Új Néplap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-30 / 100. szám

1999. április 30., péntek Kulturális Panoráma 9. oldal Brit információs sarok a könyvtárban Az angol vendég az informá­ciós sarok megnyitása mellett több szolnoki programot is le­bonyolított, például találko­zott a Varga Katalin Gimná­zium diákjaival, akik angol nyelvű műsort is adtak a Ver­seghy könyvtárban a megnyitó alkalmából. A könyvtár második emele­tén létesült British Council Info Comer elnevezésű in­formációs sarok abban segíti az érdeklődő szolnokiakat, hogy rendszeresen friss in­formációkhoz jussanak Nagy- Britanniáról a tudományok, a kultúra, az idegenforgalom vi­lágából, és az élet más terüle­teiről. Dr. Paul Dick a megnyitón többek között elmondta, hogy minden megyei könyvtárban tervezik hasonló sarok kialakí­Az információs sarok megnyitása tását, a szolnoki az elsők kö­zött van. A vendég a megnyitót köve­tően előadást tartott a Nemze­tek Háza Egyesület tagjainak és az érdeklődőknek A brit diplomácia és a nyilvánosság címmel. Ebben többek között szólt arról, hogy Nagy-Britan- nia milyen segítséget tud adni Magyarország nyugat-európai integrációjához, a Britsh Co­uncil pedig ahhoz, hogy a ma­gyarok még jobban megismer­jék Nagy-Britanniát. Az előadás után kérdésekre válaszolt, ennek során elégedet­ten nyilatkozott arról, hogy Londonban magyar intézet nyílt, ami lehetővé teszi, hogy az információk áramlása ne egyirányú legyen, hanem az angolok is minél többet tudja­nak meg Magyarországról. A vendég programja délután vá­rosházi fogadással ért véget. Zene minden mennyiségben Megnyitották tegnap Szolno­kon a British Council infor­mációs sarkot a Verseghy Fe­renc Megyei Könyvtár máso­dik emeleti szalonjában. A megnyitóra Szolnokra érke­zett dr. Paul Dick kultúrat- tasé, a British Council Hun­gary igazgatója. Ma 3. alkalommal rendezik meg a szolnoki Millennium Vasutas Klubban (a Miliben) az amatőr rockzenei versenyt, ahol nem­csak együttesek, hanem hangsze­res szólisták és szólóénekesek is versenghetnek a nívós díjakért. Ötvenhárom zenekar adta be nevezését, és Szlovákiából is ér­kezik zenekar. A zsűri összetétele nívós: az elnök Paksi Endre lesz (Ossián), tagjai Uzserka Norbert (Metal Hammer), Bozsik Patrik („Ki­futó”), Nagy András (Szolnoki Rádió) és a Denevér stúdióból Cserfalvi Zoltán. A Denevér stúdió vállalta a he­lyezettek díjazását, ami az első he­lyezett zenekar esetében 100 óra stúdióidő (ez jelenlegi áron két­százhuszonötezer forint). A közön- ségdíjat elnyerő három együttes meghívást kap a nyári KAS-feszti- válra, amely Jánoshidán június 25- 27. között lesz. A Mili zenekarai közül az 1,2, H és a Necrophilia, a Szolnokrock kazettáról pedig az Dyesmi és a Puppet Show lép fel. A többi helybéli zenekar sem fog unatkozni, néhányan az esti rock­fesztiválon adnak műsort ma a Rémkoppantókkal, az Enola Gay- jel, az Iron Maidnemmel és az Au­rórával, szombaton este az Ár­nyakkal, a Hétköznapi Csalódá­sokkal, a Nottinghammel és az Os- siánnal. A verseny ma 13, szomba­ton délelőtt 9 órakor kezdődik. Dízel m • , akció ^ ^ w^•. fi a Cit-ne/... 