Új Néplap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-01 / 76. szám
Tabák Lajos életműdíjas Mint arról lapunk már hírt adott, a Magyar Fotóművészek Szövetsége ebben az évben Tabák Lajos Szolnokon élő fotóművésznek is odaítélte az életműdíjat. Leány a gáton Archív képünk tanúsága szerint évtizedekkel ezelőtt is voltak nagy árvizek A Bizsinek becézett Zana Endrénéről azt tartják pályatársai, hogy leány volt a gáton. Nem is csoda, hiszen családi hagyomány náluk az árvíz elleni küzdelem. Beleivódott génjeibe, meghatározta egész életét. Mindkét nagyapja ármentesítő társulatnál dolgozott. Édesapja a Cibakházi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat műszaki tisztje volt. Nem a véletlen műve volt tehát, hogy Bizsi is odakerült a háború után. A gátakba ásott lövészárkok, a közvetlenül a védvonal mellé telepített tankcsapdák megszüntetése is bőven adott számukra munkát. A munka mellett tanulni is kellett. Levelező tagozaton elvégezte a felsőfokú technikumot. 1955-ben, a társulatok államosítása után a vízügyi igazgatóságra került. Váratlan feladatokat kapott. Az egyik év februárjában például azt, hogy Karcagon háromezer hold rizstelep építését tervezze meg úgy, hogy azokat április végén már el lehessen árasztani. Semmilyen felmérés nem állt rendelkezésére. Ráadásul a háromezer hold a határ négy részén helyezkedett el.- Fel kellett mérnem a terepet, rétegvenalat szerkeszteni, tervezni és a kivitelezést előkészíteni - emlékezik. Az egyik telep a Karcag-Ti- lalmasi Állami Gazdaságban épült. Nem munkához értő emberek, hanem kitelepítettek dolgoztak ott. Volt köztük színész, énekes, meg mindenféle értelmiségi. A rizstelepek végül határidőre elkészültek. Igaz, Bizsi akkor már nem volt kezdő. Még 1954-ben Cibakházán telefonon kapta a parancsot: egy órán belül jelentkezzen Szolnokon. Onnan műszaki társaival Győrbe, a dunai árvízhez vezényelték őket. Ott sem voltak paradicsomi állapotok:- Rettentő szolgálatot teljesítettünk. Negyvennyolc óra munka után kétórás alvás, tizennyolc órás munka után egy órai alvás - így ment a védekezés. Nemcsak a fáradtság gyötörte. Győr közelében egy körgátat építettek, amikor a zsilipet kilökte a víz:- Életemben nem láttam olyan förtelmes dolgot. Ha valaki menekülés közben megbotlott a jászolgát pányvadrót- jában, a többi keresztül ment rajta. A győri védekezésnél az ország minden részéből dolgoztak műszakiak - de közöttük Bizsi volt egyedül nő. Visszaemlékezésül mégsem a saját keserveit sorolja:- Hát nem voltunk valami fittek. Azok után, amiken átmentek, teljesen érthető ez. Az egyik éjjel például vihar tört ki. Az áramszolgáltatás megszűnt, villámcsapásoktól sis- tergett körülöttük a víz. Az esetet így summázza:- Alig tudtuk megtartani az embereket. A ‘70-es árvíznél Szolnokon teljesített szolgálatot:- A 140 napig tartó védekezés során bezárt kutyaként úgy éreztük, hogy ott halunk meg az ügyeleti szobában. Az átadás-átvétellel együtt tizennégy órás volt a szolgálat. Evés, ruhaváltás után külső ellenőrzés következett. Mire észbe kaptunk, mehettünk a következő ügyeletre. Életpályája során kilónyi kitüntetést kapott Bizsi. Lelküle- tére, érzésvilágára szépen val- lóan azt mondja róluk:- Közülük egy tetszik igazán. Az, amit a győri árvíz után kaptam. Egy gyermeket vízből mentő férfi látszik rajta. Ez áll hozzám a legközelebb. Korábban tudtak félretenni pénzt A szajoli Marx utcában lakó Tóth Urbán László tíz éve nyugdíjas. Nyolc évig