Új Néplap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-28 / 23. szám
6. oldal A Szerkesztőség Postájából 1999. január 28., csütörtök Harminc éve minden vasárnap Még a hetvenes évek elején a Szolnoki MTE súlyemelőinek edzője, Hollóy Tamás lazító mozgásként egy kis focira biztatta kedvenc „emelőgépeit”. Rövidesen csatlakoztak hozzájuk az evezősök is. Közös játékra a vasárnap délelőttöt, állandó pályának a tiszaligeti stadiont választották - igaz, ekkor már néhány karatés és birkózó is hozzájuk csapódott. Akkoriban még rengeteg alkalmi játékos rúgta a bőrt tavasztól őszig, de így, egyben, napjainkra csak tizenöt-húsz labdaőrült maradt. B. L., Szolnok Mit kell tudni a részszámláról? Áramszámlák - az új számlázási módszerrel Megkaptuk a legfrissebb áramszámlákat. Akik a Titász tájékoztató levelében megajánlott havi összeget elfogadták vagy módosíttatták, januárban már részszámlát kaptak. Mit kell tudnunk a számláról? - kérdeztük Horváth Bélától, a Titász Rt. kisfogyasztói osztályának vezetőjéről. Mint a süllyedő hajón... A nyugdíjemelés szétosztása nagy feladatot rótt az Országgyűlésre s annak ellenére, hogy jogászok is dolgoztak az ügyben, vitatható a döntés. Aki ugyanis csak 10 évet dolgozott, 25 százalékos emelést kapott (érthető, hogy számára ez elfogadható), míg aki 30-40 évet, a nyugdíja arányában 11-14 százalékban részesült. Méltatlanul kerültek hátrányos helyzetbe azok, akik évtizedekig az ország gazdasági motorjai voltak, őket a befizetett tb-járulék és a szolgálati idő arányában illette volna meg az emelés. Kevés pénzből senki nem tud megélni, ez igaz, de nem jó módszer, ha a jogos nyugdíjemelések megcsorbításával történik a korrekció. A szociális alap terhére kell az ilyesmit rendezni. A nyugdíjemelésből 11-14 százalékban részesülők, a 30-40 évet ledolgozok igazságos elosztást szeretnének, mert életszínvonaluk kezd a süllyedő hajóhoz hasonlítani. F. K.-né, Szolnok Elherdált milliók? Harmincszoros véradót köszöntöttek A tiszatenyői Boros Miklós harmincszoros véradónak és lelkes szervezőnek a közelmúltban a Magyar Vöröskereszt oklevéllel és ajándékkal, a helyi önkormányzat pedig szerény mértékű pénzjutalommal ismerte el áldozatos közreműködését és segítségét. Nagy Mihályné jegyző Tiszatenyő A kultúra napjára Kölesey-szavalóverseny A magyar kultúra napja tiszteletére a szolnoki Hild Viktor Városi Könyvtárban rendezett szavaló versenyben első helyezést ért el Molnár H. Magor, a Széchenyi Körúti Általános Iskola tanulója, második lett Ivá- nyi Mariann (Zöld Iskola), harmadik Ecseki Tibor (Mátyás Király Általános Iskola). A szavalóverseny különdíját vehette át Farkas Renáta (Mátyás iskola) és Hecker Héla (II. Rákóczi Ferenc Ált. Iskola). L. Nagy Ilona könyvtárigazgató Bemutatkoztak a száj öli ifjú fotósok A Ferencvárosi Művelődési Házban közelmúltban megrendezett országos diákfotó-kiállí- táson Szolnok megyét ifjú sza- joli fotósok: Lovas Annamária, Nagy Hajnalka, Nagy Katalin, Bana Zsolt, Kiss László és az Escher Károly Fotóklub képviselte. A kiállításon a tiszaföld- vári Pálinkás Éva munkája is falra került. Minderről a Fotográfia című szakfolyóirat is beszámolt. E. J., Szolnok Fergeteges műsor az idősek otthonában Zsúfolásig megtelt a beseny- szögi művelődési ház az otthon húszéves fennállása alkalmából rendezett esten. Az ünnepi köszöntő és az ízletes vacsora után Dallos Giziké nótaénekes szervezésében - aki a falu szülötte és maga is fellépett a műsorban - Robin Hood kápráztató bűvészmutatványait, Takács Béla nótaénekes gyönyörű nótáit, az Ötkölök táncegyüttes fergeteges táncát és Leblanc Győzőnek, a Fővárosi Operettszínház művészének előadásában felcsendülő dallamokat a közönség szűnni nem akaró tapssal köszönte meg. A zenét mindehhez a Pelikán zenekar szolgáltatta a szórakozni, kikapcsolódni vágyó közönségnek, egészen reggelig. Köszönjük a község polgárainak, az időseknek, hozzátartozóiknak és valamennyi támogatónknak, hogy belépő- és pártolójegyek vásárlásával, tombolával és egyéb formában segítették a rendezvény sikerét! Csapó Pálné otthonvezető- Munkatársaink januárban ügyfeleink egytizenketted részénél olvassák le a mérőket, ők a leolvasott mérőállás alapján készült számlát kapnak. A többi fogyasztónál az előzetes tájékoztatóban feltüntetett időszakban fogjuk a mérőórát leolvasni. Januárban tehát a fogyasztók döntő többsége az átlagos fogyasztás alapján