Új Néplap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-13 / 85. szám

A KUNSÁGBAN JÁRTUNK Mindenkinek segítenek A Családsegítő és Gondozási Központ vezetőjévé a képviselő- testület januártól Kun Csillát nevezte ki. Vele beszélgettünk a szerteágazó feladatokat ellátó intézményről. Szívügyüknek tekintik a népművészetet Kun Csilla legfontosabb veze­tői feladatának tekinti a társa­dalmi változásokra rugalmasan reagáló szolgáltatások működ­tetését, területenként önállóan dolgozni tudó teamek kialakítá­sát, átfogó, megbízható infor­mációs rendszer kiépítését más szakterületekkel. A családsegítés területén az arra rászorulóknál a család minden tagjára kiterjedő komp­lex tanácsadást és folyamatos gondozást tartja a legfonto­sabbnak. A nevelési tanácsadó­ban és a gyermekjóléti szolgá­latnál is azt szeretné, ha munka­társai folyamatosan figyelem­mel kísérnék az érintett gyer­mekek szociális helyzetét, ve­szélyeztetettségét. Áprilistól a nevelési tanácsadón belül logo­pédus-gyógypedagógus is fog­lalkozik az alsó tagozatos, be­szédhibás gyerekkel. Az értelmi fogyatékosok napközi otthonában a létszám növelése mellett gyógypedagó­gus vezetésével terápiás jellegű foglalkozás beindítását tervezi. Az önkormányzattól kapott támogatásból meg­szépül a Déryné Művelődési és Ifjúsági Központ főbejárata fölötti homlokzat A világhírű kun hímzésre, vert csipkére az utóbbi időben nem igazán volt kereslet, így a Népművészeti és Háziipari Szövetke­zetnek egyéb bérmunkából kellett megélnie. S hogy ez meny­nyire nem volt egyszerű, azt bizonyítja, hogy a szövetkezet vég- elszámolás alatt áll. A pályázaton nyert kerékpárokat ottjártunkkor adta át Kun Csilla intézményvezető a területi ebédhordóknak A családi gondozást nélkülöző, nappali ellátást igénylő idős emberek részére az idősek klubjában a napi háromszori étkezés biztosítása mellett ki­rándulásokat, manuális foglal­kozásokat is szeretne beindí­tani, valamint iskolás és óvodai csoportokkal közös foglalkozá­sok is szerepelnek az intéz­ményvezető terveiben. A házi segítségnyújtást és a szociális étkeztetést igénybe vevő idős emberek részére a bevásárlás, ügyek intézése mellett a lelki gondozásra is kell időt fordítani - vallja Kun Csilla. A gyógy- testnevelés esetében pedig sze­retné bővíteni az eszközállo­mányt. Az önkormányzat és az in­tézmény korábbi vezetője még tavaly pályázott a szaktárca kis­térségi szociális programjára, s az elnyert 800 ezer forint támo­gatásból 20 kerékpárt vásárol­tak a területi ebédhordók ré­szére, valamint a gondozónők munkáját segítő takarítógépe­ket, teafőzőket, hifitornyokat. A nagy szakmai múltú szövet­kezetnek jól képzett, ügyesen dolgozó varrói közel tíz éve német bérmunkán dolgoznak. A szovjet piac összeomlása után a szövetkezet nehéz hely­zetbe került, most folyik a vég- elszámolása. Tagjaiból néhá- nyan tavaly júniusban létrehoz­ták a Karcagi Népművészeti Kft.-t, amely ma 107 asszony­nak biztosít munkát - tudtuk meg Bodnár Zoltántól, a cég ügyvezető igazgatójától. A kft. vezetői szívügyüknek tekintik a népi hagyományok megőrzését, éppen ezért igye­keznek felvenni a kapcsolatot a régebbi megrendelőkkel. En­nek eredményeképp ma már ismét készítik az ügyes kezű asszonyok a vert csipkét, egy amerikai cég pedig a jellegzetes mintájú és színösszetételű kun hímzés iránt érdeklődik. Most küldték el neki a mintákat és árajánlatukat. A cég varrodájában női és gyermek könnyű konfekciót varrnak az asszonyok. A cég­vezetés most tárgyal újabb né­met és francia partnerekkel, s ha sikerül megegyezniük, akkor a létszámot is bővíteni szeret­nék. Mint Bodnár Zoltántól megtudtuk, annak ellenére, hogy most is volt egy 15 száza­lékos béremelés, emellett úti­költséget térítenek a vidékiek­nek, karácsonykor pedig jutal­modemizálni. így rendelkezé­sükre áll a továbblépéshez szükséges hat speciális ipari varrógép. A talpon maradás érdekében a tulajdonosok keresik az újabb lehetőségeket, így a bérmunka mellett - mely egyelőre év vé­géig leköti kapacitásukat - sze­retnének saját tervezésű bébi­Ezek a pólók exportra készülnek mat osztottak, tanulóik a szak­munkásvizsga után mégsem maradnak itt. A tavaly végzett 9 leányból csupán ketten dolgoz­nak a kft.-nél, így nagy gondjuk a szakmunkás-utánpótlás. Az elmúlt nyolc hónap alatt a kft. vezetésének sikerült a gép­parkot - részben önerőből, részben a megyei iparkamara pályázatán elnyert összegből ­és gyermekruhát is készíteni. A Kátai Gábor Kórházzal is tár­gyalnak az intézményben hasz­nálatos textíliák - lepedők, háló-, műtősruhák - varrásáról. Ez a megrendelés a cég szá­mára azért lenne fontos - véli Bodnár Zoltán -, mert így a bérmunkából kieső időszakra is volna munkájuk az itt dolgo­zóknak. V Édesanyjukat már „lekorcsolyázták” A Kiskulcsosi Általános Iskola két negyedikesét, Markovics At­tilát és Csabát műkorcsolyasikereikről faggattuk. A két fiút há­romévesen vitte le a szegedi műjégpályára Markovics mama. S hogyan is kezdődött? — Markovics mama vett egy kiskorcsolyát, és levitt bennün­ket a szegedi műjégpályára, ahol először csak a palánk mel­lett korcsolyázgattunk, majd a mama behozott a jégre egy sep­rűnyelet, melybe belekapasz­kodhattunk - emlékeztek a fiúk a kezdetekre. Két hónap múlva már szaba­don korcsolyáztak, hatévesen pedig a testnevelő mama mel­lett edző kezdett el velük fog­lalkozni. Egymás után tanulták meg a klasszikus ugrásokat: a kadettet, az axelt és társait. S hogy ez mennyire jól sikerült, azt a vitrinből előkerülő kupák, érmek is bizonyítják, hiszen a fiúk már több hazai és nemzet­közi versenyen is a dobogón végeztek. Egy-egy sikert azon­ban több hetes, napi három­négy órás kemény munka előz meg. Ilyenkor a nagymama le­viszi őket Szegedre, ahol felké­szítőik: Nagy Marianna és Gu­lyás Ilona sok százszor gyako­roltatja velük az ugrásokat és a kűröket. A fiúk kevéske szabadide­jükben a számítástechnikával foglalkoznak, és szívesen jár­nak a rádiószakkörbe is. Attila olvasni szeret, Csaba pedig úszni jár szívesebben, a bará­tokkal azonban mindketten so­kat bicikliznek, fociznak. Az ikrekre nagyon büszke édesanyjuk dr. Fazekas Kata­lin, aki ugyan szintén tud korcso­lyázni, de mint elárulta, fiai hat­évesen már „lekorcsolyázták”. Markovics Attila és Csaba több versenyen is a dobogón végzett Pásztorlányból \ / nótaénekes- Sokan úgy vélik, hogy kiha­lóban van a magyar nóta mű­faja, mert jobbára a közönség középkorú és idős emberek­ből tevődik össze. A magyar nótát, akárcsak az operettet, már régóta temetik, mégis él és virul - vallja Kovács Ma­rika, aranykoszorús nótaéne­kes, akivel most megjelent harmadik CD-je kapcsán be­szélgettünk. A szolnoki kö­zönség májusban hallhatja Vecsernyére szól a harang című műsorát. Kovács Marika, vagy ahogy sokan ismerik: Pacsirta Mint megtudtuk, a Hortobágy déli kapujánál, a Berettyó part­ján egy kis tanyán töltötte az énekesnő gyermekkorát. Haj­nalban kelt, hogy a tizenkét ki­lométerre lévő iskolába begya­logoljon. Amikor hazatért, máris ment ki a mezőre, hiszen mint akkor minden tanyasi le­ánynak, neki is birkákat kellett legeltetnie. Míg a puli terelgette a nyájat, Marika beült egy ár­nyas fa alá, onnan vigyázta a jószágokat. S hogy az időt mú­lassa, a nagyapjától hallott, szebbnél szebb magyar nótákat, népdalokat énekelt. Élete következő állomása­ként tizenhat évesen a karcagi kórházban helyezkedett el se­gédápolóként, majd elvégezte az óvónőképzőt. Bármennyire is szerette a munkáját, a gyere­keket, akik csengő hangja miatt csak Pacsirta óvó néniként em­legették, lelke mélyén mindig arról álmodozott, hogy egyszer híres magyamóta-énekes lesz. Első lépésként a legendás hírű énekesnőtől, Vörös Sáritól vett különórákat. Ennek már tíz éve, akkor lépett először színpadra Kovács Marika, akit Jákó Vera utódjának is tartanak. Az oldalt írta: Daróczi Erzsébet Fotó: Bartha László Jótékony műsor süteményremekekkel A Városi Csokonai Könyv­tárért Alapítvány sütemény­sütő versennyel egybekötött jótékony délutánra várta a na­pokban a nyugdíjas olvasókat. A finomabbnál finomabb Az asztalról hamar eltűntek a sütemények remekek készítői lapunk és a Bereg Crystal Kft. ajándékait Juhász Mihály terjesztési iro­davezetőtől vehették át. A jó hangulatról Ferenczi Béla nótaénekes, Papp Mihály és Harsányi János zenészek gondoskodtak, s az idősek ko­rukat meghazudtolva egész délután ropták a táncot. Majd amikor egy kicsit elfáradtak, az alapítvány vezetői megle­petésekről gondoskodtak, hi­szen volt zsákbamacska - melynek ajándéktárgyait la­punk mellett helyi vállalkozók adták össze -, gyermekműsor, de a nyugdíjasok közül is töb­ben felléptek. A jótékony délután bevéte­léből májusban ismét elvihetik egy kirándulásra nyugdíjas ol­vasóikat a könyvtárosok. A kert napi elfoglaltságot jelent A paradicsom, az uborka, az alma, a körte mind-mind meg­terem Székely András kertjé­ben, melynek dísze a ház előtt álló, tizenötéves fenyőfa. Székely András 32 év után a SZIM-ből ment nyugdíjba, s azóta minden szabadidejét kis­kertjében tölti. A mezőgazda- sági technikumot végzett férfi­nak nem okoz gondot a ker­tészkedés: a mintegy harminc gyümölcsfa gondozása, de a 15-20 éves szőlője is sok törő­dést igényel. így sosem unatko­zik, hiszen ha azt akarja, hogy gondozott legyen a kertje, ak­kor mindennap kell rajta egy- egy kicsit csinosítania. Ottjár­tunkkor éppen a zalagyöngyét metszette. Bár két fia, egy lá­nya és több unokája is van, a Hogy jó lesz-e szőlőtermés, az még függ az időjárástól, de a metszésen már nem múlik — állítja Székely András. kerti munka azonban mégis az mölcsöt azonban mind a négy övé. A primőröket és a gyű- család között szétosztja.

Next

/
Thumbnails
Contents