Új Néplap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-27 / 49. szám
1999. február 27., szombat Körkép 5. oldal __________________Nézőpont M eghúzták a nadrágszíjat A szolnoki közgyűlés csütörtöki ülésén a képviselők elfogadták a város idei költség- vetését. Sok egyeztetés, vita, kompromisz- szum előzte meg a tervezet véglegesítését. A képviselők közül az ülésen már kevesen vitatták a konkrét számokat, bár még voltak, akik bizonyos pénzeszközök átcsoportosítását javasolták, ezeket a javaslatokat azonban sorra leszavazta a többség. Végül maradtak az eredeti számok, amelyek azt mutatják, hogy a város több mint nyolcszázmilliós adósságot hurcol magával, amely kismértékben növekszik, de általános vélemény szerint kezelhető marad. Fölmerülhet a kérdés, hogy miért éppen most alakult ki ilyen nehéz helyzet? Ennek alapvetően két oka van: az elmúlt évek jelentős, és a város fejlődése szempontjából szükséges beruházásaira fölvett hitelösszegeket most kell visszafizetni, ugyanakkor csökkennek az állami források, mintegy öt százalékkal kevesebb lesz az szja helyben maradó része is. A nehézségeket átmenetileg talán lehetne csökkenteni, ha az ön- kormányzati vagyon értékesítéséből származó bevételeket a működés költségeire fordítanák, mint az megtörtént az elmúlt években, ezzel a gyakorlattal azonban határozottan szakítani akar a közgyűlés, mivel a vagyon feléléséhez vezetne, és előbb-utóbb igen súlyos helyzetet teremtene. Vagyonértékesítésre most is sor kerül, az ebből származó bevételt azonban közgyűlési határozat alapján csupán vagyongyarapításra lehet használni. Ennek nagyságát nem határozták meg, hiszen előre nem is nagyon tervezhető. Hogyan fogják érzékelni a szolnoki lakosok a költségvetés feszí- tettségét? Ez a helyzetüktől függ, de várható, hogy valamilyen formában majdnem mindenki megérzi majd. A köztisztviselők a béremelés elmaradásában, az intézmények dolgozói munkahelyük átvilágításában, esetleges átalakításában, ami ha nagyobb mértékű elbocsátást nem is jelent az elképzelések szerint, de munkaerő-átcsoportosítást igen. A különböző alapok, szervezetek kedvezményezettjei, tagjai megérzik, hogy jóval kevesebbet, vagy egyáltalán semmit sem kapnak támogatásként. Gyakorlatilag nem, illetve csak a vagyon értékesítésének arányában lesznek új önkormányzati beruházások. Mindez okozhat, és valószínűleg okoz is feszültségeket. Ám ha megvalósul, ami a költségvetés előszavában áll, hogy „Ha keményen végigvisszük az évezred utolsó előtti évét, 2000-re fellélegezhetünk.”, akkor a helyzet nem reménytelen. ; BISTEY ANDRÁS Tengernyi vér tapad a kezéhez Akad, aki egyetlen késszúrásért éveket csücsül a börtönben, míg a most 37 éves kisújszállási Gurmai András kezéhez tengernyi vér tapad, és mindeddig még csak a körözöttek listájára sem került rá. Sőt, messze környéken ismerik, és tessék megkapaszkodni, hívják is: olyankor viszi magával nem akármilyen nagykésgyűjteményét. Hogy mi a különbség a böllér meg a húsfeldolgozó szakmunkás között? Szerinte igen sok, mert a húsfeldolgozó szakmunkás évekig iskolában is tanulta ezt a foglalatosságot, innen kikerülve mégis rettentő kevesen tudnának közülük levágni, megperzselni, teljesen feldolgozni egy-egy röfögőt: hurkát, kolbászt, szalámit, sajtot csinálni földi maradványaiból. Ezzel szemben a böllér soha' nem tanulta padban a szakmát, de remekül szétszedi, majd íz- letesebbnél ízletesebb darabokra összerakja a hízót. Ő egyébként szintén húsfeldolgozó szakmunkásként kezdett, de a gyakorlat azóta mestert varázsolt belőle. 1983 óta a kisúji gondozási központ, vagy ahogyan a nép hívja, a szoci hentese, és csak itt évente 200 hízó vére tapad a kezéhez. Hét akkora bökőt hord magával, hogy egyik sem életbiztosítás: ebből a szúrókés pengéje 13 centi, amit kéthetente köszörül, hogy panasz, jobban mondva visítás minél kevesebb érkezzen azoktól, akik tőle várják a földi létük utolsó mozzanatait. Akadt már 350 kilós hízója is. Szerinte az úgynevezett kéteres szúrás az igazi, ezt kell eltalálni. Volt moslékpusztító, amelyik eszelősen küzdött az életéért, de hízó azért még nem harapta meg. Otthon a felesége a konyhafőnök. ő általában keddenként vág a szóéiban, az éjszakával ébred, 4 körül. Ötkor kezdi, hármat vág egyszerre, és többször fél kettőre a zsír is kisül. Hobbija a pecázás: háromnégy kilósat már akasztott. Maguknak évente általában egy hízót öl, mert a rokonság sűrűn hívja, és ilyenkor kijár egy kis kóstoló. Kedvenc étele a pacal. De annak, ugye, aki évente 200 négylábút indít útnak az örökös moslékos mezőkre, megbocsátható, ha nem a májas hurkára vagy az oldalasra esküszik. Nem igaz? D. Sz. M. Ennek ennyi tepertője lett - mutatja Gurmai András, aki hízókörökben nem biztos, hogy felhőtlen népszerűségnek örvend fotó: cs. i. Sokan még mindig misztikus dolognak tartják A repülés veszélyes és biztonságos A egyesület néhány tagja a hangárban, a szandai réten fotó: csabai i. A repülésnek Szolnokon régi hagyományai vannak, s ma is virágzó repülősélet van a városban. A Szolnoki Repülő Egyesület 110 tagja három működő (vitorlázó repülő, ejtőernyős, motoros repülő) szakosztályban dolgozik. Az egyesület elnöke Ignácz Ervin, vele beszélgettünk a tevékenységükről.- A Szolnoki Repülő Egyesület tevékenysége a harmincas években kezdődött, azóta használja a Holt-Tisza partján lévő oktatóbázist és műhelyt. Nagy fájdalmunkra a sport- törvény értelmében nem kerülhetett a tulajdonunkba, hiába pályáztuk meg. Most a megyei közgyűlés az oktatóbázis tulajdonosa. Használhatjuk, erre a sporttörvény tizenöt éves garanciát nyújt. A megyei közgyűlés korrekt módon támogatja a repülőegyesületet. A volt MHSZ- székházban vannak még irodáink és egy üzlethelyiségünk. Ez utóbbi hasznosítása egyelőre nincs megoldva. A szandai réten lévő létesítménynek pedig a magyar állam a tulajdonosa, és a honvédség a kezelője. Ezt csak azért említem, hogy teljes legyen a kép.- A szavaiból úgy érzem, elég sok a bizonytalanság a tulajdonjogok körül.- A sporttörvény nem rendezett el mindent megnyugtatóan. Remélem, hogy a sportminisztérium fényt derít az anomáliákra, és rendezik a tulajdonlást.- A szolnokiaknak a szandai réten álló épület jut eszükbe, ha az egyesületről hallanak.- Az nagyon érdekes épület, lábakon áll, hiszen a 4-es út elkerülő szakaszának megépítése előtt árvízkor a területet a Tisza elöntötte. A repülőtér egyébként Magyarország egyik legszebb és legnagyobb sportrepülőtere. Szakosztályaink közül az ejtőernyősökét említem először. Igen jó eredményei vannak. Negyven-negyvenöt taggal működik, tavaly huszonnyolc újonc vagy gyakornok kezdte meg az ugrásokat. Minden évben rendezünk egy nemzetközi tábort, amelynek a múlt évben kétszáz német és osztrák vendége volt. A másik jelentős szakosztály a vitorlázóké, ennek vagy hatvan igazolt versenyzője van. A harmadik a motoros repülő szakosztály. Volt még a hőlégballonos és könnyűrepülő szakosztály, de ez most nem működik.- Időnként látni sárkányrepülőket a szandai rét fölött.- Ahhoz, hogy szakosztályként működjenek, legalább öt fő kellene, és ennyi jelenleg nincs.- Az egyesületben versenyzők vannak, vagy olyanok, akik egyszerűen szeretnek repülni? Mert eddig mindig versenyzőkről beszélt.- Erre a kérdésre nehéz válaszolni, a következők miatt: a repülésnek igen szigorú egészségügyi és egyéb feltételei vannak. Aki ezeket teljesíti, az tulajdonképpen versenyző, még akkor is, ha nincs ott bíró, aki értékeli, hogy egy leszállása mondjuk tíz pontot ért, vagy csak ötöt. És persze sokan versenyeznek, felállhatnak egy nem csak képzeletbeli dobogó valamelyik fokára. Motoros repülőink mellett ejtőernyőseink és vitorlásaink is indulnak országos és nemzetközi versenyeken, és igen szép eredményeket érnek el. De arra is van lehetőség, hogy valaki ilyen versenyeken ne vegyen részt. A tevékenységünk azonban az említetteknél szélesebb körű, például segítünk a szúnyogirtásban.- Drága mulatság a repülés vagy az ejtőernyőzés?- Egy ejtőernyős ugrás 2500 forint körüli összegbe kerül. Ez átlagár, amelytől eltérések lehetségesek. Ä vitorlázóknál egy felszállásért 300 forintot kell fizetni a tagoknak. Ezek az összegek természetesen nem fedezik az egyesület működési kiadásait, beleértve az épületek karbantartását, a géppark felújítását, az oktatásokat.- Nem kapnak állami támogatást?- Egyáltalán nem. A Magyar Repülő Szövetség, tehát a központ 4,5 milliót kap állami támogatásként. Ez azonban szinte semmire sem elég. A felelősség pedig nagyon nagy az oktatón és a szerelőn, aki például először elenged repülni valakit.- Veszélyes sport a repülés?- Nagyon veszélyes, ugyanakkor a legbiztonságosabb is, és ez nem ellentmondás. Aki betartja a szabályokat, nincs olyan veszélyben, mint egy autóversenyző, vagy akár egy futballista. Aki viszont hibázik, az életével játszik. Harmincöt-negyven órát kell repülnie valakinek, hogy repülési engedélye legyen. Ez azonban csak bizonyos típusra érvényes. Autósnyelven szólva, mintha Zsigulin szereztem volna meg a jogosítványomat, és Trabantba csak úgy ülhetnék, ha előtte különórákat veszek. Sok ember valami távoli, misztikus dolognak tartja a repülést. Aki azonban csak egy kissé is másképp érez, azt arra biztatnám, jöjjön ki a szandai repülőtérre, és győződjön meg róla, hogy nagyszerű dolog. B. A. A zagyvarékasi baromfi-feldolgozó „illatanyagai” érezhetőek a fürdőszobákban is Bűz árasztotta el a szolnoki belvárost Mégpedig alaposan, ezt hozta a Mikulás. Hogy hová és kiknek? Szolnokon a Thököly útnak, azután az Eötvös térnek, a Gólya ABC-nek, továbbá a Konstantin iskolának is, ahol és amerre nem kimondottan húsvéti illatokat lehelt a csatorna. És ez még semmi: mert a hívatlan és váratlan szag fellopakodott a házak vécéibe, fürdőszobáiba is. Mindez azt követően történt, hogy a szolnoki szennyvízcsatorna-hálózathoz csatlakozott a Con Avis Rt Zagyvarékasi Baromfi-feldolgozó Gyár hasonló rendszere. Innen naponta átlagosan ezer, ezerkétszáz köbméter szennyvíz érkezik. Azt, hogy ebből mi mindent éreznek azok, akik esténként kézenfogva járnak a szaggal, mondják el ők. Vona Istvánné, a Konstantin iskola gazdasági vezetője:- Akadtak napok, amikor büdös volt a konyhában, a vécében, de még a tornateremben is. Először gázszagra gyanakodtunk, de amikor kijöttek ellenőrizni a rendszert, kiderült, máshol van „gáz”. Szóltunk az ÁNTSZ-nek is, tudtak a dologról.- És mostanában?- Nem tudom, történt-e valami, de mintha mostanában megszűnőben lenne a korábbi illat. Nagy Miklós a Thököly út 31-33.-ban lakik:- Hét esztendeje élünk itt, temérdek gépkocsi bűzét beszívtuk, de ez másféle „aroma”. December eleje óta időről időre tapasztaljuk, hogy itt a csatornában valami nem stimmel. Nálunk főleg a fürdőszobában és a vécében lengedezett borzasztó szag. Először valamilyen dugulásra gyanakodtunk, felnyitottuk a lefolyó fedelét, átmosattuk, de kevés idő teltével minden folytatódott elölről. Nem értem, miért kell az itt lakók életét megkeseríteni azzal, hogy tíz-egynéhány kilométerről olyan hulladékvíz érkezik ide, amelyik több-kevesebb idő teltével bomlani, bűzösödni kezd. Engem nem érdekel, hogy esetleg a rendszer rossz, vagy a szennyvíz tartalmaz sok bomló anyagot, hiszen ez néhány hónapja van így. Inkább arra kellene törekedni minden érintettnek, hogy kifogás, hallgatás helyett megoldást keressen a gondok megszüntetésére. Dr. Ludmány Eva a Thököly út 19.-es társasház 3. emeletén lakik a családjával.- Mikulás után tapasztaltuk először a bűzt. Nehezen jöttünk rá, sok kutatás után, hogy Rékasról érkezik hozzánk olyan szennyvíz, ami valami miatt bomlani kezd.- Mindig érezhető?- Nem. Kisebb szünetek után jelentkezik a bűz. írtunk mi mindenhová: Rékasra, a polgármesternek Szolnokra, a víz- és csatornaművekhez, az ÁNTSZ-nek, illetve a Környezetvédelmi Felügyelőségnek. Január 22-én minden levelet elpostáztunk, de válasz csak a környezetvédelemtől jött. Igaz, szóbeli máshonnan is, sőt nem kevés elutasítás után végre fogadtak a városházán. Közben azért beindult, elkezdődött valami, hiszen kaptunk értesítést a polgár- mesteri hivataltól, hogy a szag január 25-én megszűnt. Kár, hogy ezt a bűz nem tudta, mert ismételten visszalopódzko- dott. Tóth Lajosné szerint most még úgy-ahogy istenes a helyzet, de mi lesz a kánikulában?- Én napról napra végiggyalogolom a Thököly utat a Liget útig, és érzem az illatot, ami megjelent a Gólya ABC- nél is. De mi itt lesz nyáron, a melegben? Szerintem az efféle bosszúságok okozzák azt, hogy a megyeszékhelyek népszerűségi listáján Szolnok valahol hátul kullog. Az, ahogy efféle levél megy sok hivatalhoz, temérdek aláírással, az jelez valamit. Meg az is, hogy akad, ahol agyonhallgatják a panaszt. Egyébként február 22-én este én is végigballagtam a Tököly úton. Táján Koszovóban sem lehet büdösebb a helyzet, mint ott egy-két szakaszon. Szóba elegyedtem sok emberrel, és kiderült: őket a megoldás érdekli és nem az, hogy a szennyvíz olyan koncentrációban tartalmaz anyagokat, amelyek előidézik ezt a bűzt. De az sem nyugtatja meg őket, hogy esetleg ez a rendszer rossz, netalántán korszerűtlen ekkora tömegű „hullavíz” fogadására. A válaszokat, a helyes feleleteket mi sem tudjuk, hiszen nem mi terveztük a rendszert, de a felek szerződését sem láttuk. Gyanítom, abban nem volt szó esetenkénti szagról. Sem másnaponként, sem ritkábban. így azután az ott lakók, a közvetlenül érintettek úgy vannak a jelenséggel, hogy valami nincs rendben a rékasi bekötést követően. Ha ez az állítás nem igaz: tessenek mondani, honnan érkezik a bűz? Mert hogy olykor ott van, ehhez egy pisze orr is elegendő. .. D. Szabó Miklós I