740.000,-Ft kezdőrészlet juMpy 890.000,-Ft* kezdőrészlet 999.000,-Ft* kezdőrészlet A három Citroën haszongépjármű a fenti kezdőrészletek befizetése ellenében kezelési költség nélkül azonnal hasznosítható. *A fenti adatok a dízel alapmodellekre vonatkoznak a Citroën Leasing hitelfinanszírozási szabályzata alapján. Az ár nem tartalmazza a forgalomba helyezés költségét. Az Ön Citroën márkakereskedője: Bodex Kereskedőház Kft. 5000 Szolnok, Thököly u. 83. Tel.: (56) 378-987 Fax: (56) 374-519 CITROËN A TÉVÉ KÉPERNYŐJE ELŐTT Talán soha nem voltak még olyan fontosak a hűek, a külön­böző híradások, mint ezekben a napokban, amikor már arról hal­lani: testközelben van a háború. Vagy mégsem? - kérdezgetjük magunktól is, merthogy ... Hírek árjában Húrár önti el naponta a képer­nyőt, Koszovóról szóló, illetve vele kapcsolatos hűek. Az Ak­tuális, amely hátteret kíván raj­zolni hozzájuk, alig győzi, pedig szinte kibérelték számára a vita­fórumot. És bizony ember legyen a talpán, aki biztosan igazodik el mindabban, amit hall, amit eléje sodornak a hírek, jelentések, nyilatkozatok. Mert sok esetben az is megtörténik, hogy ami el­hangzik reggel, mondjuk a Sza­badság térben, estére már nem is áll, nem is úgy van, érvényét veszti. Csak úgy kapkodhatja a fejét az ember, hogy mit is rak­jon el a rá zúduló hírekből. Nem véletlen, kommunikációs hiá­nyokról, zavarokról beszélnek már a televízió egy-egy műso­rában is. Itt van például legújabban: vajon lehet-e szárazföldi akciót indítani hazánk földjéről, Jugo­szlávia irányába; magyarán be­lekerülhetünk-e valósággal egy Szerbia elleni háborúba? To­vábbá: mi is kellene ahhoz, hogy az megtörténhessék, avagy épp ellenkezőleg, ne történjék meg? Lehet-e egyáltalán döntő szava Magyarországnak, hogy az effajta elképzelésre határo­zottan nemet mondjon? Ezekről faggatták csütörtök reggel kül­ügyminiszterünket is, aki hang­súlyozta: miután ilyen döntés­hez a NATO-tagok teljes egyet­értése szükségeltetik, és mi nem fogunk igent mondani - így a miniszter -, ezért nem fenyeget­het bennünket a háború veszé­lye. Határozott vélemény, ki- mondattatott nyfltan. Csakhogy... Ott bujkál bennünk a kis ör­dög, s azt súgja: vajon nem já­runk-e ezzel is úgy, mint jártunk már például a repülőtereinkről felszálló gépekkel, amiről azt mondták, nem lesz, aztán mégis lett; avagy a Vajdaságot érő bombázással, amiről az hírlett, nem lesz, aztán az is lett, bom­bák hullottak egyes települése­ire. Kellő és megbízható hírek híján, sőt olykor ellentmondó híradások hallatára bizonyta­lanná válik az ember, s a bizony­talanság pedig félelmet szül benne. Sajnos. Nagy felelősség, körültekintés szükségeltetik te­hát mind a nyilatkozatokban, mind pedig azok továbbításá­ban, a magyarázatokban, a megnyilvánulásokban - a tele­vízióban is. A Tévémagiszterben hallot­tam, Táncsics-díjas újságírók beszéltek a sajtó szabadságáról a Táncsics-évforduló kapcsán; ott hangzott el, hogy a szabad­ság alaposan kitágította a hír­közlés határait is, hogy ma már hír mindaz, amit közreadnak akár a sajtóban, akár a televízió­ban, több csatornán is párhuza­mosan. Aztán a nézőnek magá­nak kell kihámoznia belőle, ami valóságos információ. Nem fur­csa, sőt kétségbeejtő! Nekünk, szerencsétlen nézőknek kell el­döntenünk, végül