Új Néplap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-24 / 95. szám
1999. április 24., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont _-----------t---------------------------------------------Ü zenet az egykori iskolába Szerencsés embernek mondhatom magam. Az általános iskolám, ahová jártam, ma is általános iskola, gimnáziumom - bár az egyházé most már - ugyanúgy gimnázium, és a főiskolámból sem lett könyvtár, irodaház, gyár vagy bevásárlóközpont. Miért fontos ez? Mert az iskola - régies kifejezéssel: alma mater (jelentése: tápláló anya) - meghatározó az ember életében. Az útravaló, amit ott kapott, egy egész életre szolgál. Felnőtté válván sokszor visszatekintünk: nemcsak emlékeinkben lapozunk hátra, de fel is keressük régi iskolánkat, megmutatjuk életünk párjának, gyerekünknek: látod, ide jártam, itt tanultam. Az „Üzenet egykori iskolámba” nemcsak a költő fantáziájában élő nyelvi fordulat. Az ember élete során valóban „üzen” egykori iskolájába. Arról, hogyan boldogult, arról, hogy az élet igenis nehéz, arról, hogy azoknak a „bilincses iskolákénak az éveit a mai napig visszasírjuk. Sokan életük végéig büszkék az alma materre: csurgói diák voltam, debreceni, sárospataki, pápai diák voltam - hányszor hallottunk hírességektől ilyen megfogalmazást! Az iskolához a diákokat (bárhogy illik is szidni egyébként az intézményt) a szülő-gyermek kapcsolathoz hasonlatos kötődés fűzi. Amit eltépni nagyon nehéz, ami ha kényszerből megszakad, maradandó sebet okoz. Gazdasági kényszerből vonnak most össze iskolákat, szerte az országban, így megyénkben is. Bár a gyereklétszám még nem indokolna ilyen lépéseket - Szolnok közép- és általános iskoláiban 35-40-es osztálylétszámokkal dolgoznak. Van iskola, ahonnan már el kell küldeni a jelentkező elsősöket, mert így is 35-ös létszám várható szeptemberre, ami különösen első osztályban messze meghaladja az ideálisát. Hogy mennyit nyer egy város az iskolák összevonásával, azt szakemberek számolják. Hogy mennyit veszítenek a diákok, azt meg a szülők tudják. Ami most történik, az maradandó nyomot hagy gyermekeinkben. Az iskolához, az alma materhez való tartozást szakítják meg, a hovatartozásukban keletkezik zavar. Ők az a nemzedék, amely nem mondhatja el magáról büszkén, hogy melyik iskola diákjának vallja magát, mert több helyre is kényszerült járni. A múltjuk zilálódik most össze, vész el, a diákmúltjuk, amely mindig fontos szerepet tölt be az ember életében. ők hiába üzennének majd felnőttként egykori iskolájukba. Nenylesz hová. rUv PAULINA ÉVA í-------------------------------------------------------------------------------------------------------/ \J Negyvenéves a kultúrház A kultúra nagyiváni otthona, vagy ahogyan mostanság hivatalosan nevezik, Általános Művelődési Központ Művelődési Háza 1959-ben épült. Úgy is mondhatnánk, érett férfikorba lépett a sokat látott, megélt intézmény. Közhely, de itt is igaz, hogy kultúrára egyre kevesebb jut, de forráshiány oda, pénzszűke esztendők ide, azért köszönik, most is megvannak. Az is igaz, a rendszerváltás körül, úján hallatszottak olyan hangok,is, hogy púp ez a falu hátán, rnjtiek ekkora létesítmény ennGr léleknek, hiszen csengő, zizegő forintokból akkor is gyéren csordogált. Mindezek ellenére „teszi a dolgát” a létesítmény, amelynek szervezésében zajlik mindig a nevezetes nagyiváni cigány-magyar focimeccs, és hát kihagyhatatlanok a programok sorából a hagyományos nagyiváni lagzik. Ahol fontos V a nyelvi ötletesség Naponta reklámok tömegét zúdítja ránk a média. MUyen is a jó reklám? - kérdeztük a kisújszállási könyvtárban tartott előadása után dr. Kemény Gábortól, az MTA Nyelvtudományi Intézetének kandidátusától.- Nyelvileg szellemes, fordulatos és nem sérti meg a magyar helyesírási és nyelvtani szabályokat sem - mondta a szakember, aki szerint a jól magyarul és jól „reklámul” nem zárja ki egymást. A hirdetések többsége megfelel a nyelvi szabályoknak, így a nyelvész számára azok az igazán érdekesek, amelyekben szándékosan sérti meg a szöveg a szabályt. Ilyen volt „az orrodat is tisztítsa”, melyre az emberek nagyon érzékenyen reagáltak, így a cég is rájött, nem éri meg a kialakult ellenszenvet ez a reklámhatás, és kijavította a szöveget. A másik sarkalatos probléma a tévéreklámok Ugye. A felmérések szerint a nézők nem örülnek annak, ha reklámblokkokkal félóránként megszakítják a műsort. Kemény Gábor is úgy véli, meg kellene találni azt az arányt, ami még nem fordítja szembe a publikumot a reklámozókkal. Szólni kell azonban a reklámok elhelyezésének fontosságáról is, hiszen nincs annál kínosabb kontraszt, amikor egy komoly tárgyú film vagy beszélgetés után intimbetét- vagy pelenkareklám jön. Egyre inkább kezd elterjedni az is, hogy szánt szándékkal hibás formát alkalmaznak a reklámban. Ezek között vannak ártalmatlanok - például frisss, plussz -, ez ellen a nyelvész sem tiltakozik, amikor azonban a gyermekeket is megtévesztő szlogenek jelennek meg - teljes(tejjes) siker -, akkor a szakember tiltakozik a gyenge szójáték miatt. S menynyire fogadják meg ezeket a tanácsokat az egyéni arcukat kereső reklámkészítők? Mint Kemény Gábortól megtudtuk, a többség már felismerte, hogy az a jó reklám, amelyik nyelvi ötletességével ösztönzi a fogyasztót vásárlásra, és nem ellenszenvet vált ki belőle. de v Ezt egy életen át kell játszani Talán nincs is olyan ember a világon, aki legalább életében egyszer nem szeretett volna másik testet ölteni és egy másik életet élni. Sokakban lobog az emberek szórakoztatása, a szereplés iránti vágy is. Ha pedig e kettő valakiben egyszer összetalálkozik, annak sorsa már elrendeltetett. A kérdés csupán az, hogy miképpen enged utat a késztetésnek, a világot jelentő deszkák iránt érzett vonzalomnak? Hiszen van, aki a színészetet hivatásként, egyetlen választott tevékenységként gyakorolhatja. Mások pedig munka és sok egyéb mellett, műkedvelőként lesznek az örök szerelem elkötelezettjei egy életen át. Valahogy így történt ez azokkal az egykori szolnoki papírgyári színjátszókkal is, akik hosszú évtizedek után a héten a szolnoki Csomóponti Művelődési Házban újra egymásra találtak. A szervező: Klein Imre - aki 1954-től kapcsolódott be a gyár és annak kulturális életébe - segítségével ezen az estén ők huszon-egynéhányan ismét találkoztak. A termet fokozatosan töltötte be az érkezők beszélgetésének moraja. Innen is, onnan is felhangzott egy-egy örömteli, rácsodálkozó üdvözlés. Nem csoda. A hajdan összetartó kis közösség tagjai közül sokan húsz-huszonöt esztendeje nem látták egymást. Lépten-nyo- mon kihallatszottak efféle kérdések: „Jaj, tudom, emlékszem, de hogy is hívnak téged?” Aztán elcsitult a zsongás. A szervező / látszik - készült. Sorolta ^papírgyári színjátszó közösség elfeledettnek hitt emlékeit, és hatására gejzírként törtek elő mindenkiből a közös élmények. Előkerültek Károly Óvatos embere, aztán a Szenesember, a Lepsénynél még megvolt, vagy a Pomócsi marad című kabaréjelenetek. A nagy idők emlékei között felbukkantak a teherautó hátuljában, valamelyik vidéki település felé zötykölődő színjátszótársak, aztán a Szigligeti Színház egykori vezető színéA fotó sárguló, de az emlékek még elevenen élnek a régi fényképek, plakátok. Megelevenedtek az ötveneshatvanas évek. Kacagva emlegették a jól ismert fellépésekhez, vendégszereplésekhez, próbákhoz és nem utolsósorban ezek jeles szereplőihez fűződő anekdotákat. Szóba kerültek olyan feledhetetlen darabok is, mint Nóti A rjmvész születésének 100. évfordulójára megnyílhat a Gecse-emlékház / „Értékén kezelt hagyaték.. Festmények, rajzok, bútorok, dokumentumok, könyvek, használati tárgyak - Gecse Árpád festőművész életművének egy része, mindennapjainak néma tanúi. Az Alföld, a jászsági táj és az emberek festőjének hagyatékát lánya, Madarász Tiborné Gecse Ágnes és ifj. Gecse Árpád tegnap hivatalosan is Alattyán önkormányzatának, a Damjanich János Megyei Múzeumnak és a jászberényi Jász Múzeumnak adományozta. Az adományozó, Madarász Bathó Edit, a Jász Múzeum A művész gyermekei úgy döntöttek, hogy az életműnek ott van a legjobb helye, ahol az Gecse Árpád életében volt: Alattyánon, a szülőházban. A Jász Múzeum tulajdonába került az 1936-ban festett Jász huszár című 200x100 centi- méteres festmény (képünTibomé (balra) és az ajándékozott, H. igazgatója a Jász huszár előtt kön), további négy képet a Damjanich János Megyei Múzeum, illetve másik kilencet tudhat magáénak Alaty- tyán. Az adományozás csak jelképes volt, hiszen mindegyik festmény,' illetve az Alattyánnak ajándékozott további rajzok, dokumentumok, nyerni Csehov „Medvéjével” és Mensáros László rendezői jelenlétével rangot jelentett a közel kétszáz hasonló csoportot számon tartó megyei kulturális életben. Mindannyian tudták: emberformáló közösség részesei voltak. Közösségé, ahol szerelmek, barátságok és életre szei: Mensáros László, Iványi József, Juhász János, akik pártfogóként, a darabok rendezőiként segítették a szocialista kultúra szürke, ám egyáltalán nem jelentéktelen eminenciásait. Büszkén emlegették a sikereket, és tehették. Az idő tájt megyei színjátszóversenyt szóló élmények születtek. Amiért közel harminc esztendő után érdemes összeválogatni a régi fényképeket és felkerekedni egy új találkozásra, hogy aztán együtt mondhassák ki a végén: nem múlt el semmi, mert ezt egy életen át k^íl játszani. Bugány János bútorok, a sok száz könyv mind a településen maradnak, részei lesznek a Gecse-emlékház kiállítási anyagának.- Szeretnénk méltó módon őrizni és ápolni az örökséget - mondta Koczkás Gábor polgármester. Már elkezdték a művész szülőházának külső és belső felújítását. Mint mondta, Gecse Árpád születésének 100. évfordulójára - jövő nyárra - reményeik szerint megnyithatja kapuit a felújított, berendezett emlékház. A kiállításon mintegy - a korábban és a most adományozott képekkel együtt - hetven Gecse-festményt tekinthetnek majd meg az érdeklődők, mely alkotások keresztmetszetét adják majd a művész életművének. Dr. Kertész Róbert, a megyei múzeum igazgatója örömét fejezte ki, hogy méltó módon, az értékén kezelik Gecse Árpád hagyatékát. Az emlékház kialakításán munkálkodó ön- kormányzatot a Damjanich múzeum támogatásról, szakmai segítségéről biztosította. Az önkormányzat tervezi, hogy a szülőház felújítását követően a mellette álló alkotóház építését is befejezik. Ez alkotó- művészek időszakos otthonaként, illetve kiállítótermeként szerepelne. Elképzelésük, hogy évenként egyszer nyári alkotótábort is szerveznek Alattyánon. Ahhoz, hogy terveikből valóság legyen, a polgármester szerint még két-három évnek el kell telnie. Banka Cs. Jász ételek A jászberényi Jász Múzeum, a szolnoki Damjanich János Múzeum, illetve a budapesti Néprajzi Múzeum adattárában fellelhető, korábbi, és egészen friss gyűjtések eredményeit összegezi a júliusban megjelenő Népi ételek a Jászságból címet viselő szakácskönyv. A könyvben mintegy 80-100 hagyományos jász ételt mutatnak be. Mint azt a szerkesztőbizottság vezetője, H. Bathó Edit elmondta, a Jászsági Füzetek sorozatban megjelenő kiadvány valódi szakács- könyv lesz. Az ételeket nem egy néprajzi leírás részeként, hanem receptek formájában, egy-egy fotóval illusztrálva jelenítik meg. A Jász Múzeumért Kulturális Alapítvány gondozásában megjelenő könyvvel kettős célja van a szerkesztőknek. Egyrészt feleleveníteni azokat az ételeket, melyeket nagyanyáink nap mint nap főztek, másrészt bemutatni, hogy milyen változatosan lehet főzni nagyon is egyhangú alapanyagokból. A könyv bevezetőjét dr. T. Bereczky Ibolya úja, az ételek lektora Darázs István mesterszakács lesz. bcs Óvni értékeinket A karcagi önkormányzat mellett a Városvédő és Szépítő Egyesület, valamint a Karcag Értékeinek Védelméért Alapítvány is sokat tesz a műemlék épületek megóvásáért. A város és az Országos Műemlékvédelmi Hivatal anyagi segítségével szépülhetett meg a Jókai úti tájház, a Kántor Sándor- fazekasház és a Barna-féle szélmalom is. Az értékvédelem a magánházakra is kiteljed, így készülhetett ezen épületeknél is új kerítés és javíthatták ki a megrongálódott párkányt, ablakot. Egyébként újabb objektumokat - például a Névtelen utcában lévő istállóépületet, valamint több temetői feszületet - is védelem alá vont az önkormányzat.
