Új Néplap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-10 / 83. szám
1999. április 10., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont yi Oszd hússzal! Szinte nincs olyan év, hogy az aktuális kormányzat ne adna igazi matematikai fejtörőt a magyarnak, hogy aztán heteket, hónapokat azon gondolkodjon: miként lehetne kihasználni a kiskapukat. A legújabb „népi játékra” az agrártárca késztette a magángazdákat támogatási rendeletével. A rendelet szerint az 1(!) és 20 hektár közötti területen gazdálkodók hektáronként 12 ezer forintos földalapú támogatáshoz juthatnak. Ez ugye - 20 hektárt feltételezve - minimum 240 ezer forintnyi „ingyen pénzt” jelent. Ám ha valaki már 21 hektárral bír, akkor a támogatás lecsökken 8 ezerre, így a 21 hektáros gazda csak 168 ezret kap a szaktárcától. Aki pedig nem átallott 50 hektárnál több földet összeszedni művelésre, csak 4 ezer forintra számíthat hektáronként. Újbóli számolás után kiderül: 51 hektárra összesen 204 ezer forintnyi állami pénzt lehet „felmarkolni”, ami ugye jóval kevesebb a 20 hektárra adott 240 ezernél. Mit lehet itt tenni? - tette fel a kérdést magában a magyar termelő. Lássuk a választ: valahogy azt a nyavalyás - 50 hektárnál nagyobb - területet „szét kellene írni” a családtagok között. Ha ugyanis a feleség is 20 hektáron, én is 20 hektáron, meg a nagymama is kevesebb mint 20 hektáron gazdálkodik, akkor már nyerő a helyzet! így a család összesen - az egyszerűség kedvéért maradjunk a 60 hektárnál - 3-szor 20-szor 12 ezret, azaz 720 ezer(!) forint támogatást tud kasszírozni „állam bácsitól”. Ha viszont egyben hagynák a területet, mindössze 240 ezer forint jutna - összesen! Azt a félmilliót meg mégsem kéne hagyni... Az már csak hab a tortán, hogy aki 300 hektárnál nagyobb területet művel, legfeljebb kamattámogatásra számíthat. így aztán mi sem egyszerűbb, mint 20 hektáros vagy annál kisebb területekre kell szabdalni a művelésbe fogott földet, mert akkor százezrek nyerhetők a központi büdzséből. Csak azt tudnám, mi lesz akkor, ha jövőre az egész országban már csak 20 hektárnál kisebb területet művelők lesznek... És esetleg az idén az említett támogatásokra a négy évre tervezett keret is elfogy. / /íINVÁG ZOLTaT Okmánycseréből elégtelen Lassan egy éve kiderült: a régi papír diákigazolványokat korszerű, műanyag okirat váltja majd fel. Az eredeti határidő szerint ennek tavaly október 31-ig kellett volna megtörténnie. Valójában azonban mind a mai napig nagy zűrzavar és bizonytalanság kíséri az új igazolvány egyre csak húzódó bevezetését. Polémiák a szolnoki Csáklya utca környékén v A kártérítés gátjai Az Oktatási Minisztérium szakemberei állítják: a kérvények eredetileg 1998. április 25-i, majd május 31-re módosított leadási határidejéig a jogosultak egyharmada sem igényelte az új okmányt. Emiatt pedig gazdaságtalan lett volna elindítani a gyártást. Az Állami Nyomda Rt. arra hivatkozik, hogy az igénylőlapok nagy része hibásan kitöltve érkezett hozzájuk, így a gyártás csak jelentős késéssel kezdődhetett el. Az áthidaló megoldás, az ideiglenes diákigazolvány 45 napig - a végleges okmány elkészülésének előírt határidejéig - érvényes, ám ez tovább bonyolítja a rendezetlen helyzetet - állította Nagy Andrásné, a szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola tanulmányi osztályának vezetője. Elmondta: az első szállítmány ideiglenes okirat megérkezett az intézménybe, de az igényekre való tekintettel már újabb mennyiséget is rendeltek belőle. Az osztályvezető megalapozatlannak tartotta a kifogásokat és előkészítetlennek ítélte az