mit is higy- gyünk igaznak, érvényesnek. Ehhez aligha elegendő józan, paraszti eszünk, más is kelletik hozzá, pontos és fontos ismere­tek, amelyekkel a néző nem rendelkezik. Csak azzal, amit kap, amit adnak neki, ezért aztán ha mindent nem is lehet a néző orrára kötni, azt azonban, amit lehet, tessék elmondani világo­san, érthetően és egyértelműen, akár a Híradóban, akár az Aktu­álisban és egyebütt a képernyőn. A háborús hűek mellett - sajnálatosan - eltörpülnek az af­féle tudósítások, jelentések, amelyek a békés életről szólnak. Például egy találmány születé­séről, amilyen most a karcagi­aké, amely életmentő, fontos szerepet tölthet be a hirtelen szívhalál megelőzésében. Hát nem csodálatos? Egy vidéki vá­rosban világraszóló találmány lát napvilágot - egy mentőorvos és egy műszaki ember egyszerű összefogásával. S a dolog pikantériája éppen ez, hogy nem hatalmas laborató­riumban, hanem mondhatni manufakturális körülmények között született, fogalmazódott meg a nagyszerű gondolat, és öl­tött testet egy kicsiny műszer­ben. Amely maga is egyszerű, a laikus számára is, ha ugyanis ne­talán zavar támadnék a szív rit­musában, akkor hangot ad és fénnyel jelez, okosan, szorgal­masan. Ha arra gondolok, mennyi minden lehet, ami a szívünk nyugodt ritmusát megzavar­hatja, felboríthatja, alighanem jókor jött ez a segítség életünk védelmére. Nyugodt szívvel Ezekben a zaklatott napokban bizonyára kevesebb figyelem esett arra a kétrészes dokumen­tumfilmre is, amelyet a műfaj kiváló művelője, Magyar József készített Pozsgay Imréről, s amely az alkotónak akár haty- tyúdala is lehet, hisz utolsó munkája volt, készítése közben vesztette el az életét. Hogy már a film során is gyengélkedett, azt érezni is lehetett rajta: a máskor pengeéles ész nem mű­ködött oly erősen, kissé fáradt­nak tűnt az egyébként izgalmas tárgyú beszélgetésben. A politikusként és politoló­gusként is közismert Pozsgay, akinek élete szorosan kapcso­lódott az elmúlt évtizedek tör­ténelméhez, nyugodt szívvel - a portré is ezt a címet viselte - te­kintett végig életútján, s olyan részleteiről is beszélt - például az Aczél Györggyel való viszo­nyáról -, amelyekről eddig nem hallhattunk. Higgadt, józan mérlegelésnek lehettünk tanúi, benne mélységes önkritika, őszinte hang csalódásokról, el­követett hibákról. Ám arról is, miként igyekezett lehetőségei szerint népfrontosként a nemzet megroppant becsületének hely­reállításán, hogyan vállalta „magányos merénylőként” ki­mondani, hogy 1956 népfelke­lés volt s nem pedig ellenforra­dalom, és hogy mennyire buz- gólkodott a „műszaki határzár” megszüntetése körül, és így to­vább. Persze beszélhetett volna még életének sok más, egyéb problematikus részletéről is, de így is felfedezésszámba ment, ahogyan megrajzolta arcképét - az időben. Még akkor is, ha óhatatlanul bizonyos vonásait szebben húzta meg, ami ilyen esetben csaknem törvényszerű. A múlttal különben is úgy va­gyunk, hogy igyekszünk meg­szépíteni. Más kérdés, hogy vannak, akik a jelennel, saját je­lenükkel is ezt teszik. A portrét a televízió kevésbé „látogatott” kettes programjá­ban sugározták, talán érdemes lenne megismétlése, akár az egyes csatornán is: látni, hal­lani, miként beszél egy nyugodt ember nyugtalanságokkal teli múltjáról. Röviden Ismét jelentkezett Friderikusz, a reggeli Szabadság térben, de mint riportalany, hogylétéről kérdezgették a „nyugalomba” vonult showmant, aki most bé­kességben tölti napjait, s aki örömmel újságolta, hogy felfe­dezte: a zajos sikerek helyett van másfajta élet is, távol a ta­posómalomtól. Ám az is kiérző­dött szavaiból, hogy ha hívnák, akár a közszolgálatiba is, szíve­sen megtérne hozzá akár tékozló fiúként is. Lelke rajta. Valkó Mihály Az év kórusai a Tiszapartiban Az Éneklő ifjúság ez évi soro­zatának végén a megyénkben Év kórusa címet kiérdemelt leg­jobb ifjúsági énekkarok gyűltek össze Szolnokon, a város leg­jobb akusztikájú iskolai helyi­ségében, a Tiszaparti gimná­zium aulájában a múlt hét vé­gé^ Ok tizenöten a korábbi mi­nősítő hangversenyeken méret­tek meg, most a gálakoncerten egymást hallgatták, hiszen nagy részük a többieket csak ilyen alkalmakkor hallja. így nem­csak szép, hanem tanulságos is volt a pergő ritmusú rendez­vény. Először a nem tagozatos álta­lános iskolákból jöttékét hall­hattuk Szolnokról és Jászalsó- szentgyörgyről, majd pedig a zenei tagozatos énekkarok kö­vetkeztek. A Mezőtúri Kossuth Lajos Iskola nagykórusa szép példáját adta, hogyan lehet - bár nem nagyon nehéz darabo­kat - szép hangon, s láthatóan örömmel énekelni, hisz’ ezek az élmények megmaradnak. A Jászberényi Belvárosi Iskolá­sok súlyos, szép hangon, reme­kül énekelték Kodály és Mohai dalait. A középiskolás kórusok négy iskolából jöttek, a Jászbe­rényi Lehel Vezér Gimnázium­ból és a Liska erősáramú szak- középiskolából, valamint Szol­nokról a közgazdasági szakkö­zépiskolából és a házigazda, szolnoki Tiszaparti gimnázi­umból. A herényiek nem voltak iga­zán jó formában, néhol na­gyobb feladatra vállalkoztak, mint kellett volna (vegyes kar - Kodály műve), vagy pedig nem sikerült az ismert Bartók-mű (leánykar - Leánykérő) meg­formálása. A népdalcsokor, il­letve népdalfeldolgozások job­ban illettek a kórusokhoz. À ti- szapartis kórusok erejükhöz mérték műsoraikat, a vegyes kar erénye a Morley-madrigál könnyed, ritmikus előadása volt, a nagykórusnak a Bartók egynemű karok (Levél az ott­honiakhoz és a Játék) sikerült jobban. Kellemes meglepetés volt a közgazdaságisok szép hangú, kulturált éneklése és a Dobrai írta népdalfeldolgozás. A hangversenyen három karvezető tűnt ki, Deméné Ilonka Gabriella (Jászberény - Belvárosi iskola), Seress Atti- láné (Mezőtúr - Kossuth is­kola) és Bartáne' Góhér Edit (Szolnok - Tiszaparti gimná­zium). Az ő kórusaik is az eré­nyeiket domborították ki. Jó volt látni, ahogy diákjaik jó kedvvel, érzékenyen reagáltak vezénylésükre. A díszvendég a pécsi Szé­chenyi István Gimnázium ve­gyes kara volt, Nagy Ernő' ve­zényletével. Ők az ország egyik legjobb középiskolai vegyes kara, hagyományosan egységes hangzásuk, kiegyenlített szó­lamarányaik - sok fiú! - és a nagy biztonságú műismeret megérdemelt, hangos sikert ho­zott. Folytatásra méltó kezde­ményezés egy megyén kívüli, remek kórus vendégsége a gá­lahangversenyen. Szép alkalom volt, köszönet érte! Denke Gergely

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents