Új Néplap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-27 / 72. szám

1999. március 27., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Nyúlgát Habár a szakemberek szerint a Tisza továbbra is rekordmagasságú vízállása még nem ad okot a megnyugvásra, az apadás megindulásával egyre többen már előretekintenek. Levonják az em­berfeletti munkát követelő védekezés tapasztalatait, megpróbálják összegezni a károkat, sőt már beszédtéma lett: el­sődlegesen kinek az érdeme, hogy sikerült elkerülni a nagyobb bajt. Talán nem is lennénk magyarok, ha nem így lenne. Igazán csak a levegőből lehet érzékelni, milyen gigászi ára­dat foglya a megye sok települése. Szintén föntről látható jól az is, hogy mily irdatlan mennyiségű anyag felhasználásával, mekkora energiaráfordítással és nem utolsósorban kétkezi munkával sikerült eddig meglepetések nélküli levonulásra kényszeríteni a feldühödött folyót. Tudom, ez nem vigasz azok számára, akiknek el kellett hagyniuk otthonaikat, akiknek nyúl- gátat emeltek melléképületeik, óljaik helyén, vagy akiknek a fürdőszobáikban is a Tiszával kellett találkozniuk. Mindezek tükrében meglehetősen bosszantó, hogy egyesek már hangoztatják: ők, illetve szervezetük, szervezeteik mennyi mindent tettek a katasztrófa elkerülése érdekében. Az árvízi helyszíneken azt tapasztaltam: az érintettek időben felkészültek a veszélyre, és a helybeli polgárok a vízügyi szak­emberek, valamint a településük vezetői irányításával, közre­működésével mentették értékeiket, építették a nyúlgátakat, töl­tötték a homokzsákokat, erősítették a védműveket. Ha győze­lemről beszélhetünk, ezt elsősorban ők vívták ki. Természete­sen nem szabad megfeledkezni a „segédcsapatokról”, akik a ha­talmas munkából szintén bőven kivették részüket. Megtörtént nem egy esetben az is, hogy az ország másik részéből érkeztek lapátolni kész emberek, a segélyfelhívásokra pedig nagyon so­kan megmozdultak Mosonmagyaróvártól Gyuláig. A Tisza menti városok, falvak lakói példaszerű összefogásról tettek tanúbizonyságot, ugyanakkor bebizonyosodott, hogy va­lami nem tökéletes az együttgondolkodás terén. A tapasztalatok azt mutatták ugyanis, hogy nem mindig felhőtlen az együttmű­ködés az ilyen helyzetekben éppen erre kötelezettek között. Talán a legközelebbi alkalommal kellőképpen bejáratodnak ezek a fogaskerekek, a védekezésben részt vevők, érintettek ta­nulnak az elkövetett hibákból. Annál is inkább fontos ez, mert a természet részéről ha valami igazán komolyan fenyegeti térsé­günket, értékeinket, az a víz. Zcl, LACZI ZOLTÁN Nemzetközi kutatocsoport Szolnokon Amerikai, angol, német és holland nemzetiségű oktatási szakemberek kutatócsoportja látogatott csütörtökön Szol­nokra. A küldöttséget dr. Szabó Jó­zsef, a megyei közgyűlés alel- nöke, illetve dr. Bottyán Meny­hért, a megyei önkormányzat népjóléti és művelődési irodjá- nak vezetőhelyettese fogadta. A Szókratész-Comenius nemzetközi kutatócsoport ti­zennyolc szakemberét Franz Mönks tehetségfejlesztő pro­fesszor vezette. Az Európai Unió „Szókratész” oktatásfej­lesztési programjának kereté­ben ide látogatott kutatók - késő délutáni érkezésüket köve­tően - előadást hallgattak meg a megye közoktatási helyzeté­ről. B. J. Két városban él, négyben tanít, egyben dolgozik Születésnapján válhatott mesterré A mester tanítványával, Csordás Beátával fotó: takács Mindössze talán ezren ha művelik hazánkban a wing tsun kung-fut, negyedfokú mestere pedig csak egy van, de az elsőfokúak száma is alig haladja meg a negyvenet. Ezek egyike, a közelmúltban vizsgázott Meszlényi László hetente egyszer Mezőtúron és Túrkevén tart foglalkozást. László mestervizsgája napján töltötte a harmincadik évét, de a karatéban nem ez az egyetlen párhuzam az életével, amit fel­fedezhetünk. Az ág kínai nagymestere szintén ezen a na­pon ünnepli születése napját. Mondhatnánk, meglehetősen későn, 23 évesen ismerte meg ezt a sportot, de mint kifejtette, a wing tsunt nem lehet későn elkezdeni. Ugyanis ez egy olyan irányzat, mely nélkülözi az akrobatikus elemeket, de en­nek ellenére esélyt ad minden­kinek az önvédelemre. Ez talán abból is adódik, hogy egy nő, N. G. Műi hozta létre a stílust. A shaolin kolostorbéli mozgás- kultúrát alakította át úgy, hogy a mozdulatok a nők és az idő­sebbek számára is elsajátítha- tóak legyenek. László igazán mozgalmas életet él. Ezt a szó szoros ér­telmében kell venni, mivel Hódmezővásárhelyen és Me­zőtúron lakik, tanítványai vannak Túron, Túrkevén, Tót­komlóson, illetve Kalocsán. Megélhetését, utazásait vi­szont a kecskeméti központi kolostorban végzett munkáiból fedezi. Tevékenysége is érde­kes: fafaragással foglalkozik, de sajátos módon. A kuruc időkből származó motívumo­kat örökít meg. Bár ez megle­hetősen szűkös jövedelmet biztosít, szereti annyira tanít­ványait, hogy bármit feláldoz­zon azért, hogy taníthasson. Elmondta, ez egy sajátos sport, itt nincsenek versenyek. De vizsgát mindenképpen ér­demes tenni, hiszen a tananyag úgy épül fel, hogy megköveteli a megmérettetést. Különleges a minősítésre való jelentkezés. Csak akkor mehet erre a na­gyon fontos eseményre a ta­nítvány, ha mind ő, mind pe­dig a mester úgy érzi, megérett a következő fokozatra. Nos, úgy látszik, az ő mestere, Si Fu Mádai Norbert jól ítélte meg felkészültségét, hiszen elérte az első fokozatot. G. G. Ha Japán a vízzel elárasztott rizsfóldek, akkor Magyarország a zöld búzatáblák hazája A pálinkát csak kortyonként szabad inni A Japán-Magyar Baráti Társaság meghívására a héten japán küldöttség látogatott Szolnokra. A Yuza városából jött csoportot 14-17 esztendős diákok, továbbá tanárok, önkormányzati dol­gozók és mezőgazdasági, illetve faipari szakemberek alkották. A japán látogatók egy csoportja a Damjanich múzeum vit­rinjei előtt FOTÓ: CSABAI ISTVÁN Csütörtökön - itt-tartózkodá- suk második napján - a vendé­gek többek között a Damjanich János Múzeumot is megtekin­tették. Ez alkalommal sikerült - Sípos László tolmács aktív közreműködésével - szót vál­tani velük. Elöljáróban el­mondták, hogy a 20 ezer lelket számláló Yuza egy kis mező- gazdasági városka az ország északi részében. Alapvetően rizstermesztéssel, de halászat­tal is foglalkoznak. A helyiek - tengerpartjukon kívül - Ja­pán északi részének legmaga­sabb hegyével is büszkélked­hetnek. A delegáció gyermek tagjai a városka Szakata nevű - színvo­nalasnak számító - gimnáziu­mának tanulói. Náluk az iskola- rendszer eltér a Magyarorszá­gon megszokottól, hiszen a hat alaposztályt a középiskolák há­rom alsós és ugyanennyi felsős évfolyama követi. Szugawara Tei, egy 17 esz­tendős diáklány számára a leg­nagyobb meglepetést Szolnokon a Tiszaparti gimnáziumban tett látogatás jelentette. A magyar gimnazisták hihetetlenül szaba­dok és önállók - mondta. Ezen­kívül nagy szeretettel gondol az őt vendégül látó családra is, akikkel pillanatok alatt megba­rátkozott. Igaz, először elcso­dálkozott a helyiek közvetlensé­gén és vendégszeretetén. Ito Nobuo Yuza önkormány­zatának közalkalmazottja, a me­zőgazdasági bizottság vezetője. Ezen a „szemüvegen át” szem­lélve Szolnokot megdöbbentette a Tisza áradata. Mint elmondta, kisebb áradások náluk is előfor­dulnak, de ez lakóhelyükön in­kább az őszi időszak jellemzője. Egy mondatban összefoglalva a két ország mezőgazdasági kü­lönbözőségét és hasonlóságát úgy nyilatkozott: „ha Japán a víz­zel elárasztott rizsföldek, akkor Magyarország a zöld búzatáblák hazája”. Végül némi hamiskás mosollyal még hozzátette:- A magyar konyha remek! Az itteni leveseket különösen szeretem, de a pálinka verhetet­len. Viszont szerintem ezt a ne­dűt nem szabad egyetlen haj­tásra kiinni, hanem csak aprán­ként elkortyolgatni, -bugány­Tájkép belvíz után Jászkiséren Lebontják a néprajzkutató szülőházát? A híres néprajzkutató, Csete Balázs 106 éve született abban a jászkiséri házban, amelyet most a belvíz végleg tönkretett. A jászsági település kulturális örökségének jelentős szeletét „megteremtő” kutató egykori háza életveszélyessé vált. A fa­lak megrepedeztek, több helyen szétnyíltak, a százhúsz éves ház újjáépítésére vajmi kevés az esély. A belvíz Jászkiséren összesen tíz házat rongált meg, de ezek már annak előtte is rossz álla­potban lévő, szigetelés nélküli vályogépületek voltak. A tíz ház közül pedig egyetlenegy, a fent említett öreg ház vált lak­hatatlanná. A tulajdonos idős házaspárnak a portán lévő alsó épületbe kellett költöznie. A belvíz hat utcát öntött el a településen, hat szivattyú mű­ködött folyamatosan. A köz­vetlen belvízelhárításra több mint kétmillió forintot költöt­tek. Az összeget - máshoz nem tudtak nyúlni - Jászkisér fejlesztésekre elkülönített ke­retéből kellett elvenni. Hajdú László polgármester elmondta, egyelőre tisztázatlan, hogy ezt az összeget kifizeti valaki, vagy a településnek kell „le­nyelnie”. Nagyobb gond viszont, hogy a község mezőgazdasági művelés alatt álló határrésze­inek felén jó ideig tetemes mennyiségű víz hullámzott. Az ebből adódó károk nagy­ságát még nem összegezték. Újabb feladatot jelent majd a belvízelvezető csatornarend­szer megtisztítása, adott eset­ben megépítése. Jászkisér vá­lasztott vezetője szerint ez több tízmilliós költséget ró a településre. Az biz­tos, hogy saját erő­ből képtelenek lesznek kigazdál­kodni a helyreállí­tások költségeit. Csete Balázs szü­lőházának megmen­tését célul tűzte ki a helyi honismereti szakkör, de ennek eredménye még kérdéses. A falakat ideiglenesen meg­támasztották. A biz­tosító egyelőre nem jelzett arról, hogy fizetnek vagy sem a keletkezett káro­kért. Banka Cs. Életveszélyessé vált Csete Balázs szülőháza Már most tudja: jelesre vizsgázott A karcagi Varró István Szak­iskola, Szakközépiskola vég­zős élelmiszer- és vegyiáru- kereskedő diákja, Péntek Krisztián már most tudja, hogy szakmunkás-bizonyít­ványát jeles minősítéssel kapja majd kézhez. Az ok nagyon egyszerű: Krisz­tián a szakma kiváló tanulója országos tanulmányi verseny döntőjén a legjobbak között végzett. Mint elmondta, osz­tálytársai is nagyon büszkék rá. Az is igaz azonban, hogy a le­hetőség társai előtt is adott volt, csak több hónapos kitartó tanu­lásra lett volna szükség. Krisztián elő­ször a mezőgazda- sági szakközépis­kolába jelentkezett, onnan jött át a Var­róba, mert itt találta meg az általa iga­zán óhajtott keres­kedői szakmát. A versenyre szakta­nárai sok pluszfe­ladatot adtak neki, és a számonkérés sem maradt el. Ma már bizton állítja, megérte a ta­nulás. S hogy miről is mondott le önként a tankönyvek javára? A hét végi diszkókról - ám ezt nyáron bepótolja. Bár a szakmunkás­bizonyítvány már a zsebében van, Krisz­tián ezután sem tét­lenkedik, a közisme­reti tárgyakat még in­tenzívebben fogja ta­nulni, hiszen szeretne majd leérettségizni. A keszthelyi orszá­gos versenyen a dísz- csomagolás okozott csak egy kis gondot - kevés volt az idő az aprólékos munkára -, a többi akadályt - áruismeret, számla­készítés, kiszolgálás, német társalgás - sikeresen vette. D. E. Péntek Krisztián Nem apadt el a mesés örökség A Dr. Franz és Elisabeth Bender Közalapítvány jelentős át­alakuláson ment keresztül az elmúlt hetekben. Új elnöke lett, aki már átvette az aktuális ügyeket. Idén mintegy ti­zenegymillió forinttal gazdálkodhatnak. Az új vezető, dr. Csellár Zsu­zsanna a napokban vette át a te­endőit. Örömmel számolt be, hogy több mint egyévnyi szünet után ismét érkezett a szervezet számlájára átutalás, százezer márka. Az alapszabálynak meg­felelően ennek harminc százalé­kát tartós lekötésbe helyezték, és csak a kamatait használhatják fel. Tennivalójuk akad bőven. Még ebben a hónapban lezárul­nak a személycserék a döntés­hozó testületben. Ez azért is sür­gető, mivel hamarosan határozni kell arról, mi legyen az idén el­költhető csaknem 11 mülió fo­rint sorsa. A B épület vizesblokk­jának felújítása tovább nem ha­lasztható. Azért sem, mivel ez az otthon határozatlan időre szóló működési engedélyének egyik alapfeltétele. Erre pályázatot nyújtanak be, ehhez a szükséges önrészt biztosítják. Ha nem nyernek, a munkát akkor is el­kezdik, s további kérelmet adnak be a felvonó létesítésére. gg y A \

Next

/
Thumbnails
Contents