Új Néplap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-25 / 70. szám
1999. március 25., csütörtök Európai Uniós Melléklet 7. oldal Boros Imre miniszter az EU-támogatásokról / Érdekünk a Phare-pénzek elköltése Hogy mennyire fontos a Phare-támogatás hazánknak, mutatja, hogy külön minisztert neveztek ki e segélyprogram magyarországi felügyeletével, irányításával. A Phare-programokat koordináló tárca nélküli miniszter, dr. Boros Imre nemrégen Szolnokon járt, aki lapunknak egy mondatban kifejezte a Phare lényegét: ezen támogatások felhasználásával juthatunk csak az Európai Unióba. Kár, hogy ez korábban nem tudatosult... A minisztert annak apropójaként kérdeztük meg, hogy szolnoki látogatása előtt egy nappal fogadta Catherine Day-1, az Európai Bizottság igazgatóját, aki hangsúlyozta, hazánknak fel kell gyorsítania a Phare- pénzek felhasználását, mert az unió a tervek szerint jövőre megduplázza a csatlakozási támogatások összegét. Boros Imre elöljáróban kitért arra, hogy az előző kormányzat alaposan elhanyagolta a Phare- pénzek felhasználását. Kifejtette, hogy az uniós támogatáshoz nekünk is hozzá kellett tennünk a magunk összegét, de ezeket a társfinanszírozási forrásokat sokszor nem jelenítették meg a költségvetésben. Ezeket a pénzeket most a jelenlegi kormányzatnak kell pótolnia. A miniszter hangsúlyozta, szerinte a korábbi kormány az uniós támogatással nem bánt komolyan. Ilyen volt például a privatizáció elősegítésre szánt keret, amire 1996-ban még tetemes milliókat fordítottak, de 1997-ben már azt mondták, hogy befejeződött a privatizáció és nem kémek Phare-pénzt Dr. Boros Imre a továbbiakban. Most az uniót alig tudták meggyőzni arról, hogy a magánosítást folytatni fogják, és szükség volna a támogatásra. Boros Imre aláhúzta: még 1996-os Phare-pénzek is bent ragadtak, ami azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az EU azt mondhatja, nem igazán törődünk a csatlakozással, hiszen a folyamatot jelentősen elősegítő pénzt sem óhajtjuk elkölteni. Ez pedig az előző kormányzat bűne, ami most üt vissza. Hazánk általában jól halad az EU-tagság felé, de ha a szervezet nem látja igyekezetünket a kimondottan a tagságra felkészítő keretösszegek felhasználása terén, akkor könnyen azt mondhatják, hogy nem is vagyunk még érettek a csatlakozásra. Az utolsó órában vagyunk tehát, de még van esélyünk a támogatások jelentős részének hatékony felhasználására. A miniszter elmondta: a pénzt elsősorban regionális programokra és területfejlesztési célokra kívánják fordítani. Hogy jobban működjön a rendszer, a kormányzat heti rendszerességgel figyeli a projektek előrehaladását. Ezzel remény van arra, hogy a segélyprogram eléri célját. Ha sikerül teljesíteni a terveket, akkor jó eséllyel pályázhatunk további támogatási formákra. És itt már nemcsak a Phare-ra kell gondolni, hanem a 2000-ben induló ISPA és SAPARD-programokra is. A miniszter kijelentette, ha a Phare „leblokkol”, akkor ezek a többlet pénzzel járó támogatási programok csak később kezdődhetnek. Boros Imre megjegyezte, az unió tudatosan szorítja be a csatlakozni szándékozókat a saját elvárásaiba, aminek végül is mi csak a hasznát láthatjuk. Tóth András Sok megrázkódtatással is jár a csatlakozás Nem díszvacsorára hívnak Ha bekerülünk az Európai Unióba, az nagy szenvedés lesz - jelentette ki Demján Sándor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének soros elnöke Szolnokon, a VOSZ megyei szervezetének alakuló ülésén. Demján Sándor VOSZ-elnök szerint ne higgyük, hogy díszvacsorára leszünk hivatalosak. A hátsó lépcsőn kell felmennünk, és addig kell takarítanunk, amíg odaülhetünk a dúsan megterített asztalhoz. Rengeteg megrázkódtatással jár majd csatlakozásunk, sok kis- és nagyvállalkozás megy majd tönkre. Hogy ez a lehető legkisebb mértékben következzen be, a vállalkozásoknak kellő stratégiával kell rendelkezniük. Hogy ki megy majd tönkre és ki lendül majd fel, ott a példa Spanyolország, Görögország és Portugália esetében. Az elnök szerint ugyanaz fog lejátszódni nálunk is, mint ami ezekben az országokban már végbement. Demján Sándor rámutatott: az unió igazi integrátora a közös pénz, az euró „uralta” környezetben pedig az dönti el a fejlődést, hogy egy-egy területnek milyen a stratégiája. A fejlődés pedig alapvetően egyenlőtlen, ezért lesznek hazánkban is olyan helyek, amelyek elnéptelenednek, és lesznek olyanok, amelyek felemelkednek. A helyi adók szerepe jelentősen nő, és ahol ez magas lesz, oda nem megy a külföldi tőke. Tőke nélkül pedig nincs fejlődés. A pénz multipliká- lódása rendkívül fontos egy országra, egy területre nézve. Hazánk abban a periódusban van, amikor a vállalkozóknak nincs tőkéjük. Miből is lenne? Ezért a multik külső tőkeinjekciója elengedhetetlenül fontos, hiszen annak „lecsapódása” kihat a bérekre, a fogyasztásra, az adókra. Demján Sándor hangsúlyozta: a sikeresen fejlődő országok példáján sokat lehet tanulni. Az elnök szerint bőven van mit tenni annak érdekében, hogy hazánk drága, sok pénzbe kerülő társadalmát olyan helyzetbe hozzuk, hogy az versenyképes legyen. Nem működik ugyanis az, hogy 1,2-1,3 millió ember a költségvetésből éljen. Az elnök Kanada példáját hozta fel, amely 27 milliós ország, gazdasági teljesítménye 12-szerese hazánkénak, és mindössze 450 ezer közalkalmazottja van! Az elnök rámutatott: az állam által eltartott szervezetek okozzák Magyarországon az infláció jelentős részét. Hiába feszül meg tehát a magyar vállalkozó, ha lényegében mások bérét is be kell kalkulálnia a költségekbe. Ha pedig belépünk az Európai Unióba, leomlanak a falak, jönnek a versenyképes termékek, és nem tud a vállalkozó jól működni. Ezért az uniós csatlakozás során tulajdonképpen nem a jogszabályok egymáshoz igazítása a legfontosabb, hanem az adókompatibilitás megteremtése. Az adó a társadalmi költségeket fejezi ki, és ha magasak ezek a költségek, akkor soha nem lesz versenyképes hazánk. T. A. Legnagyobb probléma az infláció és a kamatlábak Messze még az EMU-tagság Ha minden az elképzelések szerint alakul, úgy leghamarabb 2007-2008-ban lehet tagja hazánk az Európai Monetáris Uniónak, azaz ekkor léphetünk be az úgynevezett euroövezetbe, fizethetünk általánosan a közös pénzzel. Minderről dr. Báger Gusztáv, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője beszélt a minap a szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskolán. A szakember elöljáróban ismertette a közös pénz történetét, majd szólt az EMU-tagság feltételeként szabott maastrichti kritériumokról. Az árstabilitás mércéjeként a tagország fogyasztói árszínvonalának változása legfeljebb 1,5 százalékkal haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációjú ország átlagát. A költségvetési fegyelemre utal az a kritérium, amely szerint az államháztartási hiány nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát, valamint az államadósság nem lehet több a GDP 60 százalékánál. A valutastabilitás vonatkozó előírás szerint az adott tagországban az EMU-val kapcsolatos döntés időpontját megelőző két évben nem volt szükség a nemzeti valuta leértékelésére. A kamatlábak közelítésére ugyancsak született mérce, e szerint a hosszú lejáratú hitelek kamata legfeljebb két százalékkal haladhatja meg a három legalacsonyabb kamatszinttel rendelkező ország átlagát. Az előadó hozzátette, bizonyos határok között van lehetőség az alkudozásra, ugyanakkor büntetésről is szó lehet adott esetben. Az említett kritériumok közül Magyarország a legkönnyebben a költségvetési fegyelemre utaló előírásokat tudja teljesíteni, hiszen az államadósság tekintetében idén várhatóan sikerül a kívánt szint, a GDP 60 százaléka alá préselni ezt a fontos mutatót, az államháztartási hiány pedig előreláthatóan jövőre már a GDP 3 százalékára csökkenhet. Nagy dilemma viszont az infláció, noha a pénzügyi tárca számításai szerint idén 9, jövőre 7, 2001-ben 5,2002-ben pedig már 4 százalék körül alakulhat a pénzromlás üteme. A valutastabilitás terén még messzinek tűnik az euró, hiszen jelenleg is havi 0,6 százalékos csúszóleértékeléssel kell együtt élnünk. Ugyancsak nehéz lesz teljesíteni a kamatszintre vonatkozó feltételt, miután a kívánt 7,8 százalék helyett jelenleg még 20-21 százalékos kamattal van dolgunk, sőt valójában vajmi kevés hosszú lejáratú hitel felvételére van lehetőség országunkban. Az előadó éppen ezért úgy vélte, Magyarország optimális viszonyokat feltételezve 2005- 2006 körül tudja maradéktalanul teljesíteni a maastrichti konvergenciakritériumokat, s így leghamarabb 2007-2008-ban lehet a monetáris unió tagja, azaz a forintot ekkortól válthatja fel az euró. L. Z. Csatlakozni csak nyugati árszinttel lehet Energiafaló a magyar gazdaság A magyar gazdaság fajlagos energiafelhasználása magasabb, mint az Európai Unió tagállamaiban. A takarékosság indokolt lenne, ehhez azonban rendkívül nagy beruházások szükségesek. A legfontosabb az, hogy az energiaszolgáltatás a jövőben piacivá válik, megszűnnek a monopóliumok, de ezzel együtt a hatósági ár is. Többek között erről is szó esett nemrég egy Szolnokon rendezett konferencián, melyen Szerdahelyi György, a Gazdasági Minisztérium főtanácsadója az energiapolitikáról tartott előadást az uniós elvárások tükrében. A magyar energiafelhasználás nagyobb, mint az uniós országokban. Míg a lakosság takarékos - az uniós átlag 70 százalékát fűti, világítja el -, addig a gazdálkodói szféra majd dupla energiát használ fel egységnyi értékű termék előállításához. Ezért a cél egyértelmű: a termelésben takarékoskodni kell az energiával. Ez azonban igen jelentős beruházásokat feltételez, ugyanis 5-10 százalékos megtakarításhoz 40 és 200 milliárd forint beruházásra lenne szükség, 1995-ös árakon számolva. Ez jelenleg 400-800 milliárdot emésztene fel. Ezért az energiával való takarékosság mellett a cél alapvetően az, hogy azok a gazdasági tevékenységi terülétek fejlődjenek, melyek kevés energiát használnak, de nagy termelési értéket állítanak elő - fejtette ki a főtanácsadó. Hazánk villamosenergia-ellá- tásába 2001-ben 1320 megawattnyi új termelőkapacitás lép be, mely most soknak tűnik, azonban 2005-ben 2000 megawattnyit le kell állítani. Ennek az az oka, hogy 2005. január 1-től környezetvédelmi büntetés fizetése mellett sem működhetnek tovább bizonyos erőművek, ha nem felelnek meg az előírásoknak. Az uniós tagság kapcsán elhangzott, hogy keleti függőségünk 1993-ra megszűnt, 1997-re a magyar energetika bekapcsolódott a nyugati integrációba, s felkészült a csatlakozásra. A teendők között azonban hátra van még az energiaszolgáltatási piac liberalizálása, azaz a szolgáltatásra a jövőben több cég lesz jogosult, elbúcsúzhatunk tehát attól a modelltől, amely monopóliumokra épült és hatósági árat alkalmazott. Az árak dotációja megszűnt, ám a kereszttámogatás még fennáll. Dr. Szerdahelyi György kifejtette azt is: csatlakozni az unióhoz csak úgy lehet, ha az energiaáraink valóságosak, nyugati szintűek. ein Drága a környezetvédelem Húsz érdemi és két technikai jellegű átmeneti könnyítést szeretne kérni a környezetvédelmi tárca az Európai Uniótól - jelentette ki Pepó Pál környezetvédejmi miniszter a minap az Országgyűlés Európai Integrációs Ügyek Bizottsága előtt mondott beszámolójában. A miniszter szerint a teljes környezet- és természetvédelmi harmonizáció Magyarországon két-háromezer milliárd forintba kerülne. Pepó Pál elmondta, hogy a hulladékkezelés, a vízminőség és a levegőtisztaság terén van Magyarországnak a legtöbb tennivalója, de további feladatok várnak megoldásra az intézményrendszer fejlesztése terén is. Hangsúlyozta, hogy az új beruházásoknál feltétlenül érvényesíteni kell az EU-köve- telményeket. A miniszter beszámolójában kiemelte, hogy környezetvédelmi szempontból Magyarország 2001. december 31-ig képes lesz az EU joganyagát átvenni. Hozzátette, hogy jelenleg a jogharmonizációs szint e területen 60-70 százalékos. Ahol a kicsit is becsülik Köztudott, hogy az Európai Unió gazdaságában döntő szerepet játszanak a kis- és középvállalkozások. Az Eurostat legfrissebb jelentése felettébb érdekes adatokat közöl erről a szféráról. Az EU-tagállamokban tíz vállalkozásból kilenc tíz főnél kevesebb dolgozót foglalkoztat, sőt, ennek ötven százaléka „egyemberes” üzem. Az 1-9 főt dolgoztató kisvállalkozások szerepe a foglalkoztatásban nagyon jelentős, EU-átlagban 32,8 százalék. Ezen belül Görögországban ez a szektor foglalkoztatja a munkavállalók 56,6 százalékát, Olaszországban és Spanyolországban 47 százalékát, Belgiumban pedig 46 százalékos az arányuk. Ugyanakkor lényegesen kisebb (22-24 százalék közötti) a foglalkoztatásban játszott szerepük Írországban, Luxemburgban, Németországban, Ausztriában és Finnországban. Ezek a vállalkozások jellemzően a kézműves iparágakban, a vendéglátásban és a kereskedelemben tevékenykednek. A közösségben a középvállalkozások átlagosan 95 dolgozót alkalmaznak, és az uniós átlagot meghaladó a foglalkoztatásban játszott szerepük Dániában, Írországban és Luxemburgban. A klasszikus tőkeigényes iparágakban azonban (energia- szektor, autóipar, hírközlés, bank, biztosítás) a 250 főnél többet foglalkoztató nagy cégek aránya meghatározó. Számuk a közösségben 36 ezer, s ezek adják a teljes forgalom 45 százalékát. -ÍzSaját szabadalma alapján biológiai - úgynevezett eleven iszapos - szennyvíztisztító berendezéseket gyárt a szolnoki Balázs Gépgyártó és Környezetvédelmi Kft. A cég termékeit az EU-tagállamok kikötőiben építik be tengerjáró hajókba, luxusjachtokba. A vállalkozás a napokban kapja meg az ISO 9001 minősítést. fotó: cs. i. Tagjelölt országok GDP-je Harmadik helyen A tagjelölt országok közül hazánk továbbra is a harmadik a vásárlóerő alapján számított, egy főre jutó bruttó nemzeti termék tekintetében. Az Eurostat 1997-es adatai szerint az EU-tagságra pályázó országok GDP-je az uniós átlag 39 százalékát éri el, ezen belül azonban igen nagy a szóródás. Szlovéniában - a vásárlóerő alapján - az egy főre jutó GDP az uniós átlag 68 százaléka, a Cseh Köztársaságban 64 százaléka, Magyarországon pedig 49 százaléka. A rangsorban utánunk következik Szlovákia (46 százalék), Lengyelország és Észtország (37-37), majd Románia (31), Litvánia és Lettország. A sereghajtó Bulgária, ahol az egy főre jutó GDP csupán az uniós átlag 23 százalékát teszi ki.
