Új Néplap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-30 / 25. szám

Harmincévi kihagyás sem akadály

A Vöcsökkel kezdte a repülést

Több millió számycsapás- Édesapám a háború alatt Kunhegyesen a hátországi légi megfigyelő őrs parancsnoka volt,- mondja D. Kovács László.- Nagy kézügyességgel rendelkezett. Tucatnyi repülőgéptípust faragott ki fából. Azokon gyakorolták a gépek figyelését. A szoba gerendájára akasztott modellekkel játszottam is. Valószínűleg akkor kezdtem vonzalmat érezni a repülés iránt.

Amikor Pestre került a távközlési technikumba, a vonzalom a gyakorlattal párosult. Vitorlázórepülő lett. Olyan kiváló oktatói voltak, mint Opisz Nándor, az első gyémántkoszorús pilóta vagy Pet- róczi György, a híres versenyző. A Hármashatárhegyen a „C” vizsgáig jutott el. Bármennyire fázott, repült a nyitott oldalú Vöcsökkel

A Városi Művelődési Központnak sokat köszönhetnek Szolnok nyugdíjasai. S nemcsak azért, mert jó néhány klubjuknak összejöveteli lehetőséget biztosít, hanem azért is, mert huzamosabb idő óta, rendszeresen megszervezi a „Vidám órák” eseménysorozatát.

Ebben a programban az időseket érdeklő orvosi tanácsok, szórakoztató rendezvények, találkozások sora szerepelt - elősegítve azt is, hogy a nyugdíjas

késő ősszel is. így jellemzi az akkori időszakot:- Az ottani összetartás, a tenni akarás, a közösségi munka és a természet szeretete olyan élmény volt, amit nem lehet elfelejteni.

Szolnokra kerülve munkabeosztása nem engedte meg, hogy folytassa a repülést. Közrejátszott ebben az is, hogy megnősült, s gyermekei születtek. Kicsit sajnálkozva jegyzi meg:- A repülést tekintve harminc év kimaradt az életemből. Sokszor fájt a szívem, amikor láttam a gépeket a város felett.

Amikor aztán a kisebbik fia is nagykorú lett, úgy döntött: újrakezdi. Mivel időközben megváltozott a kiképzési rendszer, majdnem ötvenévesen tizennyolc

klubok tapasztalatcsereszerűen betekintsenek egymás életébe.

A kellemes és hasznos perceket biztosító „Vidám órák” sorozata értesüléseink szerint az idén is - egy-másfél havonta - folytatódik.

A program Dudás Zoltán, a Városi Művelődési Központ munkatársa és a nyugdíjasklubok vezetőinek közreműködésével a közeljövőben formálódik. Remélhetőleg az eddigi hagyományok szerint, köz- megelégedésre.

évesekkel együtt kezdőként állt starthoz. 1986-ot írtak akkor.

Szép évek következtek. 1991- 92-ben nagyon jó idők voltak, sokat repültek. Ez meg is látszott eredményeikben. A Magyar Vitorlázó Kupa küzdelmeiben csoportjuk ötödik lett. D. Kovács László pedig a szolnokiak közül a harmadik. Akkor harmadosztályú minősítést ért el.

Később az időjárási viszonyok sem voltak olyan kedvezőek, és a saját munkahelyi beosztásának megtartásáért is sokat kellett dolgoznia. Pályázaton három ízben nyerte azt el. A területi vezetői munkaköri beosztása nyugdíjazásáig megmaradt. Munkája elismeréseként megkapta a szakmájában elérhető legnagyobb kitüntetést, a Hírközlési Érmet.- Úgy látszik, későn érő típus vagyok. Harmincévi kihagyás, majd újrakezdés után, három évvel ezelőtt lettem oktató. Örülök, ha tapasztalataimat át tudom adni a fiataloknak. Elnökségi tagja vagyok a Tiszavidék Sportrepülő Egyesületnek. Anyagi gondjaink és elöregedett technikánk ellenére szeretném, ha a sportrepülés talpon maradna.

Például

Tiszasülyön

A tiszasülyi nyugdíjasok száztagú klubja ma estére zártkörű, zenés társas vacsorára invitált bennünket. Meghívót kaptunk a Kablai Lajos Veterán Repülő Egyesület pótszilveszterére, a Szolnok Városi Nyugdíjasklub és más nyugdíjasklubok hasonló rendezvényeire. Köszönjük a meghívásokat, de mindenhová sajnos nem tudunk eljutni. Kívánjuk, jó egészségben, jól érezzék magukat!

Tisztújítás a megyei egyesületnél

A megyei nyugdíjasok kulturális és érdekvédelmi egyesülete február 12-én tartja tisztújító közgyűlését A legutóbbi választás 1996- ban volt. Ferenci Tiborné akkor került harmadízben az egyesület elnöki posztjára. Ötvenhárom nyugdíjas klub és tizenhatezer klubtag tartozik az egyesülethez.

A tartalmi munkáról Fe- rencz Tibomé tájékoztatása alapján - dióhéjban - eny- nyit: negyed- évenként Ferenci (esetenként kiTiborné helyezett) klubvezetői értekezleteket tartottak. Az üdülőjegyek bevezetéséig ötvenszázalékos kedvezményt szereztek a nyugdíjasoknak. Megszervezték a jogsegélyszolgálatot, ami a jogász betegsége miatt az utóbbi időkben sajnos akadozik.

Kedvezményes színházjegyeket szereztek a kluboknak. A megye értékeinek és természeti szépségeinek megismerése érdekében barangolásokat szerveztek. Kezdeményezték a Petőfi- Szendrey Júlia páros szobor felállítását Kohón. Sokadik alkalommal rendezték meg a két éve már nemzetközi rangra emelkedett „Szépko- rúak szavalóversenyét”. Kulturális seregszemlék révén lehetővé tették, hogy a nyugdíjasok ne csak előadói képességükkel, hanem amatőr művészeti alkotásaikkal is bemutatkozhassanak.

Az elnökség nagy gondja, hogy a feladatokhoz és az egyesületnek a társadalmi életben betöltött szerepéhez képest méltatlan az elhelyezése. Mindössze egy fáskamra nagyságú irodájuk van. Rendszeres társadalmi élet szervezésére emiatt nincs lehetőségük.

Molnár Vilmos kedvenceivel

Az Újszászon lakó Molnár Vilmos az elnöke a Szolnok és Vidéke Postagalamb Klubnak, s egyben tagja az országos szövetség elnökségének. Ezt a sportágat - még ha hivatalosan nem is tartják annak - kevés ember ismeri úgy, mint ő. Szaktekintélynek számít országszerte.

Gyakorlati tapasztalatait több mint ötven éven át szerezte. Már az első fizetését postagalambokra költötte. Tizenkét darabból álló falkát vásárolt olyan áron, hogy abból jószerével egy tehenet vehetett volna. A szülei rosszallották is ezt - hát még akkor, amikor fél év múlva a csendőrök rendőrhatósági engedély hiányában elvitték az egész falkát.

Ez a fiaskó nem szegte kedvét. Ismét vásárolt galambokat, s azóta is foglalkozik velük. 1986-ig önállóan versenyzett, azután pedig egy barátjával együtt. Most kizárólag zárt rendszerű tenyésztéssel foglalkozik.- Postagalambokkal foglalkozni életforma - vélekedik. - Igazából csak az tud versenyezni, aki galambjaival szinte személyes kapcsolatban áll. Tudni kell, hogy melyik galamb milyen távon eredményes, milyen a fészekalja. Fiókáikhoz nagyon jól jönnek a galambok, a tojók a tojásaikra is. Én inkább hímeket versenyeztettem, mert azokat könnyebb felkészíteni.

