Új Néplap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-12 / 36. szám

Körkép - Kultúra 5. oldal 1999. február 12., péntek­Komoly gondokat okozott a havazás (Folytatás az /. oldalról) A megyei állami közútkezelő kht. ügyeletese még a délelőtti órák­ban arról számolt be, hogy a 4-es főút Fegyvemek-Kenderes kö­zött járhatatlan, hasonló a helyzet a 44-esen Cserkeszőlő-Kun- szentmárton, a 34-esen Tisza- igar-Tiszaörs és a 442-esen Rá- kóczifalva-Rákócziújfalu térsé­gében. A mellékutak is csak alig vagy nehezen járhatók. Összesen 41 munkagépük dolgozott az utakon a hóeltakarításban, ám sok helyen az elakadt autók miatt nem tudták tisztítani a pályát. A megyei védelmi bizottság elnöke, Búsi Lajos honvédségi helikopterről tett szemlét, majd ezt követően tájékoztatta a sajtót. Mint mondta, a helyzet eseten­ként kritikus. A 4-es és a 44-es főutak említett szakaszain autók százai torlódtak fel. A rendőrség mindent megtesz annak érdeké­ben, hogy a járművek ne hagyják el a lakott területeket, a nyílt utak ugyanis még veszélyesebbek. Az út állapotától függően időnként megindult a váltakozó irányú forgalom, az elindított járműkon­vojokat rendőrségi gépkocsi ve­zette át a felszabadított szakaszo­kon. Az órák óta ácsorgó járműosz­lop jelentős része kamionokból tevődött össze. Volt, hogy a tü­relmetlenebb sofőrök megpróbál­ták kikerülni a kocsisort, ám minthogy előbb-utóbb újra el­akadtak, maguk is úttorlaszként akadályozták az úttisztító gépek amúgy sem egyszerű munkáját. Az úton rekedtek ellátására is tör­téntek intézkedések, sőt, a fegy- vemeki, a kenderesi, valamint a törökszentmiklósi polgármesteri hivatal arra is talált megoldást, hogy a bajba jutottakat éjszakára elszállásolhassák szükség esetén. Búsi Lajos azt a célt fogalmazta meg, hogy sötétedésre legalább egy sávon lehetővé kell tenni a folyamatos közlekedést minden­hol. Az erőket tehát a kérdéses helyekre koncentrálták, a tűzol­tók és a polgári védelem újabb erőkkel vonult ki már kora dél­után. Az összefogás eredményeként elmondható, hogy csütörtökön nem maradt tej és kenyér nélkül egyetlen település sem, ehhez azonban az a körülmény is hozzá­járult, hogy a legtöbb helységben működik pékség. A megyei áfészek szövetségé­nek tájékoztatása szerint nem okozott komolyabb fennakadást az ellátásban az utóbbi napok rendkívüli havazása, Tegnap a megye egyetlen áfész-boltja sem jelzett szállítási problémákból eredő áruhiányt. Ennek magyarázata abban ke­resendő, hogy a vidéki egységek többnyire helyi pékségekkel és tejipari cégekkel állnak szerződé­ses viszonyban, és ily módon az áru szállítása közben nem kell nagy távolságokat áthidalni, az viszonylag gyorsan eljut az üzle­tekbe. A MÁV vonalam törölték az expressz, az InterCity és a gyors­vonatokat. Amely szerelvény közlekedett, az minden állomá­son megállt. A szolnoki állomá­son nem volt gond, azonban a debreceni igazgatóság tájékozta­tása szerint a mellékvonalakon nem indítottak járatokat, s arra hívták fel az utazók figyelmét, hogy ne induljanak útnak, vagy előtte tájékozódjanak. A Jászkun Volán vidéki, távol­sági járatai közül csak a Jász­ságban jártak hellyel-közzel a reggeli órákban a buszok, a me­gye számtalan településéről vagy el sem indultak, vagy ha mégis, akkor a hó fogságába kerültek. Szabó István vezérigazgató el­mondta, hogy a Kunságban a délelőtt folyamán még majd 50 kocsijuk vesztegelt valahol az úton vagy az indulási állomáson. Szolnok környékén pedig csak a járatok fele érte el a célállomást. • Óriásiak voltak a késések, pél­dául Tiszajenőrcü a hajnali busz csak délelőtt kilenckor futott be a megyeszékhelyre. Sok helyen esetleg a főút ugyan járható, azonban a kistelepülésekről idáig sem jutnak be a kocsik. * Szolnokon a helyi buszjáratokba 15 kocsi nem tudott bekapcso­lódni, mert a fordulókban reked­tek. Az utak reggeli állapotát jelzi, hogy sokan gyalog voltak kénytelenek bejönni a városköz­pontba a Széchenyi-lakótelepről. A délelőtti órákra valamennyire helyreállt a rend, azonban to­vábbra is jelentős késésekkel köz­lekedtek a buszok. A város hóel­takarítási munkáiból a városőrök is kivették a részüket.- A mentők csak a sürgősségi betegszállításokat végzik, csak balesetekhez vonulnak ki, ha tudnak - mondotta kérdésünkre dr. Cseh Gábor főorvos. Min­denhova megpróbálnak eljutni sürgős ügyekben, de nem biztos, hogy időben oda is érnek. Kőtelekre egy szüléshez kér­ték a védelmi iroda segítségét tegnap délelőtt. A szolnoki 88. Gyorsreagálású Zászlóalj indított mentőexpedíciót a vajúdó kis­mama érdekében. A hatalmas ka­tonai Urál teherautó és az ugyan­csak honvédségi mentőautó - igaz, viszontagságos körülmé­nyek között - még időben juttatta el utasát a megyei kórházba. Egy beteget pedig helikopterrel szállí­tottak agyműtétre a fővárosba. * Karcagon a rendkívüli hóhely­zet miatt a városgondnokság szakemberei és a bevont magán- vállalkozók hét gépjármüvei, 38 dolgozóval folyamatosan dolgoz­tak az utakon, ám a 100 kilométer út- és 150 kilométer j árdahálózat, kerékpárút megtisztítása a 60-80 centis hótól nem kis feladatot je­lentett. így a polgármester arra í * ígérte a város lakosságát, vegyék ki részüket a hóeltakarításból, va­lamint reggel felhívta az iskolák, intézmények vezetőit, hogy a di­ákok, dolgozók tisztítsák meg a járdákat. * Mezőtúron reggel fél kilencre hiánycikké vált az üzletekben a hólapát, ami mutatja, nemcsak a polgárok, de az üzletek sem szá­mítottak már Tél tábornok ilyen erejű támadására. A kerékpáruta­kat éjfél után már nem tudták ta­karítani. Addigra ugyanis olyan mennyiségű hó esett rá, hogy az­zal a munkagép nem bírt. Szerda késő délután kellett volna néhány diáknak Kétpóra Szajolból visz- szautazni. Mivel kora estig nem érkeztek meg (mivel vonat nem volt), ezért Boldog István, Kétpó polgármestere gépkocsival indult el értük. Nagy nehézségek árán, de késő estére hazaértek a gyere­kek. A falu egyébként a reggeli órákban teljesen el volt vágva u külvilágtól, sem a törökszentmik­lósi útra, sem pedig Mezőtúr felé nem volt szabad kijárás. * A jászberényi tűzoltóságon Nagy Attila százados elmondta, nagyobb balesetekhez műszaki mentésre szerencsére nem riasz­tották őket a délelőtti órákban. A legtöbb feladatot az óriási hótö­megtől az utakra szakadó fák, gallyak adták. Sok gondot okoz­hat még az épületekről „megin­duló” hógörgeteg. A tűzoltóság közleményben hívta fel ;a lakos­ság figyelmét, hogy saját érdeké­ben tisztítsa meg a hóttól, tegye láthatóvá a tűzcsapokat, illetve a tegye szabaddá az esetleges me­nekülési útvonalakat, járdákat. * / Még szerdáról csütörtökre vir­radó éjszaka száznegyven autó rekedt a hó fogságában Cserke- szőlő és Kunszenf.márton kö­zött. A kunszenti, tűzoltók és rendőrök, valamit it a katonaság segítségével sikeerűit csak utat nyitni a nagy hi degben didergő autósoknak. Szin tén komolyabb akadályt okozott a hirtelen le­hulló nagy mennyiségű csapa­dék a tiszaugi hídnál. A forga­lom valamivel áléi után állt helyre a 44-es úton, bár néhány keresztbe forduld kamion rövi- debb időre mi egakasztotta az amúgy is lassai t haladó kocsi­sort. * : Tiszafüreden 20 közhasznú munkás és 7 mi jnkagép folya­matosan dolgot mtt a rekord- mennyiségű hó eltakarításán, ami valóban jt -lentős gondot okoz. A Füredtől 20 kilométerre lévő Kócsújfalu • és a 9 kilométe­res távolságban fekvő Tiszasző- lős sokáig me gközelíthetetlen volt, de szeren cséré kora dél­utánra egy nyon ísávon helyreállt a közlekedés, /a füredi iskolák­ban tegnap tan. ítási szünetet ren­deltek el, mel; ynek hosszúsága az időjárás rém Jkívüliségének a függvénye. Ezzt 4 együtt minden Füreden rekedt tanuló és kollé­gista ellátása biz' cosított. A Magyar Posta Rt. Debreceni Igazgatósága lapunkhoz eljutta­tott közleményében arról tájékoztatja a lakosságot, hogy a rend­kívüli időjárási körülmények miatt február 11-én a Budapestről érkező postavonat csak a késő délutáni órákban érkezett meg a megyeszékhelyre. A postavonat késése és a rendkívüli útviszo­nyok miatt a megyeszékhelyről a postai járatok nem indultak el a megye többi településére. Február 11-én a megyeszékhelyen a helyi feladású, valamint a térségből előző napon feladott külde­mények kézbesítésére és a nyugdíjak kifizetésére került sor. A többi településen pedig csak a helyben feladott és a maradvány küldeményeket kézbesítették. Tekintettel arra, hogy az országos megjelenésű hírlapok Ls a postavonattal késedelmesen érkeztek a megyeszékhelyre, ezért a csütörtöki számok kézbesítésére is ké­sőbb kerül sor. A megye egyes településein a bejáró vagy átjáró dolgozók közlekedési nehézsége miatt előfordult, hogy a helyi posta csak késedelmesen tudott kinyitni, ezért a postai szolgálta­tásokat rövidebb nyitvatartási idő alatt tudta biztosítani. Az eb­ből adódó esetleges kellemetlenségekért a Posta a lakosság szíves megértését kéri. A szolnoki vízilabdacsapat is besegített a hóeltakarításba. Képünkön a Móra Ferenc úti rendelő előtt takarítják le az Utat. FOTÓ: CSABAI A TÉVÉ KÉPERNYŐJE ELŐTT A filmszemle, a hazai és nemzeti, amióta csak létezik, azaz ’65 óta, akkor volt az első Pécsett, a kul­turális élet kiemelkedő esemé­nyének számított, s többnyire az is volt. Hisz’ rajta egy-egy esz­tendő filmtermése mutatkozott be, amelyből a szakmai zsűri ál­talában a legjobbakat ki is vá­lasztotta, díjazta. Most, hogy sor­rendben a harmincadikhoz érke­zett, jubileumi lett, még inkább fokozott érdeklődés övezte. Eh­hez képest a televízióban? A magyar film ünnepnapjain A közszolgálati tévé - sajnos - nem mondhatni, hogy jelentősé­géhez mérten foglalkozott volna a vizuális kultúra e jeles esemé­nyével. Nem naigyon csipkedte magát, hogy igazán rátereíje a fi­gyelmet a magyar filmre. Igaz ugyan, egyenes adásban továbbí­totta a filmszemle nyitányát csü­törtök este két órában - méltó tisztelgés életművek és elmúlt idők nagyjai előtt, a honi film­művészet elhunyt, jeles képvise­lői előtt -, ám ezt követően mintha megfeledkezett volna, mi is történik nap mint nap a Corvin mozi házában, vetítőtermeiben. (Ügy-ahogy a Duna Televízió igyekezett híven követni az ese­ményeket.) Csak a végén „ébredt fel” televíziónk, akkor is eléggé felszínesen adott képet a szemlé­ről, például a Publikumban, ü- letve a Mélyvízben rendeztek vi­tát a dokumentumfilmekről. A híradások igazán akkor sza­porodtak meg, arra kapta fel a televízió is a fejét, amikor kissé zajosra sikeredett a finálé, ki­sebb botrány tört ki a szemle díj­kiosztó ünnepségén. Merthogy megtörtént, amire senki nem számított: ezúttal a zsűri nem adta ki a legjobb filmnek járó fő- díjat, de még a szépszámú első filmesek munkái között sem ta­lált elismerésre, dicséretre mél­tót. Skandallum, ilyen még nem volt, hogy ily „érzéketlen” lett volna egy zsűri az értékek iránt. Láthattuk, a képernyőn is föbb­ször, amint Eperjes Károly kifa­kadt (egyébként ő kapta az egyik férfi színészi díjat), és a magyar film iránti érzéketlenséggel vá­dolta a tisztelt „bírákat”, mond­ván, szeretet helyett holmi indo­kolatlan félelem vezette őket, amikor értékeltek. Holott épp most, ezekben a bajos időkben volna szüksége megértő támoga­tásra, erkölcsi segítségre a filmes szakmának, a létéért küzdő ma­gyar filmnek - ezzel alaphangot adva a zajos tiltakozásnak. Sajnálatos, ebben a hangulat­ban még az sem örülhetett, aki joggal tehette volna meg, Enyedi Ildikó - filmje, a Simon Mágus ugyanis több díjat is nyert: leg­jobb rendezés, operatőri munka, legjobb férfi színész - ennek elle­nére - miként nyilatkozta maga is a győztes rendező - mégsem lehetett felhőtlenül boldog. Simon Mágus és 6:3 A kérdés, amely a szemlén részt vevő jegyzetíróban is felmerül: vajon nem érdemelte volna-e meg e költői szépségű alkotás akár a szemle fődíját is? Hiszen igazán megrendítő, megható, ahogyan bemutatja a világból ki­ábrándult, a csodatevésbe is be­leunt parafenomént - csodás módon találja meg Párizsban egy gyilkosság tettesét -, annak rá- ébredését újra az érzelemre egy váratlan szerelem hatására, amely a csodálatos, rajongó fiatal francia lány képében jelenik meg számára. Gyönyörűen beszél ez a film az emberi kapcsolatok erejé­ről és fontosságáról ebben a mai, érzelmileg zavarodott, ambiva­lens világban. Humánus, szép üzenetével kivált a szemle mező­nyéből. De megfontolás tárgyát képez­hette volna Tímár Péter alko­tása, a 6:3 is, ez a keserédes víg­játék, amelyben groteszk módon, ám igen szórakoztatóan jelenik meg ama nagy mérkőzés ideje, az ötvenes évek világa. Ügy tud modem lenni, hogy ugyanakkor hagyományos is, távol áll tőié' à lila művészkedés: mozifogyasz­tásra tökéletesen alkalmas. (Neki is csak egy különdíj jutott, illetve a Pesti Műsor közönségdí­ját tudhatja magáénak.) Örven­detes, hogy néhány nappal a szemle után máris látható Szol­nokon! Főszerepben szolnoki színész Sokszínű, gazdag termésről ta­núskodott a szemle - csak játék­filmből huszonhárom, továbbá kisfilmek, aztán sok-sok doku­mentumfilm -, ami azt is mu­tatja: ha vannak is gondok, sú­lyosak a filmgyártásban, ha ne­hezen teremthetők is elő a szük­séges anyagiak, ha valaki na­gyon akarja, előbb-utóbb talál magának támogatót, többet is. A színekre jellemzően, csak példa­ként, látható volt egy akciófilm, magyar módra, az Európa Ex­pressz, fiatal sztárok felvonulta­tásával, versenyben volt az első cigány nyelvű játékfilm, és meg­jelent egy magyar-román együttműködéssel létrehozott alkotás is, az első, a kolozsvári Tompa Gábor rendezésében, a Kínai védelem. Egy erdélyi em­ber történetét mondja el, aki hosszú szibériai fogságból haza­térve keresi egykori faluját s föld­jét, s nehezen fogja fel, hogy köz­ben megváltozott” a világ. Any- nyira, hogy őt is megváltoztatják - a ’60-as évek Romániájában já­runk; nemcsak külsejét formál­ják át, még nevétől is megfoszt­ják. Amit a hosszú rabság sem tudott elvenni tőle, attól néhány nap alatt megfosztja az emberte­len hatalom. A kiszolgáltatottság és megalázás megdöbbentő drá­mája ez, a főszerepben a szolnoki Győry Emillel, aki megrázó erő­vel fejezi ki az emberi megalázta­tás minden keserűségét, fájdal­mát. A szemle véget ért, most már csak az a nagy kérdés: a látott filmek közül hány kerül majd el a mozikba és a képernyőre, merthogy - Adyval szólván - „ézért minden önkínzás, ének”. Valkó Mihály Kisúji millenniumi tervek A decemberben megalakult kisújszállási millenniumi emlékbi­zottság és az önkormányzat művelődési bizottsága együtt ké­szíti el államalapításunk 1000. évfordulójának rendezvényter­vét. Miután azt szeretnék, hogy a lakosság is bekapcsolódjon, részükre pályázatot hirdettek. Várják a helyi alapítványoktól, civil szervezetektől és magán- személyektől az olyan részvé­teli programok tervét, mara­dandó alkotások ötletét, ame­lyek örökségünk megtartására irányulnak és gazdagítják Kis­újszállás arculatát. A város kü­lönböző közösségeinek prog­ramjait - 2000. januártól 2001. augusztus 20-ig terjedő időre - összehangolva, közös kiad­ványban jelenteti majd meg a bizottság, melynek tagjai ma­guk is készítettek ajánlást, melyről kikérik a lakosok vé­leményét is. így az összegyűlt szavazatok értékelése után el­dől, hogy mire pályázik a város a millenniumi országos pályá­zaton. A színes kínálatban sze­repel néprajzi múzeum létreho­zása, európai kultúra háza meg­építése, Szent István-emlékmű állítása országzászlóval, refor­mátus gyülekezeti ház építése, millenniumi emlékkönyv ki­adása - benne ki kicsoda arc­képcsarnok, átfogó kép a város kulturális, gazdasági, .szellemi életéről -, dokumentumfilm ké­szítése és játszótéri mesepark kialakítása. de A szemet gyönyörködtető tárlat sok öltögetés eredménye Tizenhárom ember csodája Csodálatos kiállításban gyö­nyörködhetnek mindazok, akik a napokban ellátogatnak a mezőtúri Móricz Zsigmond Közösségi Házba. Hímzett té­rítők, poháralátétek és egyéb textíliák kerültek a falakra, tárolókba. Mintha egy külön világba csöppenne az, aki a terem ajta­ján belép. A sokféle minta nem összevisszaságot, hanem har­móniát közvetít. A csoda tizen­három embernek köszönhető, akik a helyi díszítőművész kör­ben munkával kapcsolódnak ki rendszeresen. Vezetőjük, be­szélgetőpartnerünk, Révész Benjáminné tizenhatodik éve jár át rendszeresen Tiszaföld- várról, hogy a kör tagjainak újabb és újabb mintákat hoz­zon. A túriak kérték fel, hogy jöjjön, hiszen tudták róla, lakó­helyén is hasonló szakkörökben tevékenykedik, s a martfűi hímzőket is ő gardírozza már 1975 óta. Elmondta, elsősorban a tájjellegű hímzéseket varrják, A mesterművek között készülnek az újabbak az írásost, a gömörit, a kalo­csait és még számos motívu­mot. Mezőtúrra a kun minták il- lenének, de azokat manapság nem tudják megörökíteni, mi­vel az ehhez szükséges gyapjú­fonalat nehéz beszerezni. Tagjaik jelentős része nagy­mamakorú, de három fiatalabb hölgy is rendszeresen jár közé­jük, sőt, büszkén újságolták, FOTO: TAKÁCS van egy ügyes kezű férfiember is a csoportban. Megmutatták a munkáját is, amiből kitűnt, az erősebb nem sem olyan ügyet­len. Elsősorban a maguk örö­mére öltögetnek, de ha lenne piaca, a vevők meg tudnák fi­zetni azt a temérdek munkát, ami egy terítőben van, lehet, időnként el is adnának egyet- kettőt. GG

Next

/
Thumbnails
Contents