Új Néplap Vasárnap Reggel, 1998. szeptember-december (1. évfolyam, 1-15. szám)

1998-12-06 / 12. szám

1998. december 6. Közelről Harmadik oldal Jászapáti egyik széles utcáján magas fenyők ölelésében áll egy gondozott családi ház. Ránézésre semmi külö­nös nincs rajta. Az érkezőt barátságos házaspár fogadja: Szabari István és felesége, akit mindenki csak Teróka néninek szólít. A lakásban mindenféle babák láthatók gyönyörű ruhákban, valóságos díszletek között. Az ámuló látogató a patyolattisztaság és a me­sevilág láttán saras cipőjével küzd. szárnyú szekrényajtó. A csipkével díszített polcokon barátságosan megfér egymás mellett a Dallas összes amerikai szereplője és egy magyar lakodalmas menet. A cigány- prímás kezében apró hegedű. Talán azt hal­lotta meg Csipkerózsika, aki épp álmából ébred. Itt Hamupipőke sorsa sem oly mos­toha, az erdő lakói pedig békében élnek. Hófehérkénél és a hét törpénél is csupán sejteti a tragédiát az átlátszó, apró koporsó. Jobban szemügyre veszem a babákat. Kifo­- Edeske! A cipőt tilos levet­ni - mondja határozottan Teróka néni, kézen fog, s máris megkezdi a kalauzo­lást. Ahogy szobáról szobá­ra haladunk, dzsungelt lá­tok, magyar lányt és fiút népviseletben, Betlehemet a kisdeddel és a Háromkirá­lyokkal - kezükben híres ajándékaikkal -, verseny­táncosokat, Kukorica Jan­csit Iluskával - a szegény ár­va karján apró kosár, benne a mosott ruha -, kéksisakos békefenntartót, India és Kí­na címmel kompozíciókat, síelőket, bikaviadalt, mat­rózt bálnával, kéménysep­rőt, a Kisasszony és A ho­mok titkai tévésorozat sze­replőit korhű jelmezek­ben... és még sok mást. Az arányok tökéletesek. A való­ság kicsinyített másai...- Szabad megfogni? - kérde­zem. Megengedik. Igen, meg kell érinte­nem néhány dolgot, mert egyetlen érzék­szerv már kevés ahhoz, hogy elhiggyem, amit látok. Hogyan lehet cilindert és eser­nyőt kötni meg kutyát varrni? Kérdeznem sem kell, megrökönyödésemet látva Szaba­dná nevetve mondja: - Fogok egy darab anyagot, és addig varrom, míg kutya nem lesz. Aztán egyszer csak halkan nyílik egy két­gástalan az öltözékük. A fiúkon öltöny ki­hajtóval, parányi gombokkal, csokornyak­kendővel, vagy épp norvégmintás pulóver. Lábukon cipő, csizma, ahogy az alkalom kívánja. A babalányok hibátlan alakját tö­kéletes szabású ruhák emelik még jobban ki. Gondosan ügyelve a kiegészítőkre is. A hihetetlenül gazdag ruhatár külön pikanté­riája, hogy minden darab kézzel kötött vagy horgolt! Teróka néni az alkotás öröméről, szépségé­ről soha nem mondott le. Most is engedel­mesen simul keze alá mindenféle textil. Egy időben Jászapáti legszebb égetett tortáit ő készítette. Ismeri nemcsak az alkotás, ha­nem az ajándékozás igazi örömét is. Ezért mikor lányunokái kicsik voltak, maga kötöt­te, horgolta az ajándék babák ruháit. Gyak­ran lengte be a Szabad-portát meglepetés és a várakozás izgalma. Aztán a lányok felnőt­tek, s a babák visszakerültek a mamához. Ekkor pattant ki az ötlet: lako­dalmas menetté állítja össze őket. A násznép remekbe sike­redett, Teróka néni pedig töb­bé nem tudta abbahagyni a „babagyádást”, med akkorára már szenvedélyévé vált. Idő­közben nyugdíjas párját is megfertőzte, aki örömmel ké­szíti a plakettokat, talapzato­kat felesége műveihez. Az alkotómunka pontos kore­ográfia szerint zajlik. Teróka néni szabályos látványtervet készít a következő kompozíci­óhoz. Aztán addig járja a pia­cokat, boltokat, míg beszerez, illetve előállít mindenféle kel­léket. Csak ezután születhet meg maga a mű. így büszkél­kedhet ma 139 darabos gyűj­teménnyel, egy kiállítással a helyi múzeumban, bejegyzés­sel egy idegenforgalmi kiad­ványban, miszerint Jászapá- tin, a Táncsics Mihály utca 55.-ben babamúzeum találha­tó, melynek létrehozója Szabari Istvánné. Azt mondják, az országban egyedülálló, amit csinál. Ellentétben másokkal, akik vagy babákat gyűjtenek, vagy népviseletbe öltöztetik őket. Teróka néni jelenleg magyar viseletét készít egy babára. Amerikába lesz ajándék. A kö­vetkező tervét pedig egyelőre még csak a fe­jében dédelgeti, ugyanis megfelelő méretű púpos tevét sehol sem lel... Járvás Tíz éve csönget mint Mikulás Tíz éve megy házhoz Szolnokon a Mikulás. Kitalálója, pontosabban meghonosítója - minthogy budapesti volt az ötlet - Klein Imre, akit sokan ismerhetnek a megye- székhelyen, hiszen 18 évig volt a Ságvári Művelődési Házban népművelő, ahol mel­lékesen 10 évig vezette a Kölyök Színpadot. Most, nyugdíjasként is tevékeny, a Vasutas Csomóponti Művelődési Központban a Lurkó Színpadot dirigálja. Mikulás idején pedig újra felveszi a piros ruhát, álszakállt ölt, és meghívásra házhoz megy, elvarázsolni a gyermekeket. Amíg a Ságváriban dolgozott, volt úgy, hogy né­gyen „űzték az ipart”, oly’ nagy volt az igény a Mikulásra. Klein Imre és még három másik Mikulás nem­csak a családokhoz és az óvodákba járt, ha­nem a vállalatokhoz is. Az utánpótlás-neve­lés érdekében még Mikulás-iskolát is létre­hozott, kiszemelt utóda volt a Miki, és vol­tak kis krampuszok is. Aztán mára megint csak egyedül maradt Szolnokon. Számtalan emlék fűződik a Mikulás-sze­rephez. Volt olyan család, ahova évekig visszajárt. Az anyuka nagy szervezett­séggel készített elő mindent. Az egész család jelen volt, a nagyszü­lőkkel együtt. A Mikulás ülésrend szerint mindenki nevét tudta, sőt még ennél több információ bir­tokában is volt. Ezzel elérték azt, hogy a gyermek számára úgy tűnt, a Mikulás tényleg „képben” van, mindenről min­dent tud, persze róla is. Csakhogy a gyermek cseperedett és okoso­dott is. Egyszer megkérdezte, ho­gyan hívják a nagymamáját. Persze a Mikulás egyből tudta a választ. A gye­rek meg volt döbbenve. Aztán azt fir­tatta, hogyan tud benézni a harmadik emeleten lévő szobájának ablakán. A Mikulás ezt is kimagyarázta. De az már igazán meglepte, hogy ő igazi-e. Most a Mikulás bácsi kérdezett vissza megszeppenten: hogy hogy igazi? - Hát mert a szakállad gumi­val van felerősítve - bökte ki a kis­gyerek. No, a következő évben már nem volt értelme a családhoz el­menni. Volt egy különleges megrendelé­se is. Egyszer beállított hozzá egy fiatalember katonaruhában, hogy szeretné kérni a Mikulást. - És hány éves a gyermek? - kérdezett vissza Klein Imre. - Tizennyolc - hang­zott a válasz. - Mennyi?! - döbbent meg. - Tizennyolc, a menyasszonyom - erősí­tette meg a fiatalember. Végül elvállalta. Eljött a várva várt pilla­nat. Elmentek a Krampuszkával, be­csengetettek a lakásba, és egyből négy csinos lány társaságában találták magukat. Nagy volt a meglepetés mindkét részről. Csak fél óra múlva jelent meg nevetve a fi­atalember a barátjával, de addigra a Miku­lás már mindenről beszélt, csak teljen az idő. Most talán még különlegesebb kérést ka­pott. Egy szolnoki iskolát művészeti iskolá­vá neveztek ki, és az alapító okiratot a - tan­testület kérésére - a Mikulásnak kellett át­adnia a mit sem sejtő igazgatónőnek. Bi­zony, nagy volt a meglepetés. A tíz év alatt sok családnál megfordultak. Klein Imre és a Krampuszkák jártak olyan palotákban, hogy azt el sem lehet képzelni, de bizony jártak szegény családoknál is, ahol talán még szívesebben fogadták őket. Az óvodák mellett külön élményt jelent az értelmi fogyatékosoknál lenni, mert ők na­gyon hálás közönség. A „mikulásosdiban” persze nagyon nagy szerepe van az illúziónak. Vallja is, hogy amíg csak lehet, a gyerekemberben fenn kell tartani a Mikulás valódiságának illúzi­óját. Minél később döbben rá, hogy nincs is igazi Mikulás, annál jobb, mert óriási trau­mát okozhat számára. A Mikulás ugyanis kegyes csalás. De mozgatója a gyermek iránti szeretet... Tóth András , . Hergeljük magunkat A házaspár a szolnoki Zagyva-parton sétál. Bár ez utóbbi állítás egy kicsit erős, mert a férfi tempója in­kább rohanásnak vagy katonás menetelésnek ne­vezhető. Ami azért furcsa, mert hétvége lévén úgy gondolja az ember, hogy levegőzni, kikapcsolódni jöttek. Az asszonyka szótlanul tartja az erőltetett tempót. Nem beszél, de nem is juthat szóhoz szegény a hites ura mellett. Az ugyanis ellilult képpel szitkozódik. Témája változatos, arról van szó, hogy ki milyen balfácán és persze ki milyen gazember, nem is be­szélve a Postabank-ügyről. És lilul tovább, miköz­ben sorolja a „sérelmeket”: rokonelhelyezések, adórendőrség, miegymás. Hogy micsoda országban élünk! hét ■ ■ (/ November 29., vasárnap: A nemzetközi Testőr és Bizton­sági Szolgálatok Szövetsége vezető tisztségviselői Szol­nokra látogattak, ahol a vendégek a kapitányság, il­letve a Védelem Kft. jóvoltá­ból egyebek között megnéz­hették, hogyan a dolgoznak a profi kommandósok, illetve az őrző-védő munkakutyák. • Me­gyénk művészpalántái vettek részt Martfűn a Jászkun világ elneve­zésű programon. November30., hétfő: Végétért a harmadfokú árvízvédelmi készült­ség a Tisza megyei szakaszán, a folyó mindenütt apadt. • Európá­ban egyedülálló berendezést helyeztek üzembe Mezőtúron, a Túri Fazekas Kft.-nél. • A Szolnoki Rendőrkapitányság idén is mindent megtesz annak érdekében, hogy a karácsonyi faluban ne essenek a zsebtolvajok áldozatául a nézelődők-vásárlók - hangzott el. December 1., kedd: A besenyszögi idősek otthona megalakulásának huszadik évfordulóját ünnepelte, mely alkalomból színes ünnepsé­get rendeztek az otthon lakóinak. • Karcagon és Mezőtúron véradó­kat köszöntöttek. • Az AIDS világnapja alkalmából Szolnokon a me­gyei ÁNTSZ továbbképzést tartott az egészségügyi alapellátásban dolgozók részére. • Megkezdődött a fenyőfavásár Szolnokon. December2., szerda: A négy évvel ezelőtt történt, 31 emberéletet követelő szajoli vasúti katasztrófa áldozataira emlékeztek a hoz­zátartozók a vasútállomási emlékhelynél. • A társadalombiztosí­tást is az APEH szedi be januártól - hangzott el a megyei APEH saj­tótájékoztatóján. • Több főiskola is bezárja kapuit a vizsgaidőszak elején. December 3., csütörtök: Olasz és magyar katonák részvételével egyhetes lövész- és ejtőernyős-kiképzést tartott a szolnoki Bercsé­nyi László Felderítő Zászlóalj, melynek során 35 olasz katona is­merkedett a magyarfegyverzettel. • Megyénkben közel kilencven­ezer hektárt károsított november végi állapot szerint valamilyen mértékben a víz, bel-, illetve árvíz formájában. • Kihelyezett ülést tartott Jászberényben a Kulturális Érdekegyeztető Tanács. December 4., péntek: Több centiméteres hó hullott, fennakadást és több balesetet okozva a forgalomban. • Megnyílt Szolnokon a karácsonyi falu. • A Tisza megyei szakaszán megszűnt az I. fokú árvízvédelmi készültség is. December5., szombat Szalagavató ünnepséget tartottak a karca­gi gimnáziumban és Tiszafüreden, a sportcsarnokban. • Túrkevén sajtóbálon mulathattak az érintettek. • Jászfényszarun helytörté­neti konferenciát rendeztek, mellyel együtt kiállítás is nyílt. SEGÍTŐKÉSZSÉG- Orvos vagyok, látom a problémát. Keressen fel Vlagra-igényével a rendelésemen. VASÁRNAP REGGEL És hergeli magát, egyre inkább bele­lendül az önpusztító indulatba. Hergeli magát, pedig nem is kényszeríti rá senki - önként lilul. Pedig most nem dol­gozik, nem köz­ügyekkel kellene foglalkoznia, hanem - úgymond - pihenőidőben van. Ránk, magyarokra, ez is jellemző, hogy akkor se pi­henünk, amikor megtehetnénk. Akkor is a mások ügyeivel foglalkozunk, amikor egymásra kellene fi­gyelnünk, ki kellene kapcsolódnunk a világ bajai­ból. De hát mi már megtaláltuk a módját annak is, hogy egy pihentetőnek szánt séta közben hogyan hergel­jük magunkat. Nem is lehet csodálkozni így azon, hogy ennyien kapnak nálunk infarktust... Paulina Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents