Új Néplap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-02 / 1. szám
1999. január 2., szombat 5. oldal Körkép Nézőpont Remény év elején A Radetzky-indulóval ismét elkezdődött egy újabb év - mondta a műsorvezető a világ számos országában - így hazánkban is - közvetített pompás bécsi újévi koncert végezetéül. A Radetzky-induló - magyarázta az „újszülötteknek” a közvetítő - már hagyományosan ráadás. Ez azt jelenti, hogy lemegy a „normál” koncert, majd következik három ráadás. Ebből egy meglepetés és kettő már „megszokott”: a Kék Duna keringő és végül az induló. Az induló nagy szám, a zenekar „munkáját” nagyban segíti a közönség, amelyet a karmester dirigál, hogy mikor és mekkora erővel kell tapsolni. Csodás élvezet, és nem csak a zene, hanem ez az összhang is! Nekem ezzel az indulóval máris jól kezdődött az év. Általában így szokott ez lenni: megnézem az újévi koncertet, és máris lökést ad „a” Radetzky az induláshoz, vagyis az évkezdethez. Még sokáig cseng füleimben a zene, aztán persze fokozatosan veszít az erejéből, ahogyan az ember is. így év elején még minden szebbnek látszik. Egyrészt úgy véli az ember, örökké él. Ennek arányában tervez: még lesz idő ezt meg azt megcsinálni, a fogadalmakat betartani. Aztán év végén belátja, ez az esztendő is olyan gyorsan eltelt, mint a pillanat, még most volt január, még most volt a rekkenő nyár, még most voltak a gyerekek picik, lám, már mekkorák, még most volt az ember maga is duhaj fiatal, most meg itt fáj, ott szúr. De ahogyan mondják, a remény hal meg utoljára. így tehát az ember, míg él, remél. És hát miben reménykedhetne a legjobban így év elején, ha nem abban, hogy soha nem lesz beteg, hogy jobbra fordul az élete, mármint gazdagabb lesz végre - sajnos ebben az anyagias világban ez szinte mindent eldöntő kérdés -, és mindezek következményeként természetesen jobb lesz szerettei sorsa is. Hogy mindez megvalósuljon, olyan országban kell hogy élnünk, amely folyamatosan gyarapodik: elsősorban pozitív érzésekkel - mert gyűlölségben csak visszafelé lehet haladni - és anyagiakban is. Reméljük, szeretett hazánk, Magyarország olyan ország lesz, amelyikben mindenki gazdagabb lesz egy év múlva! És ha ez így lesz, akkor a végén tapsolhatunk majd, mint teszik azt a Radetzky-induló elhangzásakor is. Semmi más nem kell hozzá, „csak” egy jó zenekar, egy jó karmester és persze egy önfeledt, boldog közönség ... TÓTH ANDRÁS Tűzijáték köszöntötte az új évet a német fővárosban, Berlinben feb/reuters Jó hangulatban telt a szilveszteréj Kunhegyesen a vadonatúj 4Sport Hotel első szilveszterét ünnepelte,.ahol telt ház nézte végig a műsort. Helyből, Szolnokról, Mátrafüredről, Debrecenből, Tiszagyendáról érkeztek a vendégek. Három ifjú „apáca” lejtette a táncot Budapestről, majd fokozatosan megszabadultak gönceiktől, mint az ember a havi fizetésétől. A végére bikini maradt rajtuk, meg még az sem, a férfi nézők nem kis megelégedésére. Két srácot is kihívtak, és a kölcsönösség jegyében a fiatalok a táncosnőket vetkőztették, a táncosnők a két srácot. Ezt, meg a vacsorát követően idős és ifjú Bari Ferenc - apa és fia - muzsikáltak egy évet, mivel 1998-ban kezdték, és 1999-ben fejezték be. Egy településsel távolabb vitéz Baranyi Mihály, Kenderes polgármestere otthon, családi körben búcsúztatta az idejetelt esztendőt.-Tévét nézünk, azután éjfélre a két fiamat várjuk a barátnőjével, illetve a menyasz- szonyával. Addig azért mi is elmegyünk egy-két olyan helyre, ahová a szívünk diktálja.- Mit vár 1999-től?-Jobb esztendőt, mint az előző Volt. A családoknak, családomnak egészséget, boldogságot. Bizakodó vagyok, hiszen jó a képviselő-testület, és las- san-lassan összerázódunk. Surjányban a 4-es főútvonal melletti italboltban vilióznak a fények, szól a zene, és aki beszélgetni szeretne, jobb, ha kiballag a folyosóra. Telt ház Proszit! - kívánja egy vendég a surjányi kocsmában Bőven volt látnivaló a kunhegyesi szórakozóhelyen is Vitéz Baranyi Mihály családja körében ünnepelt mációs irodájában Szombathelyi Tibornak régen akadt eny- nyire kevés dolga, mint ezen az éjszakán.- Nagy a csend, óránként jó, ha négy-öt érdeklődő jelentkezik, a többség telefonon.- Alig vannak az állomáson.-A hajléktalanok együtt, a lépcsőlejáró mellett, meg néhány, kissé jókedvű fiatal. Érdekes, csontrészeg nem volt, igaz, a zsaruk is vigyáznak a rendre. Tibin kívül nem kevesen átdolgozták az esztendő utolsó éjszakáját, és közéjük tartozott Emesz Mária, aki este fél nyolctól reggel hétig szolgálta ki a büfében az alkalmi vásárlókat.- Kora estétől éjfélig talán ha hetvenen lehettek, gyenge a forgalom.- Mit esznek ma este az emberek?- Inkább isznak. Nálunk kapható rövid is, bor is, sör is.-Elsején, ha letelik a műszak, mit csinál?- Hazamegyek, fürdőm és irány a testvérem, megyek boldog újévet kívánni. Éjfélkor szolid mozdonyfüttykoncert hasított Szolnokon a kutya hideg éjszakába, a dudálásokon kívül csúcspontját érte a petárdázás. A főutcán pezsgősüvegek is pukkantak, és ismerősök, ismeretlenek ölelkeztek. Elvégre jeles a dátum, hiszen az idei esztendővel végérvényesen letelnek az ezerkilencszázas évek. Vajon milyen lesz ez, a legutolsó? D. Sz. M. van, benn táncolnak is, lehetnek tíz-egynéhányan. Szomolá- nyi Károly né a csapos.-Nálunk semmiféle belépődíj nincs, jöhet bárki, legyen fiatal vagy idősebb. Enni virslit lehet, inni bármit: éjfélkor pedig pezsgőt bontunk. Domán Gábor, egy fiatal srác a lemezlovas, a „lovak közé vág”, dübörög a zene, és folytatódik a vigadalom. Szolnokon az állomás inforFOTÓK: BARTALOS Szilveszter a szülőszobán A szolnoki Hetényi Géza Kórházban 1998. január 1-től december 31-én 12 óráig 1917 baba született. A kórházban az év utolsó napján déltől éjfélig mi is ott voltunk. Ez idő alatt három újszülött ké- redzkedett a világra, hárman pedig nagyon készülődtek... Az apukák öltözőjében steril ruhát kapok. Az ajtót belülről rám záiják, mert lopnak. Legutoljára egy televíziói!) és egy vezetékes telefon tűnt el. Szemben a székké is alakítható új szülőágy látható. Csak egy van belőle. A színes függönyök „otthonias” hangulatot csempésznek a fémes csillogás közé. A halványzöld csempén ragyog a napfény és a tisztaság. Dr. Cserni Péter fogad. Az év utolsó napján ő az ügyeletvezető orvos. Dr. Jakab Tamás osztályos orvos beléptemkor épp egy vajúdó anyukán simít végig. Dr. Dinya Tibor - a szülőszobai ügyeletes orvos - szakmai telefont intéz. Két kismama oldalra fordulva. Gömbölyű hasukról érzékeny műszerek továbbítják a jeleket. A kardiotokográf a magzati szívműködést és a méhtevé- kenységet folyamatosan észleli és dokumentálja. A gyönyörű, egyenletes lüktetés betölti a teret. A leendő anyukák arcán remény ragyog és veríték. Halkan sóhajtoznak. Somogyi Józsefné Marcsi és Pappné Kiss Tünde szülésznők nem fukarkodnak a jó szóval. Erika és Andrea egyaránt első kisbabájukat várják. A fájások mindkettőjüknél kétpercesek. Közben újabb kismama jön. A vizsgálat után hamar kiderül, nála császármetszést kell alkalmazni. A kis jövevény már percenkéntjelez. Zsuzsa lekapcsolja ékszereit, körbesimítja domborodó hasát, s elindul a műtő felé. Nem fél, boldog várakozás tölti el. Cserni és Dinya doktor mögött lebben a lengőajtó szárnya. Jakab doktor Andrea ágya szélén ül. - Szülni fogunk - mondja mosolyogva. A fiatal- asszony lecsúszik az ágy szélére, felhúzza lábait, kezével átfogja, fejét előre hajtja, szemét, száját becsukja, és nyom.- Most! Nagyon jó! Még egyet! Ügyes! - biztatja az orvos és a szülésznő kánonban. Andrea fegyelmezetten követi az utasításokat, és tíz perc múlva felsír Henrietta. A mama rejtené örömkönnyeit. A szülésznő bátorítja: - Szabad sírni! Henrietta 2,7 kg, 50 cm, csodaszép, és bömböl. Markóthné Zsamai Éva nővérkének segítség kell a babák ellátásához, ugyanis hajszálpontosan 13:40- kor kiemelik Dávidot is édesanyja méhéből. Zsuzsát gerincérzéstelenítéssel műtötték, így rögtön látta 3 kiló 60 dekás, 56 centiméteres, gyönyörű babáját. Az apró emberkéket - ellátásuk alatt - okos gép melengeti, miközben minden rezzenésüket felügyeli. Dr. Hídvégi Erzsébet gyermekorvos megvizsgálja őket, s gyorsan tovarobog, a gyermekin- tenzíven már váiják. Az utolsó lélegeztetőgépükre is beteget hoztak. Az aneszteziológust közben érelzáródáshoz riasztják. Cserni doktornak gyorsan kell mérlegelni, hisz övé minden felelősség. A harmadik kismamánál ugyanis komplikációk léptek fel: a bébinek nem jut elég oxigén. Fél szavakból, pillantásokból értik egymást. Sietős mozdulatok, összehangolt munka. A telefon percenként csörög. Valaki mindig felveszi, és mindig kedves. Fél háromkor közük Erikával: megcsászározzák. Nem bánja, csak a kicsijének ne legyen baja. És a műtőben minden kezdődik elölről. Dinya doktor két óra hosszán belül másodszor műt. Tudja jól, nem tévedhet. A szülőszobában halk zene szól. Andrea párás szemmel vigyázza kislánya álmát. Negyed négykor sietős léptek koppannak a kövön. Újabb „csomag” érkezik Petra személyében, aki hatalmas: 4960 gramm, 63 centi, és természetesen nagyon szép. Négy órakor Andreát kicsinyével átviszik a baba-mama szobába. A két szekciós anyukát a műtét után azonnal levitték a gyermekágy- osztályra, de 48 óráig kiemelten figyelik őket. Besötétedett, elcsendesült minden. Az orvosoknak azonban nincs megállás: a többi kismamához és beteghez igyekeznek. Hat órakor megérkezik a szülőszobába a váltás: Cseh Mária, Nagy Ilona és Konka Beatrix. Meglátogatom a délután születetteket. Már megtömték pocakjukat anyatejjel, békésen szuszognak. Este kilenckor a kórházból sétál föl egy anyuka. Ildikó negyedik gyermekét várja. Tíz órakor Törökszentmiklósról hoznak egy kismamát. Annamária január 5-ére volt kiírva. Egy óra múlva mellé ül a párja. Lajos megfogja a kezét Apás szülés lesz. Háromnegyed 12- kor érkezik Csilla, 1998 utolsó kismamája. A hosszú műszak, a felelősség súlya karikákat pingált már az itt dolgozók szeme alá. Éjfélkor azért csak előkerül egy gyermekpezsgő. Jakab doktor vette 124 forintért. Jelképes koccintás, őszinte jókívánságok. A gyermekágy- osztályon halkan szól a tévé. A frissen szült kismamák forgolódnak ágyukon, nem tudnak aludni. A babák érces hanggal adnak újévi koncertet. A legszebb hangverseny, amit életemben hallottam. * * * Már 1999. január elsején 0 és 8 óra között született: l:20-kor László 2,9 kiló, 50 centivel, 5:10-kor Bianka Liliana 3 kiló, 50 centivel, 6:05-kor Bettina 3,6 kiló, 55 centivel, 7:15-kor Krisztián 3,2 kiló, 54 centivel. JZS
