tartanak. A belső fogyasz­tás visszaesett, az 5 százalékos termelői önkorlátozás pedig nem valószínű, hogy megoldja a gondokat. Összességében az anyag a fo­lyamatok és a helyzet ismerete alapján megállapítja, hogy az agrárágazat történetének talán legsúlyosabb válságát éli meg, előidézve ezzel a vidék további leszakadását. Sikeres volt a Mezőgép Farmshow Sikeresnek ítélte a Szolnoki Mezőgép Rt. elnök-vezér­igazgatója, dr. Sziráki And­rás a cég által rendezett szol­noki Farmshow-t. Hozzá­tette: talán a 2000. évben egyszerre lehetne a vásárral a mezőgazdasági kiállítás.- Helyes volt az a döntés, mely háromnapossá tette a szolnoki Farmshow-t, hiszen a szombat igazi közönségnap lett, az pedig külön örömünkre szolgált, hogy számos fiatal kereste fel a kiállí­tást - válaszolta lapunk kérdé­sére a rendező Mezőgép Rt. el­nök-vezérigazgatója. A kiállításon néhány termé­kük iránt jelentős érdeklődés mutatkozott. Ezek közé tartozott az új bálázó, valamint a bálafó­liázó, azaz a bálacsomagoló gép. A vásárlásokat tekintve is pozitív a Farmshow mérlege, egyébként pedig a Mezőgép ép­pen a kiállítás ideje alatt kötött szerződést egy horvát nagyke­reskedővel. Mindemellett Nyu- gat-Európa számos országából érkeztek látogatók, kereskedők, ezért is számít arra a szolnoki cég, hogy az exportpiacai to­vább bővülnek. Dr. Sziráki András negatív hatásként je­gyezte meg azt, hogy az ország több városában éppen a Farms­how ideje alatt zajlott hasonló mezőgazdasági rendezvény, így erre a jövőben figyelni kell és egyeztetni az időpontokat. Fel­Pillanatkép a vásárból vetette azt is, hogy a Farmshow lehetne a szolnoki vásárral is egy időben, ugyanis szerinte a két kiállítás kölcsönösen erősí­tené egymást. Erre az összefo­gásra akár már 2000-ben sor ke­rülhet. A Mezőgép Rt. termékeinek 80 százalékát exportálja, a me­zőgazdasági gépek vásárlására vonatkozó állami támogatások megszűnése a termelőket érinti érzékenyen, hiszen a mezőgaz­dasági termékek árai nyo­mottak - vélekedett kérdé­sünkre dr. Sziráki András. Mint el­mondta, a világon minden or­szág tá­mogatja a mezőgaz­dasági gazdálko­dókat a gépek be­szerzésében. A kiállítás ideje alatt több termelő úgy nyilatko­zott: kivár a beszerzéssel, mert reméli, hogy a támogatási rend­szer „újraéled”. E. Z. FOTÓ: CSABAI Két diplomával gazdálkodik Szolnokról Kenderesre haladva a négyes főútvonaltól jobbra, a település szélén mutatós fehér tanya villog a hőségben. Körös­körül fák, bokrok, gondozott terület övezi: itt van Krokavecz László és családjának a vállalkozása. Ritka pillanat: Krokaveczék most nem dolgoznak a fólia­sátorban, hanem a felvétel kedvéért a fiukkal és az egyik rokon gyerekkel tartózkodnak ott. fotó: m. j. Maga a terület nem nagy, mint­egy öt és fél hektár, ebből más­fél a bekerített. Előtte dísznö­vények pompáznak: nem vélet­lenül, a házigazda nagybátyja neves dísznövénykertész. A családfő két diplomával kinn a határban, errefelé találta meg a boldogulását. Igaz, dol­gozik iskolában is, meg ker­tészkedik. Akad hat fóliássát­ruk: bennük uborka, paprika, paradicsom. A termést piacokra hordják, jut belőle Szolnokra is. Ezenkívül káposztafélékkel is foglalkoznak, mostanság ülte­tik szét azokat. A kertészkedés felelős foglalatosság, és január­tól október végéig, novemberig tart. Ráadásul mindig akad olyan kultúra, amelyet perme­tezni kell, féltő gonddal óvni a betegségek ellen. így azután ná­luk a nyári szabadság fogalma ismeretlen. Jobban mondva azt egy-egy hétvége, vasárnap je­lenti, nagy ritkán néhány napra elmehetnek. Akkor az anyósáék helyettesítik őket. A gazda sze­rint ebben a mezőgazdasági te­vékenységben a legnagyobb kockázat az értékesítésben adódik. Ez a gazdálkodás kulcspontja, az időjárással úgy vannak: azt a jégeső kivételével még valahogyan kivédik. Krokavecz úr mindezt ti­zenöt éve csinálja, családi ala­pon. Állítja: sziszifuszi, kitartó munkával, azzal, hogy se szombat, se vasárnap - hiszen akkor kell a piacokra hordani az árut -, meg lehet élni belőle, de meggazdagodni - aligha. Hobbija a kondizás és a futás. Mónika, a felesége a kisfiúkat, olykor a rokon gyerekeket istá- polja. ő főleg varrni szeret. Ezek a foglalatosságok mostan­ság háttérbe szorulnak, hiszen lassanként alaposan benne lesznek a szezonban. És ugye ha a termés érik, ott nincs mese, azt vinni kell, elvégre a zöld­árunál egy-két nap is rengeteget számít. D. Szabó Miklós Fejlesztések a ladányi szövetkezetben Jászladány mezőgazdasági szövetkezetében a ’98-as gaz­dasági év pozitív pénzügyi mérleggel zárult. Ez lehetősé­get biztosít különböző fejlesz­tések megvalósítására - szá­molt be lapunknak Dankó István, a szövetkezet elnöke. A nyereséget az alapozta meg, hogy kedvező hozamot értek el a búza és a napraforgó termeszté­sében, illetve az állattenyésztő ágazatok a várt szinten tudták tel­jesíteni a múlt évet. A mérleg szerinti eredmény 22 millió 275 ezer forintot volt. A fejlesztéseket két évre elosztva idén és 2000- ben valósítják meg, összesen mintegy 50-60 millió forint ér­tékben. A beruházásokhoz állami támogatásokat is igénybe vesz­nek. Az összegből felújítják a süket állítják át gázüzeműre. A botjú- és üszőnevelő telepeket, és fejlesztések egyik szempontja, mindkettőnél új silótereket alaki- hogy az adott ágazatokban minél A szarvasmarhatelep is átalakulhatott fotó: sárközi tanak ki. Mindezeken túl a gáz- hatékonyabban tudják előállítani olaj-üzemelésű szárítóberendezé- termékeiket. bcs Országos Kalászos június 16-án, SZERDÁN és június 17-én, CSÜTÖRTÖKÖN de. 10 órai kezdettel Martonvásáron, a Kutatóintézetben Szervezők: MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete MARTONSEED Rt. Mv ELITMAG Kft. Információ: 22/569-500, 22/460-011, 22/460-020 Itt sosincs szombat, se vasárnap, se ünnep, se anyák napja A juhásznak a puli a legfontosabb Amikor Kiss Imre 1959-ben, tizenhét évesen juhászbojtárnak szegődött a Nagykunsági Állami Gazdaság pusztáira, öreg cimborái így okították: „Figyelj ide, fiam! A juhásznak a leg­fontosabb társa a puli, aki mindent ért, tud, de idegen előtt nem jár el a szája. Azután kell egy juhászkampó, meg nagy, fe­kete karimájú kalap. Hó, eső, jég, szél ellen pótolhatatlan. Még egy fontos figyelmeztetés. A jó juhásznak minden korban, re­zsimben, függetlenül attól, hogy ki van hatalmon, kettőt ellik az anyabirkája. Ezt se felejtsd el soha!” A birkatenger, amelyet Kiss Imre őriz fotó: b. n Nem is felejtette, hiszen hu­szonhét hónap megszakítással (addig katona volt) a hosszan elnyúló, mindig szomjas, sok­Kiss Imre szór széles mezők vándora. Mostanság ott, ahol az ég a föl­det éri, meg kicsit túl, Karcag és Kisúj között a Hattyús ré­szen a Cserhát Kft. juhászaként több mint 700 fűropogtatót őriz. Kinn lakik két fiával, fele­ségével a pusztán, a legköze­lebbi szomszéd jó öt kilomé­terre, de azért az idén már vol­tak nála kétszer tanyázni. Ötkor kel, fél hattól tízig legeltet, majd a hodályban delel a jó­szág. Délután öttől kilencig megint a gyapjas fűnyíróké a határ. És itt nincs se szombat, se vasárnap, se pünkösd, se anyák napja. Az egyik fia segít, ha meg rohanni kell, szorítani a falkát, Bigyusz, a szürke, nem kimondottan fajpuli megoldja a helyzetet. Ugat, ha mondja neki, hallgat, ha rászól, szóval értelmesebb sok embernél. Havonta egyszer, vagy ritkáb­ban a gazda bemegy Écsegfal- vára, megnézni a házat. A csa­lád hetente egyszer felkeresi az otthont meg a nagymamát. Zsebrádió hozza-viszi a híre­ket, de őt a politikán kívül az idő is érdekli. Olvas a fűszálak zizegéséből, a felhők járásá­ból, a szelek irányából, jelzik neki a vadludak: változik a vi­lág. Hét kutya védi a birtokot, az egyik Tarzan, ami kuvasz és kaukázusi juhász keveréke. Olyan vad, hogy nappal el­zárva tartják. Az éjszaka az övé, és jaj annak, aki a tanya- udvarra teszi a lábát! Állítja: juhásznak csak nyu­godt, csendes ember való, aki együtt él a környező természet­tel. Hogy a kedvenc ennivalóit se felejtsük ki: a birkapörkölt vezet, de a hízott kacsát meg a pulykát, gyöngyit sem veti meg, ha már a tepsibe, lábasba került megkopasztva. A szak­mát addig csinálja, amíg lehet, vagy nyugdíjas lesz. Utána őrzi a sajátját, ami mostanság 59 da­rab, és ugyanarról híres, hogy ha eljön az ideje, ezek is kettőt ellenek... D. Szabó Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents