Új Néplap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-30 / 25. szám
1999. január 30., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Támogassunk - de kit? Örvendezve vehettük tudomásul, hogy idéntől újabb lehetőség nyílik az új lakások építésének esetleges növekedésére. Jó ez, hiszen gyarapodhat a nemzet vagyona, nem beszélve az egyénről, aki lakásgondjait tudja megoldani. Nos azonban, ez utóbbival hadilábon állok. Jelenleg ugyanis már nem azok építkeznek, akik lakásgondokkal küzdenek, mint inkább azok, akik minőségi változásra vágynak. Mert a jövedelmek és az árak nincsenek még csak köszönő viszonyban sem. Miért? Ma egy 100 négyzetméteres lakóépülethez minimum 300- 600 ezer forint a telek, maga az építkezés pedig legalább ötmillióba kerül. Saját erőből. Ha viszont kész lakást venne valaki - lásd leendő lakópark Szolnokon a volt szovjet kórház helyén -, hát még jobban ki kell nyitnia a pénztárcáját: 120-150 ezer forintot fizethet ki négyzetméterenként. így aztán az a 400 ezer forintos áfa-támogatás csak csepp a tengerben. Közben pedig az, aki a minőségi változást meg tudná fizetni, csak nehezen tud megszabadulni meglévő ingatlanától. Nem akarom azt mondani, hogy a támogatásra nincs szükség. Van. Ám lehet, érdemes lett volna átgondolni azt a lehetőséget, amikor a nagyobb lakásmobilitást lehetett volna előtérbe helyezni. Mondjuk azzal, hogy jobban támogatom az első lakást vásárolni szándékozókat, azokat, akik a szabadpiacon vásárolnak, a fiatalokat, ezzel mintegy dominóelvet követve fizetőképessé teszem őket, hogy a minőségi változás beindulhasson. Ma ugyanis ők alig juthatnak lakáshoz, fizetésük jobbára a minimálbér, így hitelképtelenek, számukra nem megoldás a havi tízezres lakástakarék sem. De eddig ilyen lépés nem történt. Ehelyett ismételten azt a réteget juttatjuk állami támogatáshoz - mindenki zsebéből -, akik már megfelelő anyagi háttérrel rendelkeznek az új lakások megszerzéséhez. Szerintem ezzel tovább szélesítjük azt a réteget, amelynek életkezdése egyre kilátástalanabb, s a piacgazdaság farkastörvényei miatt egyébként is hátrányban vannak. No de talán egyszer... Bele akarnak szólni a versenybe Február 2-án Donkóné Birkás Tünde és Táj ti Erzsébet - aki nemrég még beteg volt, de reméljük, addig meggyógyul - részt vesz a franciaországi Lyonban az Eurexpón, ahol a fiatal szakmunkások bemutatót tartanak és versenyen vesznek részt. Mindketten Jászapátin, a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Ipari, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakképző Iskolában dolgoznak. A bemutató és a verseny február 4—5-6-án lesz. Donkóné Birkás Tünde elmondta, hogy Magyarországon szabásminta alapján dolgoznak a varrodákban, a franciák viszont majd készíteniük, ezért sokféle meglepetésre fölkészültek. Persze a korábbi sikerek megedzették őket, hiszen divatbemutatókon, Burda-versenyeken már nemegyszer szerepeltek sikeresen, és az iskola is rendez divat- bemutatókat. Gazsi Andrásné, a tanműhely vezetője elkíséri a „csapatot”, amely más megyebeli fiatal szakmunkásokkal is kiegészül még. ő tavaly is kint volt Lyonban, többet tud a rendezvényről.- Nem mindenki versenyez, több szakmában bemutató volt, a résztvevők a közönség előtt készítettek termékeket a standokon. A mi részvételünket elég nagy érdeklődés kísérte. Tavaly csak A fotón csak Donkóné Birkás Tündét tudtuk megörökíteni. Társa, Tajti Erzsébet éppen beteg volt. próbababán szabják ki a ruhát Ez a magyar versenyzőknek hátrány, de nem izgul nagyon, mert itthon sokat gyakorolták ezt a módszert. Mindketten megkapták ,A szakma kiváló tanulója” címet úgy szabadultak. Nem tudják pontosan, hogy Lyonban mit kell egy szakmában volt verseny, a szakácsokéban, ott egy szolnoki fiú jól szerepelt. Tavaly még nem ismertük jól a próbababán szabás módszerét a rendezők is inkább úgy vették, hogy mi tanulni mentünk. Az idén azonban szeretnénk beleszólni a versenybe. B. A. Harminc esztendeje a Tisza a munkahelye Nagyon várja, hogy „felkeljen” a hal Tiszaroffon ma Nagy Lajos az egy szem halász. Vízi birodalma Roff és Süly között húzódik, egy láthatatlan vonallal húzva. Amikor - szavaival élve - „talpon van a hal”, hetente hétszer száll ladikba. Úszni egy rizstelep melletti csatornában tanult meg, bár nehogy azt gondolja valaki, hogy minden jeles tiszai halász úgy szelte a habokat, akár egy torpedó. Cseppentő Bálint bácsi, akit ismert és hasonló mesterséget űzött, legalább fél évszázadig halászott, ugyanakkor az úszás tudományáig soha nem jutott el. könnyű munka ez, erő, nem kevés erő szükséges hozzá: legyen szó hálóhúzásról vagy evezésről. Elvált, az első házasságából négy fia és egy lánya született. Azóta kilenc unoka is érkezett. Mostanság az élettársával él, tőle is született egy tündéri hölgy, aki hovatovább háromszíti, azért a gulyáslevest meg a csirkehúst eléje helyezi. Bár úgy van vele: minden jöhet, ami hús. Legutóbb is egy két és fél mázsás röfögőt küldött a másvilágra, mert a kamrában és a hűtőben vészesen fogyott az efféle ennivaló. Várja, nagyon várja a tavaszt, amikor fújni kezdenek a A nemszeretem hetekben, hónapokban a hálójavítás, a varsareperálás a halász legfontosabb feladata. A felvételen Nagy Lajos munka közben. fotó: m. j. Nagy Lajos egy híján hatvanéves, és mint minden szabadban dolgozó, ebből a korból nyugodtan letagadhatna egy évtizedet. Dolgozott a téesz- ben, Pesten, újra a szövetkezetben, ezt követően lett a vizek vándora. Hat méter hosszú a fenyőfa ladikja, és akad vagy 150 varsája, 14 hálója. Ezeket ilyentájt javítgatja, mert sok kárt tesznek bennük a vízi férgek, állatok, amik nemcsak hogy kirágják, de a benne lévő apróbb halakat el is rabolják. Arrafelé a tiszai háló 22 méter hosszú, a magassága 12 méter. Bizony, nagy súly ez a vízben, főleg, ha hal is akad benne, és két ember szükséges ahhoz, hogy meghúzza. Fogott már 80 kilós halat is, 50 kilós busát, pontyot 22 kilósat. A nagyobbakat általában varsával. Ami a hálót illeti, egy húzással akár 30 kiló hal is belekerülhet a ladikba, ha szerencséje van a halásznak. Sajnos már a kezdet kezdetén vízihullával is találkozott: egy fürdőző diák holttestét fogta ki. Később, nem is olyan nagyon régen még egyet: többgyerekes édesapát, aki Kiskörénél tűnt el a folyóban, és az ár idáig sodorta. Nincs mit tenni, a halászathoz ez is hozzátartozik. Egyébként egy kft.-ben dolgozik, ahol termelni kell, ha élni szeretne. Pedig nem éves. így a legidősebbik lánya harminc, a legkisebb huszonhéttel kevesebb. Gyanítom, ezt nem sok tiszai halász mondhatja el magáról. Ámbár imádja a halat, többféle módon remekül el is kéböjti szelek, és porosodik a föld. Ilyenkor kel fel a hal, és nem is sejti, hogy ezt a pillanatot Tiszaroff környékén talán Nagy Lajos figyeli a legjobban. D. Szabó Miklós Nem méltó a tér Kablay nevéhez Még tavaly szeptemberi közgyűlésén határozott úgy Szolnok önkormányzata, hogy egy eddig névtelen teret (tulajdonképpen közparkot) Kablay Lajosról - aki 1950-től volt a Honvéd Kilián György Repülő Hajózó Tisztiiskola és egyben Szolnok helyőrségparancsnoka, s akit ’56-os tevékenységéért elítéltek - neveznek el. Időközben azonban kiderült: a tér jelenlegi állapotában nem méltó arra, hogy a katonatiszt nevét viselje. A szeptemberi közgyűlési határozat szerint múlt év december 31-ig ki kellett volna helyezni a Kablay Lajos nevét feltüntető táblákat a téren. Ám ettől eltérően a tértáblák elhelyezése a kijelölt - Pozsonyi és Kassai utak által határolt - teret övező házakon nem végezhető el, mert valamennyi ingatlan a Kassai, illetve a Pozsonyi útra van számozva, s azokat nem számozták még át. Az erről szóló dokumentum szerint a kijelölt tér jelenlegi állapotában amúgy is méltatlan Kablay Lajos nevének viseléséhez, mert a mintegy 1100 négyzetméter területű, háromszög alakú tér egy kikopott, elgazosodott zöldfelületet jelent néhány jellegtelen fával és kopott pihenőpadokkal. Ehhez kapcsolódik még a teret határoló, felületileg tönkrement, helyenként lesüllyedt Kassai útszakasz, mely szintén nem felel meg a Kablay Lajos tér méltó kialakításához. Éppen ezért a polgármesteri hivatal megrendelte a térfelújítás kertészeti tervének elkészítését a Kassai útszakasz helyre- állítását. Ezen munkák elvégzése után - a felújított tér átadását követően - a téren elhelyezendő Kablay Lajos-emléktábla leleplezésének időpontját az önkormányzat június 30-áig hosszabbította meg. -bgyVélemények a várható kenyér- és gyógyszeráremelésről Kutya világ, szűk esztendő Az áremelés után még hamarabb fogy el a hónap Az ember bármennyire is igyekszik jóindulatúan azonosulni az érintettek áremelést indokló érveivel - energiaárak, szállítási költségek, kereskedelmi árrés, a pénz inflálódása, a járulékos költségek növekedése, a világpiaci árak alakulása, exportimport gondok és még hosz- szan sorolhatnánk, hiszen „ötletből” soha nem lehet kifogyni -, ha a mérleg másik serpenyőjében olyan emberi tényezők teszik pesszimistává a színtelen, szagtalan, érzelmeket mentesítő közgazdaságtani racionalitást, mint a kis nyugdíj, a halmozottan hátrányos helyzet, a munkanélküliség, a nagycsa- ládosság, a katasztrofálisan gyenge egészségi állapotok. Egyszóval: a máról holnapra élés kényszere! Amihez persze még a „leglétminimumalattibb” igénytelenség is kívánja a mindennapi kenyeret, s bajaira a legszükségesebb gyógyszert, aminek az árát -sokak számára már-már luxuscikk szintű magasságokba emeli majd az év eleje. Az pedig már egyenesen a létszociográfiai „mini” mintavétel továbbgondolkodásra serkentő tanulsága lehet, hogy a kenyér- és gyógyszeráremelésekről véleményt kérő újságíró mindhárom, találomra kiválasztott telefonos partnere hibátlan telitalálatnak számított azzal, hogy az „érintettek” egyedül élő kisnyugdíjasként, leszázalékolt őstermelőként, három generációval egy fedél alatt élő kétgyermekes, elvált asz- szonyként fejezték ki elkeseredésüket s vele arányos felháborodásukat. Sz. Andrásné nyolcvanhat éves, özvegy, Tomajmonos- tora:- Hallgatom a rádiót, olvasom az újságot, és meg vagyok döbbenve, hogy akár 160 forint is lehet egy kiló kenyér ára. Szerencsére gyógyszerre mostanság nem kellett költenem. így is nehéz beosztani a 26 ezer forintos nyugdíjamat, amit hó végére a legspórolósabban is elcsepegtetek. Elég baj volt idáig is a boldogulás, de ezek után még kutyább világ jön, szőkébb esztendővel. Csak a tél legyen kegyes, mert a fűtés is alig megfizethető már. Én nyolc éve egyedül élek. Hál’ Istennek, három gyermekem közül az egyik itt él Tomajon, s sokat segít. Cs. András abádszalóki őstermelő:- Hogy mit szólok a gyógyszer- és kenyéráremeléshez? Hát csak annyit: borzalmas volt az áruk eddig is. Bár 50 százalékos leszázalékolt vagyok, nem sokat költők gyógyszerre, de a feleségem a betegsége miatt legalább 3000 forintot hagy havonta a gyógyszertárban. Ahogy hallom, ez legalább 25 százalékkal nőni fog. Ez is bosszant, de a kenyér ára még jobban. Nekem 12 hektáron termett búzám, annak mázsáját 1340 forintért vették át tőlem. Ha a búzám csak ennyit ér, hogyan lesz belőle drága liszt és 120 forintos vagy tán még annál is drágább kenyér? Mi jó, ha 50 ezer forintból gazdálkodhatunk havonta. Nagylányom Tiszafüreden tanul, ami szintén költség. És még nem is beszéltem az alapvető élelmiszerekről, a ruházkodásról, a fűtés, a telefon, a víz, a villany költségeiről, így nagyon nehéz a boldogulás, ha minden a kisemberekre hárul. M. Jánosné 28 éves, kétgyermekes, elvált asszony, jövedelempótló támogatással, Tiszaburáról.- Hol is kezdjem? Valamikor, budapesti szövőnőként nem gondoltam, hogy ide jutok. Most egy fedél alatt élek édesapámékkal, öcsém családjával - most született kisbabájuk -, nyolc- és négyéves gyerekeimmel. Nyolcán vagyunk egy lakásban úgy, hogy csak apu dolgozik. Anyu rokkant- nyugdíjas. Asztmája miatt havonta közel négyezer forintot kell költenünk gyógyszerre. Én a gyermekeimmel épp hogy túl vagyok az influenzán. Legalább 7000 forinttal rövidült meg a pénztárcám. Öcsém kőművesként munkanélküli, pályakezdő. Nekik a babát kell hetente Törökszentmiklósra kezelésre hordani. Szerencsére van egy kocsink, de azt is egyre nehezebben tudjuk fenntartani. Ezek után nem csoda, ugye, hogy fel vagyok háborodva! Kenyérből idáig is sokat fogyasztottunk, és fogunk is, mert a hús mellett ez a legfontosabb ennivaló idehaza. Én vezetem a közös háztartást, és higgye el, nem tudom, az új árak mellett hogy lehet majd megélni? Drága a fa, a szén. Jobban már nem tudunk spórolni. Ha segély, támogatás kellene, az sose jut. Mondja! Hová vezet ez így? Vagy nyugodjunk bele a megváltoztathatat- lanba? De kenyér és gyógyszer akkor is kell! Húszadika nekünk már nagyon soka- dika. Félek, hogy az áremelések után még rövidebb lesz minden hónap. Percze Miklós
