Új Néplap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-10 / 133. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1999. június 10., csütörtök Az iskola remek hely? Történjék bármiféle változtatás - tantervi, strukturális, rendszer -, a pedagógusok kilencvenhét százaléka egy iskolaigazgatók körében végzett vizsgálat szerint igenis szeretik a gyermekeket, a tanítványokat. A pedagógusok második legjellemzőbb tulajdonsága - e tanulmány szerint - az együttműködési készség. A szilárd értékrend pedig a harmadik a rangsorban. Ki kit nevel? A Nagycsaládosok Országos Egyesülete intézte ezt a kérdést a pedagógustársadalomhoz a közelmúltban egy budapesti rendezvényen. „A diákokat meg kell ajándékozni a közösség, az egymásra utaltság, a szolidaritás érzésével és élményével” - olvasom az egyik szaklapban az oktatási miniszternek e rendezvényen elhangzott gondolatait. Ő mondta el azt is, hogy a korábbi szabadidős tevékenységeknek csupán egyti- zede maradt meg mára az iskolákban. Hát akkor hogyan, hol ajándékozzuk meg diákjainkat a közösség élményével? A társadalmi - a mindennapi - életben is más, új divatok járják, más szelek fújnak manapság. Az értékek összekuszálódtak, az iskolák egy része a fennmaradásért, a puszta létért küzd. A szülők, a gyermekek, a pedagógusok az iskolabezárások elleni szövetségben kovácsolódnak eggyé. Ugye, nem egészen így képzeltük, képzeljük el az iskola és a család harmóniáját? Bodrogi Gyula színművész így emlékezik az iskoláról: ’’...Akkoriban mindenki szeretett minden iskolát... mindannyian egyet akartunk... mindig adott valamit az iskola. Az iskola nagyon remek hely. Nekem a szabadságot is jelentette...” A Kádár-rendszerben a hatalom és a lakosság együttműködött, az iskolák és a szülők „kiegyeztek”. A rendszerváltoztatás óta ilyen közmegegyezést keres a társadalom, miközben megháromszorozódott a veszélyeztetett gyermekek száma. Köz- megegyezés helyett négyévente „újraszabott”, a politika diktálta „mundért” visel a társadalom. Ezt az egyenruhát látja (látná?!) szívesen az iskolában is a hatalom. Bizonyos, hogy így az iskola egyre kevésbé lesz „remek hely”. Csajbók Ferencné tanár A megyéből ketten nyertek a pályázaton Önfejlesztő kollégiumok tréningje Négy éve indult útjára az a nagyszabású program, amelyben négymilliárd forintot költöttek közoktatás-fejlesztésre, s amelynek egyik fó kérdése, hogyan lehet demokratikusabb társadalmat létrehozni a gyerekek számára. 1998 végére négy fejlesztendő terület maradt: a roma oktatás, a hátrányos helyzet kezelése, az alternatív pedagógiák és a kollégiumok. A Soros Alapítvány az önfejlesztő iskolák programja után egy országos önfejlesztő kollégiumi hálózat létrehozására írt ki pályázatot, amelyen megyénkből a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium kollégiuma és a Szolnok Városi Kollégium sikeresen szerepelt. Részt vehettek azon a balatonfüredi ötnapos tréningen, amelyet a pedagógiai programokkal pályázók közül kiválasztott harminc kollégium képviselői számára szerveztek. A pedagógusok és diákok csoportfoglalkozásokon készültek a pályázat következő fordulójára, egy részletes intézményi helyzetkép-diagnózis megírására. A tréninget októberben egy újabb ötnapos képzés követi. A végleges fejlesztési programot csak azt követően, decemberben állítják majd össze a kollégiumok. A