Új Néplap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-15 / 112. szám
1999. május 15., szombat Megyei Körkép 5. oldal __________________Nézőpont U travaló A vén diák mostanság kopik ki az iskolából, hogy esztendő teltével már öregdiákként látogasson vissza a kisebbekhez, hiszen az életnek már csak az a sorsa, hogy minden korosztályt követnek az esztendővel fiatalabbak. De ma még őket, a most ballagókat ünnepeljük, akik korukkal ellentétben ezen a napon általában túlontúl ünnepélyesek. Miközben énekelve még egyszer körüljárják a régi termeket, nem kevésnek könnycsepp lopakodik a szemébe. Pedig jó lenne kacagni, nevetni, hiszen vége a tanításnak, titkon azonban érzik, valami ezekben a pillanatokban fejeződött, fejeződik be. Lezárultak középiskolai esz- tendeik, miközben nagykorúak lettek, érettségire készülnek. Az idén országosan kilencvenezren végeznek, és a mi megyénkben is háromezernél többen ballagnak ezen a hétvégén. Ezért ennek a háromezer fiatalembernek és ifjú hölgynek a mai ünnepsége több tízezer családot érint. Rokonokat, nagybácsikat, nagynéniket, keresztszülőket, nagyszülőket, testvéreket, barátokat, barátnőket, jó szomszédokat. így válik a ballagásból megyei, országos ügy. Hogy kiből mi lesz, hová jut, az előtt még egy akadályt, az érettségit kell legyűrni. Jó részük ezt követően sem pihenhet, különösen akkor, ha egyetemi, főiskolai felvételik tornyosulnak előttük. Elvégre mostanság akár több felsőfokú intézménybe is jelentkezhet az érettségiző. Lesznek, akik ötödévesnek tovább maradnak, mások - főleg a szakközépiskolások - igyekeznek elhelyezkedni. Pedig ez a tudás, az érettségi még valahol félúton van az általános iskola és a diploma között. Az egyiknél több, a másiknál kevesebb. Bizonyára sokan megmaradnak ezen a szinten, és lesznek, akik nem az idén, hanem évek múlva veselkednek valamilyen felsőfokú intézménynek. Felnőtt fejjel, mert most nem futja rá, vagy mert az élet később ezt követeli tőlük. Hogy mennyit ér az útravalóul kapott tarisznya tartalma? Erre a jó válasz esztendők múlva esedékes, hiszen folyton-foly- vást változó mindennapjainkban nem biztos, hogy az iskolában eminensek az élet kihívásait is hasonló módon veszik. Az érettségi találkozók, későbbi összejövetelek ezeknek ékes bizonyítékai. Akárhogyan is alakul a kilencvenezer negyedikes sorsa, életük ezekben a hetekben alapvetően megváltozik. Másféle feladatok, lehetőségek várnak rájuk, és vagy előbb, vagy utóbb meg kell, hogy találják a helyüket. Nem egyszerű ez a folyamat, nem mindenkinek sikerül megvalósítani gyermekkori álmait. De a kitartás, a szorgalom mindig jó társ a sikerhez, boldoguláshoz, a jövőhöz. Ezt kívánjuk útravalóul mindahányótoknak kedves bállá- ' gó, búcsúzó negyedikesek - tartsatok bármerre ... bUlt Ballag már a vén diák *.. Minden diák életében meghatározó élményt jelent a ballagás. Az alsóbb évfolyamokba járókat még csak meg-meglegyinti a búcsúzás hangulata; ahogy a végzős öregdiákok utoljára vonulnak végig a jó öreg alma materen, az ifjabbakon talán végigfut a gondolat: „nemsokára én is így köszönök majd el fiatalabb társaimtól, tanáraimtól, iskolámtól”. Az ünneplőbe öltözött, virágokkal elborított, tarisznyás ballagok pedig a tantermeket végigjárva sorra idézik fel középiskolai élményeiket, miközben ízlelgetik az annyiszor hallott, s hirtelen valósággá vált szólamot: „... most kilépsz a nagybetűs életbe...”. A feldíszített iskolaépületekből ma szerte az országban szárnyukra bocsátják a középiskolák végzős diákjaikat. Szülők, nagyszülők könnyes szemmel, de büszkén figyelik felnőtté cseperedett nagyfiúkat, nagylányukat. Ők pedig hálás szívvel, és szintén büszkén tekintenek visz- sza rájuk. Ez a nap még az ünneplésé. A búcsúzók még elhessegetik az érettségi, felvételi vizsgák egyre közelibb, fenyegető „rémét”. A mai az ő napjuk, rájuk figyelnek rokonok, barátok, tanárok, diáktársak. Persze akadnak olyan balla- gók is, akik könnyebb szívvel készülődhettek ma reggel, mint a többiek. A tiszatenyői Nagy Gábor vidámsága érthető: alig néhány hete országos szakmai versenyt nyert, így mentesült a szakmai érettségi, illetve a felvételi vizsga alól. — Tényleg nincs okom az aggodalomra. Míg az osztálytársaim szakmai tárgyakból írásbelire, szóbelire, sőt még gyakorlati vizsgára is kényszerülnek, rám „csupán” az általános tantárgyak — magyar, matematika, történelem — várnak a jövő héttől. Igaz, tőlem néhány hete ugyanezt az anyagot kérték számon, mégis örülök neki, hogy most kevesebb tárgyra kell koncentrálnom. Ráadásul amiatt sem kell izgulnom, hogy ősztől mi lesz a sorsom. Az már biztos, hogy valamelyik főiskolán, vagy egyetemen tanulhatok tovább. Pogány Gyula tanár a megye egyik legpatinásabb középfokú iskolájában, a Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett. Most első osztályától búcsúzik egykori alma materében. A bal- lagtató tanár úr szívébe zárta tanítványait. — Igazi jó képességű, jó szellemű osztálytól búcsúzom, mindig szívesen fogok emlékezni rájuk. Nem csodálkoznék rajta, ha mindegyikük tovább tanulná. Számtalan kellemes élmény fűz hozzájuk, úgy érzem, gyorsan sikerült megtalálnunk a közös hangot. Az biztos, hogy nagyon üres lesz számomra az iskola nélkülük. Adám Zsanett érthető módon még kevésbé felszabadult, mint a félig már „megérett” Gábor. A szolnoki Vásárhelyi Pál Köz- gazdasági Szakközépiskola idegenforgalmi szakán tanult az elmúlt öt évben, s még vár rá az érettségi — számos hasznos, de meglehetősen nehéz szakmai tárggyal bővítve. — Valójában mi már elkezdtük az érettségi vizsgákat, pénteken ugyanis megírtuk az angolt. Utána zajlott le az iskolai ballagás, ma pedig a hozzánk legközelebbi iskolákkal együtt a városi ballagást tartjuk. Úgy érzem, ez igazából a szülőknek, rokonoknak, barátoknak szól. Tanárainktól, diáktársainktól már könnyek között elbúcsúztunk az elmúlt napokban. KoÜnneplőben, virágcsokrokkal... KÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ rábban nem gondoltam, hogy ez ilyen megható érzés. Édesanyja, Babusáné Tóth Erika érthetően büszke a lányára: — Sok évvel ezelőtt, amikor ugyanezektől a falaktól búcsúztam, még nem gondoltam volna, hogy egyszer majd saját lányom ballagására hozom a virágot. Örülök neki, hogy ő is ebbe az iskolába járt, hiszen rendkívül sokirányú képzést kapott, ráadásul olyan élményekben lehetett része, olyan helyekre jutott el az idegenforgalmi szaknak köszönhetően, melyekre valószínűleg máshol nem nyílt volna lehetősége. Reménykedünk benne, hogy ez a tudás nem vész kárba, és ősztől a Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola hasonló szakán folytathatja tanulmányait. — Az öröm mellett minden bizonnyal azért meglehetősen sok gondot is jelent a ballagásra való készülődés — kérdezzük. — Valóban, már hónapokkal korábban meg kellett kezdenünk az előkészületeket. Az ünnepi ebéd megszervezése, a virágok, az ajándékok kiválasztása rengeteg utánajárást igényelt. Mindez azonban kellemes gondot jelent, hiszen a ballagás egyben a felnőtté válást is jelenti. Azt jelképezi, hogy befejeződtek a gondtalan diákévek, kezdődik az önálló, felnőtt élet. Bármikor támaszkodhat ugyan rám ezután is, de már nem foghatom minden pillanatban a gyermekem kezét. Mindenesetre úgy érzem, büszke lehetek rá, hogy felneveltem — és ilyenné neveltem — a lányomat. Szilvási Zsuzsa Túri fazekasok Németországban A hét elején érkezett haza az a küldöttség, mely a mezőtúri polgármester vezetésével testvérvárosukban, Weidában járt. A ár. Bagdán Piroska által vezetett csoport a kétnapos látogatás során számos tárgyaláson vett részt. Többek között megegyeztek arról, hogy a Hortobágy-Be- rettyó-parti város német sportolókat lát majd vendégül. A látogatás pontos időpontját júniusban határozzák meg, amikor a német sportvezetők a túri MAFC vezetőségével egyeztetnek. A küldöttség több túri fazekas munkáját is magával vitte. Ezeket a míves kerámiákat a közeljövőben kiállításon mutatják be, bizonyítandó, hogy Mezőtúr ma is a fazekasság egyik legjelentősebb településének számít. A látogatók meghívásokat is átadtak. A testvérvárosiak a túri vásárra éppúgy hivatalosak lesznek, mint a millenniumi rendezvénysorozat túri megnyitójára, 2000. január 22-ére. gg A Titanic Nagykörűben A nagykörűi cseresznyefesztivál egyik kuriózuma egy ősbemutató lesz. Első alkalommal mutatják be ugyanis a Titanic című rockoperát. A magyar származású Weisz Lipót történetét feldolgozó darab premierjét nem véletlenül tartják a településen. A főszerepet játszó Baráth Attila ugyanis Nagykörűből származik. A történet központi alakja Weisz, aki esküvője után sietve, egyedül kénytelen visszautazni az Újvilágba. A hajó neve, melyre 1912. április 10- én felszáll, Titanic ... A művésztelepet őrizni, fejleszteni kell! A Szolnoki Művésztelep teljes felújításáról, jövendőbeli szerepéről, lehetséges funkcióiról váltott szót tegnap Szalay Ferenc polgármester az ott dolgozó művészekkel. A Bárányó Sándor műtermében tartott beszélgetésen a házigazdán kívül jelen volt Fazekas Magdolna, Hangai Szabó László, Meggyes László, Simon Ferenc és Szabó László. Baranyó Sándor bevezetőjében valamennyiük nevében elmondta, nem értenek egyet azzal, hogy a művésztelep régi, még föl nem újított épületébe érvényes kiutalás nélkül bárki is beköltözzön, s azzal sem, hogy ott amatőr stúdiószínház működjön. Ez ellentmond a művésztelep rendeltetésének. Beszélt továbbá arról, hogy több program is készült a művésztelep hasznosítására, ám ezek inkább művelődési házi vagy iskolai, mintsem művésztelepi programok. A nyugodt művészi alkotómunka föltételeit rontja a régi épületben most is folyó tevékenység, iskolai osztályok rendszeres kijárása pedig még jobban rontaná. Előzetes egyeztetés után szívesen fogadnak csoportosan is látogatókat, de ellenzik idegenek állandó vagy ötletszerű jelenlétét. A szót kérő művészek többek között hangsúlyozták, hogy a vitás kérdésekből nem szabad nemzedéki ellentéteket gerjeszteni. Jöjjenek tehetséges fiatal művészek a telepre a régi épület felújítása után meghatározott időre, vagy a generációváltás jegyében állandó ott-tartózkodás- ra is. Fölmerült, hogy a művésztelep alakuljon önkormányzati intézménnyé. Többen is megismételték, hogy az önkormányzatnak nem lett volna szabad eltűrni, hogy érvényes kiutalás nélkül költözzön be valaki a telepre. Szalay Ferenc a fölvetésekre elmondta, hogy a városnak 40 millió forint áll rendelkezésére, ebből már nyáron szeretnék megkezdeni a szükséges felújítást, ehhez a régi épületben lakóknak ki kell költözniük. Egyetértett azzal a gondolattal, hogy egyes műteremlakásokat majd meghatározott időre kell kiadni művészeknek. Arra kérte a jelenlévőket, hogy június 5-ig írják le, hogyan képzelik a művésztelep működését, milyen funkciókat szánnak neki, hogy az önkormányzat elkészíthesse a maga tervezetét, amelyet majd megvitatnak az érdekeltekkel. Nem helyeselte a művésztelep intézménnyé alakításának gondolatát, mondván, hogy alapítványi működéssel több pénzt lehet szerezni a fenntartására. A művésztelep a város nagy kulturális értéke, amelyet mindenképpen őrizni és fejleszteni kell — mondta befejezésül. Az építkezés ideje alatt lesz idő arra, hogy alaposan előkészítsék a legcélszerűbb és leghasznosabb működtetés tervezetét. B. A. Hogyan tovább, Márialaka? Nagyon sok Márialaka, vagy hozzá hasonló major, egy-két sor háznyi külterület akad ebben az országban, de a megyénkben is. Ezek a központok néhány évtizeddel korábban még többé- kevésbé jól menő téesz-, illetve állami gazdasági tanyabokrok voltak. A nagyüzem pár házat, szolgálati lakást építtetett a műhelyek, istállók környékére, ahonnan nem hiányozhatott a kor divatja szerint túlméretezett iroda sem. Nem történt ez másképpen a Kisújszálláshoz tartozó Má- rialakán sem, hiszen ez a külterület nem is olyan régen a Nagykunsági Állami Gazdaság része volt. Igen ám, de időközben nagyot változott a történelem meg a magyar mezőgazdaság helyzete, és egymás után oszlottak fel, alakultak át az egykori nagyüzemek. Ez az állami gazdaság sem tartozott a kivételek közé. Itt lép a képbe az, hogy ebben a nagy változásban valahogyan egy ideig elfeledkeztek a 22 lakás és a bennük lakó mintegy 60 ember sorsáról. így azután nincsen abban semmi meglepő, hogy mára a bajok hatványozottan jelentkeznek. Hogy miről is van szó, ahhoz 1991-ig kell visszamennünk. A rendszerváltást követően a szolgálati lakásokban élők zöme megvásárolta az otthonát. Hogyne vették volna meg, hiszen a legdrágább 180 ezerbe került, de akadt, aki 100 ezret sem fizetett érte. Ezek az emberek itt dolgoztak, ezekben a házakban éltek, nevelték a gyerekeiket az elmúlt években, évtizedekben. Annyi pénzük nem gyűlt össze, és ma sincs, hogy Kisújszálláson milliókért házat vásároljanak, így maradtak külterületi otthonaikban. Tartozik minden házhoz udvar, ez szintén a tulajdonosoké. Más nem. A területet, mintegy 1 ezer 600 hektárt megvette egy rt. Pontosabban fogalmazva nem vette meg, hiszen mint korábbi állami gazdasági területet nem vásárolhatta meg, hanem a ÁPV Rt.-tői 1997-ben tíz éve bérbe vette. Amit viszont megvásárolt, az a 27 hektárnyi major, illetve a hozzá tartozó bevezetőút. Sőt az a furcsa helyzet állt elő, hogy a házak előtti utca is az rt. tulajdona. Amikor az adásvétel, illetve mindez megtörtént, akkor kevés szó esett arról, hogy akik itt élnek, laknak, mi történik a kényelmüket szolgáló közművekkel, a vízzel, a villanynyal, a szennyvízzel. Itt már komolyabb a gubanc. Például a régi kút nem volt megfelelő. Hogy jó minőségű vize legyen a központnak, bizony ez nem kis pénzébe került az rt.-nek. Ha minden igaz, hamarosan az ÁNTSZ is áldását adja a most már kifogástalan nedűre, kútra. A szennyvízelvezetés sem megoldott. Igaz, valamikor építettek egy csatornát, és az üledék egy része a Rakatba folyt. Ez azonban ma már környezetvédelmi szempontból lehetetlen, ezért felvetődött: szippantani kellene. Igen ám, de ehhez derítők szükségesek, ezek megépítése portánként esedékes, ami nem olcsó. A villany is sajátos, a vezetékrendszer sem ideális. ATi- tász ódzkodik a felújítástól, mondván, a gazdaság építette, ámbár az áramszámlákat fizetik az itt élők. Akár szabványos, akár nem a rendszer. A minap lakógyűlést hívtak össze az egykori iroda folyosójára. Ott volt Kisújszállás polgármestere, eljöttek a város műszaki osztályának illetékesei, az rt. nagyfőnöke, a lakók közül vagy harmincán. Számba vették azt az áldatlan helyzetet, hogy a ház, a kert az övék, de az otthonokat összekötő utca már nem. Igaz, megvan a szolgalmi joguk a közlekedésre. Keresték a megoldások lehetőségét, miközben az egyik felszólaló kerek perec kijelentette: az itteniek a létükért, életükért küzdenek. A részvénytársaság is, mert manapság nem örömünnep mező- gazdasági termelést végezni, érkezett a válasz. Mindkét állítás tartalmaz(hat) igazságot, és az is tény, a közművek üzemeltetésére megoldást kell keresni, találni. Ebben segíthet az önkormányzat is valamilyen pályázat eredményeképpen. Mert itt „csak” 60 személy sorsáról van szó, de Mát a megyében jó néhány Márialaka, külterület, olyan major akad, ahol emberek élnek. És még élnének sokáig, mivel nekik ott az otthonuk... D. Szabó Miklós