Új Néplap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-08 / 81. szám

Mezei Eszter fitnessben még nem világbajnok, de az edzője, Kállai Il­dikó már igen Német piacra is termelnek A Hydrogép Kft. napjainkban Kunhegyesen kilencvenöt helybelit, környékbelit foglal­koztat. A cég tavalyi termelési értéke 430 millió körül alakult, és remélik, hogy ez az összeg az idén elérheti az 500 milliót. A termékeik zöme általában német piacra készül. Hogy mik ezek? Szállítóberendezések, darualkatrészek, cementipari termékek. Az idei elképzelé­sekről annyit, hogy május vé­géig nincs szabad kapacitásuk. Felvételünkön a dolgozók egy acélsilóhoz lépcsőházat he- gesztenek, amelynek a magas­sága tizennégy méter. 1999. április 8., csütörtök Kunsági Körkép Színes, érdekes programok „Iszik” a csárda A hortiaktól tanulták váltottak jegyet erre az estre, amelyhez természetesen kiadós vacsora is társult. A hasonló bá­lok történetében először műsor is csatlakozott az eszem-iszom- hoz: csinos manökenek fehérne­műben, utcai ruhában, estélyi­ben dobogtatták meg férfiúi szí­veket, és egy csodálatos fitness, illetve aerobicgyakorlatot is be­mutatott egy olyan tizenhat éves diáklány, aki talán a következő időszak hazai és nemzetközi sztárja lehet. A tiszta bevétel közel százezer forint, amit a he­lyi zeneiskola, illetve gyermek­rendezvények támogatására for­dítanak. A sikerhez nagyban hozzájárult a szülők, továbbá jó néhány helyi vállalkozó önzet­len segítsége, támogatása. 2 7. oldal vente négy-öt házasságkötés Tiszaroffot mostanság mintegy kétezer-egyszázhúszan lakják. Sajnos errefelé is fogy a népesség, hiszen évente negyven-ötVen ember hal meg, miközben a születések száma húsz-huszonöt. Valamikor temérdek remek lagzi színesítette a Tisza-menti tele­pülés életét, mostanság általában négy-öt holtomiglan-holtodig- lant kötnek - tudtuk meg Mészárosné Jeges Zsuzsától, az egyik anyakönyvvezetőtől. Hogy mi jellemző napjainkban errefelé az efféle ceremóniákra? Az, hogy egyre kevesebb a sáto­ros vigadalom, hiszen akadnak kis és nagy lakodalmak. A kis házasságkötés szűk körű, néhá- nyan vesznek részt rajta, majd a vacsora következik. A legna­gyobb lagzikat a művelődési házban tartják, hiszen oda két- százan-kétszázötvenen is befér­nek. Ha kisebb az ünnepi ceremó­nia, kevesebb a meghívott, arra az önkormányzat konyhája re­mekül megfelel, mivel ott is el­fér vagy száz ember úgy, hogy a mozgékonyabba a muzsikára még a port is rúghatja. Ami az ünnepi menüt illeti, itt is hagyományos a tyúkhúsleves, általában csigatésztával, olykor cérnametélttel, és szintén elma­radhatatlan a jóféle birkahús. Éjfélre hideg sülteket tálalnak; a sütemények, torták, édességek garmadájáról nem is beszélve. És ahol ennyi az ennivaló, ott a torokgyanta sem hiányozhat: bor, sör, tömény, esetleg üdítők alakjában. Elvégre gondolni kell a fuva­rosokra meg az apróságokra is, hiszen ők is hozzátartoznak egy jóféle falusi esküvőhöz. Azért a párok száma több, elvégre van­nak, akik mindenfajta ceremó­nia nélkül csak úgy összeköltöz­nek: ők az úgynevezett élettár­sak. A ár nem üres a koporsó A kilencvennél is több évet megélt Kun Miklós bácsi nem akár­milyen lakója volt Hegyesnek. Az eredetileg Pusztagyendán - most Tiszagyenda - született legény megélte a huszadik szá­zad nagy válságait: világháborúkat, forradalmakat, megtor­lásokat. Kocsisként sűrűn megfordult a kormányzó kenderesi birtokán is, ahol Horthy nemes egyszerű­séggel Miklós bácsinak szólítot­ta, holott nála 36 évvel volt idő­sebb a kormányzó. De hát ez a nagy bajúszú, élénk eszű ember már huszon­évesen, harmincévesen is bácsi­nak nézett ki. Úgy ismerte a ha­tárt, akár a tenyerét: ha háborút követően valamilyen magas rangú vendég érkezett, neki szóltak: vinné őket olyan helyre, csatornához, ahol pecázni tud­nának. Sok érdekes eset, sajátos tett fűződik a nevéhez. Egyik példá­ul az, hogy vagy tíz-egynéhány esztendeje előre megvette a fe­lesége és a maga koporsóját. Ki is próbálta, belefeküdt, de nem tetszett neki, mert vállbán szorí­totta.- Majd ha odajut, Miklós bá­tyám, nem érzi. Különben is, de­rékalj meg párna is kerül bele, így komfortosabb - kérlelte a te­metkezési vállalkozó. Miklós bácsi hajlott az észre­vételre, és hazavitette a két nem akármilyen, de az ember életé­ben egyszer nagyon fontos fa al­kalmatosságot. Felkötette a pad­láson erős kötelekre: a bab cso­dálatosan száradt benne. Az egyiket már korábban le kellett hozni, mert meghalt szeretett fe­lesége. A minap menni szerettünk volna a nagybajúszú, már a ke­rékpárról is leparancsolt, egyre gömyedtebben járó kétszeres kunhoz, de a fő illetékes, aki ná­lunk is jobban ismerte őt, lebe­szélt.- Már elkéstek, Miklós bátyá­mat is eltemettük. így már nincs padlásra fel­kötött üres koporsó. Rengete­gen kísérték utolsó útjára a ki- lencvenen felüli, sokat látott öreget. Azt az embert, aki már életé­ben is bölcsnek bizonyult, hi­szen maga választotta ki az utol­só lakhelyéül szolgáló alkalma­tosságát, saját koporsóját. Noha már javában benne já­runk a legszeszélyesebb hó­napban, azért jó néhány érde­kesnek ígérkező program, rehdezvény színesíti Kunhe­gyes mindennapjait. Ebben a hónapban lesz motorkiállítás, ezután filharmóniai koncert, illetve Csete Lukács helyi gyűjtő több ezer rádiója, tele­víziója közül csodálhatják meg a legszebbeket. A májust városi majálissal nyit­ják a strandon: a programot a művelődési központ, a könyvtár, a sportegyesület, illetve a strand bérlője szervezi. Ezt követik a helyi középiskolák ballagásai, a pünkösdi királynéjárás, vala­mint a Nagy László napok. Lesz citeratalálkozó, illetve gasztro­nómiai nap, a hónap végén ma­jális, sportnap a Dózsa Sport- centrum szervezésében. Továb­bá megint megrendezik a helyi intézmények május 30-án a vá­rosi gyermeknapot. Igyál, amennyi beléd fér! - szokták mondogatni a Kunság­ban, ha valakinek túlontúl por­zik a torka. Nos, ezt teszi a ti- szaroffi komp szomszédságá­ban lévő Parti Zóna falatozó is, de rögtön fűzzük hozzá: aligha jószántából, inkább kényszer­ből. Mert adódott rá példa, hogy a szeszélyes folyó bekukkantott a konyhába, raktárba, de eny- nyire kíváncsi - mint felvéte­lünkön látszik - még sohasem volt. Hogy az áradat nyomását a pozdorja miképpen vészeli át, az csak az apadást követő­en derül ki, hiszen a nádtető szélét nyalogatják a piszkos­szürke hullámok. Március 13-tól tart ez az ál­lapot, és csak a mindenható a megmondhatója, mikor nyit­hatnak újra. Pedig az előtérből csodaszép a kilátás a túloldal­ra, a sülyi részre, a folyó hátán oda-vissza úszkáló kompra, a A Parti Zóna csárda az ártéren pecázók hadára. Azokra, akik valamilyen jóvátehetetlen op­timizmussal ülnek, áztatják a zsinórt a vízben, és várnak a hatalmas fogásra. De várniuk kell még .az alkalmi, magyar turistákon kívül a vissza-visz­konysági estek diákokért szatérő német, holland, belga, svájci túristáknak is, hogy a csárda előtti karosszékekből gyönyörködhessenek abban, amikor az átellenben lévő erdő koronái között lassan lebukik a nap. tították el az ízletes kobakos nevelésének a csínját-bínját. A szezon tulajdonképpen nagy nemzeti ünnepünk évfor­dulója körül kezdődik náluk. Ha minden az elképzelések szerint alakul, az idén is lesz vagy tizenkét hektárjuk. Most még tápkockákba rakják a magvakat, fólia alatt nevelik őket, mielőtt végleg kikerülné­nek a szabadba. De hát a jó dinnyés azt is tudja, a veszély- forrásoknak ezzel nincs vége, hiszen óvni, vigyázni, perme­tezni kell a palántákat később is. Afféle családi alapon, őster­melőként foglalkoznak ezzel a munkával, és mivel lassan két évtizede, hogy a görög- és a sárgadinnyék töltik ki kora nyártól szeptemberig a min­dennapjaikat, • ugye érthető, hogy nem a dinnye a kedvenc gyümölcsük. y Inkább fizettem A vak véletlen hús vét másnap­ján összehozott Kunhegyesen Reszelővei, aki egyedül nyeker- gette a vonót, mert nem akadt társa, aki csatlakozott volna hoz­zá.- Jaj, eszem a szíved, adsz egy százast oszt’ eljáccom az Aká­cos utat.- Az túl hosszú, Reszelő, ne­kem ennyi időm nincs, mert több versszak.- Hát mán nem szereted a ci­gányzenét?- Azt igen, de amit te húzol...- No, elismerem, 30 éve még jobban ment.- Szerintem is. Mennyi a tari­fád, Reszelő?- Rém ócsó vagyok: egy szá­zas.- Lásd kivel van dolgod: itt van kétszáz, de te is mégy, én is megyek tovább. Nagy hálálkodások közepette eltotyogott. Azt hiszem, mind a ketten jól jártunk . .. Tiszagyendán Anga Árpád és a feleségé a dinnyetermelés messze földön elismert tudo­rai. Egykoron még a téeszbe, Képünkön Anga Árpádné Hortiról érkeztek hozzáértők, és Vera édesapja segédkezett nekik. Sőt, amit lehetett, meg is tanult tőlük, ily módon sajá­Kunhegyesen mindkét általános iskola a helyi művelődési köz­pont nagytermében tartotta idei jótékonysági rendezvényét. A Dózsa immáron hatodik alka­lommal élt ezzel, és a főszerve­ző most is Baranya Pálné tanár­nő lett. Egy-egy osztály öt-ti­Manökenek estélyiben zenöt percet kapott, hogy a szín­padon bizonyíthassa előadói ké­pességét. Akadt a bemutatott számok között ének, zene, sza­valat, jelenet, tánc, szóval szé­lesnek, sokszínűnek bizonyult a fellépők skálája. Bevételt nem szedtek: a bejárat melletti üveg­burába mindenki tetszése sze­rint dobhatott bármilyen össze­get, hogy az est sikerét elősegít­se. Végül is mintegy százezer forint volt a tiszta bevétel, ame­lyért az iskola most vásárolja hetedik, modem számítógépét. A Kossuth Iskolapolgárokért Alapítványnak a rendezvénye a fehér asztalok köré szervező­dött: Somodi József és Somodi- né Jánosi Klára tanárok vezeté­sével. Összesen száznegyvenen Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János V r

Next

/
Thumbnails
Contents