Új Néplap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-02 / 27. szám
1999. február 2., kedd Törökszentmiklós És Környéke 7. oldal Kiállítás nyílt az Önálló Vizuális Alapiskola Törökszentmiklósi Tagozata diákjainak alkotásaiból a városi művelődési központ pincegalériájában. Képünkön: diákok nézik a társaik által teremtett állatvilágot. Szűkebb esztendőre van kilátás Fegyvemeken is A pályázatokban bíznak Tizenhatmilliót nyertek a kotráshoz A népdal szeretete tartja össze őket Harmadszor kapta meg a törökszentmiklósi Béke Mezőgazdasági Szövetkezet népdalköre az Arany Páva Díjat. Bischof László tanár, a 27 éves népdalkor vezetője egyben alapító is.- Amikor megalakultunk, akkor bontakozott ki a Vass Lajos által elindított Páva-kör mozgalom. „Alkotmány” té- esznek hívták a Béke elődjét, ahol megalakultunk.- Az akkori népdalkörök közül már csak néhány él. Az önöké miért tudott fennmaradni?- A népdal szeretete, az együttlét öröme hozott össze bennünket, és ez össze is tartott. Nagyon sokat jelent, hogy Bischof László alapító biztos anyagi hátterünk van, a szövetkezet vállalja az utazási költségeket, a ruhák árát. Évente 10-12 szereplésünk van, volt rádió-, tévéfelvételünk, felléptünk a Néprajzi- és a Mezőgazdasági Múzeumban is. Támogat az önkormányzat és a művelődési központ is bennünket.- Milyen népdalok szerepelnek a repertoárban ?- Az Alföld béres, summás dalai mellett különböző tájegységek népzenei anyagát dolgoztuk fel az ország minden részéből. Énekelünk cite- rakísérettel is.- Jönnek-e fiatalok a népdalkörbe ?- Ha azt mondom, hogy nem, akkor nem mondok igazat, mert van például gimnazista tagunk is. Ma rengeteg zenei hatás éri az embereket. De a népdal léte nem forog veszélyben, valakik mindig tovább éltetik. Harmadszor kapta meg az Arany Páva Díjat a népdalkor A város jelenlegi életét szeretnék bemutatni Törökszentmiklós 600 éves Idén ünnepli fennállásának hatszázadik évfordulóját Törökszentmiklós. A városról szóló első írásos emlékek ugyanis pontosan 600 évvel ezelőttiek. Az idén az eddigieknél szűkebb esztendőre van kilátás Fegyvemeken. Előrelépni csak pályázatok segítségével tudnak. Tavaly két jelentősebb beruházás körül csoportosult a község anyagi ereje: elkészült ugyanis a szippantottszenny- víz-telep, és utakat építettek a ritkábban lakott településrészeken is. Szintén az elmúlt évben kezdték meg a Holt-Ti- sza kotrását, amelyhez tizenhatmillió forintot nyertek pályázaton. Ez az összeg azonban - már látható - csak egy másfél kilométeres szakasz egyik oldalon történő kotrásához lesz elég. A tulajdonos önkormányzatoknak (Fegyvernek, Törökszentmiklós, Nagykörű) összesen 47 millió forintjába kerülne a Holt-Tisza teljes kotrása. Ennyi pénzre volna szükség ahhoz, hogy a holtágat rehabilitálják. Mint Huber Ferenc polgár- mester elmondta, az idén - a jelenlegi helyzet alapján - Fegyvemeken mínuszosnak ígérkezik a költségvetés. (Ez egyébként nem jellemző a községre.) A helyzeten csak úgy tudnak segíteni, ha a község bevételeit próbálják növelni, az intézményeket pedig még nagyobb takarékosságra ösztönzik. Tervezik, hogy a Holt-Tisza kotrását májusban befejezik. A község biztonságos ivó- vízellátásához tovább kell építeni az ivóvízhálózatot egy 20 milliós beruházás keretében. Állami céltámogatásként 8 millió forintot kapnak hozzá és reménykednek a területfejlesztési támogatásban is. Az útépítést csak azokon a területeken folytatják az idén, ahol lakossági kezdeményezés van. Szapárfalun például a 4-est megkerülő útszakaszt terveznek, amihez tavaly már kaptak támogatást, és az idén is szeretnének pályázati pénzhez jutni. Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések, ünnepségek többsége a városi művelődési központ szervezésében történik. Mint Sülye Károlyné-tói, a központ igazgatójától megtudtuk, az ünnepségek során elsősorban a mostani Törökszentmiklósi szeretnék bemutatni. Az egész éves rendezvénysorozatban lesz többek között általános iskolások Ki mit tud?-ja valamint amatőr képzőművészek kiállítása és találkozója. A városban körülbelül 20 amatőr alkotó él, akik havonta egyszer szakmai tanácsadáson vesznek majd részt Pató Róza szervezésében. A több hónapig tartó munka eredménye lesz a kiállítás. Városi gyermeknapot is terveznek (az önkormányzat támogatásával) valamint rajz- és makettpályázatot az általános iskolásoknak „Itt születtem én,' ezen a tájon” címmel. Kiállítást szerveznek Gácsi Barna szobrászművész és Kollár Angelika művésztanár-hallgató alkotásaiból, az aradi vértanúk 160. évfordulóján pedig megyei tárogatósok találkozójának adnak otthont. Szent Miklós legendájáról rajz- és tárgyi alkotópályázatot hirdetnek a városi Mikulás-ünnepségre. Idén a programokba egyre inkább bevonják a környékbeli településeket is, így a betlehemes és pásztorjáték-bemutatót is kistérségi szinten hirdetik meg. A 600 éves évforduló alkalmából pályázatot írnak ki ősi törökszentmiklósi családok családfáira és a családok találkozóját is megrendezik. Idén is meghirdetik az országos szalmafonó pályázatot (ötödik alkalommal), és nemzetközi konferenciát is rendeznek Szalmaország címmel, amelynek fővédnökségét dr. Hámori József miniszter vállalta. A szalmafonókat pedig arra buzdítják egy pályázat keretében, hogy az államiság kifejezésének eszközeit alkossák meg. A törökszentmiklósi táborokban egyébként eddig 99 magyar településről 250 érdeklődő tanulta meg a szalmafonást. „Törökszentmiklósi táj - emberek” címmel idén fotópályázatot is hirdet a városi művelődési központ. A községért dolgozik Talán nincs is olyan kengyeli, aki ne ismerné Antal Sándor pedagógust. Tanítóként dolgozott a községben nyugdíjba meneteléig 1955 óta. A feleségével arról nevezetesek, hogy az iskolán kívül is ott voltak minden megmozduláson, táborozáson, szereplésen. Antal Sándort munkájáért a Kengyel Községért Díjjal is kitüntették a közelmúltban. Antal Sándor ismert személyisége Kengyelnek- Nagyon gyerekközpontúak vagyunk mind a ketten - meséli az iskolai éveket Antal Sándor.- Az iskola mellett is mindig tevékenykedtem. Színjátszó csoportot, tánckört, irodalmi szakkört vezettem. Szerettem csinálni, és lekötött ez a munka. Állandóan szerepelni, meg táborozni jártunk a gyerekekkel.- Még ma is megyünk táborozni nyaranta velük - teszi hozzá Antal SÁndomé, aki szintén részt vett ezekben a megmozdulásokban. - Egy állandó csoporttal pedig rendszeresen színházba járunk. Antal Sándor az új választás óta alpolgármester is.- Égy kicsit meglepődtem, hogy megválasztottak, mert korábban a szociális bizottság elnökeként az én nevem alatt mentek ki az elutasítások is, és azt hittem, ez befolyásolja az embereket. Antal Sándornak a munkában töltött évek után ma is bőven akad elfoglaltsága. Bár hobbija a kertészet, a színház mellett a virágokat is nagyon szereti, és nyáron sok időt kell a kerttel tölteni, azért Kengyel ügyeire is mindig marad ideje. Az iskolától sem szakadtak el, nemcsak a nyári táborok idején él a kapcsolat, hanem ők intézik a tankönyvárusítást is.- Hogy ennyit mentem a községért, az iskola ügyeiért, ahhoz kellett az itthoni háttér - néz feleségére Antal Sándor. - A rendezvényekre is mindig együtt készültünk. Az, hogy nyugdíjba mentünk, nem jelenti azt, hogy nincs szükség ránk. Folyik a Holt-Tisza kotrása. A munkálatokat májusban tervezik befejezni. Az oldalt írta Paulina Éva Fotó: Csabai István A mióta elvégezte az iskolát, az motoszkált benne, hogy egyszer úgyis a maga ura lesz. Évek múlva valóra is vált Fazekas Pál fegyverneki bútorasztalos álma.- Amikor végeztem az iskolában, már akkor megfogalmazódott bennem, hogy egyszer a magam ura akarok lenni, mert úgy biztosan jobb lenne. Az élet is folyton ezt igazolta. Dolgoztam például a szolnoki bútorgyárban, majd Tiszabőn, a téesz melléküzemágában. Mindkét helyen több dolog is eszembe jutott, amit én másképp csináltam volna a munkában és a munkaszervezésben, de a javaslataim mindig süket fülekre találtak. Azt vetették a szememre, hogy túl gyakorlatias vagyok. Közben jó pár évet dolgoztam másodállásban, és tapasztaltam, hogy meg tudok élni belőle. Akkor úgy döntöttem, most eljött az ideje, hogy a saját lábamra álljak.- Annak külön története van, hogy miért lettem én asztalos. Tiszabőn voltam iskolás, és meglátogattuk a téesz műhelyeit. Az asztalosműhely volt a legtisztább. A faluban is ismertem egy idős asztalost. Nem kocsmázott, mint a többi férfi, nagyon szép családi életet élt, és bennem az maradt meg, hogy én olyan szeretnék lenni mint ő. Ez az elképzelésem most, hogy hat éve önálló lettem, egyre inkább megvalósul. Ha valamit jól csinálok, annak örülhetek, ha elrontom, akkor meg magamnak rontom el. Igazán az adja a szakma szépségét, amikor az ember látja, hogy tetszik a megrendelőnek, amit csinál.-Milyen segítséggel tudott belevágni?- Az igazat mondom: egy ötezer forintos, a lengyel piacon vett géppel kezdtem. Ma már nyugati gépekkel dolgozunk - vezet körbe a műhelyekben. - Ez például belga és kétmillió forintba került - mutatja. - Az volt a nehéz a kezdetekben - tér vissza - hogy szó szerint a semmiről indultunk. A maga ura akart lenni A műhelyben Fazekas Pál munkatársaival, Tóth Miklóssal és Áy Mihállyal (balról jobbra)- Hitelt nem vettek föl?- Á! - legyint. - Én nem kaptam hitelt, mert nem volt semmiféle fedezetem, se házam, se kocsim. Sok idő telt el azzal, míg összeszedegettük a forintjainkat. Fazekas Pál most a feleségével és 2 kisgyermekével egy régi parasztházban él. A ház szobáinak egy része anyagraktár, így a család összehúzódva él. Az épület végét műhelyekkel toldották meg, és szeretnék még tovább bővíteni őket. Összesen hárman dolgoznak a műhelyben, és megcsinálnak mindent, ha kell szekrénysort, ha kell, fejőszéket a szomszédasszonynak. Fazekas Pálnak az az elve, hogy előbb a műhelyek gyarapodjanak, aztán a család.- Kapok is nejemtől eleget - jegyzi meg. - Hallgathatom, hogy a műhelyben kétmilliós gépem van, nekünk meg még automata mosógépünk sincs.