okmánycserét. Megkérdőjelezte az utazási kedvezmények nappali, levelező tagozatos, illetve távoktatásos hallgatók közti különbségének jogosságát is. A konfliktusok megelőzése érdekében a múlt héten a szakminisztérium - az eddigi március 31 -i határidő helyett - meghosszabbította a régi diák- igazolványok használhatóságát. A Mávinform tájékoztatása szerint, a rendelkezés nyomán a vasúttársaság áprilisban még elfogadja a régi papírokat. Szabó István, a Jászkun Volán vezérigazgatója pedig úgy nyilatkozott: cégük felkészült arra, hogy a tanév hátralévő részében már nem oldódik meg ez a probléma. így járataikon várhatóan csak szeptember 1- jétől lesz kötelező az új diák- igazolvány felmutatása. B. J. Szolnokon a Csáklya, a Sztrájk, a Tutaj és a Vágóhíd utca környékén élők „túlságosan” is helytálltak a gátakon. Minden idők legmagasabb tiszai árhullámát megfékezték. Ám lehet, hogy , Jobban járnak”, ha szakad a gát. Akkor biztosan fizetett volna a biztosító. Az árvíz nyomán keletkezett buzgárok, szivárgások okozta bajokért viszont egy fillér sem jár. Csalás az egész - summázza a biztosításról a véleményét a Pecás kocsma csaposa. Az italmérés ugyan csak pár lépésre van a Tiszától, de az épületben nem okozott kárt az ár. így a fiatalembernek most nincs dolga a szakértőkkel, de az utóbbi napokban a vendégektől nem sok jót hall a biztosítókról. A károsultak és a biztosítók vitája a Tutaj utca végén álló ház asszonya előtt sem ismeretlen. Neki azonban - mint mondja - nincs baja a biztosítóval. Igaz, még nem is jelentette be kárát. Pedig a folyó alaposan elöntötte kertjét, sőt a víz a ház alapja alatt kifolyt az utcára is. A család ennek ellenére szerencsésnek is tartja magát, hiszen lakásuknak „csak” egyetlen, a szomszéd házra épült fala repedt meg. Igaz, az jó alaposan. A bútorok még mindig a szoba közepén tornyosulnak.- Azt mondták, addig ne pakoljunk semmit a helyére, még a leomlott vakolatot se sepeijük fel, amíg nem járt itt az önkormányzat kárszakértője - magyarázza az asszony. A falszo/nszédos ház alaposan megroggyant, még közelébe menni is életveszélyes. Az asszony reméli, ha a város lebontatja a házat, akkor ő is kaphat valami kártérítést. Mások nem vártak az ön- kormányzatra. Úgy vélik, évekig azért fizették a biztosítást, hogy a bajban ne maradjanak magukra, és most baj van, nem is kicsi. Nem egy ház falai átnedvesedtek, megrepedtek, a padló felpúposodott. A biztosítók kárszakértői mindezt nem vitatják, ám úgy tűnik, mégsem jár egy fillér sem a károsultaknak. Hiszen mindezeket a problémákat nem az árvíz, hanem annak kísérőjelenségei okozták.- A szerződésekből, amelyek minden biztosítottnál megtalálhatók, világosan kiderül, hogy csak akkor jár kártérítés, ha az ár átszakítja a gátat, vagy töltés koronája felett csap át a folyó - magyarázza az ÁB-Aegon lakossági divíziójának kárrendezési igazgatója. Horváth Andrea szerint a kötvények egyértelműen kizárják, hogy buzgár okozta bajokért fizessenek. Ha azonban a gát magasítására szolgáló homokzsákok között átszivárgó víz önti el az épületeket, akkor jár a kártérítés. Az érintettek többsége azonban nem hagyja annyiban. Információink szerint a közelmúltban az egyik lakó a az ÁB- Aegon vezérigazgatójától kért felülvizsgálatot, mert nála a kárt nem buzgár vagy fakadóvíz okozta, hanem a Tisza rendkívül magas vízállása miatti talajnedvesedés.- Belvízre, talajvízre Európában sehol sem fizetnek a biztosítótársaságok - érvel Horváth Andrea. A lakó szerint viszont nem belvízről van szó, hiszen az a talajba be nem szivárgott csapadék. De nem is talajvíz. A megyeszékhely polgár- mestere a közelmúltban az érintett utcák lakóival találkozva érthetetlennek tartotta a biztosítók álláspontját. Szalay Ferenc úgy véli, hogy rugalmasabb hozzáállásra, méltányosabb elbírálásra lenne szükség. Horváth Andrea szerint azonban a méltányosság 1986- óta, amikor privatizálták és nyereségérdekeltté váltak a biztosítók, nem létezik. Kedvezőbb elbírálására van mód a vitás esetekben, amikor nem lehet eldönteni, hogy az ár - például a töltés magasítására szolgáló homokzsákok között átfolyó víz - vagy valami más miatt keletkezett-e a kár. Ha a biztosítók meggondolják magukat, és valamilyen címen fizetnek, csak a károsultak kisebb részének gondjain enyhítenek. A környéken élők jelentős részének ugyanis semmiféle biztosítása nincs. A Sztrájk utcában élő idős, hölgy azt sem tudja, kihez fordulhatna segítségért. Az ár közeledtekor kiköltöztették, de már a visszatérésre készül.- Lejjebb jött a plafon, fel- emelkedett a padló, de ez az öreg ház már átvészelt két világháborút, egy tűzvészt, csak kibírja .ezt az árvizet is - mondja'az idős asszony. Teleki József Anyanyelvűnk hete Április 12-től egy héten át anyanyelvére figyel a nemzet. Amint azt országszerte teszik, megyénk több településén is különféle rendezvényekkel ünnepük meg a magyar nyelv hetét. A programok, előadások szervezését a TIT helyi szervezetei vállalták. Céljuk, hogy a gyermekektől a nyugdíjasokig mindenkihez eljuttassák a magyar nyelv értékeit, sajátosságait. Minden korosztályhoz szólnak a rendezvényekkel, közel két héten keresztül. Az előadások két nap köré csoportosulnak: április 15-én Heltainé dr. Nagy Erzsébet, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) főmunkatársa tart előadásokat Szolnokon anyanyelvűnk magyarságáról, a balladákról és az irodalom nyelvi szerepéről. Április 22-én pedig dr. Kemény Gábor, az MTA kandidátusa lesz Szolnokon, Túrkevén és Kisújszálláson, a nyelvi illemtanról és a reklámnyelv hatásairól szóló előadások meghívottja. -b— Tenger a tanya körül Rácz István tanyáját és az udvart a megáradt Zagyva meg egy kuvasz őrzi %. FOTÓ: B. N. Zagyvarékas határában, a hídon áthaladva, kőhajításnyira a folyótól egy tanya és annak a portája szigetként emelkedik ki a „tengerből”. Átellenben temető gubbaszt: akadnak benne sírok, amelyeknél csak a hant teteje meg a fejfa jelzi, hogy az idei áradás a halottakat sem kímélte. A tanya és a hozzá tartozó udvar a negyvennyolc éves Rácz Istváné, aki 1974 óta lakik itt nyaranta. De nemhogy ő, ki- lencvenen felüli rékasi öregek sem látták még ennyire hatalmasnak a Zagyvát. Èz a tanya szerencsére öt éve épült, és még nagyobb szerencséjére beton lábazatra. A gazda állattartással foglalkozik, és nyaranta a községben lévő házából ide hajtotta a teheneket, borjúkat. Most ez sokat késik, hiszen körben mindent szennyes ár borít. Lehet ott vagy négyhek- támyi terület, ezt általában a tanyatulajdonos használta, tartotta rendben. * Napjainkban adódik olyan rész, ahol két és fél, háromméteres víz borít mindent. Hogy ez miképpen, de főleg mikorra szárad ki, annak a magasságos a megmondhatója. Ami biztos, a vetés gondja egyelőre lekerül a válláról, mert ide vetni legfeljebb bukfencet lehetne. Azóta valamelyest apadt az ár, de még messze van attól, hogy a gazdálkodó a lábasjószágokat kiköltöztethesse. D. Sz. M. Az árvíz után a lakók és a biztosítók küzdelme zajlik a Csáklya utcában és környékén fotó: mészáros Panaszok a szakmai gyakorlati képzésre A tanulók nincsenek teljesen kiszolgáltatva Panaszok és bejelentések alapján a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete átfogóan vizsgálta a szakképző iskolák és a szakmai gyakorlati képzést biztosító szervezetek között létrejött együttműködési megállapodások tartalmát és betartását. Az egyesület ennek alapján több kritikai megállapítást tett. A megyei önkormányzathoz is eljuttatott észrevételek kifogásolják, hogy a gyakorlati képzésről szóló szerződéseket a tanulók felvétele előtt a teljes képzési időre kötik meg, így a tanulóknak, illetve szüleiknek nincs lehetőségük a megállapodások befolyásolására. A megállapodások nem szabályozzák megfelelően a gazdálkodó szervezetek és a szakképző iskola felelősségét a tanulók foglalkoztatásával és felügyeletével kapcsolatban. ,Lehetővé teszik, illetve nem akadályozzák meg a fiatalok túlmunkára kényszerítését, a gyermekmunkát, a szabadidő, pihenőidő megvonását, a jogtalan kártérítési követeléseket, a felelősségbiztosítás megkötésének elmulasztását, a juttatások (munkaruha, tisztálkodóeszközök, kedvezményes étkeztetés) megvonását, költség-hozzájárulás, illetve költségtérítés követelését, a pénzbeli juttatásból jogtalan levonásokat, a tanulók bántalmazását és olcsó munkaerőként való foglalkoztatásukat. Megkértük Szentiványi Zoltánt, a megyei önkormányzat főtanácsosát, hogy mondja el, ő is ilyen sötéten látja a helyzetet? Válaszát azzal kezdte, hogy az utóbbi kilenc-tíz évben jelentősen átalakultak a szakmunkástanulók gyakorlati képzésének föltételei. A nagyvállalatok közül sok megszüntette a tanulóképzést, sok tanműhelyt bezártak. Alapvetően ez okozza a gondokat. Az iskolák és maguk a tanulók bizonyos értelemben ki vannak szolgáltatva, mivel jelentősen csökkent a képzőhelyek száma. Kerekített adatok szerint megyénkben a tanulók 46 százaléka iskolai tanműhelyben, 36 százaléka úgynevezett jogi személyiséggel rendelkező vállalkozásban (üzemben), 18 százaléka pedig jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozásban, szinte kizárólag egyéni vállalkozónál szerez szakmai gyakorlatot. A gazdasági egységek egyre igényesebbek a felveendőkkel szemben, például általánossá vált, hogy bukott tanulót nem hajlandók fogadni osztályismétlésre. Ami pedig a képzés egész időtartamára történő szerződéskötést illeti, az a tanulók érdekeit szolgálja, hiszen biztosítja számukra a képzőhelyet. Előfordul, hogy az iskolák rossz szerződést kötnek, néha rá is kényszerülnek erre, mivel egyes divatos szakmákban, főleg a szolgáltatások területén, ahol nagy az egyéni vállalkozók aránya, nehéz képzőhelyet találni. Ugyanez az oka a kétségtelenül létező jelenségnek, hogy a befogadó nyilatkozatért - elsősorban a magánkisiparosok - pénzt kérnek. Végezetül Szentiványi Zoltán jelezte, hogy teljes kiszolgáltatottságról azért nincs szó, a szakképzésről szóló 1993. évi törvény biztosítékokat nyújt a szakképzésben részt vevőknek. A gyakorlati képzés felügyeletét az iskola közreműködésével az illetékes gazdasági kamara látja el. Ezen a téren is megoldásra váró gondokat vet föl azonban a kötelező kamarai tagság esetleges megszüntetése. A törvényi lehetőségek megvannak a visszaélések megszüntetésére, az iskoláknak, a kamaráknak, de elsősorban maguknak a tanulóknak és a szülőknek kell fellépni a törvénysértések ellen, maguk döntve el, meddig tolerálják a kétségtelen kiszolgáltatottságot. Azzal kapcsolatban, hogy a szülők egyesülete a megyei önkormányzathoz fordult, Szentiványi Zoltán azt mondta, a megyei önkormányzat vagy a munkaügyi központ, mint kívülálló, valóban hatékonyan tudná ellenőrizni a tanulóképzést, ahogyan az a munkaügyi szabály- sértésekkel kapcsolatban történik. B. A.
