Új Néplap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-12 / 9. szám
1999. január 12., kedd Megyei Tükör 7. oldal Meg kell várni, míg a falak kiszáradnak Felújítás előtt a jánoshidai kastély Az épület hasznosítása régóta fejtörést okozott fotó: s. j. Jánoshida talán legimpozánsabb épületének hasznosítása régóta okoz fejtörést a helyi önkormányzatnak, illetve a tulajdonos Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak. Gondolkodtak azon, hogy idősek napközi otthonának vagy a távlatokban turisztikai célokra alkalmas szállodának alakítsák át. A távlati célok, elképzelések kristályosodása előtt azonban mindenképp fel kell újítani a kastély homlokzatát, tetőszerkezetét, nyílászáróit. Ehhez a munkához láttak hozzá még a tél beállta előtt a Kincstári Vagyoni Igazgatóság megyei kirendeltségének megbízásából. Mint azt De- mény György, a kirendeltség vezetője elmondta, korábban végeztek már a kastélyon felújítási munkálatokat, de annak szakszerűtlen kivitelezése miatt most ismét munkához kellett látniuk. A műemlékvédelmi hivatallal közös finanszírozásban szeretnék befejezni a munkálatokat. Ehhez két dolognak kell teljesülnie: egyrészt meg kell egyezni a közös finanszírozás lehetőségeiről - a homlokzat, a tető, illetve a nyílászárók felújítására minimálisan öt-hat milliót kell fordítani -, másrészt meg kell várni, hogy a szakszerűtlen felújítás után átázott falak minél jobban kiszáradjanak. Ha a pénz is meglesz, illetve a falak is kiszáradnak a tavasszal, a nyáron sor kerülhet a munkálatokra, -bankaA művésznő mégsem menekült el A szolnoki Szigligeti Színház hűséges közönségének nem kell bemutatni Császár Gyöngyit. A kitűnő színésznő a Cseresznyéskert Várjája, a Mágnás Miska Marcsája mellett az elmúlt több mint egy évtizedben számtalan kisebb-nagyobb szerepet eljátszott. Munkásságát, a városhoz való kötődését a közelmúltban a Bodex-gyűrűvel ismerték el.- Igazán nemcsak udvariasságból mondom: óriási megtiszteltetésnek tartom ezt az elismerést. Talán valamiféle állami díj átvételéhez tudnám hasonlítani, az lehet ilyen érzés. Bár természetesen tudtam róla, ennek ellenére teljesen elérzékenyültem az ünnepségen.- Önt szolnoki színésznőként tartják számon. Valójában mennyire kötődik a városhoz?- Bár családommal Budapesten lakom, szeretek Szolnokon lenni, sétálgatni akár a Tisza- parton, akár az utcákon. Gyakran előadás után a Tisza és a Zagyva partján sétálok haza. Pesten erre gondolni sem lehet. De az is előfordul, hogy a vasútállomás felé menet - én már csak ilyen utazgatós maradok, az autó nem az én műfajom - bekukkantok néhány üzletbe, ugyanis imádok vásárolni. Annak idején Zalaegerszegről szerződtem ide, s amikor megérkeztem, az állomáson taxiba ültem. Elkezdtem beszélgetni a sofőrrel, aki egyszerűen nem értette, hogyan lehet a Dunántúlt az Alföldért otthagyni, és megjósolta: „Figyelje meg, művésznő, az évad végén menekülni fog innen.” Kicsit megijesztett, de valami frappánsat akartam válaszolni neki, így azt mondtam: „Remélem, akkor is ön visz majd az állomásra.” Nos, ennek már több mint tizenkét éve .. . Úgy érzem, hűséges típus vagyok, ha valahol jól érzem magam, nem szívesen változtatok. A Szigligeti szakmailag nagyon jó színvonalú színháznak számít, a közönség szeret minket. Miért szerződnék hát máshová?- Amikor Ön Szolnokra jött, Schwajda György volt a direktor, majd következett Spiró György. Most ismét Schwajda György igazgatja a színházat. Ön hogyan élte meg a változásokat?