Új Néplap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-27 / 72. szám

I A VII. szolnoki zenei fesztivál vendégeként március 23-án Ránki Dezső zongoraművész Haydn-, Beethoven-, Debussy- és Schumann-műveket ját­szott a megyháza dísztermé­ben. A művésszel a koncert előtt beszélgettünk.- Vannak-e az életében visszatérő darabok?- A mostani repertoárt is már I játszott művekből állítottam ösz- I sze, de az újratanulás mindig új I élmény. Zongoradarabokat egyébként nem kihívásból tanu­lok, hanem amikor szükségét ér- I zem. Most Bartók I. zongoraver- sényét gyakorolom.- A koncertezés és a gyakorlás I mellett vannak-e tanítványai? I - Régebben voltak, de vagy ve­lük, vagy önmagámmal szemben éreztem lelkiismeret-furdalást, ha megosztottam az időmet és a I figyelmemet. Fél emberként nem érdemes sem tanítani, sem kon­certezni. Amíg képes vagyok zongorázni, addig játszom, a ta­nítás pedig vár.- A kortárs és a fiatal zongora­művészek között többen élnek külföldön. Ránki Dezső bár fellép Európában, az Egyesült Államok­ban, sőt Ázsiában is, mégis itt­hon él. Nem csábították a külfödi lehetőségek?- Sosem vágyódtam el itthon­ról. Ebben az országban szere­tek élni, a hazai közönség pedig hálás ezért. Ha lehet mondani, a vidéki még inkább - bár ezt a megkülönböztetést nem szere­tem. A 48 éves művész 1978-ban kapta mega Kossuth-díjat, 1988- ban pedig Bartók-Pásztory díjjal tüntették ki.- Ha visszagondol a Kossuth- díj átadására, 27 évesen tudta-e értékelni ezt a kitüntetést?- A díjak igazából nem fonto­sak. Egész életet élni, amiben benne van a család, a kert, s per­sze a zene - számomra ez a fon­tos. V. H. 1999. március 38.. Hetedik otdal oo fenegyere Valaki egyszer megkérdezte tőle: hogyan szólíthatja. Tessék doktor úrnak szólítani, nagy valószínűséggel nem nővér vagyok - felelte dr. Kiss László főorvos úr, aki utálja a címeket, rangokat, a betegbűvölő hajbókolást és a hálapénzt. Tizennyolc éve gyógyít, most teszi le harmadik szakvizsgáját. Az alapfizetése 66 ezer forint. Azt mondják, külföldön sztár lehetne. De egyelőre marad... Kiss doktor csütörtökön éjszaka két óra­kor tért nyugovóra lakótelepi lakásában, dé kora reggel mára Hetényi Géza Kórház III-as számú belgyógyászatán volt a bete­geinél. A főorvosi megbeszélés után vizit következett, majd az ambuláns rendelés négyig. Újabb vizit után az osztályról ha­zaengedett három embert. Öt órakor a sürgősségire hívták. Aztán ismét megláto­gatta a betegeit. Közben többször riasztot­ták, ugyanis ő volt a „lejárós”. Este ki­lenckor végre megkezdte vacsoráját, de befejez­ni nem tudta: újabb beteg érkezett. Tizen­egytől hajnalig az aktuális levelezés, más­napi felkészülés következett. Fél négytől hétig „jól kialudta magát" az orvosi szo­bában, aztán pénteken reggel kezdődött elölről minden. Délután kevéskét lazított Tisza Szálló gyógyfürdőjében. Öt órára vi­szont már a lányáért rohant. Kiss doktor most dühös. Mert nem fi­gyelnek eléggé az egészségügy problémá­jára. Talán azért, mert a betegek még min­dig kevesebben vannak, mint az egészsé­gesek. Irritálja, hogy az alkotmányos joga legmagasabb szintű orvosi ellátáshoz csu­pán üres szólam. A beteg állapota az egy dolog, de vannak még az egyéni kapcso­latok és a pénz. A hálapénz. Amiről hall­gatólagosan felsőbb szinten is úgy véle­kednek, az tartja fenn az egészségügyet. Az orvosoknak egyébként csak négy szá­zaléka keres igen jól. Egy kezdő orvost 34- 38 ezer forintos bruttó keresettel várnak, például a III-as beire is. Az orvosok bérét amúgy legalább hatszorosára kellene emelni és vele párhuzamosan megnyug­tatóan rendezni az egészségügy sorsát is. Kiss doktor a reménytelenséget látva mos­tanra megkeseredett, és gyökeres változ­tatáson töri a fejét. Pedig a metsző te kintetű, divatos bo rostát viselő doktor nagyon jó orvos. Sem a lelkiismere­te, sem a tudásvá­gya nem hagyta még cser­ben a hosszú szolgálat alatt. Csak azok a bete­gek nem kedvelik, akik elvárnák, hogy az ágyuk szélén kucorogjon és jópofáskod- jon, mert ő legfeljebb a sajátján kuporog. És azok a kollégák sem szeretik, akiket za­var, ha valaki negyvenévesen még nem fá­sult el. Kiss doktor egy olyan csapat tagja, akik a csontritkulás kutatásában és gyó­gyításában világraszóló eredményeket ér­tek el. Amerikában jól cseng a neve. Igaz, itthon is. Kiss László Szolnokon született a Skor­pió jegyében. Általános iskolás éveit azzal töltötte, hogy életre szóló barátságokat alapozott meg. Verseghys diákként már közgazdásznak vagy fizikusnak készült. Közben sehogy sem értette, ha egyik évfo­lyamtársa hordhat amerikai zászlót a kö­penyére varrva, őt miért üldözik, ha ugyanezt teszi a magyar lobogó kicsinyí­tett másával. Aztán negyedik félévkor - bi­ológiatanára nem kis riadalmára - bejelen­tette, hogy az orvosira megy, ahová a már ott tanuló Bálint unokabátyja így invitál­ta: Öcsém, gyere az orvosira, nem kell so­kat tanulni! Elsőre felvették, de mint utóbb kiderült, sokat kellett tanulni. Azért volt ideje a 18 ágyas kollégiumi szobából eretnek gondolatokat kiszivárogtatni. Ka­pott is KISZ-fegyelmit KISZ-titkárként, mert a csoporttársairól szóról szóra egy­forma jellemzést adott le. Mégis a köz akaratára megválasztották az összkollégi- umi diákbizottság elnökévé. Ő meg elin­tézte a SOTE-n a szabad kollégiumi láto­gatást. Azért, mert ez már más egyeteme­ken működött, meg azért, hogy a lányok a testvérkollégiumból testvéri látogatásu­kat tehessék. Már gyakorló orvos volt Szolnokon, amikor „posztumusz” KISZ-kitüntetést kapott. A szakszervezetbe 1983-ban egy garzon megszerzéséért lépett be, de aztán felhagyott minden politizálással, mert a gyógyításra esküdött. Kiss doktor felesége pedagógus, 14 éves lánya pedig szintén orvosnak készül. A doktor szabad idejében látja a családját és a világot. Barátságait féltőn vigyázza, fontosak számára. Szeret utazni, sportol­ni és most nagyon csinos, mert a pocakját letornázta. A gyógyítás borostás apostolára min­dig tömött sorokban várnak. Hisznek ne­ki és benne. Mert tud, mert már bizonyí­tott. Pedig a doktor amolyan fenegyerek. Fehér köpenyben és anélkül is ... Járvás A tetoválás évtizedek óta kétféle lehet. Az egyik a rácsok világához, a börtönökhöz kapcsolódik, ahol az elítéltek unalmukban, összezártságuk­ban