Új Néplap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-25 / 47. szám
Gyarapodik a túlsúlyos és tartáshibás gyermekek száma Ahogy a testnevelő tanár látja Az új évezred nyitánya felé közeledve egyre sokoldalúbb embert igényel a civilizált társadalom. Az alapismeretek begyűjtését az iskolákban végezzük el, ám az alsó-, közép- és felsőfokú oktatási intézmények mellett különféle tanfolyamok, szakkörök és nyelvi laborok egészíthetik ki tudásunkat. Sportolásra, mozgásra ezáltal kevesebb időnk és energiánk marad. A testnevelők egyik feladata: örömszerzés az órákon Az általános fizikumunk leépülésének pedig egyenes következménye, hogy a munkahelyeken csökken a terhelhetőségünk. A mozgásra való igényünk - melyről felnőttként sem illene teljesen leszoknunk - a gyermekkorban a legerősebb bennünk. Maroska Marianntól, a szolnoki Körösi Csorna Sándor Általános Iskola testnevelő tanárától épp arra vártunk választ, hogy az iskolák általában kielégítik-e a diákok mozgásigényét.- Ázok a gyerekek, akik, úgymond „be vannak oltva a sporttal”, megtalálják a lehetőséget a mozgásra. Ok szívesen futká- roznak a szünetekben, különórákra jelentkeznek, és például a mi iskolánkban heti négy órában részt vesznek az évfolyam- bajnokságokban. Alapvetően azonban az előírt heti három testnevelésóra nagyon kevés a számukra.- A Nemzeti alaptanterv (Nat.) létrejöttével óriási veszteség érte a készségtárgyakat. Háttérbe szorult az iskolai testnevelés. Az informatikai beáramlás - gondolok itt elsősorban a számítógépekre vagy a médiára - szintén katasztrófával sújtotta ezt a területet. A szülők érzékelhetik a legjobban, hogy mennyire leterheltek a gyermekeik, csakhogy legkevésbé a sportolástól. Tizenöt éve dolgozom ezen a pályán, és azt tapasztalom, hogy manapság egyre több diáknál jelentkeznek mozgáskoordinációs zavarok, és kondi- cionálisan is lemaradónak elődeiktől. Szaporodik a tartáshibás és túlsúlyos gyermekek száma, és az iskolai összlétszám tíz százaléka az orvosok által könnyített, vagy gyógytestneve- lésre javasolt. Ráadásul ez a szám a sorköteles fiúknál még magasabb. Ez a testnevelés el- bagatellizálására vezethető vissza.- Milyen lehetőség van a folyamat visszafordítására, vagy legalábbis a megállítására?- Testnevelő tanára válogatja. A feladatunk az lenne, hogy a diákok ráérezzenek a mozgás örömére. Nem erővel rángatjuk be őket a tornaterembe, hanem olyan feladatokat adunk nekik, melyek elvégzése közben megszerethetik a sportot. Iskolánkban a már említett évfolyambajnokságok nagy látogatottsággal hathatósan működnek atlétikában, kézi- és kosárlabdában, floor- ballban, vívásban, valamint fociban. A téli időszakokban sítáborokat, a tavasszal, valamint ősszel pedig kerékpár- és vízi túrákat szervezünk a gyermekek részére.- Az iskola vezetése segíti a testnevelők munkáját?- Valóban, számos helyen másra is felhasználják az egyébként iskolai sportra szánt támogatást. A testnevelők épp ez ügyben szervezkednek mostanában, folyik az országos egyezkedés, hogy az úgynevezett „fejkvótát” ne olvasszák be az iskolák költségvetésébe. Beszélgető partnerünk Búsi Lajos, a megyei diáksporttanács elnöke Még sincs veszélyben a támogatás A diáksportszervezetek szemszögéből számtalan kérdés vár válaszra, főleg az idei támogatás rendszeréről és mértékéről. Korábban az OTSH már az év első hónapjában átutalta a pénzeket, azonban a január elsejétől működő Ifjúsági és Sportminisztérium mintha visszatartaná azokat. Pedig a sportra fordított állami költségvetés főösszege az elmúlt évekhez képest megduplázódott (közel 14 milliárd forint), aminek egy tizede az ifjúsággal összefüggő területekre irányulna. Csakhogy a diáksportban tevékenykedő szakemberek másként érzik, szerintük mintha az ISM-nek még nem lenne a birtokában az idei elosztási terv. Erről is beszélgettünk Búsi Lajossal, a megyei diáksporttanács elnökével, országgyűlési képviselővel, megyénk közgyűlésének elnökével.- A politika mellett marad-e ideje a DST ügyeinek intézésére?- Ha napi kapcsolatom nincs is, de képben vagyok, hiszen számos diáksportrendezvényre járok, a bizottságok munkáját figyelemmel kísérem. Nekem egyébként sem a szakmai irányítás a feladatom.- A szakemberek viszont tartanak a diáksportrendszer átszervezésétől. Úgy hírlik, hogy szeptembertől megszűnnek a „ kommunista csökevénynek” is tartott diákolimpiái mozgalmak.- Véleményem szerint a felmenő rendszerű diákolimpiái versenyeztetés nem rossz. Az viszont teljesen mindegy, hogy diákolimpiának, univerziádé- nak, szpartakiádnak vagy valami másnak nevezik a tanulók sportrendezvényeit. A versenyek lebonyolításában a sportági szakszövetségeknek is szerepük van, s talán A megyei DST elnöke négymilliós sportalap elkülönítésével állt elő azokat kell majd szorosabb együttműködésre késztetni az iskolákkal. Azonban erre vonatkozó végső döntés tudtommal még nincs.- Ha már az oktatási intézményeknél tartunk, lesz-e változás az iskolai sportmozgalmakra szánt juttatások területén ?- A „fejkvótaként” elhíresült anyagi támogatás esetében akadnak problémák. A települési önkormányzatok az iskolai „nagykalapba” utalják a tanulók számától függő pénzösszegeket, amely nem mindig jut el a célzott helyre. Talán szerencsésebb lenne, ha egyenesen a diáksportkörök kapnák azt, csakhogy ilyen módon újabb bürokratikus teher nehezedne a hátukra. Gondolok itt a szoros könyvelésre, az adminisztrációra. Inkább az igazgatókat kell meggyőzni a tanulók sportolásának fontosságáról, amely nemcsak a testnevelők feladata, hanem a diáksportbizottság munkatársaié is. A gyermekek mozgásigényének kielégítésére érdekképviseletet kell gyakorolni az intézményvezetők felé, és több szponzort sem árt felkutatni a jövőben.- A megyei közgyűlés a napokban dönt a diáksportra előirányzott támogatás mértékéről. Tudhatnánk erről valamit?- Az elmúlt évben 2.750.000 forintot kapott a megyétől a diáksport. Amennyiben a közgyűlés megszavazza, akkor ebben az évben ugyanekkora összegű támogatásra számíthat. Ám ezen felül az idén egy négymilliós sportalapot is elkülönítünk, melyre többek között a DSB-k, DSK-k és DSE-k pályázhatnak. Azt hiszem, ez magáért beszél. A pályázati kiírást pedig természetesen megküldjük az egyesületeknek, a szövetségeknek és az iskoláknak.- Az elmúlt év áprilisában együttműködési megállapodást kötött az OTSH és a megyei ön- kormányzat, majd ennek függvényében a közgyűlés májusban elfogadta az 1998-2000-ig terjedő időszakra régiónk sporttervezetét. Az OTSH pedig időközben megszűnt.- Természetesen egy nem létező intézménnyel nem működhet tovább az együttműködés. A sportminiszter szerint a tárca di- rektben tárgyal a megyéi közgyűlés vezetőivel, és ezután új tartalmú megállapodást szorgalmaz. Erre azonban még várni kell egy keveset. Kihívás napja *99 Ebben az esztendőben május 26-ára esik a Kihívás napja ‘99 (Challange Day) nemzetközi sportmozgalmi rendezvény. Hazánkban, mint mindig, idén is a Magyar Szabadidősport Szövetség a főszervező. A játék lényege az 1991- es életre keltése óta mindig ugyanaz: a részt vevő településeken minél több lakost mozgósítson legalább tizenöt percnyi sportolásra. A nevezési díj a jelentkező községek és városok lé- lekszámától függ (2-15 ezer forint), miképp a díjazás mértéke is (20-200 ezer forint). Az egyes kategóriák győztesei elnyerik a „leg- sportosabb település” címmel járó serleget. A versenyben részt vevő személyek között pedig többek között mountain bike-okat, hátizsákokat, kondicionáló- gépeket, görkorcsolyákat, dartstáblákat, futball-labdákat sorsol ki a szervező szabadidősport-szövetség. A települések önkormányzatainak a Magyar Szabadidősport Szövetség országos szervezeténél lehet jelentkezniük Saiga Péter főtitkár címén: Budapest, 1143 Dózsa György u. 84/b. Az oldalt írta és szerkesztette: Mészáros Géza Fotók: Csabai István és Mészáros János Pofonra fel, gyerekek! Még mindig élénken emlékszem anyám sistergő pofonjaira, miután alaposan megkésve hazakeveredtem a grundról és lehámoztam magamról viseltes ruháimat. Pedig én is a ©nem rossz a gyerek, csupán eleven“ kategóriába tartoztam, de a nadrágjaim rendre foltozásra szorultak, a cipőim pedig szégyenteljesen ©hápogtak“. Szerény, de tisztességes pénzből éltünk, én azonban - alaposan megkurtítva a családi kasszát - örökmozgó su- hancként állandó jelleggel lefociztam magamról a Május 1. Ruhagyár termékeit. Télen meg azon szömyülködött el minduntalan a drága szülém, hogy kivörösödött arccal, taknyos orral, átázva és legémberedve reszketek a küszöbön, hátam mögé próbálva elrejteni a kettébe tört szánkót. A pofon persze akkor sem maradt el. Bizony rettentően csíptek azok az anyai legyintések, s talán nem is csak az arcomnak. A fizimiskám elfelejtette azóta a történteket, de még tán a lelkem is begyógyult. A zsigereim is egyre inkább azt jelzik: elmúlt, elmúlt, elmúlt... Mégis furcsa érzések gyötörnek néha. Hiányoznak például a srácok a grundról, akikkel labda híján gesztenyével fociztunk, hiányzik a tér, melyet mára áthatolhatatlan indaként font körbe az elhanyagoltság, hiányzik az idő, amely a jelent egyre távolabb űzi suhanckorom- tól. Hiányzik a hóba hempergés, s a fájdalmas esések a jégen. És még valami. Ha csak arra gondolok, hogy az ezredvég gyermekeinek milyen más problémával kell szembenézniük manapság, mint nekem anno!? Biz’ Isten, nagyon hiányoznak anyám pofonjai... A szabadidősport visszaesésének okairól Leértékelődött az egészség Megyénk szabadidősportja ellentmondásos, a fejlődés és a leépülésjegyei egyaránt megtalálhatók benne. Fellendüléséhez, szélesebb körű elterjedéséhez alapvetően három dologra van szükség: szemléletváltozásra, szabadidőre és egzisztenciára. Ez derült ki megyénk sportintézetének felméréséből, amely a továbbiakban azt is megállapítja: a szabadidősport a legkevésbé kiaknázott terület. Az emberek többségében nem tudatosul eléggé az egészség értéke, s leginkább csak akkor van igény a megtartására, amikor a szervezet leadja az első figyelmeztetését. A rendszerváltozást követően a lakosság jövedelmi viszonyai radikálisan differenciálódtak, a szabadidő pedig jelentősen lecsökkent. Óriási visszaesés tapasztalható a természetjárásban, ami szintén összefügg a szabadidő átrendeződésével és a költségekkel. A tömegsport alapvetően annyiban különbözik a versenysporttól, hogy míg az utóbbit többnyire pénzért űzik, az előbbiért jószerével fizetünk. Nehéz számszerűsíteni a szabadidősportban részt vevők körét, hiszen a folyamat a lakosság önszerveződő és önfinanszírozó testedzésén mérhető le. Ezen a területen a települések önkormányzatainak lehet fontos feladata. Mégpedig: biztosítani a lehető legszélesebb lakossági körnek a rendszeres sportolás lehetőségét és a hozzá elengedhetetlen létesítményeket. Törekedniük kell továbbá az adott települések közterületein fellelhető „alkalmas helyek” (játszóterek, kerékpárutak, dühöngök, kosár- és labdarúgópályák) felújítására és karbantartására. Február 27-28-án Szegeden rendezik meg a 8. sportmarke- ting-konferenciát, amely kizárólag a szabadidősportnak szenteli a munkáját. A programban Deutsch Tamás ifjúsági és sport- miniszter vázolja fel az ISM sportkoncepcióját, majd Dénes Ferenc államtitkár a szabadidő- sport feltételrendszerének javításáról tart beszámolót. Kíváncsian várjuk a konferencia tanulságait. Ha van hó, nyomban bővül a mozgástér Küldöttség a ködös albionba Több évre nyúlik vissza annak az összefogásnak a kezdete, melyet 1995-ben' egy sokoldalú együttműködési megállapodással pecsételt meg Jász-Nagy- kun-Szolnok, illetve az északfranciaországi Somme megye vezetősége. A gazdaság, a kultúra és az oktatás területén már számos alkalommal adtak egymásnak randevút a két régió vezetői, tavaly azonban már a sport sem hiányzott. A franciákat régi kapcsolat fűzi a középangliai Durham tartományhoz, ezáltal adott volt tavaly a lehetőség a hármas sportviadalra, Somme megyeszékhelyén, Amiens-ben. Idén az angolok vállalták a házigazda szerepét, március 20-án Durhambe utazik megyénk küldöttsége. A diákokat, akik úszásban, atlétikában, asztaliteniszben, kosár-, kézi- és gyeplabdában, labdarúgásban képviselik „színeinket”, szolnoki, mezőtúri, kunszentmártoni, kunmadarasi, karcagi, tiszaföld- vári, újszászi és jászberényi iskolákból válogatták.
