Új Néplap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-29 / 303. szám
Nyugdíjasok részvétele a közéletben Pilótából képviselő-testületi korelnök- Több volt a veszély, mint a nyugalom - summázza életútját Csépány Sándor, a szolnoki önkormányzati képviselő-testület korelnöke. így volt ez a gyermekkorától kezdve. Szülei hét árvát hagytak maguk után. A testvéreket elválasztották egymástól, ő egy tiszaroffi családhoz került, majd tizenhat éves kora után az árvagyám katonának adta. A szándék egyértelmű volt: ott megvan a kenyér, a fedél, a ruha és gépkocsi-vezetői igazolványt is kaphat. A gyalogságtól került a repülőtiszti iskolára. Harmincöt évet töltött a seregben. Repült és oktatott több repülőgéptípuson. Méghozzá jól - ezt bizonyítja aranykoszorús első osztályú hajózó tiszti minősítése. A ’70-es árvíznél MI-8- as helikopterrel végzett mentésért igen magas kitüntetésben részesült. Nyugállományba vonulásáig háromezerötszáz órát töltött a levegőben. Időközben elvégezte a katonai akadémiát is. Nem csoda, ha nehéz volt Régi felvétel: Csépány Sándor és csatarepülőgépe számára az átállás 1983-ban, amikor megkapta az obsitot.- Nem tudtam megmaradni a négy fal között - emlékezik. Hajó vezetői tanfolyamot, majd felsőfokú gépjármű szakoktatói tanfolyamot végzett. A végén az Agrolabomál üzletkötőként dolgozott. Az 5-ös számú választókerületből 1994-ben került a városi képviselő-testületbe. Baloldali értékrendek szellemében élve a szocialisták színeiben indult. Tevékenysége túlnőtt választókörzete határain. A képviselői munka mellett elnöke a bűnmegelőzési és közrendvédelmi bizottságnak. Ugyanígy a városőrség kuratóriumának és a szocialista párt városi elnökségének. Ezek mellett még több kisebb- nagyobb funkciót is ellát. Közéleti tevékenysége jutalmaként nyugállományú ezredessé léptették elő. Az országos tűzoltóparancsnok pedig dísztőrt adományozott neki. Feladatkörét végiggondolva igazat kell neki adni:- Nagy a leterheltség, egyre nehezebb. Ha reggeltől estig csak a megbízatásaimmal foglalkozom, akkor is marad tennivaló. Egy sarok a mennyországban „Borzadalom életem volt” Egyszerre kihalt lett Pozderka Jánosné számára a tágas családi ház. Körülötte azonban zajlik az élet. Ablaka alatt húzódik a Törökszentmiklóst Martfűvel összekötő műút, annak túloldalán pedig a síneken zakatolnak a vonatok. A szomszédok is tudnak minden mozdulásáról, hiszen a Kengyelhez tartozó Bagimajor parányi település. Ott mindenki mindenkit ismer. És mégis, mégis ... A férje - akivel negyvenkilenc évet élt együtt - a közelmúltban meghalt. Öt gyermeke „kirepült” a családi fészekből. Űrt hagytak maguk után még akkor is, ha Pozderkánénak korábban sem volt gyöngy az élete. Sóhajtva beszél erről:-Borzadalom életem volt. A férjem harminc éven át beteg volt. Ügyszólván három műszakban dolgoztam. Amikor hazatértem a cipőgyárból, mentem a földet műveim, mert minden évben vállaltunk néhány holdat a tsz területéből. S itthon is helyt kellett állni, öt gyerek nevelése, ellátása is adott munkát. A kórházban azt mondta neki egy orvos: „Hagyja a férjét az elfekvőben.”- Dehogy hagyom, hazahozom, gondját viselem itthon - válaszolta. Családjáról szeretettel beszél: - Nagyon jó gyerekeim vannak. Kisebb korukban is sokat segítettek, pedig akkor még más volt a paraszti munka. Nem gép szedte fel például a cukorrépát, hanem ásóval kellett azt kiemelni, akármilyen idő volt. Most hívtak, hogy töltsem náluk az ünnepeket, de azt mondtam nekik: gyertek haza ti, legyünk együtt mindannyian, mert akkor lesz ez a ház megint igazi otthon. Pozderkáné a családi képek előtt- Szerencsés, aktív életet élő ember voltam. Nyüzsgő létemre nagyon kemény pofon volt a leszázalékolásom - mondja Steiner Sándor, Rákó- cziújfalu alpolgármestere. A rendszerváltás után kezdett foglalkozni községpolitikával. 