Új Néplap Vasárnap Reggel, 1998. szeptember-december (1. évfolyam, 1-15. szám)

1998-11-22 / 10. szám

1998. november 22. Közelről Harmadik oldal----------------------------.---<-m-----------------------'-----------------; „ Először egy helyi srác, Sanyi jött oda hozzám a .diszkóban. Drá­ga cigit szívott, Marlborót. Azt mondta, tiid egy Jő munkát nekem Pesten, bárpultnál kellene dolgoznom, el őleget is kaphatnék. Feketemunkába nem megyek - válaszolt! m -, inkább élek nyug­ton a gyesből és a családi pótlékból. Felvettem a kabátom és el akartam menni, de a diszkó ajtajában egy nagy darab férfi hátul ról megérintette a vállam, majd valamit t z arcomhoz tettek, Írni tői elájultam. Egy idegen autóban tértem magamhoz.*; A félig kábult Ilona, a kis Tisza-parti telepü­lés elrabolt 21 esztendős lakója akkor még nem is sejtette, mennyi szenvedés és meg­aláztatás vár rá az elkövetkezendő néhány napban. A minap, amikor történetét meg­osztotta velünk, már jó néhány hónappal az események után voltunk. Ilona hangjában még elevenen élt a félelem. Amikor Budapest határában feleszmélt, kétségbeesett kiabálásba kezdett: Haza akarok menni! „Vendéglátói” (egy fiata­labb és egy idősebb pár) azonban nyomaté­kosan közölték, erről szó sem lehet, mert őt megvették. Jó nő vagy, kiteszünk az utcára- közölték. Tegyétek rendbe a lányt!- A IX. kerületben, az Üllői úton állt meg a kocsi, majd felmentünk az egyik lakásba. Jenő (aki a diszkó ajtajában elkapott) anyu­kája mondta, szedjétek rendbe a lányt, majd oldalba rúgott valaki. Nemsokára hoztak egy videózöld nadrágot és egy pasz- szos pulóvert, hogy vegyem fel. Én persze ellenkeztem, semmiképp sem'akartam ki­menni az utcára. Erre orrba vertek, csupa vér lett a ruhám eleje. Italokat hoztak, ami­be valamilyen tablettákat is tettek. Kést tar­tottak a nyakamhoz, így hát muszáj volt meginnom. A „csinosítás” tovább folyt, kísérletet tettek a lány koromfekete hajának gyors kiszőkí­tésére is, nem túl sok sikerrel. Végül ráad­tak egy magas sarkú cipőt, és ismét betusz­kolták az autóba. Irány a Rákóczi tér Az elvárások szerint Ilonának betört orral, tarka fejjel és félig kábultan kellett volna el­csábítani a szexuális szolgáltatásokért fizet­ni is hajlandó kuncsaftokat. Jóllehet, a vál­lalkozás eleve kudarcra volt ítélve, ráadásul a lány rendesen kiverte a balhét az utcán.-^Nem akarok kurva lenni! - sikoltoztam. Ők megpofoztak. A rendőrök közben ott mentek el mellettünk autóval, nem igaz, hogy nem látták, mi történik velem. Jenő- ék visszavittek a lakásba, és közölték, amiért ezt műveltem az utcán, meg fog­nak ölni. Márpedig a benzinpénzt le kell dolgozni Az ölés helyett hál’ Istennek „csak” újabb itatás következett. A „prostikiképzés” so­rán azonban Ilonának még egy nemi erő­szakot is el kellett tűrnie Jenőtől.- Kétségbeesésemben összevagdostam a ke­zem. Jenő anyukája, Magdi néni beszélget­ni kezdett velem, győzködött, fogadjam el a sorsom, azt mondta, természetes, hogy kezdetben minden lány tiltakozik, amikor ki kell mennie az utcára, de ez majd" elmú­lik. Azt mondták, hogy a benzinpénzt, ami­be a Budapestre való utaztatásom került, mindenképpen le kell dolgoznom. Aztán szerencsémre kiderült, hogy Magdi nénit valamilyen ágon rokoni szálak fűzik hoz­zám, így végül megmenekültem. Azzal a feltétellel engedtek el, ha magam helyett más lányokat ajánlok a későbbiekben. Én persze mindent megígértem, csak hogy el­mehessek. Meggyötörve, de otthon Ilona igencsak megviselt állapotban csen­getett be a fővárosban élő nagyanyjához. Minthogy a lány eltűnését közben édesany­ja bejelentette a rendőrségen, így nyomban hazatelefonáltak a faluba. Kimerültségében otthon összeesett, mentő vitte kórházba. A rendőrség azóta a négy gyanúsítottal - Je­nővel, Jenő élettársával és szüleivel - szem­ben lefolytatta a nyomozást, sőt, az ügyész­ség már a vádiratot is elkészítette. Az erőszakos közösüléssel, személyi sza­badság megsértésével, kerítéssel és testi sértéssel mint visszaesőt megvádolt L. Jenő azóta is előzetes letartóztatásban van. Ilona mégsem nyugodt, fél a család bosszújától.