Új Néplap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-06 / 104. szám

1999. május 6., csütörtök Kisújszálláson Jártunk 9. oldal Elment a tiszteletes Mondják, hogy halála előtt kevés idővel Lőrincz Gáspár még ja­vában dolgozott. Noha már a hetvenegyediket taposta, mindez nem látszott meg sem a mozgásán, sem a szellemi frissességén. Minden bizonnyal azért, mert a jó tanulása mellett remek spor­tolónak számított: Kelet-Magyarország diszkosz-, illetve kala- pácsvető-bajnoka lett. így aztán a sport, a mozgás szeretetét éle­te végéig megőrizte. Egyetemi, teológiai tanulmányai után szol­gált Debrecenben, Szegeden, Békésen, Szabolcs több kis telepü­lésén. 1985 decembere óta Kisújszálláshoz kötötte a munkája, hivatása. A felesége - aki orgonista kántor - mindenben segítet­te, támogatta. Három gyermeket neveltek fel: egy orgonaművész, egy pszichiáter, egy pedig operaénekes lett. Mivel Lőrincz tiszteletes úr mindenkivel szót értett, annak el­lenére, hogy nem idevalósi, a konok kunok befogadták. Ez pedig nem kis dolog, aki ismeri az itteni lelkeket! Sokat fáradozott a hí­vőkért, a református iskoláért. Ugyanakkor a nem hívőket is sze­líd megértéssel fogadta, hallgatta. Az ő lelkészi évei alatt újította fel teljesen a kisúji református templomot, amiért a helyi Városvédő és Szépítő Egyesület Gáál Kálmán-díjjal jutalmazta. Az ottani református gyülekezet mint­egy kétezer tagot számlál. Gyászolják mindahányon, de azok is, akik ismerték és szerették ezt az eredetileg Gyulán született pa­pot, aki élete utolsó éveit Kisújszálláson, a kisújszállásiakért dol­gozta végig. Hiszen olyan volt, aki tisztelettel közeledett minden­kihez, és cserében tiszteletet kapott az emberektől. Mutatós lánynak mutatós kocsi: Sándor Ferenc átnyújtja Csótó Klárának, a Nagykunság idei szépségkirály­nőjének - aki szintén kisújszállási - annak a kocsinak a kul­csát, amelyet egy hétig ingyen használhat az elsőéves egye­temista. FOTÓ: MÉSZÁROS Hét oklevele van Jó az öreg a háznál - hallottam a minap Vitális Sándor- ral kap­csolatban, aki mostanság már 74 esztendős, és átdolgozott éle­te során visszatért a feleségével oda, ahol született: ebbe a városba, noha eredetileg anyai ágon kunhegyesi gyökerekkel is ren­delkezik.- Sajnos már a ca- vintonos korszakba jutottam - mondja huncut mosollyal, holott szelle­me ma is friss, eleven. Reformá­tus papként szolgálta az embere­ket északabbra Szolnok megyé­től, és most helyettesíti fiatalabb, elhunyt lelkésztársát. Igazi anekdotázó szellem, aki­nek mindenről eszébe jut egy jó történet. Ráadásul az égvilágon minden érdekli. A lelkészi diplomán kívül ide­genvezető, könyvtáros képesíté­se is van, de fotósigazolvánnyal és jogosítvánnyal éppúgy ren­delkezik, mint sza­kácsoklevéllel meg portás végzettséggel. Hja, kérem, az soha nem hátrány, ha egy tiszteletes sok min­denhez ért. Olykor Berekfürdőben is he­lyettesít, meg ahol szükség van rá. És megírta, megírja a környék nevezetessé­geinek a történetét, az egyes te­lepülésrészek históriáját. Azután mindenhez fűz valami érdekes­séget. íme egy: amikor Tarpán a fotósüzletén lehúzták a redőnyt, mert az ellenőrzés valamilyen szabálytalanságot észlelt, a bolt ajtaján másnap megjelent egy kis tömör tájékoztatás: „Az üzlet halála miatt a főnök zárva”. Jelentősek a belvízkárok Ide már elkelne egy kis, gyenge eső, pedig korábban volt belőle bőven ... A kun földek bizonyos százalé­kára azt mondják: vagy porzik, vagy ragad. A hatalmas kiterje­désű kisúji határnak mindket­tőből volt része a közelmúltban. A belvíznél maradva, ennek a leg­nagyobb kiterjedése márciushoz fűződik, elérte a 3 ezer 878 hek­tárt. Ezenkívül túlnedvesedett te­rületnek számított további 5 ezer 747 hektár. Ez több mint kilenc­ezer hektár, ami a terület mintegy hatvan százaléka. Sajnos vetés is volt benne 1987 hektár. Akadnak olyan külterületi határrészek, ahol közel harminc napig „hullámzott a tenger”, amelyik imitt-amott elér­te a félméteres mélységet is. A számítások szerint a belvízvé­delmi ráfordítás 30 millió, amely­ből 5 millió magát a város belterü­letét érintette, a többi a határt. Épületeket is megrongált az ítélet­idő: magtárakat, istállókat, takar­mánytárolókat, de még az alom­szalmában is lett veszteség, ami összesen hatmillió körüli. Eddig Cs. Nagy András-nál, a falugazdánál mintegy ötven ter­melő és négy úgynevezett társas vállalkozás jelezte az idei tavasz belvíz okozta kárait, pluszköltsé­geit, veszteségeit. Gyakorlatilag mostanra a belvíz visszavonult, de még április 30-án is előfordult 120 hektár olyan terület, ahol vizet fodrozott a szél. És itt jön a képbe a kisúji határ egyik sajátossága, hogy a tömén­telen mennyiségű hó, eső ellenére április 10-17. között akkora lett a szárazság, az aszály, hogy kelés­problémák keletkeztek, ami miatt úgynevezett kelesztő öntözést is végzett néhány gazda. Arról nem beszélve, hogy a réti talajokat a belvíz miatt részben újra kell mű­velni, illetve bevetni, ami pluszki­adásokat jelent. Ráadásul a hízótartás most már szinte állandósult valósága, a fel- vásárlási árak kiszámíthatatlan­sága oda vezetett, hogy a hízók kilóját lábon 127-149 forint kö­zött veszik, viszik. Természete­sen sokszor későbbi fizetéssel, így abban sincs meglepő, hogy a korábbi évekhez viszonyítva a sertéstartási kedv negyven(!) százalékkal csökkent errefelé. Pedig a kisnyugdíjasok mellett sok családnak ez a hizlalás jelen­tett valamilyen pluszbevételt. Úgy tűnik, ilyen körülmények között sem éri meg ... Kevés az elsős Vitathatatlan, a település igazi iskolaváros, hiszen két általánossal, két óvodával, két középiskolával, valamint zeneiskolával rendelkezik. Középiskolái messze kör­nyékről vonzzák a diáksá­got, és nem kevés a bejáró sem. Sajnos, az nem jó előrejel­zés, hogy itt is csökken a gyereklétszám, hiszen az el­ső osztályok száma az általá­nosban rendszerint kétszáz körül alakul, most pedig még a százötvenet sem éri el. En­nek ellenére a kétszázhatvan pedagógusra elbocsátások nem várnak, a csökkenés a nyugdíjba vonulók, illetve a szerződésesek miatt követ­kezik be. Az viszont tény, hogy a két óvoda igazgatóságából 1999. szeptember 1-jétől egy ma­rad. / Újra a sporté lesz A hajdani MHSZ városi székháza a sportot kell hogy szolgálja - így döntöttek a képviselők. Ennek ismereté­ben a főépület egyik helyi­ségébe az R5 Postagalamb- sport Egyesület költözhetett, ingyen. Csak a közüzemi díjakat és a karbantartás belső költ­ségeit kell fizetniük. Ugyan­így hasonló feltételekkel kapta meg a lőteret és a fegyverraktárat a gimnázi­um technikai klubja. Előreláthatóan a jövő hó­nap során további helyisé­gek válnak szabaddá, ame­lyekre a városháza gazdál­kodási osztálya újabb pályá­zatot ír ki. Egy biztos: ezek­be is csak sporttal foglalko­zó egyesületek, közösségek kerülhetnek. Elázott házak A polgármester beszámolt a rendkívüli tél, tavasz okozta bel­vízkárokról. Elsősorban a régi, megfelelő alap nélküli vályog­házak nem bírták a víz nyomá­sát. Életveszélyessé három vált, szerkezetileg tizenhat károso­dott és tizenhét nedvesedett fel. Hogy a víz elfolyjon, ötvenhat ingatlan kapubejáratát kellett felbontani, a helyükre új átere­szek kerültek. A kár megközelí­tőleg ötmillió forint. A legnagyobbak egyike Roki a gazdi szomszédságában csendesen tűri a fotózást Azt teljes pontossággal nem tudjuk, hogy a településen kié lehet a legnagyobb négy­lábú csaholó, de hogy erre a címre Téglási Sándor önkor­mányzati képviselő három­éves Roki kutyája okkal-jog- gal számíthatna, nem túlzás. A derék eb felette van a nyolc­van kilónak, kaukázusi ju­hász, és a portára lépő, nem éppen jó szándékú idegeneket általában a fogával teszteli. Azok pedig nagyon jók, nem idegkezeltek, amit sajnos a gazdi már aligha mondhat el a magáéról. Egyébként óriási termete, nem éppen bizalom- gerjesztő megjelenése ellené­re Roki hallatlanul értelmes, tanulékony házőrző. A gazda szavára, intelmeire mindennél jobban hallgat, mert azt elis­meri, hogy nagy erő ide, éles fogak oda, azért Téglási úr az úr a portán. Ami az étrendet illeti, őku- tyasága egy cseppet sem válo­gatós, hiszen éppúgy eltünteti a csirkefejet, akár a kutyaele­delt. De ha mondjuk hús kerül a tányérjába, azt is jóízűen be­falja. A nagy kutyáktól óva­kodni kell, vallja a régi népi bölcsesség. Nincsen ez másképpen írá­sunk főszereplőjénél sem, hi­szen a hatalmasra nőtt ebnek a szája is nagyobb. Márpedig ő nemcsak ugat. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotó: Csabai István Negyvennyolc várakozó Régi igazság meg közhely: öregszik a magyarság. Nincsen ez másképpen Kisújon a Szoci­ális Gondozási Központban sem, ahol összesen százhu­szonöt személyt istápolnak. Helyből, Kunhegyesről, a kör­nyékről, sőt jelentkezett egy kenderesi férfi, aki ugyan Ausztráliában élte le az életét, de idős korára ebbe a „szoci”- ba szeretne költözni. Egyéb­ként a legfiatalabb, de már ápo­lásra szoruló huszonnyolc éves, de nem ez a jellemző. In­kább az, hogy rengeteg az idős ember, a legkorosabb most ép­pen négy híján száz lesz. Egyébként a létesítmény váró­listáján most negyvennyolcán vannak. Nemcsak magukra, de rész­ben a városra is főznek, sokan hordják el tőlük az ebédet. Jók az ízek, a húst sem spórolják ki. így nem véletlen, hogy két­száz adag kerül ki innen napon­ta. Hetente három hízó pusztul, de most például május elsejére birkapörkölt színesítette az ét­lapot. Ami még jellemző rájuk: sok a rendez­vény. Ilyen-olyan pótszilveszter, azután farsang, anyák napja, országjárás. Nagyon készülnek már arra, hogy augusztus 11-én Ópusztaszeren meg­nézhessék a napfo­gyatkozást, hiszen ef­félét kis országunk­ból csak igen ritkán észlelhet az ember. Egyébként oda bus­szal utaznak. Még egy sajátossá­guk mindenképpen akad. Egyszer valaki azt mondta: ez egy olyan hely, ahol mindig építenek, bővíte­nék, csinosítanak valamit. Nem volt ez másképpen ottjárttunk- kor sem, egy udvari felügyelői helyiségen szorgoskodtak a szakemberek. Ez a bejárat vé­gére kerül, afféle szélfogó sze­repet is betölt, és ha minden az elképzelések szerint alakul, az első félévben - június végéig - befejeződik a hatszázezer fo­rintos bővítés, építés. A jó idő kicsalogatja a gondozottakat egy kis terejerére az udvarra. A képen lát­ható kutya csak úgy odaszokott. Andi megyei bajnok lett Süveges Andrea, az Dlésy Sán­dor iskola 11. c-se még csak nyá­ron lesz tizennyolc, de a vers­mondás szeretetét valahol még az általánosból hozta magával. Mert jó tanárai voltak, mert ol­vasni, könyveket bújni világéle­tében szeretett. Most utolsó éves, és ha minden igaz, nemso­kára varrónő lesz. Ezt követőén érettségizni szeretne, meg köz­ben dolgozni is. Mindezt valószí­nűleg a fővárosban. Ami Andrea versmondói sikereit illeti, azok nem most kezdődtek, hiszen jó néhány városi, iskolai szavalóverseny indulója, díjazott­ja, győztese. Tavaly például máso­dik helyen végzett a Petőfi Sán- dor-szavalóverseny megyei dön­tőjében. Az idén Toldi Attila tanár úr segítségével még alaposabban felkészült, és talán-talán már az sem számít igazi meglepetésnek, hogy a zsűri ezen a megméretteté­sen őt látta a legjobbnak az ez évi Petőfi-szavalóversenyen. Az elis­meréseken, okleveleken kívül a barátjától puszit kapott, a direktor úrtól igazgatóit, természetesen di­cséretet, anyukája meg finom sü- tikkel várta a megyei győztes lá­nyát. A jófajta édességekben aztán nem akármilyen pusztítást végzett már megyei elsőként. Tehette, hi­szen ha hinni lehet a mérlegnek, amikor rááll, még két kiló hiány­zik az ötvenhez. í

Next

/
Thumbnails
Contents