1994-ben független jelöltként került a képviselő-testületbe. Akkori célkitűzéseit és a község fejlődését úgy summázza:- A falukomfort javítása volt a célom. Városi ember nem tudja elképzelni, hogy egy ilyen sárfészekben, mint amilyen Rákócziújfalu volt, milyen akadályokkal kell megküzdeni a mentőknek vagy a tűzoltóknak. Most már a községben elkészültek az útalapok, s többnyire aszfaltbontást is kaptak. A lakások több mint felében telefon van, s kerékpárút is készült. A termelőszövetkezet irodaházát szolgáltatóházzá alakítottuk. Ezek minden helybeli ember által elfogadott ügyek. Viharfelhők más miatt gyüSteiner Sándor lekeztek Steiner Sándor feje fölött. Akkor, amikor elhatározták, hogy ökonomikus templomot építenek a faluban, s az építkezést irányító kurátori tisztet ő tölti be, akkor bizony megoszlott a közvélemény. A lakosok többsége mégis adakozott. Négyszázhetvenkét családtól százhetvenezer forint gyűlt össze. Tiszteletet érdemlő volt az adakozás, de ez az összeg fáskamra építésére is kevés. Steiner Sándor polgármestereket, vállalatokat, vállalkozókat keresett fel. Mindenhol segítőkészen fogadták. Összegyűlt négymillió háromszázezer forint és az építőanyag is. Az egyházak vezetői megértették Steinerék buzgalmát. Ste- inemé - akinek szintén része van a templom felépítésében - a pápa arcképét kapta a Szentszéktől. Ezt a portrét - ökumenikus templomról lévén szó - a templom előterében, s nem annak hajójában helyezik el. A templom felépült, Steiner Sándor pedig megkapta második infarktusát. Felépülése után az egyik pap így fejezte ki elismerését: - Kurátori tisztedből adódóan egy sarkot már szereztél magadnak a mennyországban. Biztos, ami biztos. Steiner Sándor nem állt le. Szeretné, ha jövőre szép park övezné a templomot, s oda illő hangversenyeket is rendeznének. A nyerő százas A Szolnok Városi Nyugdijasklub tagjainak létszáma száz. Éz egymagában is arra vall, hogy az idős emberek érdeklődését, közösséghez való tartozási vágyát kielégítik a klub rendezvényei. Ez annál inkább figyelemreméltó, mert a klubtagok korábbi foglalkozása igencsak különböző, érdeklődési köre korántsem azonos. Mindezt figyelembe véve elismerést érdemel Demény Istvánná klubvezető, aki eredményesen vállalkozott arra, hogy ezt a heterogén társaságot sokrétű programmal összetartsa. Hosszan tartana felsorolni a klub idei rendezvényeit, hiszen az egészség- ügyi, a tudományos, a kulturális és a politikai előadások, helyi és vidéki látogatások, kirándulások és egyéb rendezvények száma több tucatnyi. Két tényt azonban érdemes kiemelni: a nyugdíjasok szabadegyetemének megszervezését és azt, hogy a klub hat benyújtott pályázatából ötöt megnyert, s ezáltal 108 ezer 500 forinthoz jutott. Korunk szelleme Dénes Pál kezdeményezésére, „Korunk szelleme” címmel tíz előadásból álló sorozatot szervezett a Szolnok városi nyugdíjasklub és a TIT megyei szervezete. A nyugdíjasok városi szabadegyeteme jegyében, a Nyugdíjbiztosító Igazgatóság épületében kéthetenként tartott, s február 4-ig tervezett előadássorozat tematikája igen gazdag. Csupán példaként említve néhány előadás címét: A Jászkunság irodalma, Honfoglaló őseink rögös útján, Az idősek jövője, Hogyan élnek a szomszédos országok nyugdíjasai?. Ennek a szabadegyetemnek a megszervezése példaként szolgál más városok nyugdíjas közösségei számára is. Petraskó Tamás tanár őseink rögös útjáról tartott előadását régi fegyverek és eszközök bemutatásával tette színesebbé. Szomszédoló martfűiek A martfűi városi nyugdíjasklub idei gazdag programjáról Deák Miklós tájékoztatott bennünket. A sok emlékezetes rendezvényt, kirándulást magában foglaló eseménysorozatból nemzetközi kapcsolataikat emeljük ki. Júniusban vendégül látták az érsekújvári Elektrosvit nyugdíjasklubjának tagjait. A viszontlátogatásra augusztusban kentettek időt. Vendéglátóik kalauzolásával a martfűiek megtekintették a bősi erőművet. A Soros Alapítványtól pályázaton elnyert százötven- ezer forint lehetővé tette számukra, hogy „Kék Szivárvány” népdalkörükkel részt vegyenek a kárpátaljai Té- csőn rendezett „Arany ősz” kórustalálkozón. Derűs órák Derűs órák címmel egész éven át tartó programot szervezett Szolnok nyugdíjasainak a Városi Művelődési Központ. A nagy közönségsikert arató sorozat utolsó rendezvénye karácsony előestéjén volt. A színvonalas műsor után Vass Lajos igazgató elbúcsúztatta Farkasházi Istvánt, a Derűs órák eddigi házigazdáját, aki színvonalas munkája elismeréseként a minisztériumban dolgozik tovább. A Derűs órák idei programja orvosi tanácsoktól kezdve a vidám szórakoztatást jelentő műsorokig sok mindent felölelt, magáénak érezte azt a nyugdíjasok minden rétege. Az oldalt írta: Simon Béla Fotók: Mészáros János Tanárnő a „bíróság” előtt Hűen a katedrához Bálint Istvánná Nem hangerővel szerzett tekintélyt magának Bálint Istvánná, a szolnoki Tiszaparti Gimnázium és Humán Szakközépiskola tanára. Természetadta halk előadásmódja miatt egyszer „bíróság” elé is került. Az egyik bolondos április elsején „idézést” kapott az egyik osztályterembe. Vádlóként - hosszú papírfüleket ragasztva fejükre - ott ültek diákjai. A „vád” szerint a halk előadások miatt tudásuknál jobban nőtt a fülük. A végén azért „felmentették”. Mindez és sok más ma már távoli, kedves emlék számára, hiszen 1995 óta nyugdíjas, óraadó tanárként jár az iskolába. Az egyetem elvégzése, s kétévi tanítás után került a Tiszaparti Gimnáziumba.-Megrendítő volt bekerülni ebbe a tantestületbe - mondja. Sok tanár a „Vargából” jött át, s én ott voltam diák. A tegezésre azzal vettek rá, hogy ne öregítsem őket. Nehéz évek következtek, hiszen az iskola nehezen találta meg a profilját. Foglalkoztak kereskedő, gépipari, gimnáziumi, tagozatos gimnáziumi, hőtechnikai képzéssel. Bálintné kezdő tanárként mindenfélét tanított. A nehézségek leküzdését így magyarázza:- Sok segítséget kaptam volt tanáraimtól, kollégáimtól. 1970-től alakult ki az iskola profilja egészségügyi és ének-zene tagozattal. Akkor kezdett kibontakozni az iskola humán jellege. Bálintné a történelmi munkaközösség vezetője lett. Egyre több diákját vették fel egyetemre. Erről így vélekedik:- Ha pályánkon van siker, akkor ez az. Régi diákjaim közül egyik-másik kollégám lett, aminél szebbet el sem tudok képzelni. Ha igaz az a latin mondás, hogy a változatosság gyönyörködtet, akkor Bálintné tanárnő munkája felüdülést jelenthetett számára:- 1990-ben megkerestek minket az OPI-tól, hogy vállalkoznánk-e a társadalomtudományi ismeretek kísérleti oktatására. Elsőtől kezdve, blokkosítva, nagyobb óraszámban tanítunk történelemhez kapcsolt humán tárgyakat. Velünk együtt országosan hat iskola vett részt ebben a kísérletben. Az ének-zene mellett ez lett az iskola második motoija, mert közben az egészségügyi képzés megszűnt intézetünkben, így alakulhatott ki az az új profil, melyben az ének, a társadalomtudományi integráció, öt idegen nyelv - köztük a latin - oktatása szerepel. Tanári pályafutásának mérlegéről azt mondja:-Talán az utolsó tíz év volt pályám legszebb időszaka. Szakmailag akkor kaptam és adhattam a legtöbbet. Az évek során a „Tiszaparti” örvendetesen megváltozott, megszépült, gazdagodott. S Bálint tanárnő szerint része van ebben annak is, hogy dr. Pataki Mihály, az intézet igazgatója érzékeny az új kihívásokra. S nem csak ő - ez is kicsendül Bálintné szavaiból:-A számítástechnikai oktatás megkezdésekor az igazgató úr lehetővé tette, hogy aki a kollégák közül meg akar ismerkedni az alapokkal, az szakos tanárok irányításával megteheti. Én akkor már nyugdíjas voltam. Nagyon örülök annak, hogy nem maradtam ki ebből, s életünknek ez az új fejezete - aminek én már csak távoli szemlélője leszek - egy kicsit közelebb került hozzám - mondja. A Tiszaparti Gimnázium az iskolák hivatalos felvételi rangsorában 1988- ban a hetvenkilencedik, 1997-ben pedig az ötödik-hatodik helyen állt. Megyei szinten pedig a vegyes típusú iskolák között az első. A fejlődés kézenfekvő. Benne van abban Bálintné tanárnő munkája is, aki szinte ars poétikájaként mondja:-Most, igencsak a tanári pályám végén, az iskolához való hűséget, kitartást és a szakma szeretetét ajánlom minden kollégámnak.