készült részszámlát kap, amelynek számítási alapja az átlagos fogyasztás egy napra eső része. Áz átlagos napi fogyasztást az elmúlt év végén a számlázási rendszerben tárolt adatok alapján állapítottuk meg. Figyelembe vettük azt, hogy az adott fogyasztási helyen 1999 melyik hónapjában lesz leolvasás. Ha ugyanis egy adott helyen például ez áprilisban lesz, az adott időszakban magasabb a várható téli átlagfogyasztás, mint az egész éves átlag. Az áprilisi leolvasás után új részszámla-fogyasztást állapítunk meg az egész előző évet figyelembe véve. A napi átlag- fogyasztást felszorozzuk az aktuális számlán feltüntetett számlázási időszak napjainak számával és az egységárakkal. Ez év január elsejétől hatósági áremelés lépett életbe, ezért a rendeleteknek megfelelően a fogyasztás időarányos részét már az új egységárakkal számlázzuk. Az utolsó leolvasott mérőállást a decemberben kibocsátott számla tartalmazza. A részszámlákon fogyasztás van feltüntetve - külön a nappali és az éjszakai tarifa -, függetlenül a mérők darabszámától. Az éves egyszeri leolvasás alapján készült számlában megállapítjuk a teljés időszak fogyasztását és annak forintértékét. Ebből levonjuk az arra az időszakra kibocsátott részszámlák értéket. Ekkor tehat csak a különbözetet kell fizetni. Sok fogyasztó kérte a mérőállás alapján történő számlázást. A kérést bármikor teljesítjük, amennyiben a leolvasott mérőállást és a számlázásra vonatkozó kérést eljuttatják a területileg illetékes üzemvezetőségre vagy a helyi tarifadíjjal hívható telefonos ügyfélszolgálathoz (száma 06-40-410-410). Előfordulhat, hogy a bediktált mérőállás alapján készült számlát megelőzi egy vagy több részszámla. Ebben az esetben az elszámolásnál a részszámlákat is figyelembe vesszük. Az utóbbi időben sok ügyfelünk kereste fel ügyfél- szolgálati helyeinket az éves egyszeri leolvasással kapcsolatos aggályai miatt. Véleményünk szerint a részszámlázás - korrekt alap esetén - biztonságosabb módszer, mint egy elhibázott leolvasás. Ez főleg a lakossági folyószámláról fizetőnek lehet megnyugtató hír. Szeretnénk biztosítani ügyfeleinket arról, hogy részvénytársaságunk célja a korrekt számlázás. A tervek szerint az egykori szovjet kórház helyén lakások és családi házak épülnek (150- 160 ezerért négyzetméterenként). Egy normál kétszobás lakás 7.5-8 millió forintba ke- rül(ne), de mert nem kispénzű emberek vásárolnak majd otthont maguknak, vélhetően 80- 120 között lesz az átlag alapterület. A lakások mellett családi házaknak is jut hely - mondják. Mivel azonban a luxushoz úszómedence és minigolfpálya is jár, legfeljebb 8-10 ház férhet el. Hibás döntés ez a mostani, egyetlen kisembert sem segít életminősége javulásához. Az épület őrzéséért a meg- üresedés óta az önkormányzat több tízmilliót fizethetett ki. Kérdés, miért volt szükség erre, ha mégis halálra ítélték? Az egykor jó állapotú épület sokféle célt szolgálhatott volna, szociális intézmény vagy nem luxuslakások kialakítására igen alkalmasnak látszott. Feltételezem, a több éves őrzés költsége futotta volna még az átalakítást is. Ha már úgy döntött az ön- kormányzat, hogy eladja az épületet, az érte kapott pénzt szánja szociális célokra, azok megsegítésére például, akik az egyoldalúan módosított szerződések miatt az OTP-hitele- ket mai napig is képtelenek törleszteni. Szerintem ez a döntés indította el ugyanis egyes családok ellehetetlenülését - amit csak fokozott a jelenleg is meglévő munkanélküliség és feketegazdaság. „Luxusövezet” máshol is lehetett volna a városrészben, hiszen a közelben kínálják magukat lebontásra az egykori laktanya területén málladozó romhalmazok. Úgy vélem, elherdált a város egy értékes épületet csak azért, hogy kedvében járjon egy gazdagodó rétegnek. R. S., Szolnok Mobil a módi. Aki valamit is ad magára, nem nélkülözi. Státuszszimbólum lett. Ott lapul a táskában, zsebben, vagy kinn fityeg a nadrágkorcán. Nem is volna semmi bajom az új őrülettel, ha sokan nem használnák oly visszataszítóan; úton- útfélen kihívóan, harsányan úgy dumálnak bele, mintha otthon a fotelben ülnének. A sajnálatos az, hogy „információáramlásból” magunkat nem tudjuk kivonni, ha akarjuk, ha nem, végig kell hallgatnunk, kinek milyen üzlet van kilátásban, kit miért szidnak le sárgaföldig a vonal túlsó végén, mivel telt el a hétvége, mit főz az asszony ebédre, mit csinál az anyós. Tehetetlenül hallgatjuk