Új Néplap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-06 / 31. szám
Costa Ricából Szolnokra jár haza Tizennégy éve él Costa Ricában Remeczki Ibolya férjével, Alvarado Alexlsszel. Costa Ricába kevesen mennek férjhez Magyarországról. Nem Is olyan egyszerű beilleszkedni egy idegen kultúrába - mesélte el Ibolya házassága történetét, amikor Szolnokon élő édesanyját látogatta meg.- Lengyelországban jártam egyetemre, ott ismerkedtem meg a férjemmel, aki szintén diák volt. A házasságkötés előtt hat évig jártunk együtt. Szerenád az egyetemen- Lengyelországban miért éppen Costa Rica-i fiú tetszett meg?- A latinok egészen mások,, mint mi vagyunk. A nyíltsága fogott meg, azt hiszem. Ő például szerenádot adott nekem, amin persze a magyar fiúk nevettek, hogy micsoda ósdi dolog ez. Alexis nem villogott, mint mások, hanem elmondta őszintén, hogy otthon tízen vannak testvérek, és egyedül ő tud egyetemre járni. Amikor Costa Ricába költöztünk, eleinte elég nehéz volt az életünk. A férjem diplomáját nem ismerték el, ezért biztosítási ügynökként kezdett el dolgozni, az is maradt, míg végül magánirodát nyitott.- Mi volt a legnehezebb az első kint töltött években?- Az első év volt a legkeményebb, pedig én könnyen alkalmazkodom. Csakhogy akkor még nem beszéltem spanyolul, és hiányoztak az itthoniak is.- Costa Rica nem jellemzően az a hely, ahol sok magyar él.- Kevesen vannak kint, elsősorban ötvenhatosok. A lányok többsége, aki férjhez ment oda, vissza is jött. Ennek szerintem szemléletbeli oka van. Ha az ember kimegy egy országba, ne azzal menjen ki, hogy A latin nők többet megengednek maguknak, mint mi, de okosabban csinálják. meg fogja változtatni az országot, hanem alkalmazkodjék. És nekem az a tapasztalatom, hogy a magyarok nem nagyon tudnak alkalmazkodni, ezért jöttek vissza sokan. Mosolygós emberek- Az is tény, hogy a magyar nők nem szoktak hozzá, hogy otthon üljenek, és nem tudIbolya (balra) édesanyjával Costa Rica-i házuk teraszán ják értékelni a háziasszony szerepét. Nekem egy 12 éves és egy 7 éves fiam van, és mellettük évekig én sem dolgoztam. Pedig nagyon meglátszott rajtam is, hogy emancipált nőnek tartom magam.- Mi volt feltűnő ott, ami itthon nincs meg?- Lényegesen nyugodtabban élnek. Itthon mi sokkal gyanakvóbbak vagyunk egymással szemben, kevésbé megértőek. Hagyjuk magunkat befolyásolni mások által, de érzéketlenek vagyunk egymás iránt. Talán annyira el vagyunk foglalva a magunk gondjával, hogy a másik emberre nincs is időnk. Pedig Costa Ricában is vannak szegények, az emberek mégis nyugodtak, mosolygósak.- Mennyivel másabb a kinti párkapcsolat?- A latin nők többet megengednek maguknak, mint mi, csak sokkal okosabban csinálják, és a férjnek fogalma sincs róla, mi történik. A latin nő ugyanis nem konfrontálódik a férjével. Ügyeskedik, hízeleg, ha el akar érni valamit. Mert a nő minél jobban bekeményít, a férfi annál inkább nem hajlandó teljesíteni a kívánságát. A férfiak körében sok helyütt még a régi nézetek tartják magukat, de azok, akik Európában tanultak, igénylik, hogy a feleségük igazi társ, egyenlő partner legyen. Az idők folyamán megtalálja az ember az egyensúlyt az ilyen vegyes házasságban is, persze ez nem könnyű. Megőrizni a magyarságot Ibolya belenevelte gyermekeibe, hogy magyarok. Tapasztalta ugyanis, hogy sok kint élő magyarnak a gyereke már nem beszéli a nyelvet. Sajnálja, hogy a kinti magyaroknak nincsenek hagyományőrző programjaik. A Magyar-Costa Rica-i Baráti Társaság - amelynek ő az elnökhelyettese - próbál segíteni ezen a helyzeten. Céljuk, hogy megismertessék Magyarországot a kintiekkel, és hogy segítsék azokat, akik magyarul szeretnének tanulni. Paulina Éva Azt, hogy a két roma família között mikor és főleg mi miatt robbant kl a kis híján végzetes háború, talán maguk az érintettek sem tudnák megmondani. A családok közötti viszály mindenesetre a tetőfokára hágott a minap, férfiak és nők vegyesen az utcai járókelők szeme láttára csépelték egymást botokkal. Mindez Szolnokon, a Vár ABC melletti parkolóban zajlott szerdán a kora délelőtti órákban. A bolt alkalmazottai rémülten kapták fel a fejüket a ricsajra, a nagy kavarodásban persze ők sem tudhatták, mi is történik odakinn.- Amióta működik az üzlet, ilyen még nem történt a környéken - mondta a történtek után még napokkal is felindultan az üzlet egyik alkalmazottja. - Felháborítónak tartjuk, hogy ilyen megeshet, aggódtunk az üzletért, de féltettük a parkolóban álló autókat is. Szerencsére valaki hamarosan szólt a rendőröknek, akik gyorsan rendet tettek a verekedők között - tette hozzá.- Tömegverekedésről érkezett hozzánk bejelentés - tudtuk meg Szűcs Zoltán őrAmióta működik az üzlet, ilyen még nem történt a környéken nagytól, a Szolnoki Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetőjétől. - Egyenruhás rendőrök és bűnügyi nyomozók mentek a helyszínre, de segítségünkre voltak a fő- kapitányság Pelikán beavatkozó alosztályának éppen azon a környéken járó munkatársai. Az ABC melletti parkolóban egy 8-10 fős csoport állt harcban egymással. Botokkal és késsel hadakoztak. A rendőrök és mentők a verekedőket szerepük és sebesüléseik alapján „szortírozták”. Kit a kapitányságra, kit a kórházba szállítottak be. Szúrt és különböző zúzó- dásos sérülések miatt négyen szorultak kezelésre. Bűncselekmény, csoportos garázdaság alapos gyanúja miatt pedig hat személyt hallgattak ki a támadóan fellépő család tagjai közül. M. Kálmánt, aki a rendőrség feltételezése szerint egy szablyaszerű késsel okozott könnyebb sérüléseket egy nőnek, őrizetbe is vették. Találtak még kést a férfi édesanyjánál is, ám az úgy tűnik, a csetepaté során nem, csak azt követően került elő. Nem kizárt, hogy az asszony a már büntetett előéletű fia szerepéből akart ezzel valamit „átvállalni". Az előzményeket illetően a nyomozás ez idáig annyit derített ki, hogy a szerdai utcai csetepaté állítólag egy előző napi pofozkodás megtorlásaként robbant ki. H. Gy. 1999. február 7. Közelről Harmadik oldal Január31., vasárnap: A nemzeti gyásznapon megyénkben is több helyütt istentiszteleteken emlékeztek az ausztriai buszbaleset áldozatairól. • Munkába lépett Tiszaigaron az új körzeti megbízott. Február 1., hétfő: Megkezdte működését az APEH Bűnügyi Igazgatóságának Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyomozó Hivatala, jelenleg a technikai eszközpark kialakítása folyik. • A Nagykun Együttműködési Társulás ülésén megfogalmazták: megyénknek Hajdú-Biharral és Pest megyével kellene régiót alkotnia. • Szabó László szolnoki néprajztudós Pro Scientia-díjat vehetett át. Február2„ kedd: Látogatási tilalmat rendelt el a megyei tiszti főorvos néhány megyénkbéli intézményben az ugrásszerűen megnövekedett influenzaszerű megbetegedések miatt. • A Tisza-tavon lékek vágásával szellőztetik a vizet, így biztosítva a telelő halállomány oxigénszükségletét. • A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége időszerű önkormányzat-politikai kérdésekről szervezett megyei tanácskozást. Február3., szerda: A pedagógusok januártól kötelező, törvényileg előírt 16 százalékos béremelésüket több településen is csak a helyi költségvetési rendelet megalkotása után vehetik majd kézhez, visszamenőlegesen. • Hetvenkét éves korában elhunyt Kátay Endre, a szolnoki Szigligeti Színház művésze. Február 4., csütörtök: Bemutatókkal, illetve szórakoztató műsorszámokkal színesített vevőtalálkozót rendezett Szolnokon az IKR-Bábol- na Termelésfejlesztési és Kereskedelmi Részvénytársaság. • Az elmúlt évben a megyei munkabiztonsági és munkavédelmi felügyelőség közel harmincmillió forint munkaügyi bírságot szabott ki - derült ki a felügyelőség tájékoztatójából. Február 5., péntek: Tamás Károly, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára megyénkbe látogatott, és többek között tájékoztatóttartotta vidékfejlesztés kérdéseiről. • Ülésezetta megyei munkaügyi tanács. Február 6., szombat Immár hetedik alkalommal rendezték meg a megyebált Szolnokon, a Tisza Szállóban. • Jászberényben a Lehel Vezér Gimnázium szalagavató bálján mulathattak az érintettek. HAGY 0 M Á N Y- Ml itt ezt a várat nemcsak felújítottuk, hanem szeretnénk újra élővé is varázsolni a régi mesterségek, tevékenységek felelevenítésével. Az Omega neki egy életre szól Tiszafüreden dolgozik egy harmincéves fiatalember, akinek jó értelemben híresült el az Omega együttes iránti rajongása. Papp Gáborról van szó, akinek életútja nem csak abból a szempontból érdekes, hogy Közép-Európa után Kelet-Ázsi- át bebarangolva legalább ötven sörfőzdét helyezett üzembe, hanem azért is, mert nála fanatikusabb Ómega-rajongót lámpással keresve is ritkán találhatunk. Gábor, akinek zeneszeretetét némileg magyarázza, hogy eredeti szakmája szerint hangszerkészítő, ugyanis gyűjt mindent, ami az Omegához kapcsolódik. Stílusosan szólva, az alfától az ómegáig jegyezhetők nála a Kóborékkal kapcsolatos relikviák: külföldi és magyar újságcikkek, viasz- és bakelitlemezek, CD-k, kazetták, koncertbélyegzők, tagsági igazolványok, dedikált fényképek teszik páratlan módon értékessé ezt a kincsestárat, amelynek talán az a lemez a legféltettebb darabja, melynek zenei anyaga - az „Időrabló” - még az apartheid idején vezette hónapokig a dél- afrikai slágerlistákat. Gábor lassan negyedszázados Ómega- függősége egykor olyan súlyos stádiumba került, hogy időt, pénzt, fáradságot nem kímélve létrehozott egy Országos Omega Klubot, amelyet kelet-ázsiai kalandozásáig, Soprontól Szegedig működtetett. így nem csoda, hogy a mi Gáborunk hetente látott kedves vendég lett az Omega stúdióban, s hűvösvölgyi lakásában, Kóbor Jánosnál is kellemes órákat tölthetett el. Ám „őrült” rajongásának talán mégis az lehet a csimbo- rasszója, hogy vállalkozását is Omega Mix Bt.-ként jegyezte be a cégbíróság. A „mindhalálig omegás”, Gábort hétéves korában fertőzte meg az Omega: a nála nyolc évvel idősebb bátyja ugyanis ekkor bömböltette tiszaföldvári lakásukban a „Könyvelő álma” című slágert. Ez a dallamos álom annyira megtetszett a kisfiúnak, hogy felébresztette azt a szenvedélyt, ami azóta is rendületlen szerelemmel fűzi az Omegához. - percze A kézfogás Fölfigyeltem egy fotográfiára. Nem protokollfotó, csak egy elkapott pillanatot örökít meg. Lehet, hogy épp ezért nem felejtem el soha. Megmértem a képet: 12x17 centiméter. Ebből a kétszáz négyzetcentiméterből engem alig egy egységnyi érintett meg. Az egyszer egy centiméterre ugyanis bőven ráfért a kézfogás. Egy egészen másfajta kézfogás, mint amilyenhez szoktattak bennünket. Nem a hivatalos, percekig tartó, a villogó vakuk kereszttüzében pózoló. Szinte csak egy érintés. A fotón Dávid Ibolya látható, az MDF újonnan megválasztott elnöke, a győzelme pillanatában amúgy indulásra készen, hogy kiálljon a publikum elé és megköszönje a bizalmat. Ám előtte még baljával megszorítja a régi elnök kézfejét. Lezsák Sándor keze elakad a tapsban, ujjai szorításra görbülnek, viszonozza a mozdulatot. Képszöveg: „A győzelem pillanata: az új elnök elsőként elődjének mond köszönetét”. VASÁRNAP REGGEL Sokkal több ez attól. Arról szól, hogy azért összetartozunk. Ha a legfontosabb céljaink azonosak, a részletekben már meg lehet egyezni. Ha tudunk alkalmazkodni és kompromisszumot kötni, akkor egymást erősítjük. Ha nem, akkor gyengítjük. Tetszik ez a gesztus. Amikor nem a „vesztes” gratulál „hivatalból”, hanem a „győző” mond köszönetét. Amikor a győztes a diadalmámortól nemcsak magát látja, hanem másokat is. A jövő potenciális győzteseit is. Mert mindannyian győzhetünk. Sokat lehet tanulni ettől a fotótól. Civileknek és politikusoknak, munkahelyen és a családban. Mert néha mondhatja a szülő is a gyermekének, a tanár a diáknak, a politikus az elvben nem társának, a férj a feleségnek, a főnök a beosztottnak, hogy „köszönöm a segítséget”, vagy „bocsánat, de én tévedtem”. Olykor elég egy kézszorítás is. Tudom, nagyon nehéz elsőként kinyújtani a kezet. Főleg győztes pozícióban. De megéri. Megérheti... Járvás Zsuzsa