- Érdekes módon - bár volt egy olyan időszak, amikor sajnos nem volt túl jó hangulat a színházban - én jórészt kimaradtam a viszályokból. Talán azért, mert sosem álltam egyik vagy másik „párt” oldalára. Szerencsére nem panaszkodhattam, kaptam szerepeket. Nagyon szerettem például Fodor Tamással dolgozni, vele több darabban is „összetalálkoztam.” Egyik kedvenc szerepem azonban a Mágnás Miska Marcsája volt, úgy érzem, azt a néCsászár Gyöngyi njján ott csillog a Bodex-gyürű FOTÓ: CSABAI zők is szerették. Egyszer például a piacon jártam, almát akartam venni. Egy idős néninél nézelődtem, aki felismert: „Jaj, kedveském, hát nem maga volt a Marcsa?!” Úgy megörült nekem, hogy a zsebembe gyömöszölt négy gyönyörű almát, el kellett fogadnom. Azt gondolom, ezekért a pillanatokért érdemes dolgozni, szenvedni, birkózni egy-egy szereppel.- Most milyen szereppel „birkózik”?- Egyre közeledik a Hegedűs a háztetőn című musical bemutatója, melyben egy kisebb szerepet játszom. Főként arra készülök most, utána pedig - remélem - a Hattyú következik. szilvási Electrolux-tűz: az ok ismeretlen A tűzoltósági vizsgálat során nem találták meg az okát a tavaly augusztus 17-én, a Electrolux Lehel Hűtőgépgyár Kft. jászberényi gyárában keletkezett tűznek, így az ismeretlen ok kifejezés került a jelentésbe - tájékoztatta Nagy István tűzoltó alezredes, a jászberényi tűzoltóság parancsnoka az MTI-t. Elmondta azt is: az egyik hűtőszekrénygyártó részleget és a központi műanyagfröccsöntő üzemet elpusztító tűz vizsgálatakor több feltételezésük is volt. így az elektromos hiba, a nyílt láng használata, a dohányzás, a szándékos gyújtogatás mindmind szerepelt a lehetséges keletkezési okok között. A nagy létszámú szakértői szervezettel, független szakértők bevonásával speciális laboratóriumban több hónapon át végzett elemzésekkor azonban egyik feltételezést sem tudták bebizonyítani. A jelentéshez csatolták az Electroluxtól kapott kámyilat- kozatot is, amely tartalmazza a kár nagyságát, ez viszont a cég kérésére nem publikus - tette hozzá a tűzoltóparancsnok. Mint ismeretes: a tűzeset után tartott sajtótájékoztatón a kár nagyságáról nem mondtak konkrétumot, és összegszerű megjelölés azóta sem hangzott el nyilvánosan. Önkormányzati jelentés Karcag elmúlt négy éve A karcagi önkormányzat kiadásában jelent meg a város elmúlt négy évét bemutató kiadvány, melyből megismerhető a polgármesteri hivatal irodáinak szerteágazó munkája. A városatyák által hozott rendeletek éppúgy helyet kaptak a kötetben, mint az önálló ön- kormányzati intézmények (családsegítő és gondozási központ, Nagykun Víz- és Csatornamű Kft., tűzoltóság, háziorvosi intézmény, Kátai Gábor Kórház, szociális otthon). A számadatok segítségével nyomon követhetjük Karcag lakásgazdálkodását, az út- és önerős gázvezetékek építésének alakulását, a belvízelvezetés helyzetét is. A közrend, közbiztonság és a munkaerő- piac jellemzői mellett a sokszínű nevelési-oktatási intézményrendszer elmúlt négy évéről, az 1994—1998 közötti időszak karcagi rendezvényei mellett a város külkapcsolatairól is olvashatunk az Önkormányzati jelentésben. -deA Téli tárlat rangja A szolnoki Téli tárlat a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Képző- és Iparművészek Társaságának évenként megrendezett kiállítása, ahol mindenki tagsága jogán vesz részt. Zsűrizés nincs. Ha a beadott munkák nem fémek el a rendelkezésre álló helyen, a rendezőnek van némi lehetősége a szelektálásra, de a gyakorlat szerint legalább egy képpel mindenki szerepel. Korábban a tárlatnak a Városi Művelődési Központ adott helyet, most a Damjanich múzeum időszaki kiállítótermében látható. A kisebb terem még a korábbinál is kevesebb tárgy bemutatását teszi lehetővé. Nem célom a most látható kiállítás értékelése, megjegyzéseim nem esztétikai jellegűek, illetve csak áttételesen azok. Problémám inkább magával a koncepcióval van. A Téli tárlat ugyanis mai formájában nem elég jelentős, nem méltó Szolnok és a megye képzőművészeti hagyományaihoz. Ez nem csupán az idei tárlatra vonatkozik, így van már évtizedek óta. Két képzőművészeti triennálé közötti „holtidőben” csak arra jó, hogy fenntartson valamiféle folyamatosságot. A jelekből ítélve maguknak a művészeknek sem igazán fontos, van, aki részt sem vesz rajta, mások régebbi níunkáikat állítják ki újra. Díjai nem rangosak, sem művészi, sem anyagi szempontból, az országos média pedig gyakorlatilag nem vesz róla tudomást. A megnyitója sem csökkentette a jelentéktelenség érzését. Pedig jó alkalom lett volna értékelésre, elemzésre, egy év képzőművészeti eredményeinek számbavételére, mindez azonban nem történt meg. Nagy hiba volna ebből azt a következtetést levonni, hogy nincs szükség a Téli tárlatra. Szükség van rá, de jelentősebbé, hangsúlyosabbá kell tenni. Ennek érdekében pedig először is nagyobb térbe kellene vinni, ahol megszűnik a kamarajellege. Mert bár a művészet az életnek az a területe, ahol a mennyiségi változások nem csapnak át automatikusan minőségibe, a változtatások első lépéseként mégis növelni szükséges a kiállított tárgyak számát. Erre a Galéria lehetőséget adna, különösen, ha a Téli tárlat bekerülne a múzeum kiállítási programjába. A megyében élő művészek többsége rendszeresen dolgozik, megfelelő szervezéssel el lehetne érni, hogy többen és több alkotással legyenek jelén a kiállításon. Ha a megnyitón a szakmai jelleg nagyobb szerepet kap, az szintén az ügy jelentőségének növelése irányába hatna. Végül, de korántsem utolsósorban, a közönség is szívesebben néz meg egy olyan kiállítást, amelyet nem lehet negyedóra alatt .letudni”, hanem akár egy önálló délutáni program is lehet a megtekintése. A szolnoki közönség egy kissé el van kényeztetve, hiszen a múzeumban és a Galériában sok rangos, értékes kiállítást láthat. A helyi művészek éves bemutatkozását közelíteni kellene ezeknek a tárlatoknak a színvonalához, már csak önmagunk jobb megbecsülése érdekében is. Bistey András Havonta ötven utcai önhajtós, háromkerekes széket gyártanak a GYSGY Rehab Rt. kisújszállási gyáregységében. Felvételünkön a kerekes székek szerelése látható, fotó: m. j. Spóroló képviselők A Munkáspárt a helyhatóságokban eddig nem igazán élt a nyilvánosság kínálta lehetőségekkel - derült ki a párt polgármestereinek és önkormányzati képviselőinek hét végi országos tanácskozásán. A rendezvényen a megyei közgyűlésekben folyó munkáról a párt Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnöke, Kántor István tartott vitaindítót.