villanyszerelő volt, majd egyfolytában harminc évet húzott le a MÁV-nál. Kocsirendezőként kezdte. Egy bizonyos idő után tolatásvezető lett, s végül mint kocsimester fejezte be szolgálatát. Mindig korkedvezményes munkakörben dolgozott, ezért lett nyugdíjas ötvennégy évesen. Azt kérdeztük tőle, hogyan telnek a nyugdíjas évek? A szakma elismerése mindig duplán számít - szokták mondani némileg tréfásan, életmű díjat pedig csak az kap, aki nem divathullámok hátán hajózik, hanem évtizedeken átívelő munkássága kiállja minden kor kritikáját. Hogy Tabák Lajos életműve ilyen, az nem is szorul különösebb bizonyításra. Felidézhetnénk kiállításainak, rangos hazai és külföldi képeslapok címlapjain látható fotóinak sorát, de mindennél többet mondanak maguk a képek. Munkássága két nagy szakaszra osztható, a kettő között a háború és a felszabadulás vont éles határvonalat. Ám az életmű így is egységes, szilárd és kemény, mint egy betontömb. Alapvetően jellemző rá az egyértelmű társadalmi elkötelezettség és a művészi eszközök fölényes biztonságú alkalmazása. Képei így lesznek igazi művészi alkotások. Ha a két sajátosság közül bármelyik hiányozna, öncélúan szépelgők vagy az agitáció nyers és művészieden eszközei lennének. Tabák Lajos attól nagy művész, hogy eleven és szétválaszthatatlan egységbe tudja ötvözni az esztétikumot és a társadalmi mondanivalót. Képei nemcsak akkor szépek, amikor háború utáni korszakában az építőmunka lendületét ábrázolják, de akkor is, ha a régebbiek A besenyszögi gondozási központnak kezdettől fogva Szabó Pálné a vezetője. Kevés község büszkélkedhet ilyen színvonalú intézménnyel, amely a húszszemélyes idősek otthonát és a szintén húszszemélyes „bejáró idősek klubját” foglalja magába. Emellett több mint hatvan házigondo- zottuk van, akik számára biztosítják a szociális étkeztetést. Most szervezik a családsegítő szolgálaszeméthegyet vagy csonkolt lábat mutatnak. Elgondolkoztatnak és felháborítanak, talán éppen ettől szépül meg, amit a hagyományos ízlés rútnak talál. Mert bár az első korszakban készült fotókon igen sokszor elesett, megnyomorított embereket láthatunk, sohasem belenyugvást, még csak nem is szánalmat, hanem haragot és felháborodást keltenek, azt sugallták, hogy a világ szörnyű, és megérett a változtatásra. A háború előtti fotókr^ betiltás, elkobzás, megsemmisülés várt, és később szinte a semmiből, képeslapok címlapjairól, sőt rendőrségi iratok közül éledtek újjá. Ez nagy nyeresége volna a magyar fotóművészetnek akkor is, ha a végleg elmerült múlt relikviáiként csodálhatnánk őket. Ám megbecsült múzeumi tárgyakból most ismét elevenen ható, időszerű mondanivalót hdrdozó szellemi fegyverré váltak. Bár nem fenyegeti őket az elkobzás, a betiltás veszélye, azért eszünkbe juttatják, hogy most is vannak szemétben turkáló, rongyos ruhájú asszonyok, ma is találkozunk éhes gyerekekkel, önhibájukon kívül munka nélkül lézengő nőkkel és férfiakkal. Ha nem hagyják, hogy erről megfeledkezzünk, akkor nem születtek hiába, ismét teljesítik legmagasabbrendű hivatásukat. B. A. tot. S, hogy minderre honnan van pénz? Hát kezdetben megyei cél- támogatásból, településfejlesztési hozzájárulásból és pályázat megnyeréséből. Egyébként most is nyújtottak be pályázatot. Ahhoz, hogy a kezdeti tizennégyről húszra bővíthetik az ágy számot és a további bővítésre is van remény, az annak is köszönhető, hogy létrehozták a „Besenyszögi idősek otthonáért” alapítványt.