végig a sok locsogást. A mobilhoz modor is szükségeltetik. Itt az ideje, hogy annak kulturált használatára is fordítsanak egy kis időt a magukat irtó fontosnak feltüntető telefontulajdonosok. - k A télies, csapadékos időjárásban a csatornázás miatt felbontott szolnoki, Kiss János utca burkolatának helyreállítása ideiglenes jelleggel elkészült. Az úttest aszfaltozása a munkálatok megkezdéséhez kedvező időszakban, a tervek szerint március végén, április elején várható. A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, a mondanivaló tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címbiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Nézzen-e a gyermek felnőtteknek készült filmet? Folytatva múlt héten megkezdett témánkat a gyermek és a televízió viszonyáról - gyakori nézeteltérés forrása a különböző nevelési felfogás. A minap arról vitatkoztak az egyik ismerős családban, nézhet-e felnőtteknek készült filmet a gyermek, egyáltalán: mit nézhet, mikor nézhet - és a szülők hibáztatták a tévét erkölcsrontó hatása miatt. Nézzük meg egy kicsit közelebbről is a kérdést! Szülők és pedagógusok is különbözően vélekednek arról, hogy káros vagy hasznos, ha a gyermek tévét vagy videót néz. Mi a jobb: az audiovizuális eszközök használata, vagy a klasszikus oktató-nevelő munka mind az iskolában, mind a családban? Meg kell mondanom, hogy az efféle nézetkülönbségeknek körülbelül annyi az értelme, mintha arról vitatkoznánk, hogy kell-e az eső. A korszerű informatika amelynek részét képezik az audiovizuális információközlő eszközök és rendszerek - ha tetszik, ha nem, jelen vannak mindennapi életünkben - családban és iskolában egyaránt - mint tény, és az egyetlen dolog, amiről érdemes beszélni az az, hogy miként emésszük meg ezt a ránk robbanó új kultúrát gyomorrontás nélkül. Különösen vonatkozik ez a gyermekekre, akik minden ingerhatásra fokozottan érzékenyek, és akiknek a szellemi stabilizációs rendszerük még nem eléggé fejlett. A rendelkezésünkre álló „mozgóképi” információk közül a televízió a legelterjedtebb, legáltalánosabb. Az oktató-nevelő hatás szempontjából - ha tárgyilagosak akarunk lenni -, ezt a témát két részre kell osztani: a televíziós képre és hangra, mint információközlő eszközre és a televíziós műsorra, mint információs tartalomra. Az első szempontból kétségtelen, hogy fölényben van a pozitív hatás. Mindenekelőtt a tévékép szintetikus: képet, hangot, színt, mozgást, gondolatot és érzelmet egybefogó információ, és tökéletesen megfelel a gyermek ismeretbefogadási, megismerési rendszerének, amely a globalitásból indít, vagyis a jelenségeket előbb komplexen fogja fel, csak később analizál. Ezenkívül számtalan könnyítést is nyújt a televízió, mert olyan „közvetlen” ismeretek átadására képes, amelyekhez egyébként nem jutnánk hozzá (messzi tájak, természeti jelenségek, különös társadalmi szituációk) és mindezt majdnem a személyes élmény és tapasztalat szintén. Negatívuma is a komplexitásból fakad: az audiovizuális kép „mindent megmond” és „látszólag” semmilyen analitikus, következtető, fogalomteremtő, kritikai stb. szellemi tevékenységet nem igényel. Ez pedig a gyermek értelmi fejlődése szempontjából igen veszélyes lehet. A kérdés másik részéről, a televíziós műsorról, az audiovizuális oktatásról, a videokazettákról, tehát az irányított mozgóképi információról szólva, a következőket mondhatjuk el: A televíziós műsor túlnyomó többsége nem gyermekeknek készül. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a gyermekeknek nem való, csupán azt, hogy a műsorok sem a bemutatott tartalmak megválogatásábap, sem azok interpretációjában nem nagyon tartják szem előtt (sokszor nem is tarthatják más információs érdekek miatt) a pedagógiai szempontokat, a gyermek néző érzékenységét, információszűrő képességét, vagyis intellektuális szintjét. Ugyanez a helyzet a videokazettákkal, amit csak tetéz a felelőtlen, csak üzleti sikert szem előtt tartó kölcsönzők közömbössége. Igaz, hogy a műsorokat nem ők készítik, de hogy kínálatukban túlteng a horror, az erőszak és a szex, az már részben az ő felelősségük. Igaz ugyan, hogy a piacot az ilyen tartalmak uralják, az ilyesminek van legnagyobb keletje, és igazán naivitás lenne elvárni a terjesztőtől, hogy valamiféle pedagógiai, erkölcsi szempontok alapján szembeszálljon az áradattal. magister Saffer Veronika nyugdíjas főiskolai tanár
