Új Néplap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-22 / 118. szám

1999. május 22., szombat

5. oldal

Megyei Körkép

NÉZŐPONT

Mire kell a művésztelep?

Induljunk ki abból, hogy kell, remélhetőleg erről Szolnokon már nem szükséges vitatkozni. Ám arról máris folyik vita, hogy mire kell, azaz mi legyen a funkciója. Az ember azt hinné, hogy ez magától értetődik, az legyen a funkciója, hogy ott értékes képzőművészeti alkotások szülessenek. A dolog azonban nem ilyen egyszerű.

Ismeretes, hogy a Szolnoki Művésztelepen két épület áll, egyenként hat műtermes lakással. Az egyiket felújították, a folytatásra azonban már nem maradt pénz. A városnak most van negyvenmilliója, amiből el lehet kezdeni a munkát a még felújításra váró épületben. Több elképzelés született arról, hogy mi legyen majd benne, tágabb értelemben, hogy mi legyen a művészteleppel. Az egyes tervezetek között vannak eltérések, de két dologban nagyon hasonlítanak egymásra: mindkettő olyan funkciókat is szán a művésztelepnek, amelyek eltérnek annak eredeti rendeltetésétől. Több műtermet művészeti oktatás céljára szándékoznak igénybe venni egy majdan alapítandó képzőművészeti gimnázium részére, és tovább akaiják működtetni a Paál István Stúdiószínházat. Az egyik tervezet a művésztelep jelenlegi területét kettéosztaná egy kisebb, „csendes” és egy körülbelül kétszer akkora „forgalmas” zónára.

Az elképzelésekről már több megbeszélés, vita zajlott, amelyeken a felújított épületben lakó művészek egy emberként tiltakoztak az ilyesféle átalakítás ellen. A stúdiószínházat és a velejáró zajt, jövés-menést már eddig is elég nehezen viselték el, iskolai osztályok vagy csoportok rendszeres kijárása esetén pedig a nyugodt alkotó munka feltételeinek további romlásától tartanak. Azt is nehezményezik, hogy a műteremlakásokba érvényes kiutalás nélkül be lehetett költözni.

A város jelenlegi pénzügyi helyzetében, amikor iskolákat akar megszüntetni az önkormányzat, egy képzőművészeti gimnázium alapítása több mint bizonytalan. De ha egyszer, boldogabb időkben meg is valósul, nem föltétele, hogy műteremlakásokat foglaljon el oktatási célokra. Egy hasonlattal élve, a dráma tagozatos gimnázium tanulói sem a színházban tartják gyakorlati foglalkozásaikat. A stúdiószínház hozhat létre értékeket, de létének szintén nem föltétele, hogy a művésztelepen működjék.

Végül pedig, van valami szomorú és méltatlan ebben az egész vitában, amely végeredményben arról szól, hogy mi legyen a funkciója a fennállásának századik évfordulójához közeledő művésztelepnek. Száz év nem volt elég, hogy ez egyértelművé váljék?

$

B1STEY ANDRÁS

Oda a nyár Püspökiben

Több százezer forintos bevételkieséssel számolhatnak az idén is a nyári idegenforgalom elmaradásából Tiszapüs- pökiben.

A községben a Tisza-parti strand jelent vonzerőt a pihenni vágyóknak, ám ez már tavaly is alig üzemelt, az idén viszont teljesen kilátástalan, hogy kinyithat. Az előrejelzések ugyanis augusztusig magas vízállásról beszélnek, és jelenleg Tiszapüspökiben az ártéren is kint van a víz.

Az üdülőterület már megközelíthető ugyan, a műútról eltakarították a helyenként félméteres vastagságot is elérő iszapot, ám a strand nemigen fog kinyitni. Ráadásul a parti építmények (mosdó, vécé) rendbehozatala sem történhetett meg eddig.

Már tavaly is rossz szezont zártak az időjárás miatt. A vendéglátóegységek bérleti díja, illetve a kommunális költség hozzájárulás több százezer forint lett volna. Korábban évente 100 ezer forintot meghaladta az itt töltött vendégéjszakák után járó idegenforgalmi adó, amelynek minden forintjához plusz két forintot tesz az állam. Ám tavaly már ez az idegenforgalmi adó is alig haladta meg a 30 ezer forintot. így már az elmúlt évben az idegenforgalmi szezon mínusz- szál zárult, ugyanis a működtetés, a felkészülés költségei meghaladták a bevételt.

Idén még nem kezdhették meg a munkálatokat a strandon, de feltehetően nem is látnak már hozzá, és előrelátha- tón a vendéglátósok ki sem fognak nyitni a tiszapüspöki Tisza-parton. P. É.

Leikéhez közel áll minden, ami magyar

A karcagi ifjú Szabó Mihály szerencsés ember, mivel túl az öt- venen is használhatja a neve előtt ezt a jelzőt, hiszen még él az édesapja is. Szóval innen a megkülönböztetés. Szerencséje volt, akadt kitől tanulnia. Kántor Sándortól, azután az apjától, majd amikor 1959-ben létrehozták a Népművészeti Szövetkezetét, tizenévesen ő is az alapítók közé került.

Ez a vadászmotívum ifjú Szabó Mihály tányérjain él tovább FOTÓ: M. J.

Négyévesen már állatokat formázott, igaz, még gyurmából. Hatéves, amikor játékműhelyt épített. Most pedig a Bethlen úton formázza, mintázza a cserepeit. Ez így leírva egyszerű, a valóságban jóval bonyolultabb az az út, amíg önmagára talált. Szerette volna, ha cserepein, tárgyain, alkotásain magyaros motívumok élnek tovább. Sel- meczi László akkori múzeumigazgató javasolta neki: nézd át a középkori anyagokat, mintákat, keresd a néprajzosokat, biztosan sokat tudnak segíteni.

Segítettek is, meg a régi mintákhoz ő is hozzárakott valamit, mikorra alkotásainak kialakultak a tipikus „Szabó Mihály- os” jegyei.

Hovatovább negyven éve ko- rongozik. Kapott magas elismerést is, és ha minden az elképzelések szerint alakul, nyár végi mutatós kiállítását Bellon Tibor professzor - régi barátja - nyitja meg. Mellesleg a művész úrnak három fia van, de az sincs a szakmában, aki kitanulta a mesterséget. Azon egyszerű oknál fogva, hogy valamiből meg kell élni. És ez a valami nem biztos, hogy a fazekasságot jelenti, ezért ő is több lábon áll.

Húsz éve rackajuhokat tenyészt, és érdekes körülmények között jutott az első kettőhöz. Volt egy komondora, azt bizonyos Bukovszki Józsefiéi elcserélte két rackajuhra. Ebből a kettőből lett az a 170 anyás törzstenyészete, amelyik ma a Hortobágy Nemzeti Park területén él és a park egyik nevezetessége. Szóval nem volt rossz befektetés a csere, de Bukovszki Józsefnek sem, aki a tőle kapott eb révén rövidesen az ország első számú komondortenyésztőjévé vált.

Azért a kutyákhoz sem lett hűtlen, pontosabban a komondorokhoz. Városi házát akkorák őrzik, mint egy borjú, de akadnak társaik a tanyán is. Sőt kitenyésztett egy új fajtát a komondor és a rotweiler keresztezéséből. Értelmes kutya, mindkét őse

előnyeit vitte tovább magával a génjeiben - minősíti őket.

Égyébként a nappal kel, ötkor a műhelyében kezd. Dolgozik, majd irány a jó tíz kilométerre lévő tanya. Remek a járműve, fütyül az energiaárak emelésére, hiszen pár deci olajjal elmegy januártól decemberig. Hiába, a 28-as Csepel kerékpár ma is pótolhatatlan, mivel Szabó Mihály egyik lába kitartóan rakoncátlankodik. Ha áll vagy fekszik, nincs azzal baj, de ha ballag . . .

Márpedig még sokáig, temérdek évig szeretne ballagni ez a havas halántékú, de nevében és szívében ifjú ember. Aki fazekasnak sem akármilyen, azután elismert racka- juhtenyésztő is, de a komondorai szintén fémjelzik a nevét. Nem véletlenül, hiszen leikéhez minden közel áll, ami magyar, magyar eredetű. Legyen szó a díszítésről, őshonos házőrzőről, esetleg bizonyos juhokról . . .

D. Szabó Miklós

Nehéz a dolga a kisvállalkozónak is

Krízissegély segített a családon

A lakótelepi lakás átlagosan berendezve. A férj kisvállalkozó, az anya gyesen van, két gyereket nevelnek. Ránézésre senki sem gondolná, hogy a közelmúltban krízissegélyt kellett kérniük, hogy enni tudjanak adni a gyerekeknek.

A férfi gondolkozik. Adja-e a nevét a történetéhez, vagy ne. Mert igaz, hogy ő jól dolgozott, és vele toltak ki, de hát a mai világban jobb, ha az ember neve nem merül fel problémás esetekkel kapcsolatban. Amúgy meg szokott lenni megrendelése, ezért inkább a névtelenség mellett dönt.

Ülünk a szolnoki, lakótelepi, stílbútorokkal berendezett lakásban, és szinte hihetetlennek tűnik, amikor elmondják, hogy a közelmúltban már ismerősüktől, házbeliektől kaptak élelmiszert.

Háromszor annyi sem sok

László - nevezzük így - építőipari kisvállalkozó. Három évvel ezelőtt vált meg korábbi munkahelyétől, ahol 20 ezer forint körül keresett havonta, ő az az ember, aki nem bánta meg, hogy „kiment” vállalkozásba, ugyanis most a háromszorosát keresi.

Igaz, az a hatvan-, hetvenezer, amit havonta hazavihet, jobb életkörülményeket biztosít, ám arra nem elég, hogy a bankban álljon a pénz.- Nemrég vettük ezt a lakást- mondja a feleség. - Februárban beköltözünk, berendezkedtünk, úgyhogy semmi tartalékunk nem volt és nincs, ezért kerültünk bajba.

Alvállalkozó a divat- A három év alatt nem fordult még elő velem ilyen eset - meséli László. - Kaptam egy megrendelést tetőfelújításra az egyik cégtől, aki fővállalkozóként vállalta el a munkát egy másik cégnek, és kiadta nekem alvállalkozásba. Az építőiparban ez mindennapos eset. Két munkással dolgoztunk egy hónapig, és május 14-én kész is lett. Munka közben kértem előleget a velem szerződésben álló cégtől, egyszer ötezret kaptam, egyszer tizenötöt, amiből ötezret a segédmunkásoknak kellett adnom.- Eddig úgy tűnik, rendben haladt minden.- Igen, csakhogy a szerződés szerint ezen a héten ki kellene fizetni a munkadíjamat, ami 115 ezer 496 forint, és a tető nincs átvéve.- Ezt nem értem.- A cég, amelyikkel szerződésben állok, azt mondja, hogy vetessem át az őt megbízó céggel a tetőt, és majd akkor fizet. Csakhogy én nem a nagy céggel állok szerződésben, engem onnan elküldhetnek, mi dolgom velük? Ez az ide-oda tologatás megy már napok óta, és egyre messzebb kerülünk attól, hogy kifizessék a pénzemet.- Közben - mivel nem volt semmi tartalékunk - itthonról is elfogyott a pénz - teszi hozzá a feleség. - Nem tudtam kifizetni a gyerekeknek az iskolai, óvodai étkezést. Barátaink, meg a házbeliek hoztak élelmiszert, a rokkantnyugdíjas szüleim is segítettek. Mivel a férjemnek eddig folyamatosan volt munkája, és így pénze is, mi is máról holnapra élünk. Kétségbeesésemben a polgármesteri hivatalhoz fordultam, ahol Rálik Mihályné főelőadó segített, hogy krízissegélyt

kapjunk: tízezer forintot, amit azonban hamarosan vissza kell majd fizetnünk.

Mi ebből a tanulság?- Ha a cég, amelyiknek a tetőt csináltuk, nem foglalkozik velem, nem veszi át a munkát, akkor a másik cég, amelyik alvállalkozásba kiadta nekem a tetőt, nem fog fizetni - tipródik a férj.- Igaz, hogy néhány nap múlva kezdődik egy újabb munkám, de amíg azt kifizetik, addig is élni kellene valamiből, sőt nekem, mint vállalkozónak, az adót, tb-t is be kell fizetnem.- Az a baj, hogy a kisvállalkozóknak semmi védettsége nincs a nagy cégekkel szemben- zárja a beszélgetést László.

Nekem pedig eszembe jut,

amikor a minap egy budapesti megrendelő panaszkodott, hogy megyénkben felújítást végzett, és a munkák kapcsán megyénkben építőipari cégek úgy vágták át, ahogy csak tudták. Végül már a megyei önkormányzathoz kellett fordulnia, mert fölvették előre a pénzt, és nem jöttek a munkát elvégezni.

De ez már egy másik történet... Paulina Éva

A fővárosban kétszer annyi pénzt hagynak a boltban, mint Szolnokon

Mi kerül a kosárba?

Hogy mennyi minden kerül, jut a bevásárlókosárba? Valószínűleg annyi, amennyit az ember fizetése, keresete, nyugdíja, szóval havi bevétele megenged. Az egyik szolnoki, belvárosi üzletbe naponta kétezren lépnek be. Közülük ezer körüli a törzsvásárló, a többi alkalmi vevő.

Budavölgyiné Bakó Margit törzsvásárló:- Péntekenként járok ide, mert elég olcsó az üzlet. Most kivételesen ugrottam be a hét derekán. Munkanélküli vagyok, támogatást sem kapok. A férjem keresete meg a két aranyos kislányunk utáni családi pótlék összesen 60 ezer körüli. Ennyi jut négyőnkre, úgyhogy észen kell lennem a vásárláskor. Hó elején megveszem, amiből több kell. Most 600 forintot fizettem a margarinért, tejért, tejfölért. Hét végén a luxust a lányoknak a kóla jelzi, a páromnak pedig két üveg sör. Étteremben tíz éve voltunk utoljára.

Marika újszászi árus. Mindenki ismeri, afféle ami a szívemen a számon típusú.- Én általában máshol vásárolok. De megnézem, mit, ami nagyon kell, hiszen a lányom nyáron esküszik. Szerintem az utóbbi öt-tíz évben kevesebbet rakunk a boltokban a kosárba. Legalábbis az átlagcsalád, és most nem a felső 200 ezerről beszélek.

Nyugdíjas szemüveges hölgy:- Hogy mit vettem? Két liter tejet, 12 százalékos tejfölt. Ennyit enged meg a nyugdíjam, ami most 28 ezer, pedig 38 évet dolgoztam a cukorgyárban. Most 300 forintot fizettem, és hetente kétszer jövök le a boltba. Mindegyik alkalommal veszek egy kiló kenyeret is.- Luxus?- Nincs. Csokit, kávét nem fogyasztok, italt sem. A luxus az, ha elmegyek a gyerekekhez, mert négy van. Hozzájuk is csak úgy, ha az egészségem engedi, hiszen hetvenévesen már ne nagyon ugráljon az ember.

őszes hajú férfi, aki arra kér, hogy ne újam ki a nevét:- Hárman vagyunk otthon: a feleségem, én és egy 18 éves fiunk, aki sajnos már leszázalékolt. Beteg, sérült gyerek. Azért járok ide, mert közel van a lakásunkhoz. Most 500 forintot fizettem a kolbászért, sütőporért, tejért, vécépapírért. A sütőpor azért kell, mert a feleségem pünkösdre valamit szeretne a tepsiből elénk tenni.

Nagyné Varga Erika vidékről érkezett:- Megyek a munkába, csak egy percem van. Azért járok ide, mert olcsó a bolt, és mindenből bővebb a választék, mint nálunk, otthon a faluban. Reggelire vettem harapnivalót, meg otthonra a gyerekeknek sajtot. Alig egy maréknyi, és itt hagytam 650 forintot.

Délelőtt kevés a fiatal. Közéjük tartozik a 21 éves Varga Krisztián és a

bátyja, akik édesanyjukkal együtt virágot árulnak a piacon.- Most, 11 előtt már úgy éreztük, éhen halunk. Reggeli még nem volt, ezért vásároltunk négy kis kiflit, 2 doboz kefirt és egy liter narancsitalt. Fizettünk 349 forintot. Egyébként mindig ide jövünk venni valamit, és átlagosan napi 4-500-at hagyunk itt. Ettől még aligha laknánk jól, így otthon anyuci főz. Délután alszunk, este jöhet a szórakozás, de nem sokáig, mert a piac korán nyit.

Szőke ifjú hölgy, jókora kosarat cipel a pulthoz, majd rakja a tartalmát a szatyrokba.- Kivételes ez a nagy vásárlás, mert a 10 éves kislányunk kétnapos osztálykirándulásra megy, így főleg neki vettem. Kefirt, szívószálas üdítőket, kalóriaszegény margarint, ennivalókat. Az összes 2 ezer 400-ba került, de hát mint említettem, ez rendhagyó. Noha nem errefelé lakom, ha csak tehetem, benézek, mert szerintem olcsó az üzlet, viszonylag elviselhetők az árak.

Azért érdeklődtünk a főnökségen is, ahol néhány érdekes adatot soroltak. Míg a fővárosban egy átlagos vásárló általában fejenként egyszeri alkalommal 1 ezer 400-at költ, ebben a boltban 650-et. Kivéve a hétvégéket, akkor 750 forint az átlag. Főleg a cukor, a tej, a kenyér fogy. Aki itt négyezernél többet hagy a kasszában, az már nagy vásárló. Nyolc-tízezer forintos tétel pedig any- nyira elvétve fordul elő, hogy ritkaságnak számít.

Mert a nagyon tehetősek aligha itt vásárolnak. így nem csoda, hogy a kosarakba kevesebbet raknak és jobban megfontolják, mit tegyenek bele, mint akár öt vagy tíz éve. Elvégre csak a választék szélesedett, nőtt, illetve az árak. Gyanítható ugyanez nem jellemzi ekkora mértékben az átlagjövedelmeket. Mert ha azok nagyobbak lennének, mindez látszana a kosarak tartalmán. Szolnokon is, meg máshol is .. .

D. Sz. M.