balatonfüredi találkozón - ahol a közös munkát csoportvezető pszichológusok és animátorok segítették - tisztázódott a fejlesztési program fő célja is, amely nem más, mint a kollégiumi tevékenység megújítása, a kollégiumhasználók igényein alapuló, a jelenleginél gyer- mekközpontúbb, otthonosabb környezet kialakítása, a vezetés és a nevelőtestület folytonos önfejlesztésre való képességének megalapozása. A csoportmunka során ilyen kérdésekre keresték a választ a jelenlévők: milyen legyen a jó kollégium? Hogyan oldhatók fel a tanár-diák, tanár-tanár, diák-diák kapcsolat konfliktusai? Milyen kapcsolat- és tevékenységrendszer, személyi és tárgyi feltételek, munkahelyi klíma szükséges ahhoz, hogy az egyenrangúság, az otthonosság, a családias környezet legyen a bentlakásos középiskolai kollégiumokban? A képzés résztvevői drogtémában meghívottakkal beszélgettek, illetve dr. Ranschburg Jenő előadását is meghallgatták a kamaszkor és kollégium témakörben. A szakember a serdülőkori krízishelyzetek és a dackorszak összefüggéseiről és a nehezen kezelhető személyiségtípusokról is szólt. Szymczak Judit igazgatóhelyettes Szolnok Városi Kollégium Látogatóban Tószegen A szolnoki cukorgyár nyugdíjasklubjának tagjai Tószegen jártak. Ellátogattak a múzeumba - amit hozzáértő szorgos és dolgok kezek oly széppé tettek - és a római katolikus templomba, majd az önkormányzatnál videóról megnézték az idei nagy tiszai árvíz pusztításairól készült filmet, amely azt is bemutatta, milyen mérhetetlen erőfeszítés kellett ahhoz, hogy sikerüljön megvédeni a község értékeit. (beküldött fotó) A kánikula ismét itt van. Ilyenkor menekül az ember a paneldobozból. Kiki pénztárcája vastagságától függően, ahová teheti. Én megfelelő vízállás esetén a Tiszát választom, és nem csak azért, mert ingyen van. Szerencsére ma már megengedhetek magamnak egy-egy strandbelépőt. És itt kezdődik a bosszúságom. Az a rögeszmém, hogy ha már befizettem, jó lenne úszni is úgy nyolcszáz-ezer métert, lehetőleg kulturált körülmények között. Számomra azonban elképesztő és elfogadhatatlan az a helyzet, hogy egy nagy medencében a szó szoros értelmében mások lábvizében kell úszkálnom. Mint fecskék a villanydróton ősz elején, úgy ülnek a medence szélén és hűsölnek, térdig lógatva és lötyköltetve lábukat az úszkálok képébe. S a lábfiirdó'zők sosem fogynak el. A probléma orvoslására van egy javaslatom: széles választékban kaphatók műanyag vödrök. A pancsikálóknak az is elég lenne. Csupán venni kell kellő számban és kiosztani, ennyi az egész — mi pedig nyugodtan úszhatunk faltól falig. Na persze azt is jó lenne végre eldönteni, hogy most akkor keresztben úsz- szunk, avagy hosszában? Ez végül is mindegy volna, csak döntsünk! - amit azután be is tartana mindenki. Javaslatom: ússzunk keresztben a medence középső harmadában. Akkor a medence két végében ugrálhatnának és labdázhatnának azok, akik most is ezt teszik, tekintet nélkül a többiekre. Es ami a legfontosabb: ha már mindenképp úszómedencében kell lábat áztatni a nyári komfortérzés miatt, a medence két végében tehetnék azok, akiknek az ízlésük ezt megengedi. Egyébként a jelenséget ott helyben szóvá tettem, de azt a választ kaptam, hogy bár nem érthetetlen a „felvetés ”, még soha senki nem panaszkodott, hogy őt itt ilyesmi zavarná, vagyis hogy ez a szolnoki polgárnak természetes. Valóban így lenne? H. J.-né, Szolnok Fürdőkultúra Füredi és kunhegyesi táncosok gálája Hagyományainkhoz híven a kunhegyesi Ilosvay művelődési házban az idén is megrendeztük a néptáncgálát a Pátrya Művészeti Alapiskola szervezésében. A színvonalas műsort - amelyet a Dózsa úti általános iskola énekkara és népdalköre színesített előadásával - a kunhegyesi és tiszafüredi táncosok mutatták be. A gálán minden korosztály, első osztályostól a középiskolás komákig képviseltette magát. A dél-alföldi ugratós és a szólótáncosok produkciója - köztük az országos gyermek-szólótánc- fesztiválra bejutott tiszafüredi ifjú - nagy tetszést aratott. Fél évszázada A Verseghy öregdiákjai Fél évszázada immár, hogy a Verseghy Ferenc Fiúgimnázium humán és reál tagozatos tanulói kezükben szorongathatták végre az áhított érettségi bizonyítványt. Akkor még nem gondolták volna ők ötvenheten, hogy egyszer eljön az idő - 1999. május 22-e -, amikor két emberöltő távlatából szemlélhetik majd hajdan volt diákságukat. Ám e nap is elérkezett... Huszonnyolcán ültek a szűk padsorok közt a ma élő harmincki lencük közül. Hajdan két osztály, akik azonban olyanok voltak, mint egy nagy család: 1954- ben az első érettségi találkozót is együtt szervezték. Ültek azon a délelőttön a tanterem emlékeket idéző falai közt és Béres Jenő jelenlegi igazgató, illetve egykori diáktársaik szavait hallgatták a rendhagyó „osztályfőnöki” órán. Közben elhangzottak nevek, melyekre nem érkezett válasz. Bizony akadtak hiányzók. Néhányan egészségi állapotuk miatt kényszerültek távol maradni, tizennyolcán pedig örökre itt hagyták mindenki legnagyobb tanítóját: Élet tanár urat. Ám a jelenlévők regénybe illő életutakról meséltek, és meghatottan hallgatták néhány mostani tanuló ajándék szavalatát. Később megkoszorúzták az iskola falán elhelyezett emléktáblát és a Tisza-parti Verseghy-szobrot. Ezt követően a hetven felé közeledő „öreg diákok” hozzátartozóikkal együtt közös ebéden vettek részt, ahol már felszabadult élménybeszámolókkal, vidám visszaemlékezésekkel múlatták az időt. A tartalmas nap után pedig így vettek búcsút egymástól: viszontlátásra öt esztendő múlva, a következő évezredben. B.J. A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Felgyorsuljon-e a praxisprivatizáció? A gyógyító-megelőző ellátást biztosító pénzügyi „zárt kassza” rendszerének néhány alapvető, meghatározó elemét vázoltam a lap május 27-ei számában megjelent írásomban. Amennyiben e tételeket elfogadjuk, az alapellátás közeljövőben megkezdődő privatizációja elé a következő gondolatokat ajánlom megfontolásra. A társadalombiztosítás „zárt kassza” rendszeréből következik, hogy amennyiben az alapellátás (családorvosi hálózat) fenntartása nagyobb hányadot visz el, kevesebb jut a gyógyítómegelőző ellátás egyéb, lényegesen nagyobb szakmai felkészültséget igénylő területeire. Kérdés, hogy a hátrányt szenvedők ezt szó nélkül eltűrik-e? Az önkormányzatoknak az őket terhelő kötelezettségek ellenértékeként aktív beleszólásuk van az egészségügyi ellátás feltételeinek, minőségének kialakításába, ellenőrzésébe, az orvosok kinevezésébe. Az anyagi terhektől való mentesülés könnyebbséget hozhat, de a tulaj donvesztéssel beleszólásuk csökkenhet, esetleg meg is szűnhet. Még eldöntésre vár, hogy a rendelők milyen formában kerüljenek a