telepingálják egymás testét, bőrét halálfejekkel, kalózhajóval, ko­porsóval, tőrrel, meg: Anyám szeretlek, Bűn az élet féle állításokkal. A testre pingált ábrák másik része kinn készül a mindennapi, vagy ahogyan mondjuk, hétköznapi életben. És bár­milyen hihetetlen, nemcsak a nyolc- osztályos srácok meg a négy elemit végzettek élnek vele, de ügyvédek, or­vosok, televíziós személyiségek, neves színészek, manökenek is hódolnak en­nek a művészetnek. A vélemények megoszlanak, akad, aki szereti, más utálja. Melinda dekoratív, végtelenül muta­tós 21 éves manöken.- Én az egyik szalonban vettettem kezelésbe a számat. Erősebb kontúrt húzattam ki rajta, és az egész másfél óráig tartott. KKEL BORBE T RAJZOK-És ha szabad kérdeznem, mennyi­be került?- Tízezerbe.- Ez nem semmi!- Igen, de a művelet eredményekép­pen jóformán szájfestés nélkül is szere­pelhetek. Igaz, utána csókolózni há­rom napig nem lehetett, mert addig fájt, de ma is állítom: megérte. Erik 23 éves, jóvágású fiatalember, jelenleg bolti eladó:- Nem szeretem az olyan figurákat, ahol halálfej vagy koponya virít. Én úgy kerültem a tetkósok közé, hogy láttam, az egyik barátom fekete párducot teto- váltatott magára. Nagyon tetszett, és ar­ra gondoltam, én pedig egy szívet ké­szíttetek a szívem fö­lé. Ezenkívül akad már rajz a térdemen és a combomon is, és még több is lesz, én készítem magam­nak tükörből. Mindezek el­lenére sem primitívnek, sem ostobának nem tartom ma­gam, hiszen ezek az ábrák olyan helyen díszítik a bőrömet, amelyet ha nem akarom, mások nem láthak. Ráadásul a barátnőm is el­fogad így. Adrienn egy híján húszéves.- Tavaly nyáron az egyik rokonom­mal kinéztünk két ábrát. Áz egyik virág volt, a másik pók, mert az szerencsét hoz. Az előbbi mellett döntöttem. Fer­tőtlenítette a bőrömet, megrajzolta, és hozta a gépet. Eleinte rettenetesen fájt, mintha száz tűvel szurkáltak volna, ezért igyekeztem másra gondolni. Pi­ros lett, égett, de begyógyult. A megyében talán a legforgalma­sabb, legnépszerűbb efféle üzlet Szol­nokon a buszpályaudvar szomszédsá­gában leledzik. Reneszánszát éh az ef­féle testdíszítés, ahol a 18 éven aluliak­nak szülői engedély szükséges, hogy bármiféle ábrát a bőrükre vihessenek. Ugyanitt rendszeres az egészségügyi ellenőrzés, és a tulajdonosnő, Katalin szerint a legfiatalabb páciensük 14 éves volt, a legidősebbik valamivel több, 74 múlt, aki skorpiót kért a mellka­sára, mivel ez a gyermekkori bece­neve. Egyébként a hölgyek főleg a vállra, a lapockára, a bo­kára, a mellek közé, fölé, a fiúk a vádli- ra, karra, hátra ké­rik az ábrákat. Több ezer motí­vum közül választ­hatnak, de hozhat­nak saját rajzokat, egyéni elképzelé­seket is. Talán a legbal- szerencsésebb egy Szolnoktól nem 1 , messze lévő városból érkező srác volt, aki kedvese fényképét tetováltatta a mell­kasára. Remekül sikerült az alkotás, de mire a csodamű elkészült, beütött a baj: szakított azúr­ral a hölgy. Egyfaj­ta vigasz, hogy en nek ellenére a szeretett lánnyal bújhatott to­vábbra is az ágyba. Job ban mondva a mellkasán lévő élethű képével... D. Szabó Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents