Új Néplap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-27 / 72. szám
Ki ne álmodna arról, hogy legalább száz évig éljen? Kun Zsig- mond, aki Mezőtúron, 1893. március 28-án született, már hat éve három számjeggyel írja le évei számát. Hazánk legidősebb férfi polgára ma egy fővárosi idősek otthonában él, ott kerestük fel, hogy megkérdezzük, mi a hosszú élet titka. Kun Zsigmond már ifjúkorában elkerült Mezőtúrról, abból a városból, melyről ma is szeret mesélni. Ki hinné, eszébe jutnak olyan régmúlt idők is, amikor még csak négyesztendős volt. Akkor történt, hogy „elszökött” otthonról, s végigjárta a környező tanyákat. Mindenhol csak addig maradt, ameddig szívesen látták. Már akkor, s a 106 év folyamán mindig igényelte a szabadságot, lerázta magáról a bezártság béklyóit. ■ Manapság csöndesen tölti a napokat, sokat pihen. Erre szüksége is van, hiszen egy történelmi időszak nyomja vállát. Ne feledjük, átélt két világégést, forradalmakat, ellenforradalmakat, s egyéb viharokat. De ez idő alatt is igyekezett megmaradni Embernek. Ha látogatója akad, szeret hangosan elgondolkodni az elmúlt több mint száz esztendőn, azon, miket is élt át. Vidáman idézte fel azt az éjszakát, amikor mint vezető énekes 840 nótát da loltak el egy „úri murin”. Persze ki ne lenne kíváncsi, mi is megkérdeztük tőle, vajon mi a hosszú élet titka?- A kiegyensúlyozottság - mondta -, s az elhivatottság. Én ma is érzem, mi volt a küldetésem ebben az életben. Egyszer kóstolt csak bele a cigarettába, de nem ízlett, abbahagyta, mielőtt elkezdte volna. Borozgatott néha, de hát az kellett a nótához. Zsiga bácsi precízen számon tartja az ünnepeket, s így a születésnapját is. Várja tisztelőit, régi ismerőseit, bár azt megjegyezte, iskolatársainak, tanárainak már csak az emléke látogathatja meg. Mosolyogva mondta, a nagy alkalomra eltett egy üveg tokajit a szekrénybe. Azt majd csak akkor veszi elő, amikor betöltötte a 106. évét. Ez holnap, hétfőn lesz. GG Megrogyott, akárcsak a háza Furcsa ez az élet: van, akinek fenékig tejfel, van, akinek szenvedés, csupa gürcölés, éz utóbbiból „valamivel” több jutott ki az előzőnél a tiK várkonyi Fazekas Sándornénak, aki egy hét tt vesztette el fiát és házát. m A víz most az úr Tiszavár- konyban is. A kertek alatt „figyel”, csendesen „dolgozik”, ; kivárja, míg eljön az ő ideje. Ahol egy kis gyenge pontot is talál, azonnal „támad”. Nehéz ellene védekezni. Nem is tehetett ellene semmit se Bözsike néni, ahogyan csak szólítják a faluban a 77 éves FazeÍ kas Sándomét. Tősgyökeres várkonyi. Kicsiny, szerény hajlékában 1954 óta lakik a víz mellett. Sok árvizet megért már, de ez most alaposan kifogott rajta. 1970-ben is nagy volt a víz, de nem ekkora. Már-már úgy nézett ki, ki kell költöznie a házból, de szerencsére ez nem következett be. Különben is, megfogadta, egy tapodtat sem mozdul. Inkább dőljön rá. No, most kis híján rádőlt. A víz már a kert hátsó traktusát terpeszkedve elfoglalta. A szín, a farakás, minden, de minden vízben áll. A házig még nem ér, de ezért alulról, a föld alól támad. Vasárnap este fél tizenegykor hatalmas roppanásra figyelt fel Bözsike néni. Felöltözött, szétnézett, majd visszafeküdt. Aztán éjfélkor újabb roppanás figyelmeztetett: az öreg ház, amelyet még dédapja épített, megadta magát. Reggel jöttek is a polgár- mesteri hivatalból, hogy ki kell mennie a házból, tovább nem maradhat, hacsak nem akarja, hogy rádőljön. És hát milyen egy idős ember? Akarja. Azt mondja, képes lett volna rá, hogy megvárja, míg összeomlik felette a házikó . . . De azért pakol. Az udvarra kitett asztalon kis lábasokban ott a felszeletelt hús, a hagyma. Ebédet akart készíteni, de már abból nem lesz sem- j mi... Két lánya közül az idősebbikhez megy, aki itt lakik a szomszéd utcában. Holmijait kocsira rakják, beviszik a kul- túrházba. • j Bözsike néni egy hét alatt ugyanúgy megrogyott, mint öreg háza. Pár napja temette el ugyanis a fiát, aki még csak 52 éves volt. Most meg költözik. Hetvenhét évesen mindenét elvit- | te a víz. Tóth András Harmadik oldal Március 21., vasárnap: Két halálos közlekedési baleset is történt Tiszafüreden. Március 22., hétfő: Szolnokon minden idők legmagasabb vízállásával, 974 centiméterrel tetőzött a Tisza. • Lejárta személyijövedelem-adó bevallásának határideje. Március23., kedd: A MagyarVöröskeresztésa Máltai Szeretetszolgálat élelmiszercsomagot szállított megyénkbe; az első csomagokat Tószegen osztották ki az árvízkárosultak között. • Átalakítások zajlanak a jászberényi állatkertben, a „bentlakóknak” kényelmesebb életteret alakítanak ki. • Szolnokon megkezdődött a szandaszőlősi postás gyilkosainak pere. Március 24., szerda: Pár héten belül immár másodjára rabolták ki a Szolnoki Aral-benzinkutat. A rabló zsákmánya 49 ezer forint volt. • Pont kerülhetTiszaug megyénktől való közel hároméves elválási folyamatának végére, a kormány ugyanis támogatásra ajánlja az elszakadást a parlamentnek. Március 25., csütörtök: Kezdetét vette az első gyermekfesztivál Szolnokon. • Kétezer-ötszázegy rendbeli üzletszerűen elkövetett - 40 mil- : lió forintos - csalás ügyében megkezdődött Borsos Árpád ellen a bírósági per. Borsos cége, a szolnoki Tele-Coop Kft. azt ígérte, hogy kábel- televíziós hálózatot épít ki több településen, de ebből nem lett semmi. Március 26., péntek: Fegyverneken gyermek-színjátszócsoportok megyei bemutatója kezdődött. Március 27., szombat: Galériát avattak Mezőtúron. Végre színes lesz a tévéjük Jó pár hónapja minden vasárnap reggel úgy kezdődik a jászszent- andrási Csapó. Sándoréknál, hogy a feleség elmegy a hozzájuk közel levő Önért közértbe, és megveszi a részükre már félretett két Új Néplap Vasárnap Reggelt. Még azon melegében átfutja az újságot, megnézi a címeket, majd dolgára megy. Később persze még kézbe veszi a lapot, amelynek családi „másodpéldánya” sem marad ki az olvasásból. Aztán természetesen megfejtik a Szerencseóra rejtvényt is, amelyet, mint mindig, most is be- küldtek, és... .. .most megnyerték a fődíjat, a 300 ezer forintot! Ez életük eddigi legnagyobb nyereménye, még soha semmit nem ajándékozott számukra Fortuna. Pontosabban Nikoletta nyert, mivel a szelvényt az ő nevére állították ki. Az ifjú hölgy a jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium és Szakközépiskola 13/d osztályos tanulója, májusban teszi le a vállalkozási ügyintézői vizsgát (osztályfőnöke Nagy Ferencné). Meg is lepődött az igazgatónő, Kalmár Pálné, amikor Niki felől érdeklődtünk pénteken kora reggel a suliban, hogy mi végre keressük tanítványát? Niki édesanyja az Ozirisz Kft. szentandrási napközis konyháján dolgozik, a családfő szintén Jászapátin, a Somos András középiskola tanüzemében keresi szerény kenyerét, mint villany- szerelő. Az ifjabb, a 26 éves Csapó Sándor Jászberényben él és lakik, csak a hétvégeken jár haza. És hogy mit vesznek a nyereményből? Hát az gyorsan elfogyott, merthogy le kellene cserélni az öreg, fekete-fehér tévét, aztán a tapétát, de a mosógép is nagyon régi már. Aztán itt a tavasz, a nagylánynak jól jönne néhány divatos, új ruha. Nikoletta persze autót szeretne, de hát ehhez kevés a pénz. Egyébként mind a négyüknek van jogosítványuk, annak ellenére, hogy még nem is volt soha autójuk. Ezért is vették lapunkat, szerették volna megnyerni a Mercedest, de ez másnak sikerült. Talán majd legközelebb, ha netán lesz még ilyen játék, még nagyobb szerencsével járnak. Lassan két esztendeje, hogy óriási sikerrel bemutatták a szolnoki Szigligeti Színházban a Sevillai borbély című - meglehetősen modernizált • operát. Az az emlékezetes előadás a Rosinát alakító Kertész Marcella vizsgaelőadása volt, most pedig újabb operafantáziában, a Hoffmann meséiben szerepel. A fiatal színésznő talán maga sem gondolta volna, hogy szobrot „állítanak neki”. Pedig ebben a darabban - melynek egyik felvonása Pygmalion történetét idézi - szoborként is szerepel. Ehhez pedig el kellett készíteni Marcella gipszbe Öntött, életnagyságú mását. Viszont ahhoz, hogy életre kelhessen, estéről estére ezüstszínűre festik Őt magát is. Az igazán nagy kihívást azonban az jelentette, hogy a három felvonásban három különböző nőalakot kell megformálnia, kiegyensúlyozva egymástól merőben eltérő tulajdonságaikat. Általában ezt a három szerepet más-más színésznő játssza, nem köny- nyű tehát egyedül megformálni mindhármukat. Az azonossággal azonban sikerül elérni valamiféle álomszerűséget, ahogy más-más alakban ugyan, de ugyanaz a nő jelenik meg. Az egymástól merőben különböző hölgyek közül Kertész Marcellához talán Antonia szerepe áll legközelebb: az énekesnőé, aki nem énekelhet, amikor pedig mégis, belehal. A rendező, Selmeczi György ismét merészen nyúlt a klasszikus operához. Offenbach művét alaposan átdolgozta, Madách, Goethe, Ovidius, Milton alkotásaiból tett hozzá. Különös világszemléletű, érdekes előadás kerekedett ki ebből az összevegyítésből. A színészek is nagyon élvezték a próbákat, örömmel vették ki részüket ebből a különleges darabot eredményező munkából. A mostani bemutató mellett egyéb feladatok is várnak Kertész Marceliára. A szolnoki előadásokon kívül Miskolcon két darabban is szerepel. Játszik a Mágnás Miskában,'a West Side Story Mariájaként pedig már a Szigligeti Színház közönsége is megcsodálhatta néhány évvel ezelőtt. szilvási VASARNAP REGGEL Gyerekek beszélgetnek A terített asztalon ebédmaradványok. Körötte a család: apa, anya, a gyerekek. Középen egy vázában rügyező faágak. A természetet siettetnék, de ők ráérősen kanalazzák a desszertet. Egyszer csak megszólal a kisebbik gyerek:- Én úgy félek a kígyótól!- Itt nem kell félned tőle, kicsikém - nyugtatja az anyja -, legfeljebb egy ártalmatlan siklóval találkozhatsz. Majd ha megyünk a hegyekbe kirándulni, óvatosak leszünk.- De a mosogatóból felmászhat - próbálkozik tovább. A szülők összenéznek, nem tudják, mitévők legyenek. A nagy fehér pszichológustól megtanulták, a gyerek félelmét nem szabad elbagatellizálni és kinevetni sem. Töprengenek hát, hogy jöhet a kígyó a képbe egy verőfényes tavaszi vasárnapon?- Most te következel a mosogatással - mondja a nagyobbik gyerek. A szülők összenéznek, pánikszerűen menekülnek. Mert megértik végre, miért fél a gyerek a kígyótól, s azért is, hogy a nevetés a másik helyiségben törjön fel belőlük.- Nagyon ostoba vagy te, így akarod megúszni, hogy a finom bőröddel hozzáérj az ételmaradékos tányérhoz. Anyáékat átvághatod, de én átlátok rajtad - szól a nagyobb halkan, indulat nélkül, és megnyitja a vízcsapot. Testvére elszégyelli magát.- Hagyd csak, hisz én vagyok a soros - motyogja, miközben felgyűri pólója ujját.- Tudod, mitől kell félni? A háborútól - folytatja a nagy.- De az messze van - érvel a kisiskolás, aki még nem tanul történelmet, és a televízióban sem a hírműsorok érdeklik leginkább.- Közelebb van, mint gondolnánk. De nem is az a legnagyobb baj, hanem az, hogy már két világháború indult ki a mai Jugoszlávia területéről, és eddig összesen kettő volt - mondja az elsőszülött.- Akkor most félnünk kell? - kérdezi a másodszülött.- Igen, félnünk kell - feleli a nagy. Nem beszélnek többet. A nehéz csöndet csak az edények csörömpölése töri meg. A másik helyiségben a szülők összenéznek, s nem tudják, mitévők legyenek. Járvás Zsuzsa mmtm