családorvosok birtokába; ingyen, névleges összegért, esetleg piaci áron? Amennyiben csak „úgy”, akkor esetenként egy-, tíz-, harmincmilliós vagyonra tesznek szert. A családorvosok vagyonhoz juttatása elkerülhetetlenül ellentéteket válthat ki azokból, akik kórházakban, bőr- nemibeteg-, tüdő-, alkohol-, droggondozókban stb. dolgoznak és nem juthatnak milliós értékekhez. Lényegében a „kártyapénz” adja a családorvosi rendelők anyagi fedezetét. Összege döntően nem módosul a különböző szorzók által. A „zárt kassza” rendszere miatt érdemleges bevételnövekedés nem remélhető, viszont reálértéke az inflációval egyre csökken. Eddig inflációval megegyező vagy azt meghaladó kiegészítés nem történt. A rendelkezésre álló pénzmag további csökkenését okozza az egyre növekvő gyógyszer- és energiaár, a dologi költség és - ami új elemmel terheli a családorvosokat - a tulajdonukba kerülő épületek felújítása, állag- megóvása, műszerek javíttatása, modernizálás, bővítés stb. Szerencsésebbek azok, akiket a kölcsönök fizetési terhei nem sújtanak. Nemrégen 18 milliárd forintot kivontak az egészségügy kasszájából, ami előrevetítheti, hogy a kötelezően járó, a működést fedező költségek sem kerülnek a területre. Az anyagi terhelés egyre nő, miközben a családorvos saját életszínvonalát is tartani, esetleg emelni szeretné. Ezt csak a - reálértékében egyre csökkenő - működési költségek terhére teheti meg, vagyis a rendelőre egyre kevesebb jut. Hogyan tovább? Vagy az életszínvonalat kell csökkenteni, vagy a rendelők ellehetetlenülnek. Ahhoz, hogy ez ne következzék be, egyre több kezelésért térítési díjat kell majd szedni, ami a beteg gyógyulási esélyeit rontja, a szegényebbeket háttérbe szorítja. Egy orvosi szaklap vezércikkében olvastam: „Az igazi „nagy durranás” persze a privatizáció... milyen szép lesz, ha az önkormányzat ingyen átadja a rendelőt teljes felszerelésével együtt az én tulajdonomba! Öröm lesz nyugdíjba menni, hiszen tízmilliókért adhatjuk el a praxisunkat az utódoknak...” A frissen szakvizsgázott orvos ezek szerint tízmilliókért vásárolhat praxist piaci körülmények között, hogy állása legyen? Önmaga ezt az összeget a szakvizsgái megszerzéséig nem gyűjthette össze. Amennyiben a családja nem segíti hozzá, csak kölcsönökre építhet. Nem éppen szívderítő kezdet. Mi lesz, ha a nyugdíjba készülő orvos a praxist átadja, de az épületből nem hajlandó kiköltözni - hiszen abban élte le az életét? Ez esetben a trónkövetelőnek praxishelyet is építenie kell? Még számtalan, sajátos probléma vethető fel, amelyek többsége nem lenne vagy megoldható lenne, ha a jelenleg ön- kormányzatok tulajdonában lévő családorvosi rendelők, a szakrendelések épületei ott is maradnának, ha nem kerülnének magántulajdonba. A növekvő költségek és az egyre csökkenő, működésre fordítható összegek miatt az ellátás színvonala ugyanis elkerülhetetlenül romlani fog, a szakrendelőkben a nem rentábilis szakellátásokat kénytelenek lesznek felszámolni, vagy csak úgy tarthatók meg, ha a kezelésekért térítési díjat szednek: ezzel a mindenki számára egyenlő hozzáférhetőség sérül, a betegnek a gyógyulás még drágább lesz. Dr. Jánosi Gábor Jászberény Örülünk annak, hogy városunk is bekapcsolódhatott a néptáncgálát rendezők soraiba, s mind több lehetőséget kapnak gyermekeinknek a bemutatkozásra. A kunhegyesi szülők
