Új Néplap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-01 / 76. szám

Challenge '99t Durham (Anglia) - Sonne (Franciaország) - Jász-Nagykun-Szolnok j Biztató • •• rrt / jovokep Csak a dicséret hangján szólhatok azokról a tizen­éves sportolókról, illetve edzőikről, akik Eszak- Angliában is megismer­tették Jász-Nagykun- Szolnok megye nevét a he­lyi lakossággal. A rendkívül hosszú és fá­rasztó utazás ellenére mind­végig fegyelmezetten, zok­szó nélkül tűrték a gyűrő­dést, a buszon való éjszaká­zást, ráadásul eredménye­sen álltak helyt a hétfrontos viadalon. Ha mód nyílott rá, szipor- kázóan könnyed produkci­óval rukkoltak elő - lásd a kosaras fiúk vagy a kézis lányok fölényes győzelme­it -, ha kellett, fogcsikorgat­va hajszolták a sikert - a futballisták gyepszőnyeget felszaggató akarása példa értékű lehetne a felnőtt kor­osztály számára is -, esetleg edzésként felfogott játsza­dozással - asztalitenisze­zők, mezei futók - utasítot­A mezei futásban toronyma­gasan diadalmaskodó fiatal­jaink a magyar zászlóval a kezükben szakították át a cél­szalagot ták maguk mögé a kupát mindenáron visszahódítani akaró angolokat. Ez pedig több mint bizta­tó lehet a jövőt illetően. A • • M a ködös Albionban Durhamban jártunk Az elmúlt héten - két autóbusszal - 90 fős megyei küldöttség lá­togatott Durham városába azzal a céllal, hogy kapcsolatot ke­ressen az észak-angliai régió vezetőivel. A szombat reggeli indulást kö­vetően először hétfőn este kerül­tek ágyba a csoport tagjai, ám mire a skót határ közelébe értek, már keresztülrobogtak Ausztri­án, Németországon, a fráncia Calais kikötőjéből indulva be­hajóztak Dover fehér sziklái kö­zé, megtekintették London ne­vezetességeit - Tower, Bucking- ham-palota, Westminster apát­ság, Piccadilly Circus, Soho - egyszóval több mint 2000 kilo­métert hagytak maguk mögött. Az ötvenezer lakosú Durham (majd 700 kilométerre a fővá­rostól) - a megyének ugyanez a neve - alig pár mérföldre fekszik Newcastle, illetve Sunderland városától. A köztudatban leginkább bá­nyavidékként számon tartott ré­gióban mára már az utolsó szénfejtőt is bezárták, s alig pár esztendő alatt a térség egész gazdasági arculatát átalakítot­ták. A kezdeti 50-90 százalékost !) munkanélküliséget 1998-ra átla­gosan 7 százalékra csökkentet­ték. Az egykoron csak bányászat­hoz értő szakmunkásokat átké­pezték, s jelenleg több lábon ál­ló vállalkozókként tartják őket nyilván. Ehhez természetesen az állam minden (anyagi és erkölcsi) se­gítséget megadott. A munkások pedig éltek a lehetőséggel. Lnmley-kastély még Hódító Vilmos idejében épült, ma viszont osztályon szállodaként üzemel, s szerte Európából fogad vendégeket A vendéglátás magasiskolája Ha kicsit belegondolunk, nem olyan könnyű elhelyezni két, majd 200 fős küldöttséget egy fele akkora városban, mint Szolnok, mikor valamennyi kollégiumban az iskolai szorgal­mi időszak miatt telt ház van. Az angolok rendkívül rugal­masan oldották meg a dolgot: a versenyzők és edzők nagy ré­szét családoknál helyezték el - bár azért néhányuknak sike­rült helyet szorítani az egyetemi koleszban -, míg a tárgyaló delegációkat a XII. században épült kastélyban szállásol­ták el. súszdázó kosarasok A családok természetesen min­dent elkövettek annak érdeké­ben, hogy messziről érkezett vendégeik jól érezzék magukat. Azon túl, hogy etették, itatták, altatták őket, még néhányuknak zsebpénzt is adtak, sőt a tréne­reket még a „pub”-ba - azaz kocsmába - is elvitték. Azért akadt, aki megjárta a hadak útját: a focisták szállás­helyéül kijelölt kollégiumban tűz ütött ki - még érkezésük előtt -, így sebtében kellett új szobák után nézni. A házigazdák alig fél óra alatt úrrá lettek a helyzeten, s ha kis csúszással is, de 60 óra utazás után végre ágyba kerülhettek a gyerekek. A durhami kastélyhoz fog­ható szálloda nemhogy Szol­nokon, de még a megyében sincs. Az egyágyas, reneszánsz stí­lusú bútorokkal, nehéz bár­sonyfüggönyökkel berendezett szobákat, az ellátás kifogásta­lan minőségét - olyan vacsora­estet rendeztek a felnőttek szá­mára, melyen korhű ruhákba öltözött pincérek szolgálták fel az 1500-as évekre jellemző éte­leket, miközben színészek szó­rakoztatták a jelenlévőket - ne­héz lesz jövőre felülmúlnunk, amikor az angol és francia dele­gációt nekünk kell vendégül látnunk. Minimum hasonló színvonalon . . . A háromnapos durhami tartóz­kodás alatt a versengés mellett azért városnézésre, szórakozás­ra is jutott idő. A futballistákat például a házi­gazdák elvitték az alig pár mér­földre található Sunderland sta­dionba, melynek negyvenezres lelátóit kénytelen bővíteni a tu­lajdonos, ugyanis a Premier Li­gába jutott klub valamennyi bér­lete elővételben elkelt a követ­kező szezonra. Míg a focisták a biliárdasz­tal simaságú gyepszőnyegen sé­táltak, addig a kosaras fiúk olyan uszodában tehették pró­bára bátorságukat, ahol har­minc, meredekebbnél merede- kebb csúszdán lehetett a vízbe csobbanni. Talán mondani is il­letlenség, senki - még Pálszabó mester sem - hagyta ki a lubic­kolást. Az oldalt írta és szerkesztette: Géléi József Fotók: Kovács Barnabás Sport hozta kapcsolat / A megyei küldöttség észak-angliai útja azon ritka alkalmak kö­zé tartozott, mely ha áttételesen is, de a sportnak köszönhető. Az első lépést még tavaly tették meg fiataljaink, mikor a fran­ciaországi Somme megyében egyaránt maguk mögé utasítot­ták az ősi vetélytársakat. Ezzel feladták a leckét az addig örökös győztesnek számító angoloknak: vagy visszavágóra hívják 1999-ben gyerekeinket, vagy szégyenszemre elvesztik a kupát. Revánsot akartak. Ezzel viszont egy csapásra megnyílt az út a francia kapcsolat után Britannia felé kacsingató megyei vezérkar előtt. Ennél jobb alkalom nem is kí­nálkozhatott számukra az ismer­kedésre, a barátság elmélyítésé­re. A delegáció vezetőjét, Vadas Sándort, a közgyűlés ifjúsági és sportbizottságának vezetőjét kértük meg, értékelje az elmúlt hét történéseit.- Ismeretséget, barátságot leg­könnyebben a sportpályákon le­het kötni, ezt próbáltuk meg ki­használni mi is. Nyugodtan mondhatom, fel­adatainkat maximálisan teljesí­tettük, hiszen azon túl, hogy gyerekeink fölényes magabiz­tossággal hódították el immár másodízben az angolok orra elől a kupát, delegációnk tár­gyalásai olyannyira sikerre ve­zettek, hogy néhány hét múl­va, májusban, Szolnokon már az együttműködési megállapo­dást is aláírják a megyei veze­tők.- Információnk szerint a kö­zeljövőben tovább bővülhet az angol-francia kapcsolat.- Nem akarom elkiabálni, de az ezredforduló után várhatóan lett és olasz megyék is bekap­csolódnak „társaságunkba”. Ad­dig azonban még rengeteg a ten­nivalónk, hiszen 2000 tavaszán mint házigazdáknak kell helyt- állnunk. Mind Amienben, mind Dur- hamben olyan fogadtatásban volt részünk, hogy nem vallha­tunk szégyent. Ahhoz azonban, hogy a messzi földön híres magyar vendéglátás kívánalma­inak megfeleljünk, komoly me­gyei összefogásra lesz szüksé­günk. A szervezési munkáknak, a pénz előteremtésének már most neki kell látnunk. Vérfagyasztó angol-magyar futballmérkőzés A hármas „csúcstalálkozón” hét sportágban mérték össze erejüket, felkészültségüket a 15 éves fiatalokból álló csapatok. Tavaly, a franciaországi bemu­tatkozás remekül sikerült me­gyei küldöttségünknek, hiszen gyerekeink megnyerték az ösz- szesített versenyt, így nem ki­sebb feladat várt az utódokra, mint megvédeni a közel méter magas kupát. Bár a házigazda angolok mindent elkövettek an­nak érdekében, hogy visszahó­dítsák elvesztett koronájukat - még a lélektani hadviselést is bevetették -, csapataink majd valamennyi próbálkozásukat visszaverték. Mivel a franciák ezúttal tartották magukat a cou­bertini mondáshoz - „nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos” -, páros versenyfutás alakult ki a végső győzelemért. Kézilabdában és kosárlabdában nem sok vizet zavartak vetély- társaink, megszorítás nélkül nyertek fiataljaink. Futballban vérre menő küzdelmet vívott egymással a magyar és az angol A focisták lelkesedésüknek köszönhetik győzelmüket gárda, melynek csapatkapitá­nya a napokban írt alá 600 ezer fontos előszerződést a New­castle együtteséhez. Munkácsi edző fiai nem ijedtek meg a lé­nyegesen erősebb felépítésű, időnként igencsak durván ját­szó brit legényektől, s vesztett állásból felállva megnyerték a tornát. Életük első gyeplabda- tornájukon szereplő herényi lá­nyok óriási meglepetésre meg­előzték a franciákat, s csupán az úszóink szereplését nem kí­sérte szerencse. Mezei futóink fölényére jellemző, hogy a lá­nyok hatos befutójában például öten Szolnok megyét képvisel­ték. Az asztaliteniszezők oly annyira elpáholták ellenfelei­ket, hogy egyik esetben az an­gol bíró még szettet is ajándé­kozott a francia fiúnak, ám ez sem segített. Eredmények: Labdarúgás: 1. Szolnok (Kolláth, Sass, Surányi, Godó, Lukács, Szentmártoni, Fábián, Balázs, Petróczki, Ábel, Kosz­tin, Csányi, Csabai, Pintér, edző: Munkácsi József), 2. Durham, 3. Somme. Fiú kosár­labda: 1. Szolnok (Balogh, Gudmon, Horváth, Igliácz, A lány kéziseket a La Manche csatorna átszelése közben tapasztalt zord időjárás sem tudta elrémiszteni Angliától Nagy R., Nagy D., Plavecz, Tari, Tomyi, Hegedűs, edző: Pálszabó Sándor), 2. Durham, 3. Somme. Lány kézilabda: 1. Jászberény (Szívós, Cseh, Vei­kéi, Forgács, Bató, Szabó, Kap- cella, Tóth, Koncz, Vida, Brecska Bernadett, Brecska Barbara, edző: Kiss Attila), 2. Somme, 3. Durham. Gyep­labda: 1. Durham, 2. Jászbe­rény (az összeállítás mint a ké­zilabdában), 3. Somme. Aszta­litenisz: 1. Szolnok-Mezőtúr- Kunmadaras (fiúk: Molnár, Im­rei, Virág, Révész, lányok: Haj­dú, Kun, Sárközi, Nádházi, edző: Lesskó László), 2. Somme, 3. Durham. Mezei futás: 1. Szolnok-Újszász-Kar- cag (fiúk: Farkas, Kapusi, Bar­na, Belaidi, Bognár, Szűcs, edző: Hoffer István. Lányok: Dedinszki, Balogh, Kun, Ba- gyinszki, Baki, Toldi, edző: Szepesi Tibor), 2. Durham, 3. Somme. Úszás, fiúk: 1. Dur­ham, 2. Mezőtúr-Karcag (Kor­mos, Bánki, Varga, Lázár, Né­meth, Kocsis, Gágó, Szabó, edző: Dévay László). Lányok: 1. Durham, 2. Somme, 3. Kar- cag-Mezőtúr (Szabó, Nagy, Kádár, Pótár, Somogyvári, Fü- löp, Mándoki, Szűcs, edző: Ke­serű Sándor).

Next

/
Thumbnails
Contents