Új Néplap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-10 / 289. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. december 10., csütörtök Ötéves az Apáról Fiúra Alapítvány 1993-ban a népi kultúra és hagyomány ápolására született meg Törökszentmiklóson az Apáról Fiúra Alapítvány, amely számos népi mesterség képviselőjét tudhatja maga között. A Helytörténeti Gyűjtemény „Kincses batyuk” címmel november 21-én kiállítást nyitott a fél évtized terméséből. A jeles eseményt - Molnár Anett, az alapítvány elnöke bevezető szavai után - dr. Bánszky Pál, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének elnöke nyitotta meg. A megnyitó ünnepséget a „Kézműves kuckó” tagjainak Ilók és Mihók című népmeseelőadása színesítette. A „Kincses batyuk” tartalma évről évre a látogatók szeme elé tárul a népi gyöngyfűzés, fafaragás és más értékes munkák bemutatásával, melyek közül nem egy külföldön is járt. E minden szempontból színvonalas kiállítást december 12-ig tekintheti meg a közönség, s az alapítvány meg is ajándékozza a látogatóit. Romhányi Ilona Törökszentmiklós Miért nincs férfinap, apák napja? Hallottam, állatok napja is van már, tartottak is ünnepet a fővárosban, hímnek és nősténynek egyaránt. Most már csaknem bizonyos, hogy mindenkinek van egy napja nálunk, csak a férfiaknak, az apáknak nincs. Tartunk nőnapot, anyák napját, gyereknapot, de a férfi nemmel senki nem foglalkozik. Pedig már 1956 júniusában felvetettem a témát (akkor harminchét éves voltam, most bottal járó, nyolcvanéves öregasszony), és azóta is úgy tízévenként megismétlem, hogy legyen férfinap és apák napja is, mert sokan kiérdemelnék a köszöntést. Azon is elcsodálkozom, hogy mindig csak sokgyerekes anyákat tüntetnek ki, apákat soha, pedig biztosan nem a gólya hozta azokat a gyerekeket. Vajon meddig kell még várnunk, hogy kimondassék a férfiak és apák napja is? V. Gy.-né, Mezőtúr A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, a mondanivaló tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Panelházkultúra A betonkolosszusok lakói ismerik a kulturált együttélés fogalmát, többségük ennek megfelelően él, „alkalmazkodó életmódra” rendezkedett be. Persze mint mindenben, ebben is vannak kivételek, olyanok, akik ügyet sem vetnek erre, mintha rájuk nem vonatkozna semmiféle korlátozás. Én is lakótelepen élek. A közelünkben elkelt két lakás - az egyik még az év elején, a másik a nyáron. Azóta nincs nyugalma a környéknek, mert ezekben a lakásokban szinte mindennapos a fúrás, kopácsolás. Idősek és fiatalok, éj szaki műszakban dolgozók és kisgyermekes anyukák panaszkodnak a hónapok óta tartó zajra. A házirend mindenkire kötelező, s azért van kifüggesztve, hogy tájékozódjon a lakó (az új lakó!) az alapvető együttélési szabályokról. Mint például: milyen hangerővel tévézzünk és hallgassunk zenét, mikor ajánlatos mosni, mit csináljunk az erkélyen elszívott cigarettacsikkel, hová és mikor rázzunk szőnyeget - és csak a legszükségesebb mértékben zavatjuk mások nyugalmát. A többség alkalmazkodik a szabályokhoz, tekintettel van másokra, így joggal várja, hogy ez kölcsönösségi alapon működjön. Ahol ez másként van, ott előbb-utóbb vita kerekedik. És kinek jó ez? Ha valaki beköltözött egy lakótelepi lakásba, alkalmazkodnia kell. Ez alól senkinek sem lehet felmentése. (Név és cím) Az aranykoszorús mester Amikor a lakóbizottság elnöke és a biztosító szakembere is jóváhagyta, hogy lakásomban az elhasználódott eternit lefolyócsövet kicseréltessem, fogtam a telefont, és hívtam a régi ismerős vízvezeték-szerelő szakembert. A válasz: majd két-három hét múlva vállalja. Jó ideig vártam, aztán felhívtam. Érdeklődésemre közölte, nincs kocsija és nincs kőműves szakembere. Ezek után elővettem a szaknévsort, és kiírtam jó néhány szolnoki vízvezeték-szerelő nevét, telefonszámát, s megkezdtem a nagy felderítő munkát. Volt, aki ígérte, majd megnézi, de nem jött. Volt, aki jött, és megígérte, hogy másnap jelentkezik, hogy megbeszéljük a részleteket. Azóta sem láttam. Amikor például újabb három hét elteltével érdeklődtem ennél a szakinál, a helyettese így tájékoztatott: „Azért nem hívtuk, mert gondoltuk, már elvégeztette a munkát mással. ” Legalább tíz-tizenkét szakembert tárcsáztam fel a néhány hét alatt, s mindnek vártam a válaszára egy-két napig, ami körülbelül így hangzott: „... nagyon sok a munka, majd pár hét múlva szó lehet róla, vagy hívjon mást, ha sürgős! ” A lényeg, hogy nem találtam mestert az egész városban erre a kis munkára. Úgy éreztem, tehetetlen vagyok, belefáradtam, elfásultam, amikor egy váratlan ötlettől vezérelve felvettem a telefonkagylót, és hívtam a Szolnok és Vidéke Ipartestületet, segítsenek rajtam. Azonnal kaptam három nevet és telefonszámot. Sorrendben hívtam volna őket, de már az első mester igent mondott. Kijött, megnézte, a következő napon másodmagával falat bontott, anyagot vásárolt, és elvégezte a munkát. Amikor este megköszöntem gyors és kiváló munkáját, átadott egy névjegykártyát, amelyen a szokásos adatokon túl még ez állt: „Aranykoszorús mester”. Most már megértettem - és köszönöm -, hogy miért őt ajánlotta az ipartestület a három legjobb mester között is elsőnek. Sz. Zs., Szolnok „Egészséges hetek” a Kölcseyben Az egészséges életmódra nevelés részeként hatodik éve, hogy Egészségügyi hetek címen programsorozatot szervez a szolnoki iskola. Ilyenkor hasznos előadásokat hallgathatnak a tanulók, és természetesen a vetélkedők, rajzpályázatok sem maradhatnak el. A gyerekek saját készítésű, az egészséges étrendbe illő ételeket készítenek. Az idén a felnőttek sem maradtak ki a programsorozatból: előadók beszéltek a helyes életmódról, s a Szívbarát Klub közreműködésével ételbemutató, vérnyomás- és koleszterinmérésre is lehetőségük volt. Reméljük, hogy a kínált lehetőségekből mindenkinek sikerült valamit elraktároznia egészsége érdekében. Tarjányi Györgyné és Bodnár Andrea Köszönet a tószegieknek nyújtott segítségért Tószeg önkormányzata és polgárai nevében ezúton is köszönöm a Szolnok, Orosz Gy. u. 5. sz. alatti fodrászüzlet dolgozóinak és vendégeinek a község árvízkárosult családjai számára felajánlott anyagi támogatást. Papp István polgármester Ajándékba kapott szakipari munka A megyei gyermekotthon szolnoki, Seregély úti csoportotthonának növendékei és felnőtt kollektívája köszöni az Építészeti, Faipari és Környezetgazdálkodási Szakközép- és Szakiskola vezetőségének, hogy lehetővé tette egy igen értékes karbantartási és szakipari munka díjmentes elvégzését otthonunkban. Köszönet Bállá István szakoktatónak és tanítványainak a magas színvonalú munkáért és Bartha István önkormányzati képviselőnek, hogy segített abban, hogy a kapcsolat létrejöjjön a gyermekotthon és az iskola között. Dr. Palatinusné Gál Anna csoportvezető tanár Bál - másodszor Második alkalommal rendezett a jászladányi óvoda közössége jótékonysági bált az óvodás gyermekek ünnepi megajándékozására. A jó hangulatú, sikeres rendezvény szervezésébe, támogatásába, a tombolaajándékok felajánlásába bekapcsolódtak a helyi és községen kívüli vállalkozók, munkahelyek, üzletek, a gyermekek szülei és Jászladány jövő nemzedékét segítő lakói. Az est bevételét a gyermekek játékkészletének gyarapítására, audiovizuális és mozgásfejlesztő eszközök vásárlására fordítjuk. Köszönjük minden támogatónknak és közreműködőnek a segítséget. Az óvoda közössége, Jászladány A tinédzser is ember A Gépipari, Közlekedési Szakközép- és Szakképző Iskola I. sz. tagintézménye rendszeresen jelentkező előadás-sorozatában legutóbb Katona Mónika pszichológus „A tinédzser is ember” címmel tartott előadást az érdeklődő fiataloknak. A szakember a serdülők életkori problémáiról, biológiai, lelki változásukról, személyiségük alakulásáról, a felnőttek és serdülők viszonyáról, a korosztályok közötti szakadékok áthidalásának módjairól beszélt. Katona Mónika önismereti jellegű csoportfoglalkozásokat is tart az érdeklődő tanulók számára.. A diákok által felvetett és megvitatott problémák megbeszélése sokat segít a énkép, az értékrend kialakításában, a személyiség fejlesztésében. H. G. M. Bensőséges találkozó a Belvárosi iskolában Szép ünnepség színhelye volt a szolnoki Belvárosi iskola. A százéves intézmény egykori tanulói, a Polgári Leányiskola idős „növendékei” találkoztak itt. Az összejövetelen az igazgatónő mondott köszöntőt, majd az alsós diákok látványos bemutatója következett, igen nagy sikert aratva. A pedagógusok saját készítésű, szívből jövő kis ajándékkal kedveskedtek nekünk. Nem tudtuk mindezt a helyszínen megköszönni, túlságosan meghatódtunk. Most, a nagy nyilvánosság előtt könnyebb. A sok idős barátnő nevében: Dr. Véges Istvánné, Szolnok Civil kurázsi A civil szerveződések egyre nagyobb szerephez jutnak a településeken, s egyre bátrabban veszik ki részüket egy kisebb falu életéből is. Erre különösen alkalmas az őszi időszak, amikor kirándulások, évzáró összejövetelek követik egymást. A jászjákóhalmi honismereti szakkör nemrégiben fennállásának harmincötödik évfordulóját ünnepelte, de kirándulásra is futotta erejükből: ellátogattak a tamamérai országos rendőrmúzeumba, kitérve néhány kelet-mátrai látnivalóhoz is. A nyugdíjasklub - mely évzáró „bulijára” készül - szintén kirándult nemrégiben, ök Gödöllő környékét célozták be, de jutott idejük az itthoni új helytörténeti gyűjtemény közös megtekintésére is. A nagy múltú kertbarátkor megújult vezetéssel vetette magát a munka sűrűjébe, s tapasztalatcserére is meghívták barátaikat, a jászsági társkörök mellett még Rákóczifalváról is voltak vendégeik. A Gubicz András Gazdakör András-nap táján mondat misét névadója tiszteletére, s ilyenkor emlékszik meg elhunyt nyolc tagjáról is. S hátra van még a tél nagyobbik része, majd a farsang, amikor - hagyományosan - egymást érik a különböző egyesületek báljai. Lám, nem telt egy évtized azóta, hogy ismét működhetnek a kis csoportok, szerveződések, és máris milyen intenzív közösségi életet élnek, bizonyítva azt, hogy nemcsak tévére és diszkóra van szüksége még a fiatalabb korosztálynak sem. Fodor István Ferenc Jászjákóhalma Hetven éve született az első szolnoki olimpiai aranyérem Nem szabad, hogy a feledés homályába merüljön a tragikus sorsú ökölvívó, Csík Tibor neve sem. A Szolnoki MÁV versenyzője 1946-ban nyerte első országos bajnoki címét pehelysúlyban, 1948-ban harmatsúlyban, ugyanezen évben Londonban nyert olimpiai aranyat. 1956-tól Sydneyben élt és ott is halt meg 1976-ban. Megyénk gazdag és sikeres sportéletét igazolja, hogy több olimpiai és világbajnok született és élt itt. Jászberény szülöttei közül hárman büszkélkedhetnek olimpiai elsőséggel: minden idők legeredményesebb magyar olimpikonja, Ge- revich Aladár kardvívó, valamint Sárközi István labdarúgó Sporttörténeti áttekintés a megye hírességeiről — 2. rész és a már említett Csík Tibor ökölvívó (aki 1949-ben még a főiskolai világbajnoki címet is megszerezte). Papp Bertalan vívó személyében tiszaföldvári születésű olimpiai bajnokunk is volt. Kunszentmártonban született Fábián László Európa- és világbajnok, olimpiai bajnok öttusázónk. Kevesen tudják, hogy Jászapáti a magyar úszósport egyik vidéki fellegvára volt a két világháború között. Az úszók közül az egyik legszebb sikert Fehér II. István érte el. 1928-ban a 800 méteres gyorsúszásban Torinóban főiskolai világbajnokságot nyert. A szolnoki Kádár György az 1959-es torinói Universiadén Kádár György főiskolai világbajnok a dobogó csúcsán, Torinóban lett főiskolai világbajnok 1500 méteres gyorsúszásban. A vízi- labdás Károly, Boros, Kanizsa is főiskolai világbajnokok voltak. Szolnokon egyébként egyedülálló utánpótlás-nevelés folyik közel hetven éve úszásban és vízilabdában. Nagyszerű edzők dolgoztak a szolnoki Damjanich uszodában. Többek között a kétszeres olimpiai bajnok Vértessy József, aki a ’60-as években a Szolnoki Dózsa vízilabdacsapatának volt edzője. A sikert sikerre halmozó szolnoki kajak-kenu sport megteremtője, Várkonyi Géza, évek óta Japánban hasznosítja tudását. A felsorolás nem teljes. A Szolnoki MÁV vívói, birkózói, atlétái, labdarúgói is a magyar élsport kiemelkedő szereplői voltak. A kosárlabda méltán népszerű Szolnokon. Napjaink küzdősportjában a hat dános nagymester, Furkó Kálmán és tanítványai szenzációs eredményeket értek el: a legutóbbi Európa-bajnokságon hét érmet szereztek, és ebből három a legfényesebb volt. Több évtizedes múltra tekint vissza városunkban a vitorlázó- és sportrepülés. Nagy hagyományai vannak a könnyű- búrvár sportnak is, de büszkék lehetünk a Hüse Károly nevével is fémjelzett szolnoki ejtőernyősökre is. Tény, hogy Budapest kivételével egyetlenegy város vagy megye sem dicsekedhet annyi olimpiai éremmel, mint régiónk. Kötelességünk megőrizni a nagyszerű sportemberek emlékét, akik a Tisza-táj hírnevét vitték el Európába és távoli földrészekre. Az ókori olimpiákon a szellemi, művészeti élet kiválóságait ugyanúgy megkoszorúzták és olimpiai bajnokként tisztelték, mint az atlétákat. A görög nevelési ideál a szépet és erkölcsöset ugyanolyan fontosnak tartotta, mint a szellem és test kultúrájának ápolását. Az új évezred küszöbén a hellén szellemiség alapgondolata nagyon hiányzik napjaink divatos, alternatív oktatási programjaiból. Dr. Nemes András