- Rémálmaim voltak. Hónapokig ki sem mertem menni az utcára. Ha a ház előtt megáll egy autó és hallom az ajtócsapódást, ma is összerezzenek. Félek, ha boltba me­net idegenek jönnek velem szemben a jár­dán, félek, mert tudom, ezeket a rendőrség sem tudja megállítani. Horváth Győző A gyilkos még szabadon jár Egy évvel ezelőtt, november hatodikén történt, hogy a Jászberényi fiatalem­bert, Móczó Attilát hidegvérrel, értel­metlen kegyetlenséggel megölték. A várost mélyen megrázta a tragédia hí­re. Egy boldog család élete megtört Középső fiuk elvesztésének kínzó fáj­dalma egyre csak nő a szülőkben. Mó­czó Jánossal Attila halálának évfordu­lója alkalmával beszélgettünk. Móczóék kapuján belépve gyönyörű ku­vasz fogad. Alexnek hívják, Attila kedvence volt. Több díjat elnyert, az év kutyájának választották tavaly, de a kupát már nem ve­hette át a gazdája.- Fel tudták, fel lehet egyáltalán dolgoz­ni a történteket? - fir- . tattuk.- Mindenki azt mondja, hogy az idő nagy feled­tető, de úgy érzem, ne­künk egyre rosszabb. Fölneveltünk három be­csületes, munkás, szü­leit szerető embert. Nap mint nap felkere­sett Attila is, kérdezte, hogy vagy, mit csi­nálsz, apa. Mindhárman együtt fociztak a jákóhalmi csapatban. Büszke voltam rájuk. Nálam boldogabb embert keveset lehetett találni. Nem értjük, miért történt ez a bor­zalom? Hallgatom ezeket az embervédő szervezeteket: „A gyilkos is ember, és joga van élni”. Aki ezt mondja, öljék meg a gye­rekét, álljon ide elém, és mondja azt, hogy a fia gyilkosának joga van élni. Én akkor szembe köpöm, mert az ilyen nem édes­apa... - keseredik el Móczó János. Számtalan esetről hallott, mikor a többszö­rös gyilkost - akár jó magaviseletért - kien­gedték a börtönből, és még aznap elkövette az újabb gyilkosságot.- Hány ártatlan embernek kell még meghal­nia addig, míg egy ilyen rongy embert, aki aljas módon rákészül szörnyű tettére, ki­vonnak a forgalomból? - hördül fel. Beszélgetésükkor a bosszú is szóba került:- A bosszú joga nem a miénk. Mi nem va­gyunk se törvény, se Isten, a fiunkat nem nekünk, hanem a törvénynek kell meg­bosszulnia. Tudom, a közvélemény a mi pártunkon áll - mondja.- És hányán segítettek a nehéz napok alatt?- Azt mondják, Jászberényben annyi ember még nem volt temetésen, mint a mi fiun­kén. Attila kis boltja előtt százával égtek a gyertyák hetekig, virágok sokaságát hozták az emberek. Naponta többször járunk a fi­unk sírjához, számunkra idegen emberek hoznak csokrokat. Halottak napján egy hölgy odajött a sírhanthoz és - csak azért, mert a vásárlója volt - el­égetett egy szál gyertyát. Rengete­gen ajánlották fel segítségüket is. A jákóhal­mi csapat a halála utáni első meccsen tíz emberrel futott ki a pályára. A szeretet számtalan megnyilvánulását éreztük azóta- hatódik meg az idősebb Móczó, majd hoz­záteszi:- Van azonban egy szörnyű tett, ami előtt végképp értetlenül állunk. Egy év alatt idá­ig 29-szer rongálták meg Attila sírját. Elő­ször csak azt hittük, hogy a szél dönti el a virágokat, de aztán sorozatosan ismétlőd­tek az esetek. A tizenvalahanyadik után fel­jelentést tettünk ismeretlen tettes ellen. Azt a rendőrségen is elmondtuk, hogy három női cipő nyomát találtuk meg, de a méret mindegyiknél ugyanaz. Nem tudjuk, hogy ki lehet az a nő, aki a mi fiunkat annyira gyűlöli.- Tudnak valamit arról, hogy hol tart a nyomozás? - érdeklődtünk.- Ezt mások is sokszor kérdezik, de mi nem tudunk semmit. Talán még jó is, hogy nem beszélhetnek erről velünk a rendőrök. Csak legalább már az az elégtételünk lenne meg, hogy rács mögött tudjuk azt a mocskot. De ahogy telik az idő, ennek esélye egyre távo­labb kerül tőlünk - szomorodik el. Megkér­deztük, de a rendőrség hivatalos álláspont­ja nem sokat változott. Átütő, az ügyet előbbre vivő információ nem került élő, re­mények, nyomok vannak, de gyanúsított to­vábbra sincs. Mindenesetre számon tartják az ügyet. Banka Csaba November 15., vasárnap: Arany mágus nemzetközi bűvészversenyt rendeztek Szolnokon. • Közlekedik a család címmel országos KRESZ-vetélkedő* megyei döntője volt Szolnokon. A fődíjat a törökszentmiklósi Bojtok György és családja nyerte el, ők képviselik megyénket az országos döntőn. November 16., hétfő: Karcagon kétmilliárd forintos költséggel felújíthatják a Kátai Gábor Kórházat. A beruházást már csak az Országgyűlésnek kell jóváhagynia. • A szolnoki MB Kőolajkuta­tó szakemberei is részt vettek a zalai gázkitörés elfojtásán. • A Tisza árhulláma Tiszafürednél tetőzött. November 17., kedd: A tavalyi kunszentmártoni tornádó káro­sultjait megsegíteni hivatott Eurocaritas-segély utolsó részletét nyújtotta át a segélyszervezet. • Kiállítás nyílta szolnoki Dam­janich múzeumban a Kossuth Lajos tér száz évének történeté­ről és a tér lehetséges jövőképéről. November 18., szerda: A Tisza középső szakaszán a második legnagyobb árhullám vonult le. • Ismeretlenek a szolnoki Hild János téren cukorbetegeknek gyűjtöttek adományokat. Kide­rült, a cukorbetegek szervezete az egészről semmit sem tud. November 19., csütörtök: Göncz Árpád köztársasági elnök két szakembert (Somlai Nándort és Losonczi Sándort) tüntetett ki arany emlékéremmel a közül a hat szolnoki kőolajos közül, akik a zalai gázkitörésen dolgoztak. • A szolnoki Hozam Klubban megnyílt a Vili. képzőművészeti filmszemle. • Tiszabőn megöl­ték a harangozót. November 20., péntek: Jászapátin az Európai Unió agrárrend­szerérői rendeztek nemzetközi szakmai tanácskozást az AGRYA megyei egyesülete szervezésében. • Több kórház részvételével tudományos konferencia zajlott a karcagi Kátai Gábor Kórház­ban. • Gólyabált tartott a szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola. November 21., szombat: Szféra-est volt Jászberényben. • A Márton-napok zárásaként koncertet rendeztek Kunszentmár- tonban. • A Jászberényi Tanítóképző Főiskolán gólyabált ren­deztek. • Karcagon megalakulta Kunszövetség. FÁIRONT HMM MMOi A nap 24 órájában gyötrő a kérdés: miért? No drog! Miközben egyesek erejüket megfeszítve küzdenek a fi­atalok drogozása ellen, aközben a drogot már kipróbá­lók közül számosán emelték fel szavukat a ke­ménynek nevezett, készülő drogtörvény ellen. Mennyi, de mennyi józan program és úgynevezett no drog koncert jött létre azért, hogy a srácokat és lányo­kat megpróbálják jobb belátásra bírni, hogy nem a drog teszi az embert, sokkal inkább a drog megeszi az embert. És mindegy, hogy az lágy, vagy kemény, előbb-utóbb nehéz lesz kiszállni a buliból. Vagy meg­szoksz, vagy megszöksz, ám mivel a drog függőséget okoz, előbbit könnyű, utóbbit nagyon nehéz megcse­lekedni. Mégis kevésnek bizonyul a „szájtépés”, hétvégeken a diszkókban számosán bekapnak nemcsak egy-két „négyzetméter” felest, de bizony valamilyen drogot is. Dögivei van már választék, bódulhat a csenevész fia­tal, aki - bizonyítja ezt a katonai sorozóbizottság - két ËmwÊÊsm. VASÁRNAP REGGEL métert nem tud lefutni, mert már rosszul van. Persze ha testnevelés­óra helyett szipuórát iktatnának be, a drogosok még lelkendezné­nek is. Mit érdekli őket a jó kondí­ció, az egészség, fő a bódulat! A drog hívei körömszakadtukig küzdenek. Ők már tudják, mit je­lent a kábítószer. Én nem tudom, de nem is akarom megtudni, milyen az emberhez nem méltón fetrengeni a földön. Megvagyok hát a drog nél­kül. Ha valami bajom van, nem nyúlok gyenge nyűi­ként hozzá, esetleg letaglózott lelkem és testem nem akarom, hogy „repüljön”. Meggyőződésem az is, hogy aki drogozik, az vagy ostoba, vagy gyenge jellem. Vagy mindkettő egyszerre. Volna egy javaslatom is a lelkes, a kábszerért - és a rö­högő drogeladók tömött pénztárcájáért - életüket (és mások életét) is feláldozó drogosoknak. Egy minapi hír szerint ha ez a folyamat marad, akkor 2050-re ha­zánk lakossága 10 millióról 7,5 millióra csökken. Ez el­len kellene inkább tenni! Ja, a folyamat megfordításá­hoz az ágyban erőnlét is kellene... Tóth András ■ II

Next

/
Thumbnails
Contents