Új Néplap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-09 / 7. szám

1999. január 9., szombat 5. oldal Hortobágy-széli emberek Kinek csendesen, kinek most is munkával telik a tél Körkép Nézőpont Mellékhatás „A kockázatok és mellékhatások tekinte­tében olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét” - hallhatjuk naponta többször is ezt a gyor­san elhadart, nem éppen a legmívesebb magyarsággal megfogalmazott mondatot a reklámokból (mert mondhatnánk szeb­ben is: A kockázatokról és mellékhatá­sokról olvassa el.. .)• Ám a január elsejével életbe lépett egészség- ügyi törvény szerint a gyógyszerészektől ezentúl kérni sem kell a tájékoztatást, az számukra kötelezővé teszi. A beteg tehát bemegy a patikába receptre felírt vagy a nélkül is kiváltható gyógyszerigé­nyével, és amikor a patikus a kezébe nyomja a pirulákat, üvegcsé­ket, akkor el kell mondania, mit kell tudni a gyógyszerről, milyen mellékhatásai vannak a szemek. Mindez persze elmondva nagyon szép, csakhogy ... Kérdés, minden esetben így kell-e ennek lenni? Nem arról van szó, hogy ha a beteg kérdezi, akkor ne kapna felvilá­gosítást, így volt ez mindig is a lelkiismeretes gyógyszerészek ese­tében. Ám kérdés, hogy a betegek közül tudatni akaija-e bárki is a mögötte várakozóval, hogy neki milyen gyógyszerre van szüksége. Ez akár sértheti a betegjogokat is. Tudnia kell-e vajon a mögötte ál­lónak, hogy Józsi bácsi hashajtója, végbélkúpja, gyomorpirulája, altatója milyen mellékhatásokat okozhat? Végig kell-e vajon hall­gatnia az egész patikának, hogy miként böfögtet, hányat meg egy gyógyszer, vagy mikor lesz tőle kiütésem, vizelési ingerem, ho­gyan állhat keresztbe a szemem, mikor szédülök el tőle. Az sem biztos, hogy aki másnak vált ki gyógyszert, meg tudja jegyezni mindazt, amit róla elmondanak neki. Még jó, hogy a betegtájékoz­tatón ezeket úgyis leúják, olvasni meg mindenki tud (remélhető­leg). Aki meg hosszabb ideje szed egy készítményt, az úgyis tudja, mi vár rá, és kívülről fújja az egészet. Vagy az mennyivel könnyíti meg vajon a patikus munkáját, ha influenzás időszakban százszor kell egymás után elismételnie a sorban állóknak a felírt gyógyszer hatásait? Az emberek többsége örül persze, ha foglalkoznak vele, és kér­déseire választ kap. A gyógyszerészek pedig meg is adják azt. Akár kérés és törvényi előírás nélkül is. Érzésem szerint felesleges min­den esetben elmondani a szerek hatását, ez csak a patikusok mun­káját hátráltathatja. Van nekik munkájuk így is elég, hiszen a ma­gyar nagy gyógyszerfogyasztó nemzet. Talán még sértheti is őket ez a rendelkezés, hiszen feltételezi, hogy azelőtt esetleg nem adtak megfelelő tájékoztatást. S bár túl erős „mellékhatása” valószínűleg nem lesz e rendelkezésnek, mégis úgy tűnik, hogy meghozatala igencsak fölösleges volt. Cudar idők járnak mostanság a nagy pusztára, annak is a szé­lén kuporgó Nagyivánra. Havas, jeges a világ, harapni lehet a ködöt, az ember az orráig, ha lát. Holott errefelé is laknak: fia­talok, öregek, családosak, magányosak vegyesen. Közülük ke­restünk fel néhányat, megkérdezve, vajon miképpen telnek a zimankós napok? Élni vagy meghalni? A napokban a MÁV Rt. vezérigazgatóját a munkahelyén érte utol a halál a vasutassztrájk ideje alatt. Az orvosok véleménye szerint a stressz, a rendszertelen életmód mindenképp hozzá­járult az infarktushoz. A hír megdöbbentő, és túlmutat a sze­mélyes tragédián. Az emberek gondolatai pedig tovább göngyö- lődnek, és már az a kérdés: megéri-e úgy élni, hogy tudjuk, megrövidítjük a létünket? Ha igen, vajon kiért, miért? 62 éves nyugdíjas tisztviselőnő:- Ismerem ezt a halálba ül­döző tempót. Negyven évig így dolgoztam. Táppénzen sosem voltam, gyermekeimet a szü­leim nevelték. Semmivel több elismerést nem kaptam, mint más. Anyagit főképp nem. Vállveregetést azt igen. Amitől örömömben még jobban húz­tam az igát. A mai eszemmel ti­zedét dolgoznék alkalmazott­ként, maszekként legfeljebb kétszer annyit. Minden fiatal­nak elmondom: az egészség és a boldogság sokkal fontosabb mindennél. Az életemet termé­szetesen kész lennék odaadni: a gyermekeimért és a hazámért. 43 éves vállalkozó férfi:- Én már a rendszerváltás óta gyilkos iramban hajtok. Való­színűleg nem érem meg a nyugdíjaskort, de nem is sok pénzt lát tőlem a tb. Ez mind nem érdekel, mert úgysem aka­rok trottyos vénember lenni. Csak a siker és a pénz motivál. A sok-sok pénz ahhoz kell, hogy a családomnak bármit meg tudjak adni. A gyerekeim, sőt már az unokáim jövőjéről is gondoskodtam. Amíg el nem jön a kaszás, mocsokul jól élünk. Semmire nem mondok nemet. Ez volt az életcélom, el­értem, bármikor nyugodtan ha­lok meg, ötször annyit éltem és százszor annyit láttam, mint bárki más. 18 éves diáklány (jogásznak készül):- Én egy nagy álmodozó va­gyok, ezért most még úgy gon­dolom, kész lennék meghalni egy eszméért, a szüléimért, a testvéreimért, azért, hogy Ma­gyarországnak jobb sorsa le­gyen, vagy ha az én életem árán találnák fel a rák vagy valami­lyen más szörnyű betegség gyógyszerét. A MÁV-vezért nagyon sajnálom, tisztelem, s az én szememben hősi halott. 39 éves doktornő:- Nem létezik olyan dolog vagy személy, amiért feláldoz­nám magam. Hisz csak egyet­len életem van. Abban pedig nem a kitüntetés, a cím, a rang a legfontosabb. Pénz az persze kell. Ezt egy nő legkönnyebben jó partival szerezhet. Én na­gyon sajnálom azokat az embe­reket, akik beszálltak a mókus­kerékbe, és most már nem tud­ják megállítani. De nem részvé­tet érzek irántuk, inkább kis ci­nizmussal kinevetem őket. Az életemet pedig senkiért, sem­miért nem adnám oda. Lehet, hogy megvetnek érte, de még a gyermekemért sem. Szeretek élni. 31 éves közgazdász férfi:- Lehetőségem van többfé­leképpen élni. És lehetőségem van választani a módozatok kö­zött. Most azt választom, hogy pár évig még nagyon hajtok anyagi és egzisztenciális okok miatt. De pihenek, sportolok, művelődöm is. Ha családom lesz, akkor ők lesznek a legfon­tosabbak. S mivel a gyerekei­met fel akarom nevelni, sőt az unokáimat is látni szeretném, nyugisán fogok dolgozni. El­végre az ember tudatos lény, maga irányítja életét. Ha csa­ládja van, többszörösen felelős. Elsősorban és mindenek előtt értük, nem idegen emberekért. Különben mára az empátia és más hasonló érzelmek kimentek a divatból. Jobb ezt tudomásul venni, mint a szélmalomharcba belehalni. A márványtábla nem pótolja az életet. .. Járvás Zsuzsa Cseri Emőék mutatós házban élnek, amelyet jórészt a csa­ládfő maga épített. Ernő leszá­zalékolt nyugdíjas, és kap is havonta vagy 10 ezer 600 forin­tot. A felesége az önkormány­zatnál dolgozik, és ketten 45 ezer körül keresnek. Igaz, a na­gyobbik gyerek, a fiú, már dol­gozik, szánt a szövetkezetben, de a lányuk még tanul. Tiszafü­reden elsős gimnazista, kollé­gista. Az édesapja, Ernő őster­melő.- Szóval hármónknak a 45 ezer kimondva sok, a valóság­ban kevés, éppen ezért jószá­gokkal is bajlódunk. Négy hold földünkben hol búza, hol árpa vagy kukorica terem. Nem adunk el egy kilót sem, feletet­jük.- Mivel, mikkel?- A kilencven birkával. Sze­rintem érdemes tartani: balla­gásra, lagziba viszik, bár sokat esznek. Csak a lucernáért ki- lencvenezret fizettem.- Hízók?- Akadnak, noha mostanság 170-ért viszik, ha viszik, mert hol kell, hol nem kell. Bizony, van az esztendőnek olyan sza­kasza, amikor nehéz túladni raj­tuk. Ha sehová nem kell, a konyhára vágjuk, mert ez a leg­jobb, legolcsóbb hús, amihez hozzájuthat az ember. Egyébként ahol ennyi a jó­szág, ott se hétköznap, se va­sárnap, se karácsony nincsen. Mindennap ötkor kezdődik a műszak, fél hattól nyolcig, majd háromtól fél ötig tart az etetés. Meg közben almozni, ólat tisztítani is szükséges, hi­szen ennyi jószág nem csak so­kat eszik, hanem „termel” is. Gyöngy Imrénénél csende­sebb a világ, hiszen Gabriella, vagy ahogyan hívják, Gabika néni már 75 éves, és tizennyolc esztendeje özvegy. A férje a Korábban már többször írtunk arról, hogy ’89-ben a festőmű­vész az életművét reprezentáló majd’ kétszáz műalkotást Jász­berénynek és a Jászságnak adományozta. Az ajándékozást követően azonban a gyűjte­mény kezeléséhez a tulajdo­nossá vált önkormányzatok nem járultak hozzá. Jászberény önkormányzata céltámogatá­sokkal segítette a Hamza Mú­zeum Képzőművészet-barátok Körének munkáját, mely javí­tott valamit helyzetükön - szá­molt be erről a Hamza Múzeum igazgatója, B. Jánosi Gyöngyi. ’91-ben, a festőművész fele­sége, Mária asszony által létre­hozott alapítvány vállalta fel a Jászberény és a Jászság tulajdo­nában lévő hagyaték kezelését, és a később létrejött Hamza Mú­zeum működtetését. A jász tele­pülések osztatlan közös tulajdo­nában lévő gyűjteményt az ere­deti megállapodás szerint Jász­berényben - mint a Jászság fővá­rosában - kell bemutatni. Az alapítvány pénze az évek során azonban egyre csak fogy, Don-kanyarban harcolt, hadi­fogság is várt rá bőven, talán azért sem jutott neki hosszú öregkor. A felesége özvegyi nyugdíja most 19 ezer 600 fo­rint. A szobában tüzel a spar- heltben, rajta főz. Ilyenkor, a nagy hidegben beszorul ebbe a helyiségbe. Gyermekük nincs. Jószágom néhány tyúk, ennyi mindössze.- A pénz elég?- Nincs mese, annak kell lennie. Aztán visszakaptam a földet is, adódik közte gyep, le­gelő, szántó vegyesen. Én már nem bírok vele, kiadtam, és az is pótol valamit.- Miképpen telik ilyentájt a nap?- Elcsapjuk ezzel is, azzal is. Van egy húgom, neki meg egy fia. A húgom szintén özvegy. mozgástere nem sok van, hisz’ nem rendelkezhet a műalkotások sorsáról a tulajdonosok egy­hangú beleegyezése nélkül. A nehéz helyzetre jellemző, hogy ’98. december 15. és ’99. március 1. között zárva tart az in­tézmény - előre bejelentett cso­portokat persze fogadnak -, mert nem tudják kigazdálkodni a fű­tési költségeket. Az intézmény működtetéséhez többször kértek támogatást Jászberény városától, de az önkormányzati képviselő- testület ezt rendre elutasította, mondván, a kezelt gyűjtemény nem csak a város tulajdona. Az elmúlt évben az intézmény kezdeményezte, hogy a jász te­lepülések mondjanak le - gya­korlatban soha nem működő - ajándékozás útján szerzett tulaj­donosi mivoltukról Jászberény javára. A kistérség központjának önkormányzata fogadókészséget mutat. Ebben az esetben a mú­zeum működtetéséhez is hozzá­járulna a város önkormányzata. A konstrukciót megtárgyalták a Jászsági Önkormányzatok Szövetsége egyik ülésén, és ök el-eljönnek hozzám. Rám­néznek, beszélgetünk egy sort, a fiú segít.-Az egészsége?- Nem az igazi, és a gyógy­szerek egyre drágábbak. Mellé meg az a temérdek árameme­lés: ha nyereséges valami, azért drágul, ha veszteséges, azért. Addig volt jó, amíg dolgozni bírtam, mert lassan mindenből kiköpök. Nagy József negyvenéves. Ebből huszonkettőt különböző munkásszállásokon élt eddig. Egy postához tartozó kft. aszta­losüzemében dolgozott: pénte­kenként hazautazott, vasárnap meg vissza. Igen ám, de nyár óta se munkája, se munkás- szálló. Illetve az utóbbi meg­van, csak éppen más célra hasznosítják.- Hazajöttem, és mivel még nőtlen vagyok, édesanyámmal lakom. 14 ezer 500 a munka­nélküli-segély.- Hogyan telik a tél?- Az idős rokonokhoz me­gyek segíteni.- Fát vágok, szenet egyetértettek a településeket képviselő polgármesterek, hogy az oszthatatlan hagyaték keze­lése szempontjából ez a jó meg­oldás. A lemondó határozatok sorra megszülettek, informáci­ónk szerint egyedül Jászladány önkormányzata nem járult hozzá, hogy Jászberény tulaj­dona legyen a hagyaték. Dankó István ladányi pol­gármester rámutatott: a döntést követően természetesen hozzá­járulnak a hagyaték kezelésé­hez, de pénzt azt nem adnak a működtetésre. A hozzájárulás formájáról még tárgyalni fog­nak Jászberény önkormányza­tának képviselőjével.- Csak egységes tulajdon­ként kezelhető a majd’ kétszáz műalkotás. Jászberény csak ab­ban az esetben vállalja fel a múzeum működtetését, ha a hagyaték az előzetes megálla­podásnak megfelelően a tulaj­donába kerül - nyilatkozta la­punknak dr. Magyar Levente polgármester. Jászladány dön­tése nyomán új helyzet alakult ki, megkérdőjeleződik a ko­rábbi konstrukció. Ennek fé­nyében újra kell tárgyalni a működtetés jövőre vonatkozó kérdéseit. Biztosat tehát egyelőre nem lehet tudni, az viszont valószí­nűnek látszik, hogy tovább tart a jászberényi Hamza Múzeum ingatag helyzete. Banka Csaba viszek, bevásárolok, megve­szem a gyógyszereket.- Szórakozás?- Negyvenévesen a diszkó­hoz már koros vagyok, így ma­rad a televízió.- Hogyan tovább?- Hallottam, ha megjön a jó idő, a parókián talán lesz vala­milyen munka. Mert ez a segély efféle időszakos segítség, hi­szen a nyugdíjig sok van még hátra. Bizony sok: pontosan hu­szonkét év. Annyi, amennyit Jóska eddig dolgozott Pesten. Egyébként Nagyivánon kevés a munkalehetőség, főleg télidő­FOTÓ:M.J. ben. Ráadásul mint minden kis településen, itt is egyre több a koros, öreg ember. Legutóbb karácsonyra több mint ötszáz ajándékcsomagot adott az ön- kormányzat az itt lakó idősek­nek: férfiaknak, nőknek egy­aránt. Nem kicsi ez a szám, ha hozzátesszük, hogy a község­ben összesen 1 ezer 280-an él­nek. D. Szabó Miklós Jászkun világ Az idén negyedik alkalom­mal jelenhet meg a Jászkun világ programfüzet a Tisza- inform megyei idegenfor­galmi szolgálat és a megyei önkormányzat kiadásában. A Jászkun Világ - a megye különböző településeinek évi kulturális programjait, ren­dezvényeit, táborait ismer­tető - kiadványt 1996-ban indította útjára a Tiszain- form, a megyei önkormány­zattal, valamint a megyei művelődési és ifjúsági szol­gálattal közösen. A Jászkun Világ tájékoz­tatást ad nemcsak a megye­belieknek, hanem az ideláto­gató hazai és külföldi turis­táknak is a programok kivá­lasztásában, a szabadidő el­töltésében. Az idei programokról szóló Jászkun Világ három nyelven jelenik meg. A ma­gyar nyelvű már január vé­gén napvilágot lát, az an­gol-német nyelvű füzet pe­dig márciusra, az Utazás ki­állításra készül el. A Tiszainform tervezi azt is, hogy még az idén megje­lentet egy előzetes program- füzetet is, amely a 2000. év­ben megtartandó nagysza­bású megyei rendezvényeket tartalmazza. Egyelőre azon­ban még nagyon kevés konk­rét rendezvényről tájékoztat­ták a szolgálatot a megyebeli települések. Kérdőjelek a Hamza-hagyaték kezelése körül Fűtésre már nem futja a (kevés) pénz A jászberényi Hamza Múzeum működtetése egyre nehezebbé válik, hisz’ az annak fenntartására ’91-ben létrehozott alapít­vány tőkéje lassan, de biztosan fogy. Az elmúlt évben a Hamza Dezső Ákos festőművész, filmrendező életművének metszetét bemutató múzeum működtetését segítő, a hagyaték tulajdoni viszonyait rendező „akcióba” kezdtek a jász települések az in­tézmény igazgatójának kezdeményezésére. Jászladány önkor­mányzatának minap meghozott döntése azonban nem várt helyzetet eredményezett. Cseri Emőéknél az etetés sokórás elfoglaltság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents