Új Néplap Vasárnap Reggel, 1998. szeptember-december (1. évfolyam, 1-15. szám)

1998-12-13 / 13. szám

Labdarúgás Tizedik oldal 1998. december 13. Két argentin újságíró nemrégiben exkluzív interjút készített Diego Maradonával. Előző számunkban közöltük a beszélgetés első részét. Az egykori futballzseni kissé csalódot­tan nyilatkozott a mai argentin válogatottról és a kábítószerekkel folytatott csatájáról. Most arról olvashatnak, hogy mik Diego közeli tervei, és az is kiderül, hogy szerinte Romario miért jobb, mint Ronaldo vagy Zidane. „Olyanok vagyunk, mint a tűz és víz”- A másik, akivel szintén összetűzésbe kerültél, a Macri (a Boca Juniors el­nöke - a szerk.) volt...- A Maorival való kapcsolatom megszűnt létezni. Tett ugyan erőfeszítéseket, próbálkozáso­kat, hogy kibéküljünk, de aki állandóan a hátam mögött be­szél, az számomra nem létezik.- Ő nem a hátad mögött beszélt, hanem nyilvá­nosan mondta el a véle­ményét.- De a hátam mögött is mon­dott egyet s mást. És én az ilyet nem tudom megbocsáta­ni. Lehet ő ettől még remek fa­zon, az ország megmentője, de engem már nem tud meg­győzni. Olyanok vagyunk, mint a tűz és víz.- És mi a helyzet Bian- chival?- Hagyd már, ő sem létezik már.- Mi az, hogy nem léte­zik, hiszen ő Boca Juniors edzője?!- Nem rossz ember ő. Vagyis ő nem Passarella. De Bianchiért nagyon sok mindent megtet­tem, és ezt ő semmivel sem vi­szonozta. Európában nagyon nagy szüksége volt valakire, valamiféle segítségre, és én minden tőlem telhetőt megtet­tem érte. Elmentem a focisuli­jának a megnyitójára, játszot­tam nála, amikor meghívott magához, soha nem utasítot­tam vissza a meghívását, min­denben segítettem neki. A ren­delkezésére álltam, ha szüksé­ge volt rám. És amikor már biztonságban érezte magát, akkor nem nagyon kereste a társaságomat. Úgyhogy még a fia esküvőjére szóló meghívót is visszaküldtem neki.- Gondoltad volna, hogy bajnokot csinál az idén a Bocából?- Nem is tudom. Végül is nem tartottam kizártnak. Sok füg­gött attól, hogy ment nekik a játék. De igazából nem érde­kelt, hogy bajnok lesz-e a Boca. • (A Boca azóta megnyer­te a bajnokságot - a szerk.) Én mindenképp szeretnék vissza­menni játszani.- Ezt komolyan mondod?- Teljesen komolyan beszé­lek. Szeretnék visszatérni a pályára.- De te nem vagy valami olcsó. Meg tudnak fizetni?- Ez a szitu azért már válto­zott. Egyébként is, vannak olyan szponzorok, akik meg tudnának fizetni.- A Bocához nem me­hetsz, hiszen ott van Macri.- És Bianci is. Ha Pelado hív­na, egy percig sem gondolkod­nék. De mehetnék a Newell’s Old Boyshoz is. Ugyan sokan azt állítják, hogy nem tudok futni, de azt kell mondjam, hogy nagyon is tévednek. Ez után a világbajnokság után, ahol nem játszhattam, nagyon vágyom a labda után, úgyhogy ez nagy ösztönző erő volt szá­momra. Most úgy érzem, hogy mindenre képes lennék.- Játsszunk egy kicsit a szavakkal! Ha hívna té­ged Bianchi játszani, Grondona pedig edzős- ködni csábítana, melyi­ket választanád?- Mindenképpen a válogatott irányítását választanám, az mindenképpen jobban csábít, mint maga a játék.- És ha nem edzőnek, ha­nem menedzsernek hív­nának a válogatotthoz, akkor mit választanál?- Akkor pedig inkább a játé­kot. De tudod, mondtam, hogy az ifiket is szívesen edzeném.- Diego, azt is rebesgették veled kapcsolatban, hogy elváltál a feleségedtől...- Ez is akkora hazugság volt, mint egy ház! Természetesen a mi házasságunk sem men­tes a veszekedésektől, ne­künk is voltak kritikus idő­szakaink, de szó sem volt itt válásról. Akik ilyeneket mondtak, hogy elváltunk, azok lehet, hogy tényleg azt szeretnék, hogy én és Claudia szétmenjünk, de sajnos az akaratuk nem teljesült, és nem is fog egyhamar.- És kinek lenne érdeke, hogy elválj, Diego?- Nem tudom, de szerintem többen is ezt akarják, talán irigységből, talán rosszindu­latból, vagy gonoszságból, nem tudom, de mindenkit biz­tosíthatok afelől, hogy Claudiával jobb most a kap­csolatunk, mint valaha. „Az a srác egy nagyon klassz játékos”- Térjünk vissza a foci­hoz! Tényleg nem ha­gyott benned semmi po­zitív nyomot ez a világ- bajnokság?- Azonkívül, hogy megerősí­tette azt a vágyamat, hogy visszatérjek a labdához, sem­milyen nyomot nem hagyott bennem. Sőt, nem is volt rám valami nagy hatással.- Ronaldo csalódást oko­zott a döntőben? Érezted rajta azt a nagy feszült­séget, ami bizonyosan nagyon nyomasztotta belülről?- Az a srác egy nagyon klassz játékos, ez idő szerint ugye­bár, ő a világ első számú fut- ballsztárja, és mint ilyentől, nagyon sokat vártak tőle ezen a vb-n. De nem tudott egyszer­re Pelé, Maradona, Cruyff és DiStéfano lenni, ami persze érthető is. Szegényből e játé­kosok keverékét akarták összegyúrni.- Tehát még nem egy Maradona?- Aki viszont nagyon tetszett nekem az elmúlt években, az Romario volt. Gyors, taktikás, gólerős... Szóval megvan nála minden, ami kell. Ronaldo ugyan már sztárnak számít, de mégis úgy gondolom, hogy va­lami még hiányzik belőle. De még fiatal, így hát még van ideje és lehetősége fejlődni.- Téged meglepett, hogy Franciaország lett a vi­lágbajnok?- Benne volt a pakliban, hogy esetleg ők nyerik meg a tornát. De hozzá kell tenni, nagy előnyt élveztek a hazai pálya és a rendkívül lelkes közönség miatt. Természetesen a szur­kolók, akik egész idő alatt fan­tasztikus hangulatot biztosí­tottak, hatalmas önbizalmat adtak a csapatnak, hiszen ér­ződött rajtuk, hogy végig bíz­nak a válogatottjuk győzelmé­ben, és ez nagy ösztönző erőt jelentett.- Az interjú során végig kritikusan beszéltél azok­ról a játékosokról, akiket szóba hoztunk. A francia csapat nagyszerűnek tar­tott játékosa, Zidane sem tetszett neked, vele sem voltál megelégedve?- Jó játékos, de ahogy mond­tad, vagy gondoltad, tényleg nem voltam tőle sem elájulva. Az egyértelműen látszik rajta, a játékán, hogy nem dél-amerikai focista, mert nem forróvérű, na­gyon nehezen hozható tűzbe. „A focitól soha nem fogok elszakadni”- Mondd meg őszintén, nem azért beszélsz így a többiekről, mert már nem te vagy a futballvi­lág középpontjában, úgy mint régen?- Nem, egyáltalán nem. Miért, olyan irigynek nézek ki? Nézd, én tökéletesen elégedett vagyok azzal, amit elértem a labdarúgás terén. És úgy gon­dolom, elég tapasztalatom van, már eljutottam egy olyan szintre, hogy joggal formálha­tok véleményt, és ezt ki is mondhatom. Ez van akinek tetszik, van akinek nem, saj­nálom. Meglehetősen szabad­szájú vagyok, ezt mindenki tudja rólam, de azzal senki sem vádolhat meg, hogy nem tudok kompromisszumot köt­ni, mert ez igazán nem lenne igaz rám. Én is ugyanúgy té­vedhetek, természetesen, mint bárki más. De egy a lényeg: a focitól soha nem fogok elsza­kadni, mindig az életem szer­ves része lesz, akár a pályán folytatom, akár a pálya szélén. Hiszen ezért is vagyok Maradona! A nagy tervekből semmi sem valósult meg. Az Isteni Diego félmeztelenül, szinte önkívületi állapotban ünne­pelte kedvenc csapata győ­zelmét. Jelentős súlyfeles­legét látva azonban nehe­zen hihető, hogy valaha is visszatér a pályára... INTERJÚ: MIGUEL ANGEL RUBIO, MATIAS ALDAO MAGYAR SZÖVEG: BAZSONYI ANNA Megköszönjük a Focivilág szerkesztőségének, hogy rendelkezésünkre bocsátot­ta ezt az interjút. Példaképe Fillol, a kapus A háromórás beszélgetés során sok, Maradona számára kedves emlék került felszínre. Némelyik, ahogy beszélt róla, teljesen láz­ba hozta. Az egyik ilyen az volt, amikor egy bulimiában (kóros evési inger) és anorexiában (kóros étvágytalanság) szenvedő betegek tiszteletére szervezett jótékonysági meccsre volt hiva­talos játékosként. Ezt a meccset „Pato" Fillol (az 1979-es és 1982-es vb-n szere­pelt argentin válogatott kapusa- a szerk.) szervezte, aki különös hatást tett Diegóra. „Nem is tudom, miért volt rám akkora hatással. Talán azért, mert remek ember, és még nagy­szerűbb kapus” - vallja Diego.- Régóta nem beszéltél Flllollal, Diego?- Elég régen nem beszéltünk egymással. De amit akkor, azon a meccsen művelt, azt sohasem fogom elfelejteni. A jótékonysági meccs megszervezése az ő ötle­te volt, és ő is valósította meg. A lánya is bulimiában szenved, úgyhogy ha valaki, akkor Fillol tudta, mennyire megkeseríti az ember életét ez a betegség. A meccsen Pato a lányáért ját­szott, és ez remekül tükrözte mindazt, amit Pato és a család tett a kislányért. Tehát nekem Pato mint apa példakép.- Kapusként Is csodálod őt, Diego?- Naná! Soha nem érhet senki a közelébe, igazán nagyszerű ka­pus volt. » Maradona talan visszatér? Az isteni Diego beszél

Next

/
Thumbnails
Contents