Csodálatos és a tudomány mai szintjén megmagyarázhatatlan a postagalambok tájékozódási képessége. Többször előfordult például, hogy Rostockból, 1050 kilométerről egyetlen napon több galamb is hazatalált. Ma is vannak ilyen eredmények - néha még jobbak is, de a tenyésztők inkább a rövidebb távokat és a sprinter galambokat kedvelik. Arra törekszenek, hogy állományuk mielőbb díjat szerezzen.

Az utóbbi időkben sok tenyésztő antibiotikumokat és gyógyszert használ fel. Molnár Vilmos több szakcikkben hívta ennek káros hatására a figyelmet. O félvad állapotban tartja a galambokat. Rendkívül fontosnak tartja a hatásos immunrendszert, hogy a galambok ellenálló képessége meglegyen. Arra törekszik, hogy olyan családokat tenyésszenek ki, melyek legyőzik a stresszhatásokat, és ha kell, több mint ezer kilométer távolságról is hazataláljanak, - méghozzá a lehető leggyorsabban.

Magyarországon mindössze százegynéhány évre nyúlik vissza a postagalambászat története. Az alföldön először Hódmezővásárhelyen, 1935-ben alakult ilyen egyesület, majd a harmincas évek végén Szolnokon is. Ebben a tekintetben Belgium számít nagyhatalomnak, onnan származnak a számításba jöhető családok. Évenként általában tíz nemzetközi versenyt szerveznek, azt megelőzően pedig hármat-négyet idehaza. Az értékelésnek megvan a csalhatatlan módja. A kiváló eredményeket elért galambokat nagy becsben tartják. Egy több távon - köztük 1712 kilométeres útvonalon - nemzetközi bajnok galamb például 188 ezer fontért kelt el.

Az oldalt írta: Simon Béla Fotók: Mészáros János

D. Kovács László a szondái réten

Derűs órák az idén is

A sors más életpályát szánt neki

I lyen csak a mesében fordul elő - gondolná az ember, - pedig megtörténik. A Szandaszőlősön élő Patak}’ Béla anyai ágon lévő rokonsága Gyergyóban élt. Nagyapja igen gazdag volt, a lányát a lehető legjobb neveltetésben részesítette. így aztán Pataky Béla édesanyja hét nyelvet beszélő, írónőnek készülő, igen művelt nő volt. Apja viszont egy — Szolnokról a brádi aranybányába került - egyszerű rézműves.

Szóba sem jöhetett, hogy mesterember létére elvegyen egy ilyen gazdag, művelt nőt. Mivel egymásba szerettek, megszöktette. Pataky Béla apjától a kézügyességet, anyjától pedig a művészet iránti hajlamot örökölte.

Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a művészekre valló szabadságvágy, önállóságra való törekvés már kiskorában megvolt benne. Kapott is eleget, mert csavargásra serkentően hívogatták a gyergyói hegyek. Kilencéves korában - szülei tudta nélkül - gyalog indult Szolnokra, apai rokonaihoz. Három hétig tartott az útja. Rendőri segítséggel vitték haza.

Már kiskorában is állandóan rajzolt. Fákat, kutyákat, farkasokat, közvetlen élményeit vetette papírra. A farkasokról nemcsak a mesékben hallott. Barátjának édesapját farkasok tépték szét. Fára mászott előlük, de azok megvárták, míg a harmincfokos hidegben megfagy, és leesik a fáról.

Patakyék 1941-ben Szolnokra költöztek. Béla az újvárosi elemi iskola tanulója lett.

Rajzórákon bögréket, köcsögöket kellett rajzolniuk. Nem érdekelte, nem csinált semmit. Tanárnője meg akarta buktatni. Egyszer fehér papírlapokat fedezett fel a tantermi szekrény tetején. Nevetve meséli:- Egész nap azon töprengtem, hogyan kellene azokból egy lapot elcsenni. A tanulás után a kapuból visszafordultam, levettem egy lapot, leültem a katedrára, és papírra vetettem háborús élményeimet. Boldogság fogott el.

A résnyire nyitva maradt ajtón benézett Hargitai

tanár úr. Miután szemrevételezte a rajzot, rohant az igazgatóhoz:- Gyere gyorsan, mert ilyet még nem láttál.

A művészpalánta megszeppent:- Na, ebből nagy balhé lesz, mert elloptam egy rajzlapot.

Az igazgató hívatta a rajztanámőt:- Ezt a gyereket akarod megbuktatni?

Új ceruzát kapott, megnyílt előtte a művészpályához vezető első ajtó. A pályaválasztáskor mégis azt mondta: hentes vagy kéményseprő akar lenni. A miértre azt válaszolta:- Nagyon szeretem a kolbászt, s a hentes ért az elkészítéséhez. Ha kéményseprő leszek, akkor meg a padláson találok kolbászt.

Az általános iskola igazgatójának közbenjárására édesapja nem fogadta el érveit, és beíratta a Verseghy gimnáziumba. Benedek Jenő Kossuth- és Munkácsy- díjas festőművész volt a rajztanára. Hozzá járt ki rajzolni a művésztelepre.

Katonaként a légierőhöz került. Sztálin utolsó névnapjának előkészületekor egy dekoratőr primitív képet rajzolt Sztálinról. A „műalkotást” becsmérlő Pataky Béla azt a választ kapta, hogy „kisfiam, csináld te, ha jobban tudod.” Erre átrajzolta a portrét. A politikai tisztnek leesett az álla.

Csak annyit mondott:- Tizedes, maga nem repül többet. Festeni fog.

Háromszáz forint tiszteletdíjat, állandó kimaradási engedélyt kapott, a hajózó (tehát a legjobban dotált) konyhán étkezhetett, és nevét bejegyezték a Dolgozó Ifjúság Szövetsége dicsőségkönyvébe. A repülőgépen a négyfős személyzetben helyére lépő fiatal örült a változásnak. Két hét múlva lezuhant a gép. A teljes személyzet meghalt.- Talán a sors szánt nekem más életpályát, - mélázik Pataky Béla.

A katonaságtól felvételizett a főiskolára. Később Leningrádba került, a Rjepin Akadémiára.- Nem szerettem az ottani festészeti technikát - magyarázza. - Ezért állandóan átjártam a szobrászokhoz. Festő, grafikus lettem, de a szobrászatot ott tanultam.

Ötvenhatban az általa festett magyar címerrel tüntettek a járműjavítósok. Ezért három napos „disszidálása” utáni visszatértekor elkapta a karhatalom:- Két rettentő frászt kaptam a megyeháza alagsorában.

Szerencséje volt, ennyivel megúszta. Tizenkét évi „alkotó munka” következett a járműjavítóban. Dicsőségtáblákat, feliratokat készített. A végén jó nap virradt rá:- Átkerültem a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalathoz. Mindent megcsinálhattam, amit akartam. Festettem, rézkarcot, emlékművet, érmeket készítettem, s porcelánfestéssel is foglalkozhattam. Közel harminc évet húztam le annál a vállalatnál.

1990 óta készít szobrokat. Széchenyivel kezdte, Kossuth következett. Szobrai megtalálhatók Budapesten, Bécsben, Lendván, Nagykanizsán és Cegléden. Most Nagykanizsára készíti az aradi tizenhárom és a szintén tragikus sorsú Batthyány miniszterelnök portréját. Májusra kell befejeznie a munkát, hogy az októberi avatásra az öntöde is elkészíthesse azokat.

1991 decembere óta nyugdíjas. Két lánya van. Mindkettő grafikus. A felesége meghalt. Hiányát öt aranyos unoka enyhíti. Mennyezetig érő karácsonyfájuk még most is áll....

Készül a Batthyány-portré FOTÓ: B. N.

*\