Új Néplap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-27 / 72. szám

Ki ne álmodna arról, hogy legalább száz évig éljen? Kun Zsig- mond, aki Mezőtúron, 1893. március 28-án született, már hat éve három számjeggyel írja le évei számát. Hazánk legidő­sebb férfi polgára ma egy fővárosi idősek otthonában él, ott kerestük fel, hogy megkérdezzük, mi a hosszú élet titka. Kun Zsigmond már ifjúkorában elkerült Mezőtúrról, abból a vá­rosból, melyről ma is szeret me­sélni. Ki hinné, eszébe jutnak olyan régmúlt idők is, amikor még csak négyesztendős volt. Akkor történt, hogy „elszökött” otthonról, s végigjárta a környe­ző tanyákat. Mindenhol csak ad­dig maradt, ameddig szívesen látták. Már akkor, s a 106 év fo­lyamán mindig igényelte a sza­badságot, lerázta magáról a be­zártság béklyóit. ■ Manapság csöndesen tölti a napokat, sokat pihen. Erre szük­sége is van, hiszen egy történel­mi időszak nyomja vállát. Ne fe­ledjük, átélt két világégést, forra­dalmakat, ellenforradalmakat, s egyéb viharokat. De ez idő alatt is igyekezett megmaradni Em­bernek. Ha látogatója akad, szeret hangosan elgondolkodni az el­múlt több mint száz esztendőn, azon, miket is élt át. Vidáman idézte fel azt az éjszakát, amikor mint vezető énekes 840 nótát da loltak el egy „úri murin”. Persze ki ne lenne kíván­csi, mi is megkérdeztük tő­le, vajon mi a hosszú élet titka?- A kiegyensúlyozott­ság - mondta -, s az elhiva­tottság. Én ma is érzem, mi volt a küldetésem eb­ben az életben. Egyszer kóstolt csak bele a cigarettába, de nem ízlett, abbahagyta, mielőtt elkezdte volna. Borozgatott néha, de hát az kellett a nótához. Zsiga bácsi precízen számon tartja az ünnepeket, s így a szü­letésnapját is. Várja tisztelőit, ré­gi ismerőseit, bár azt megjegyez­te, iskolatársainak, tanárainak már csak az emléke látogathatja meg. Mosolyogva mondta, a nagy alkalomra eltett egy üveg tokajit a szekrénybe. Azt majd csak akkor veszi elő, amikor be­töltötte a 106. évét. Ez holnap, hétfőn lesz. GG Megrogyott, akárcsak a háza Furcsa ez az élet: van, akinek fenékig tejfel, van, akinek szenvedés, csupa gürcölés, éz utób­biból „valamivel” több jutott ki az előzőnél a ti­K várkonyi Fazekas Sándornénak, aki egy hét tt vesztette el fiát és házát. m A víz most az úr Tiszavár- konyban is. A kertek alatt „fi­gyel”, csendesen „dolgozik”, ; kivárja, míg eljön az ő ideje. Ahol egy kis gyenge pontot is talál, azonnal „támad”. Ne­héz ellene védekezni. Nem is tehetett ellene semmit se Bö­zsike néni, ahogyan csak szó­lítják a faluban a 77 éves Faze­Í kas Sándomét. Tősgyökeres várkonyi. Ki­csiny, szerény hajlékában 1954 óta lakik a víz mellett. Sok árvizet megért már, de ez most alaposan kifogott rajta. 1970-ben is nagy volt a víz, de nem ekkora. Már-már úgy né­zett ki, ki kell költöznie a ház­ból, de szerencsére ez nem következett be. Különben is, megfogadta, egy tapodtat sem mozdul. Inkább dőljön rá. No, most kis híján rádőlt. A víz már a kert hátsó trak­tusát terpeszkedve elfoglalta. A szín, a farakás, minden, de minden vízben áll. A házig még nem ér, de ezért alulról, a föld alól támad. Vasárnap este fél tizenegy­kor hatalmas roppanásra fi­gyelt fel Bözsike néni. Felöltö­zött, szétnézett, majd vissza­feküdt. Aztán éjfélkor újabb roppanás figyelmeztetett: az öreg ház, amelyet még dédap­ja épített, megadta magát. Reggel jöttek is a polgár- mesteri hivatalból, hogy ki kell mennie a házból, tovább nem maradhat, hacsak nem akarja, hogy rádőljön. És hát milyen egy idős ember? Akarja. Azt mondja, képes lett volna rá, hogy megvárja, míg összeomlik felette a há­zikó . . . De azért pakol. Az udvarra kitett asztalon kis lábasokban ott a felszeletelt hús, a hagy­ma. Ebédet akart készíteni, de már abból nem lesz sem- j mi... Két lánya közül az időseb­bikhez megy, aki itt