- Az elmúlt önkormányzati ciklus elején csak az igen és nem gombot nyomogattuk. Két esztendőnek kellett eltelni, míg véleményünknek igazán hangot tudtunk adni - áhította vitaindítójában Kántor István. Szerinte az eddigieknél hatékonyabban kell tájékoztatni a polgárokat az önkormányzatban végzett munkáról. Sőt már a döntések elkészítésébe be kell vonni a választókat. A megyei közgyűlés munkatervében szereplő kérdéseket nemcsak a párttagokkal, de a különböző civil szervezetekkel is meg kell beszélni. A politikus szólt arról, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megyében a Munkáspárt frakciója mellé egy szakértői testületet is szerveznek, mely segítené a képviselőket a szakmai munkában. Megyénkben egyébként már a következő helyhatósági választásra is gondolnak. Az elmúlt évi választási kampányra ugyanis alig futotta a párt szűkös költségvetéséből. Éppen ezért létrehoztak egy alapot, ahová a munkáspárti képviselők befizetik tiszteletdíjuk nagyobbik részét, spórolva a 2002-es szavazásra. T. J. A vezérigazgató és Szolnok kapcsolata Holnap helyezik örök nyugalomra Dunakeszin a MÁV Rt múlt héten elhunyt vezérigazgatóját, Sipos Istvánt. A temetés időpontjában mozdonyok kürtjei búcsúztatják majd országszerte. Az alábbiakban Grenczer János, a Szolnok Gépészeti Főnökség vezetője által írt és lapunkhoz eljuttatott nekrológból közlünk részleteket a vezérigazgató és Szolnok kapcsolatáról. Sipos Istvánt sok-sok cselekedete és egyedülálló kapcsolatai fűzték a szolnokiakhoz. Csak néhány ezek közül az utóbbi időszakból: 1996 júniusában egy napot töltött Szolnokon, mikor a Mozdonyvezetők Szakszervezetének országos vasutasnapja és hat ország masinisztaküldötteinek nemzetközi rendezvénye is volt többek között. 1997. június 2-án az 1944-ben végrehajtott angolszász bombázások vasutas áldozatainak emlékére a vontatási telepen elhelyezett kopjafa avatóünnepségén megjelent. Mindig szeretett a vasutasság körében személyesen párbeszédet folytami, a vasút problémáit és átalakítását megbeszélni. Szolnokon 1997. június 12-én fórum keretében találkozott a vasúti csomópont dolgozóival. 1997. június végén elősegítette a szolnoki mozdonyvezetői kollektíva kétnapos különvonatos kirándulását Pécs környékére. Az Ó-szolnoki volt Tiszai pályaudvaron az indóház és a vízház romos állapotáról való felújításához személyes intézkedéseivel, kapcsolatrendszerének kihasználásával jelentős mértékben hozzájárult. A Pest-Szolnok vaspálya megnyitásának 150. jubileumi évfordulóján, 1997. szeptember 1-jén a KHVM államtitkárával és államtitkárhelyettesével együtt emelték az évforduló ünnepélyességének színvonalát. A megemlékezési ünnepség befejező programjaként Záródokumentumot írt alá Szolnok polgármesterével a Szolnoki Regionális Vasúti Emlékhely és az Ó- szolnoki Indóház környezetének használatára, illetve hasznosítására vonatkozóan. Nem rajta múlott, hogy nem rendeződött az In- dóház-kérdés. Lotz Károly közlekedési miniszter jelenlétében 1998. március 27-én aláírták a Szolnoki Logisztikai Konzorcium megalakításával kapcsolatos együttműködést. Szolnokra jövetelekor sohasem felejtkezett meg a Járműjavító Kft. üzemében készített vasúti járművek korszerűsítési munkáinak megtekintéséről, bemutatásáról. Mint ismeretes, szorgalmazta hitelek felvételét az Európai 5 közlekedési folyosóhoz tartozó Budapest-Újszász- Szolnok-Békéscsaba-Lökösháza vasútvonal pályaszakaszának felújítását. Hogy mennyire érző ember volt, bizonyítja az is, hogy a ze- begényi vasúti szerencsétlenségben elhunyt Bencsik Antal mezőtúri mozdonyvezető családjának személyesen megadta a tiszteletet, együtt érzett velük a nehéz órákban, részt vett a temetésen. S akkor ki gondolta volna, hogy négy hónap múlva Sipos István szíve is megroppan a kettős szorításban, ami reá hárult a hosszadalmas, könyörtelen tárgyalási sorozat alatt...