- Nehezen, anyagiak szempontjából nagyon nehezen - hangzott a válasz. - És nemcsak én élek így, hanem az átlagra ez a jellemző. Ha a nyugdíj mellé nincs munka, ha ilyen értelemben nem tud segíteni magán az ember, akkor igen szűkösen tud megélni. A gáz, a víz, a villany használata annyi pénzt felemészt, hogy a nyugdíjnak tíz százaléka, ha marad. Pedig nem pazarlásról, hanem a normális életvitelnél egy kicsit inkább takarékosabbról van szó. A hónap végén, mielőtt jön a nyugdíj, bizony nagyon be kell osztani a forintokat. Nekünk van egy kis földünk. Nem nagy, mindössze 2,9 hektár. Búzát vetettünk volna, de az időjárás nem engedte. így aztán most majd zab és tengeri kerül a földbe. Százkvadrátnyi megmaradt vete- ménynek, zöldségnek, paradicsomnak, paprikának, olyasminek, ami nekünk a konyhára kell. így éldegélünk. Akinek nincs még ennyi sem, az még nehezebben él. Fiatal koromban minden elgondolásom arra irányult, hogy a most már szépen rendbe tett családi házunk felépüljön. A nejem itthon volt, nevelte a gyermekeket, gondozta a jószágokat. Keményen kellett dolgoznom, de volt célom. Negyvenöt éves koromra készen lett a ház. Tudtunk félretenni pénzt, - de most a többség ma nem tud félretenni semmit. Olyan drága minden, hogy megáll az ész. Amikor fiatal voltam, nem adtak munkanélküli-segélyt. Sőt, számon kérték, ha valaki nem dolgozott. Most viszont azért adnak pénzt, hogy ne dolgozzanak az emberek. Egyesületi hírek A megyei nyugdíjasok érdekvédelmi és kulturális egyesületének elnöksége március 5-én tartott ülésén bemutatkozott Mihályi Istvánné, az egyesület új gazdasági vezetője és Deák János- né, újonnan megválasztott elnökségi tag. Az elnökség megvitatta az idei munkaprogramot. E szerint az április 22-re tervezett klubvezetői értekezleten az aktuális feladatok elemzése mellett szerepel egy gerontológiai előadás is, melynek megtartására Dr. Iván László professzort kérik fel. Május 28-ára tervezik a zagy va- rékasi pikniket és egy kulturális programot. Ajúnius 4-i elnökségi ülés fő témája a „Szépkorúak szavalóversenyének” idei megrendezése lesz. Az idősek nemzetközi évének ünneplését - fórummal és kulturális műsorral - júniusban, a Szigligeti Színházban szándékozzák megtartani. Kihelyezett klubvezetői értekezletet tartanak június 23-án Kun- szentmártonban. Részletesen ott ismerhetik a Tiszafüredre, illetve annak környékére őszre tervezett barangolás programját. A szolnoki VMK-ban rendezik meg június 30-án a nyugdíjasok kulturális seregszemléjét. A nyugdíjasokkal való törődés jegyében a megyei egyesület dr. Pintér Zoltán közreműködésével jogi tanácsadást biztosít. Ezt a szolgáltatást a nyugdíjasok munkanapokon 8-10 óra között vehetik igénybe Szolnokon, a Szapáry Gyula utca 19. szám alatt, az egyesület irodájában. Kirándulás Nagykörűbe A tavasz egyik legszebb dísze a cseresznyefák virágzása - főleg akkor, ha ezek a közkedvelt gyümölcsfák szinte erdőt alkotnak, mint Nagykörűben. Ráadásul akkor, ha több fajtájuk bontogatja szirmait. Különösen a városi bérházakban lakók számára feledhetetlen az ilyen látvány. Az idősebb nemzedékhez tartozók egyénileg mégsem kelnek ezért útra. Baráti társaságban azonban minden további nélkül. A szolnoki városi nyugdíjasklub ezért szervez kirándulást a közeljövőben Nagykörűbe. írta: Simon Béla Fotók: Bartalos Nikoletta Besenyszög példát mutat Egy egyetemi tanár életfilozófiája Nem sokkolta a hatvanadik év Dr. Lengyel Lajos, a GATE Mezőtúri Főiskolai Karának egyetemi tanára is túl van a hatvanadik életévén. Azt kérdeztük tőle, milyen általános élettapasztalatokat szűrt le, s hogyan tölti napjait?- A hatvanadik év a biológiailag múló időnek csupán egy pontját jelzi. Természetes, hogy a nyugdíjas kor beköszöntése az eddigi lehetőségek mellett bizonyos fokig meghatározza azt, hogy az adott körülmények között miként tud létezni az ember, hogyan tudja tolerálni a számára első pillanatban szokatlan helyzetet. Életpályája során az ember az általános körülményeket vezérlő elvként próbálja figyelembe venni. Az is igaz, hogy sok tényező befolyásolja tevékenységét -így például a beosztott és a vezető viszonya. Nagyon fontos az egymásra utaltság tudata. Ezt és sok más motiváló tényezőt figyelhettem meg életemben. Sosem szabad elfelejteni, hogy a generációknak együtt kell működniük. Nem jó, ha az ékesebb korosztály van túlsúlyban, és ez fordítva is igaz. Fel kell készülni arra, hogy minden beosztás - még a legmagasabb is - elmúlik egyszer. Tudni kell, hogy azt követően hogyan cselekedjen az ember. Senki sem feledkezhet meg arról, hogy körülötte vannak fiatalok, akiknek lehetőséget kell adni képességeik kibontakoztatására. Ámi engem illet: ezeket az általánosnak tűnő, de talán a tapasztalatokból fakadó megállapításokat próbáltam valamilyen módon figyelembe venni, s ezért nem ért sokkolóan sem a hatvanadik év beköszönése, sem a korábbi munkahelyi vagy beosztási változás. Az ember próbálja egy kicsit előre megkomponálni az életét. Ha a feltételek nem adottak, ha tevékenységére nem tartanak igényt, akkor természetesen nem érheti el célját, de úgy érzem, az egyénen is múlik, hogy munkájára van-e kereslet. Aki szellemi munkát végez, annak biológiailag is karban kell tartania magát. Az utóbbi tíz évben én is „kortalan” sportágakra (tenisz, síelés) tértem át. Fizikailag is próbálom karbantartani szervezetemet. Igaz, hogy most néhány hónapja kisebb-nagyobb gondok megakadályoztak ebben - de szívósan, nagy optimizmussal küzdők azért, hogy újra folytassam. Hivatásomat tekintve oktatóként ma is tevékenykedem. A legkedvencebb foglalkozásomat űzöm, a mezőtúri főiskola egyik tanszékén dolgozom. Többen ismerik azt a társadalmi tevékenységet is, amit bizonyos megyei szervezetekben - Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, Közgazdasági Társaság, Agrártudományi Egyesület, megyei agrárkamara - valamilyen tisztet betöltve végzek. Nagyon jó ez, mert a napi eseményekkel, ezeken a területeken naprakész ismeretekkel rendelkezem, amiket az oktatói munkámban is hasznosíthatok. Feladatomnak tartom ugyanis, hogy a hallgatóknak ne csak a tankönyvek kategóriáit, az ösz- szefüggéseket ismertessem, hanem azt is, hogy ezek miből születnek, miket ismerjenek fel a jövőben az ilyen jellegű tapasztalatok alapján. A gyakorlati élettel való kapcsolat nélkülözhetetlen ebben a munkában. Egy tanárnak csak a fiatal generáció életre való felkészítése lehet célja. Szakmai múltamból fakadóan több országos szervezetnek, bizottságnak vagyok tagja. Ez azért jó, mert nemcsak megyei gondokkal találkozom. Közvetlen résztvevőként ismerheti meg az ember azokat a szakmai, oktatáspolitikai anyagokat, melyek segítik mindenkori tevékenységét, növelik szakmai ismereteit. Dr. Lengyel Lajos Előadóként részt veszek tudományos konferenciákon, bírálóbizottságokban, szakcikkeket, tanulmányokat, jegyzeteket, tankönyveket lektorálok. Bőven van tehát tennivalóm a hatvanadik év betöltése után is. «