lakik a szomszéd utcában. Holmijait kocsira rakják, beviszik a kul- túrházba. • j Bözsike néni egy hét alatt ugyanúgy megrogyott, mint öreg háza. Pár napja temette el ugyanis a fiát, aki még csak 52 éves volt. Most meg költözik. Het­venhét évesen mindenét elvit- | te a víz. Tóth András Harmadik oldal Március 21., vasárnap: Két halálos közlekedési baleset is történt Tiszafüreden. Március 22., hétfő: Szolnokon minden idők legmagasabb vízállásával, 974 centiméter­rel tetőzött a Tisza. • Lejárta személyijövedelem-adó be­vallásának határideje. Március23., kedd: A MagyarVöröskeresztésa Máltai Szeretetszolgá­lat élelmiszercsomagot szállított megyénkbe; az első csomagokat Tó­szegen osztották ki az árvízkárosultak között. • Átalakítások zajlanak a jászberényi állatkertben, a „bentlakóknak” kényelmesebb életteret alakítanak ki. • Szolnokon megkezdődött a szandaszőlősi postás gyil­kosainak pere. Március 24., szerda: Pár héten belül immár másodjára rabolták ki a Szolnoki Aral-benzinkutat. A rabló zsákmánya 49 ezer forint volt. • Pont kerülhetTiszaug megyénktől való közel hároméves elválási folya­matának végére, a kormány ugyanis támogatásra ajánlja az elszaka­dást a parlamentnek. Március 25., csütörtök: Kezdetét vette az első gyermekfesztivál Szol­nokon. • Kétezer-ötszázegy rendbeli üzletszerűen elkövetett - 40 mil- : lió forintos - csalás ügyében megkezdődött Borsos Árpád ellen a bíró­sági per. Borsos cége, a szolnoki Tele-Coop Kft. azt ígérte, hogy kábel- televíziós hálózatot épít ki több településen, de ebből nem lett semmi. Március 26., péntek: Fegyverneken gyermek-színjátszócsoportok me­gyei bemutatója kezdődött. Március 27., szombat: Galériát avattak Mezőtúron. Végre színes lesz a tévéjük Jó pár hónapja minden vasárnap reggel úgy kezdődik a jászszent- andrási Csapó. Sándoréknál, hogy a feleség elmegy a hozzájuk közel levő Önért közértbe, és megveszi a részükre már félretett két Új Néplap Vasárnap Reggelt. Még azon melegében átfutja az újságot, megnézi a címeket, majd dolgára megy. Később per­sze még kézbe veszi a lapot, amelynek családi „másodpéldá­nya” sem marad ki az olvasásból. Aztán természetesen megfejtik a Szerencseóra rejtvényt is, ame­lyet, mint mindig, most is be- küldtek, és... .. .most megnyerték a fődíjat, a 300 ezer forintot! Ez életük ed­digi legnagyobb nyereménye, még soha semmit nem ajándéko­zott számukra Fortuna. Pontosabban Nikoletta nyert, mivel a szelvényt az ő nevére ál­lították ki. Az ifjú hölgy a jászapáti Mé­száros Lőrinc Gimnázium és Szakközépiskola 13/d osztályos tanulója, májusban teszi le a vál­lalkozási ügyintézői vizsgát (osz­tályfőnöke Nagy Ferencné). Meg is lepődött az igazgatónő, Kal­már Pálné, amikor Niki felől ér­deklődtünk pénteken kora reggel a suliban, hogy mi végre keres­sük tanítványát? Niki édesanyja az Ozirisz Kft. szentandrási napközis konyhá­ján dolgozik, a családfő szintén Jászapátin, a Somos András kö­zépiskola tanüzemében keresi szerény kenyerét, mint villany- szerelő. Az ifjabb, a 26 éves Csa­pó Sándor Jászberényben él és lakik, csak a hétvégeken jár haza. És hogy mit vesznek a nyere­ményből? Hát az gyorsan elfo­gyott, merthogy le kellene cserél­ni az öreg, fekete-fehér tévét, az­tán a tapétát, de a mosógép is na­gyon régi már. Aztán itt a tavasz, a nagylány­nak jól jönne néhány divatos, új ruha. Nikoletta persze autót szeret­ne, de hát ehhez kevés a pénz. Egyébként mind a négyüknek van jogosítványuk, annak ellené­re, hogy még nem is volt soha au­tójuk. Ezért is vették lapunkat, szerették volna megnyerni a Mercedest, de ez másnak sike­rült. Talán majd legközelebb, ha netán lesz még ilyen játék, még nagyobb szerencsével járnak. Lassan két esztendeje, hogy óriási sikerrel bemu­tatták a szolnoki Szigligeti Színházban a Sevillai borbély című - meglehetősen modernizált • operát. Az az emlékezetes előadás a Rosinát alakító Ker­tész Marcella vizsgaelőadása volt, most pedig újabb operafantáziában, a Hoffmann meséiben szerepel. A fiatal színésznő talán ma­ga sem gondolta volna, hogy szobrot „állítanak ne­ki”. Pedig ebben a darab­ban - melynek egyik felvo­nása Pygmalion történetét idézi - szoborként is szere­pel. Ehhez pedig el kellett készíteni Marcella gipszbe Öntött, életnagyságú mását. Viszont ahhoz, hogy életre kelhessen, estéről estére ezüstszínűre festik Őt ma­gát is. Az igazán nagy kihívást azonban az jelentette, hogy a három felvonásban há­rom különböző nőalakot kell megformálnia, ki­egyensúlyozva egymástól merőben eltérő tulajdonsá­gaikat. Általában ezt a há­rom szerepet más-más szí­nésznő játssza, nem köny- nyű tehát egyedül megfor­málni mindhármukat. Az azonossággal azonban si­kerül elérni valamiféle álomszerűséget, ahogy más-más alakban ugyan, de ugyanaz a nő jelenik meg. Az egymástól merőben kü­lönböző hölgyek közül Ker­tész Marcellához talán An­tonia szerepe áll legköze­lebb: az énekesnőé, aki nem énekelhet, amikor pe­dig mégis, belehal. A rendező, Selmeczi György ismét merészen nyúlt a klasszikus operá­hoz. Offenbach művét ala­posan átdolgozta, Madách, Goethe, Ovidius, Milton al­kotásaiból tett hozzá. Külö­nös világszemléletű, érde­kes előadás kerekedett ki ebből az összevegyítésből. A színészek is nagyon él­vezték a próbákat, öröm­mel vették ki részüket eb­ből a különleges darabot eredményező munkából. A mostani bemutató mellett egyéb feladatok is várnak Kertész Marceliára. A szolnoki előadásokon kí­vül Miskolcon két darab­ban is szerepel. Játszik a Mágnás Miskában,'a West Side Story Mariájaként pe­dig már a Szigligeti Színház közönsége is megcsodál­hatta néhány évvel ezelőtt. szilvási VASARNAP REGGEL Gyerekek beszélgetnek A terített asztalon ebédmaradványok. Körötte a család: apa, anya, a gyerekek. Középen egy vázá­ban rügyező faágak. A természetet siettetnék, de ők ráérősen kanalazzák a desszertet. Egyszer csak megszólal a kisebbik gyerek:- Én úgy félek a kígyótól!- Itt nem kell félned tőle, kicsikém - nyugtatja az anyja -, legfeljebb egy ártalmatlan siklóval ta­lálkozhatsz. Majd ha megyünk a hegyekbe kirán­dulni, óvatosak leszünk.- De a mosogatóból felmászhat - próbálkozik tovább. A szülők összenéznek, nem tudják, mitévők le­gyenek. A nagy fehér pszichológustól megtanul­ták, a gyerek félelmét nem szabad elbagatellizál­ni és kinevetni sem. Töprengenek hát, hogy jöhet a kígyó a képbe egy verőfényes tavaszi vasárna­pon?- Most te következel a mosogatással - mondja a nagyobbik gyerek. A szülők összenéznek, pánikszerűen mene­külnek. Mert megértik végre, miért fél a gyerek a kígyótól, s azért is, hogy a nevetés a másik helyi­ségben törjön fel belőlük.- Nagyon ostoba vagy te, így akarod megúszni, hogy a finom bőröddel hozzáérj az ételmaradékos tányérhoz. Anyáékat át­vághatod, de én átlátok rajtad - szól a nagyobb halkan, indulat nélkül, és megnyitja a vízcsapot. Testvére elszégyelli magát.- Hagyd csak, hisz én vagyok a soros - motyog­ja, miközben felgyűri pólója ujját.- Tudod, mitől kell félni? A háborútól - folytat­ja a nagy.- De az messze van - érvel a kisiskolás, aki még nem tanul történelmet, és a televízióban sem a hírműsorok érdeklik leginkább.- Közelebb van, mint gondolnánk. De nem is az a legnagyobb baj, hanem az, hogy már két vi­lágháború indult ki a mai Jugoszlávia területéről, és eddig összesen kettő volt - mondja az elsőszü­lött.- Akkor most félnünk kell? - kérdezi a másod­szülött.- Igen, félnünk kell - feleli a nagy. Nem beszélnek többet. A nehéz csöndet csak az edények csörömpölése töri meg. A másik he­lyiségben a szülők összenéznek, s nem tudják, mitévők legyenek. Járvás Zsuzsa mmtm

Next

/
Thumbnails
Contents