Új Néplap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-27 / 121. szám
1999. május 27., csütörtök Európai Uniós Melléklet 5. oldal Növeli raktárkapacitását Jászberényben az Electrolux Fejlesztik a logisztikai központot Nagy ütemben folyik a munka, hogy júliusban átadhassák a központot Már az Európai Unió kibővítésére gondol az Electrolux, ezért fejleszti jászberényi logisztikai központját. A svéd világcégnek ugyanis stratégiai célja, hogy a nyugat-európai 25 százalékos piaci részesedését a keleti régiókban is elérje. Márpedig ehhez elengedhetetlenül fontos a hatalmas raktárbázis, amely gyorsan kiszolgálhatja a vevőit igényeit. Jászberényben a svéd világcég 17 ezer négyzetméteres logisztikai központja kicsinek bizonyult, ezért 6 ezer négyzetméterrel megnövelik alapterületét. A tervek azonban még ezt is túlszárnyalják, hiszen pár éven belül 40 ezer négyzetméteresre szeretnék bővíteni. A fejlesztés nemcsak az alapterületre vonatkozik, hanem központi kiszolgálórendszert is kialakítanak, így csökken a szállító- járművek várakozási ideje, és hatékonyabbá válik a rakodási tevékenység is. A bővítéssel százezer terméket befogadni képes központ mindazonáltal kevésnek bizonyulhat, ha azt nézzük, hogy csak Jászberényben, az Electrolux-Lehel Hűtőgépgyár FOTÓ: MÉSZÁROS évente kétmillió terméket gyárt és a távlati tervek szerint ez a szám elérheti a 2,5 milliót. A fejlesztéshez jelentős érdek fűződik, mert Kelet-Euró- pában sem szeret a vásárló napokat várni a hőn áhított termékre. Az EU tagállamaiban már megszokott az egynapos szállítási határidő. Ha majd több kelet-európai ország is belép az unióba, azt már felkészülten várja az Electrolux, és a logisztikai központtal növelheti esélyét a piaci részesedés „feltomázásához” a gyors szállítás révén. Tóth Hogyan látnak minket a multik? Üzleti oldalról kívánta bemutatni a magyar gazdaság felkészültségét az európai uniós tagsági követelményeinek tükrében az a jelentés, amelyet a Magyar Bővítési Üzleti Tanács (angol rövidítéssel: HEBC) készített nemrégiben. A HEBC — amely az európai vállalatok magyarországi leányvállalatai vezetőinek fóruma — célja, hogy kapocsként működjön közre a magyar kormány és a Brüsszelben EU-Bizottság tisztviselői között, ezzel is elősegítve hazánk gyors és zökkenőmentes csatlakozását a közösséghez. A jövő hónapban befejeződik az átvilágítás Most jön a neheze A következő hónapban befejeződik a csatlakozási tárgyalások úgynevezett átvilágítási szakasza, és a magyar külpolitika irányító úgy számolnak, hogy a harmincegy tárgyalási fejezetből hetet-nyolcat le lehet majd zárni a német EU-elnökség végéig. Egyre drágább a szociális háló A közösség 15 tagországában átlagosan a bruttó nemzeti termék 28,7 százalékát fordítják szociális kiadásokra, ezen belül a legnagyobb tétel (12,3 százalék) az időskori ellátásokat fedezi. Az átlag persze ezúttal is figyelemre méltó szóródást takar. Az EU statisztikai hivatala, az Eurostat jelentése szerint a szociális kiadások GDP-hez viszonyított aránya 1990-től 1996-ig több mint három százalékkal nőtt, azaz egyre drágább a szociális rendszer. A tagállamok közül az abszolút számokat tekintve Luxemburgban és Dániában fordítják a legtöbb pénzt szociális kiadásokra. Ezekben az országokban több mint kétszer annyit költenek e célra, mint Görögországban és Portugáliában. Szintén nagyon sok pénzt emészt fel a szociális háló működtetése Svédországban, Ausztriában, Németországban és Belgiumban, a középmezőnyben foglal Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia, és viszonylag kevesebbet adnak ki erre a célra Írországban és Spanyolországban is. Ha a GDP-hez mérjük a szociális kiadásokat, szintén a Skan- dináv-országok vezetnek (Svédország 35, Dánia 34, Finnország 32 százalék), ugyanakkor Írországban ez a szám csupán 19, Portugáliában és Spanyolországban pedig 22 százalék körül alakul. A szociális kiadások legnagyobb tétele az öregségi ellátás, az EU 15 tagállamának átlagában ez 45 százalék (a GDP 12,3 százaléka). A szociális büdzsé több mint 65 százalékát fordítják az idősekre Olaszországban, ezzel szemben Írországban csupán 26,L százalékát, miután ez a tagállam büszkélkedhet a legfiatalabb népességgel. A szociális kiadások között jelentős tétel még a munkanélküliellátásokra, a család-, illetve gyermektámogatásokra, valamint az egészségügyre fordított összeg. Munkanélküliségre arányaiban a legtöbbet Írországban, Belgiumban és Spanyolországban költenek, családtámogatásokra pedig Írországon kívül Luxemburgban, Finnországban és Dániában. A szociális kiadások forrása az EU-ban kétharmad arányban a munkaadók és az egyes polgárok befizetései, egyharmad arányban pedig adóbevételek. Ezen belül a szociális járulékok több mint 65 százalékot képviselnek Franciaországban, Belgiumban, Spanyolországban, Németországban, Hollandiában és Olaszországban. Dániában és Írországban ezzel szemben az adók fedezik a szociális háló működtetésének mintegy 60 százalékát. -lzA jelentés a politikai kritériumok oldaláról megállapítja, hogy az új magyar kormány továbbra is erős és következetes elkötelezettséget vállalt az EU- tagság iránt. Megállapítja azonban, hogy a közigazgatást még átláthatóbbá kell tenni. Kívánatos, hogy az engedélyeztetési, közbeszerzési folyamatok legyenek áttekinthetőbbek. A HEBC-vállalatok szívesen vennék olyan intézmények létrejöttét, amelyek egyebek mellett ellensúlyoznák a lobbizás ellen kialakult negatív magyar közfelfogást. A gazdasági kritériumok tekintetében kormányaink komoly lépéseket tettek a nagyfokú liberalizálás, a privatizáció, a dereguláció és a szabad verseny megvalósítása érdekében. A külföldi befektetések jelentősen hatottak a magyar gazdaságra, amelynek kulcsfontosságú és szerves részévé váltak. A jelentés megállapítja, hogy a magyar piac árai nagyrészt szabad árak, ennek ellenére további kiegyensúlyozott árképzési folyamatokra volna szükség. Hangsúlyozza, hogy a kis- és középvállalkozásoknak az integrációra való felkészültsége létfontosságú a magyar gazdaság szempontjából. Fontos, hogy az ezek felé irányuló állami források ne csak a termelést, hanem a szolgáltatói szektort is támogassák. Megállapítják, hogy még a csatlakozás előtt kívánatos lenne a CEFTA-országok közötti kereskedelmi akadályok lebontása. Fel kellene gyorsítani a vámeljárások további harmonizálását és egységes alkalmazását. A közlekedési infrastruktúra tekintetében a magyar út- és vasúthálózatot jobban be kellene vonni az európai hálózatba, különösen vonatkozik ez a keleti régiókra. A tőke szabad áramlásáról a HEBC-vállalatok kedvező tapasztalatokkal rendelkeznek. A pénzügyekkel kapcsolatban megjegyzik, hogy bár az új jövedéki adórendszer EU-kon- form, mégis ésszerű volna csak fokozatosan növelni annak érdekében, hogy kiküszöböljük a feketepiac nagyfokú növekedését. Megállapítják, hogy aránytalanság tapasztalható a helyi adók mértékében az országos adókhoz viszonyítva. Ezért szükség lenne a központi és az önkormányzati adók jobb összehangolására. A közigazgatásról szólva megemlítik, hogy még mindig átláthatóbbá és hatékonyabbá kell tenni azt. A közalkalmazottak körében pedig erősebb szolgáltatói kultúrát kellene kialakítani. T. A. Mint ismert, Magyarország és az Európai Unió között az elmúlt év április elsején kezdődött meg a csatlakozási tárgyalások úgynevezett átvilágítási (screening) szakasza. Ennek során a közösségi joganyagot harmincegy fejezetre osztották, és a hazai delegáció az Európai Bizottság képviselőivel fejezetenként vetette össze a magyar jogrendet a közösségi szintű szabályozókkal. Az átvilágítás alkalmával ily módon szembetűnt, hogy az élet mely területeinek honi szabályozása felel meg az EU jogrendjének, és hol mutatkozik pótolni való részünkről. Ekkor az is kiderült, hogy mely jogszabályokat vagyunk képesek a csatlakozás általunk tervezett időpontjáig — azaz 2002 január 1-ig — átültetni jogrendünkbe, valamint az, hogy mely területeken lesz szükség átmeneti időszakot — meghatározott időre szóló felmentést — kérni bizonyos közösségi jogszabályok alkalmazása terén. Nos, ez utóbbiról, tehát az esetleges átmenti engedményekről, technikai adaptációs igényekről szól lényegében a csatlakozási tárgyalások érdemi szakasza, amely tavaly novemberben kezdődött meg. Itt a tárgyaló fél már nem a Bizottság, hanem a Tanács. A főtárgyalói, majd miniszteri szintű tárgyalások során eddig három fejezetet sikerült A vérellátással kapcsolatban az uniónak nincsenek direktívái, ám vannak ajánlásai, amelyekhez a tagállamok próbálják tartani magukat. A magyar vérellátásnak szervezetileg és technológiailag van szüksége a felzárkóztatásra. Jelenleg a vérellátás Magyar- országon 63 egységre tagolódik, ami alkalmatlan arra, hogy egy Budapesten született intézkedést, akaratot véghez lehessen vinni. Az unió tagországaiban is arra törekszenek, hogy a vérellátásban használatos technológiát koncentrálják, és a „szolgáltatás” állami felelősségvállalás mellett történjék. Az uniós ajánlás szerinti átszervezés után az Országos lezárni, kipipálni, s több fejezetre vonatkozóan elkészült a magyar tárgyalási álláspont. Legközelebb június 22-én lesz miniszteri szintű tárgyalás, ahol döntés születik. Eddig azonban még csak az „egyszerű” fejezetek kerültek az asztalra, a bonyolultak, amelyek alapjaiban érintik országunk gazdaságát (például a közlekedési és környezetvédelmi infrastruktúra, az agrárpolitika), még csak ezután jönnek. A neheze így még hátravan. A közeli cél az, hogy a német EU-elnökség végére 7-8 fejezetet lehessen lezártnak mondani, a soron következő finn elnökség alatt pedig Magyar- ország valamennyi fejezetre vonatkozóan beadja tárgyalási álláspontját, pozícióját. Ami az átmeneti könnyítéseket illeti, sok, az unió lényegét reprezentáló jogszabály — például az egységes belső piac működése — tekintetében nem lehet szó engedményekről, hiszen ha ilyet kérnénk, arra az lehetne a válasz Brüsszelben, hogy jöjjünk vissza tíz év múlva. Eddig öt átmeneti könnyítési igénnyel léptünk fel, ám mindezt hamarosan több tucat követi. A mezőgazdaság terén mintegy 20, de környezetvédelem és a közlekedés kapcsán is hasonló számú átmeneti engedmény kérelem várható országunk részéről, ami bizony nem kevés. L. Z. Vérellátó Szolgálat központjának feladata lesz a nemzeti vérkészlettel való gazdálkodás. A szolgálatnak hét regionális központja lesz, az egyik Szolnokon. A vérvétel és -felhasználás a kórházi osztályokon történik majd. Egyébként az a törekvés — az uniós ajánlásokkal összhangban — hogy a tervezhető műtéteknél a páciens a saját, előre levett vérét kapja. Az új rendszerben új szállítási és informatikai alapokra kell helyezni az ellátást, és beruházásokra, átalakításokra van szükség. Érvényes ez Szolnokra is, ahol jelenleg a megyei vértranszfúziós állomást a szó szoros értelmében „beárnyékolja” az új műtőblokk építése. Az egyik regionális központ Szolnokon lesz Vérellátás—uniós ajánlatban A magyar vérellátás eddig is az európai élvonalba tartozott néhány programmal, például a vírusszűréssel, a jövőben pedig az Európai Unió ajánlásai szerint kívánják átalakítani. A napokban tartotta jubileund összejövetelét a szolnoki Európa Klub. Az immár ötéves szervezet fő céljának továbbra is a közösséggel kapcsolatos információk terjesztését tekinti, ezt szolgálják rendezvényei is. A jubileumi foglalkozáson Búsi Lajos, a megyei közgyűlés elnöke szűkebb hazánk felkészülési stratégiájáról beszélt, dr. Pataki Zsolt, a Külügyminisztérium megbízott főosztályvezetője pedig hazánk csatlakozásának időszerű kérdéseiről tájékoztatta a megjelenteket. fotó: szabó Béla Szakszervezetek meghatározó pozícióban Magyarországon a rendszerváltás óta jelentős fejlődésen ment keresztül, ám még közel sem nevezhető kiforrottnak az érdek- képviselet rendszere — jelentette ki a közelmúltban egy Szolnokon rendezett szakszervezeti tanácskozáson a Szabad Szak- szervezetek Európai Szövetségének munkatársa. A szakember előadásában kiemelte: az unió hazánkról szóló elemzései úgy értékelik, a munkaügyi kapcsolatok rendezettsége jelenleg a vállalatok méretének függvénye. Míg a több száz alkalmazottat foglalkoztatóknál 1992-től jelentős változások következtek be, addig a kisebb cégeknél ez a folyamat jóval időigényesebbnek bizonyult. Mindez annak következménye, hogy a rendszerváltás után megkezdődött a nemzetközi nagy- vállalatok letelepedése az országban. Később ezek komoly konfliktushelyzetekbe keveredtek, amikor — zömében magyar — dolgozóikkal szemben igyekeztek az anyavállalat székhelyén elfogadott munkaügyi szabályokat és érdekképviseleti hagyományokat adaptálni. Mivel a felek érdeke a problémák mielőbbi megoldásához fűződött, az utóbbi években látványos javulás következett be ezen a téren, amelyből azonban a kisebb vállalkozások kimaradtak. A „tizenötök” szakszervezeti rendszerének jellemzőit alapul véve, a hazai érdekképviseletek hatékonyabb működéséhez szükséges fejlődés „két szálon” valósulhat meg. A skandináv, vagy német minta sajátossága a nagy szakszervezeti tömegbázis. Az érdekképviseletek így anyagilag függetlenek maradhatnak az államtól és vállalatoktól, ám mégis komoly befolyást gyakorolhatnak ezek működésére. Az ellenpélda Franciaország, ahol meglehetősen szerény, mintegy 6 százalék az öt reprezentatív szakszervezet együttes taglétszáma a munkavállalók körében. Szerepük azonban talán még meghatározóbb a német minta szerint működőkénél. Ennek magyarázata, hogy a francia érdekképviseletek gyenge szervezettségük mellett is rendkívül erős mobilizációs képességgel rendelkeznek, azaz tömegeket képesek egy-egy munkabeszüntetés, demonstráció ügye mellé állítani. Ami különösen elgondolkodtató: az állam olyannyira elismeri létjogosultságukat, hogy évente mintegy 25 millió dollárnak megfelelő összegű támogatást, illetve minisztériumi helyeket biztosít képviselőik számára. A következő években a magyarországi szakszervezeteknek is meghatározóbb pozíciót kell kivívniuk az érdekvédelem területén. Hatékonyabb működésükkel el kell érniük, hogy — nyugati társaikhoz hasonlóan — a helyi társadalompolitika alakítóivá váljanak. Bugány János
