Új Néplap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-29 / 303. szám
1998. december 29., kedd Az Új Néplap Európai Uniós Melléklete 7. oldal A budapesti Press Europe szervezésében, a lille-i újságíró főiskola és a Francia-Magyar Kezdeményezések Központja támogatásával zajló európai uniós újságíró továbbképzési program egyik állomásaként munkatársunk - más médiumok képviselőinek társaságában - tanulmányúton vett részt a közelmúltban Brüsszelben, ahol elsősorban az Európai Unió keleti bővítésének problémakörével, a csatlakozási folyamattal, a közös pénzzel, valamint a közösség belső reformjaival kapcsolatosan tájékozódott. Mottó: a gazdának maradjon ideje kosarat fonni Műholdról is figyelnek Az európai integráció egyik első gyümölcse a közös agrárpolitika (CAP). Az ágazat együttes szabályozása jelenleg is a legfontosabb, a legdrágább és a legzajosabb terület az unióban - fogalmazott Philippe Tabary, az Európai Bizottság Franz Fischler vezette mezőgazdasági főigazgatóságának munkatársa. Kérdőjelek a reformok körül Az Európai Bizottság székházának aulájában érdekes szerkezet számlálja 2002. január elsejéig a másodperceket, perceket, órákat. Nem Magyarország tagságáról van azonban szó, hanem arról, hogy mennyi idő van hátra a közös pénz, az euro megjelenéséig - bankjegy és érme formájában. A furcsa óra is jelzi: a közösség intézményeiben jelenleg az euro három nap múlva esedékes premierje körül forog a világ. Csak ezután következik a belső reformok és a bővítés ügye. Nem véletlenül emlegetik oly gyakran Brüsszelben, hogy eredetileg a hat tagállamra kitalált, jelenleg pedig tizenöt tagállammal működő döntéshozatali rendszer reformja nélkül nincs keleti bővítés, hiszen mondjuk húsz tagállammal már nagyon döcögve mozogna, ha mozogna az EU-szekér. De miről is van szó? Egyrészt napirendre került a közös agrárpolitika ’93-tól megkezdett reformjának folytatása, másrészt a strukturális és kohéziós politikát is sok támadás érte, éri, ezért itt is újra kell gombolni a kabátot. Már csak azért is, mert a közös költségvetés fő teherviselői - elsősorban a németek - sokallják hozzájárulásukat a büdzséhez. A harmadik reformelképzelés a döntéshozatali mechanizmus és az intézményrendszer átalakításáról szól, ám konkrétumok még nincsenek ez ügyben. Az EU hajóját irányító húszfős Európai Bizottságban ma a legnépesebb tagállamok két főbiztost delegálnak, a kis országok egyet-egyet. Nagy kérdés, hogy a bővítés után milyen lesz a felállás, a nagy tagállamok lemondanak-e egy-egy meghatározott területért felelős főbiztosi helyről az új tagországok képviselőinek javára, avagy változatlanul a legnépesebb országok nagyobb súllyal szerepelnek a szervezetben. Ennél jóval komplikáltabb a döntéshozó testületek, az Európai Tanács (az állam- és kormányfők), valamint a Tanács (a tagállamok minisztereiből álló testület) működését érintő reform. Jelenleg az adott témában felelős tizenöt miniszter üli körül az asztalt, és hozza meg a döntéseket. (Az más kérdés, hogy e tárgyalásokat három szintű - állandó képviselők bizottsága, nagykövetek, szakértők - egyeztetések előzik meg, ahol rendszerint már megszületik a kompromisszum.) Az egyes tagállamok miniszterei a tanácsban azonban nem azonos súllyal szavaznak, a német, a francia, a brit és az olasz tíz-tíz, a spanyol nyolc, a holland, a görög, a portugál és a belga ötöt, az osztrák és a svéd négynégy, a finn, az ír és a dán három-három, a luxemburgi miniszter pedig két vokssal rendelkezik. Az összes szavazat így 87, és minimum 62 kell a többségi határozathoz. A jelenlegi szisztéma szerint tehát a bővítés után a lengyelek nyolc, a csehek és mi öt-öt szavazattal járulhatnánk hozzá a közös döntésekhez. így azonban előfordulhat olyan határozat, ami esetleg néhány tagállamot hátrányosan érintene. Ezért szükséges a szavazati arányok újragondolása. Az Európai Parlamentre is hatást gyakorol a bővítés, a jelenleg 626 fős euroképviselői tábor ugyanis - a mostani elvek szerint - alaposan felduzzadna, megnehezítve a döntéseket. Egy biztos, jövőre európai parlamenti választás lesz, s úgy tűnik, ugyanekkora testület kap öt évre megbízást az unió polgáraitól. A jól értesültek mindenesetre tudni vélik Brüsszelben, hogy az intézményi reformról legkorábban a finn EU-elnökség alatt, tehát ’99 második felében születhet döntés. Kelet-Európa lépten-nyomon jelen van már Brüsszelben. A Trabantot a Bizottság székháza előtt kaptuk lencsevégre. Európa újraegyesítése a tét Az unió keleti bővítésének lehetséges időpontjáról lehetetlen bárkiből is kihúzni használható információt Brüsszelben. A folyamatról, a várható nehézségekről azonban szóra lehet bírni az eurokratákat. Abban mindenki egyetért, hogy a bővítés történelmi kihívás, hiszen Európa újraegyesítésének lehetőségét jelenti. A csatlakozás üteméről, időpontjáról viszont már erősen megoszlanak a vélemények. A jó humorú francia tisztviselő szólt a CAP történetéről, fejlődéséről, a reform fő irányairól. Elmondta, hogy az EU ma már 20 százalékkal több mezőgazdasági terméket állít elő, mint amennyit elfogyaszt, a magas belső árak miatt pedig az export horribilis támogatást igényel, ezért az ágazat termelését lassan, óvatosan szabad fejleszteni, úgy, hogy a gazdáknak maradjon idejük mondjuk kosarat fonni. A fejlődés iránya tehát a minőség javítása, a környezet védelme, valamint az agrárturizmus fejlesztése, ez utóbbihoz kapcsolódna az említett kézműves foglalatosság. Az előadó komoly gondnak nevezte azt, hogy az EU-ban minden második gazda 50 évnél idősebb. A támogatások között már van olyan elem, amely lehetővé teszi a termelők előnyugdíjazását, ezzel is nagyobb teret, lehetőséget biztosítva a fiatal gazdagenerációnak. A bővítés problematikáját firtató kérdésünkre Philippe Tabary kifejtette: valóban vannak félelmek a - Brüsszelben ütőképesnek hitt-nevezett - magyar agrárium integrációjával összefüggésben. A legsúlyosabb problémákkal azonban mégsem hazánk, hanem Lengyelország csatlakozása kapcsán számolnak, ott ugyanis többek között nagyon magas az ágazatban foglalkoztatottak aránya. „A mezőgazdaság az a cement, ami összefogja az Európai Unió tagállamait. Ha hatunknak, tizenkettőnknek, tizenötünknek sikerült, akkor huszonötünknek is kompromisszumra kell jutni” - fogalmazott a szakember. Véleménye szerint a mezőgazdaság általános gondjait Magyarországon is az életszínvonal emelkedésével lehet megoldani. A hazai agrártermelés regisztrációjának kuszasága kapcsán a bizottsági tisztségviselő arról szólt, hogy műholdról is ellenőrzik a gazdálkodást, s így tesznek majd Magyarország esetében is. „A földalatti szőlőművelés kivételével mindenről tudni fogunk, még az istállókba is belátunk” - mondotta, kiegészítve azzal, hogy emellett létrehoznak egy külön telefonvonalat az észlelt támogatási csalások bejelentésére. A Bizottság bővítési munkacsoportjában a magyar ügyekkel foglalkozó Antonio Castro Fre- ire szerint az említettek miatt a bővítés más értékelést kíván. A közösség számára a politikai kihívás nem más, minthogy az EU a bővítéssel ne integráljon olyan régiókat, ahol konfliktusok vannak. A gazdasági kihívás ennél összetettebb. A kiindulási pont: a monetáris unióval páratlan, új dimenziót nyerő közösségnek nem érdeke, hogy a tagjelöltek gazdasága sokkszerűen integrálódjon, tehát kulcsfontosságú a társult államok felkészülése az egységes piac szabta szigorú követelményekhez. A csatlakozási folyamat eddigi eseményeit áttekintve a bizottsági tisztségviselő hangsúlyozta: Magyarországon nem fog áthághatatlan akadályokat okozni az aquis (a közösségi joganyag) átvétele, noha a kényesebb témák még nem kerültek napirendre. Ami a bővítés menetrendjét illeti, ha a soron következő német, majd a finn és a portugál EU-elnökség idején jó ütemben folytatódnak a tárgyalások, akkor 2000 közepére lezárulhat az érdemi tárgyalási szakasz. Ha csúszik a program, a határidők sem tarthatóak. A bővítés dinamikáját persze befolyásolhatja sok egyéb tényező, így például az intézményi reform, a közös agrárpolitika és a strukturális alapok reformja, de még Ciprus problémaköre is. Véleménye szerint a felkészülésben hazánk előnyösebb helyzetben van, mint a többi tagjelölt ország, de nagyon sok erőfeszítést kell még tennünk. Példaként említette, hogy nagy figyelemmel és aggodalommal) kísérik a honi közigazgatás hozzáigazítását az európaihoz. Mint fogalmazott: óriási feladat áll gazdaságilag és emberileg a jelölt országok előtt, s erre minden tekintetben fel kell készülni. A közös büdzsé Az EU évente 86,5 milliárd ECU- ből gazdálkodik. A kiadások körülbelül fele a közös agrárpolitika céljait hivatott megvalósítani, különféle szubvenciók, támogatások formájában. A következő nagy tétel a regionális politika, a strukturális alapok keretében megvalósuló programok a büdzsé 30 százalékát ürítik ki. Érdekes, hogy környezetvédelem címszó alatt a költségvetési összeg csupán 0,3 százaléka szerepel. E célok érdekében azonban a tagállamok mélyen a saját zsebükbe nyúlnak. A következő időszak költségvetési tervezete jelenleg a viták kereszttüzében áll. Az azonban már biztosnak tűnik, hogy az EU komolyan veszi a bővítést, hiszen a 2000-től 2006-ig szóló büdzsében az elképzelések szerint 65 milliárd ECU-t szán a tagjelöltek (új tagállamok) felzárkóztatására. A legnagyobb papírfogyasztó Az Európai Unió minden bizonnyal sikerrel pályázhatna a világ legnagyobb papírfogyasztója címre, hiszen a közösség hatvan ingatlanában serénykedő mintegy 28 ezer alkalmazott egy év alatt 300 millió papírlapot használ el. Az unió igazgatása, a hivatali apparátus működtetése egyébként a közös költségvetés öt százalékát emészti fel, ez évente négymilliárd Ecu. Talán hangsúlyozni sem kell, hogy az irdatlan papírmennyiség jelentős hányada a többnyelvűség okán termelődik. Bábeli zűrzavar? A laikus azt hihetné, hogy a közösség intézményeiben nehezen értik meg egymás szavát, hiszen a liftben, a folyosókon egyszerre beszél portugál és svéd, görög és finn. Elég néhány emeletnyi utazás a liftben, és az ember majd minden európai nyelvből leckét kap. E bábeli zűrzavar persze látszólagos, csak addig tart, amíg egy asztalhoz ülnek a tisztségviselők. Ettől a pillanattól kezdve már nem beszélnek el egymás mellett. Az angol és francia a tárgyalások során általánosan használt munkanyelv, ám mint hallottuk, elképzelhető - az unió majd’ 90 millió német ajkú polgárának okán -, hogy ehhez Goethe nyelve is csatlakozni fog. A soknyelvűség egyébként nem kis gond az unióban, ugyanis valamennyi dokumentumot lefordítanak az összes hivatalos nyelvre, és a legtöbb eseményen szinkrontolmácsok egész hada munkálkodik, nyilván horribilis költséggel. A médiának szánt anyagok szintén az unió valamennyi hivatalos nyelvén hozzáférhetők, így nem csoda, hogy külön helyiséget töltenek meg a sajtóközpontokban a különféle nyelvű kiadványok, közlemények. Brüsszel tetőtől talpig pompában várta a karácsonyt. Európa „fővárosának” szíve - a szépséges Grand Place - is hevesebben dobogott. A történelmi levegőjű tér közepén felállított hatalmas karácsonyfa - az ausztriai Ka- rintia tartomány ajándéka - körül különböző nemzetek ajándékárus kis faházai csábították vásárlásra a bámészkodókat. Lengyel és cseh nemzeti pavilonokkal is találkoztunk, magyarral viszont nem. Az oldalt írta: Laczi Zoltán Még csak az első kilométernél tartunk A csatlakozási tárgyalásokkal párhuzamosan felerősödtek azok a hangok, amelyek ellenzik az unió bővítését, mondván az nem szolgálja sok európai polgár érdekét. Magyarország brüsszeli EU- missziójának diplomatái azonban úgy vélik, hogy 2002. január elsejétől hazánk a közösség teljes jogú tagja lehet. Ha a csatlakozási folyamatot maratoni futáshoz hasonlítjuk, most értünk el az első kilométerhez - hangzott el a misszió munkatársaival folytatott beszélgetésen. Az érdemi tárgyalások menetrendjéről megtudtuk, a most kezdődő német EU- elnökség idején várhatóan nyolc fejezet kerül az asztalra, a finn elnökség alatt (1999 második felében) újabb hét témakör, a maradék áttekintése pedig a portugálok vezette időszakra esik majd. A hét fejezetet átfogó, már lezajlott tárgyalások során két átmeneti igény fogalmazódott meg országunk részéről. Az uniós joganyagot áttekintő, úgynevezett átvilágítási (screening) szakaszban viszonylag jól szerepeltünk, ám az is kiderült: még nagyon kevés jogszabályunk felel meg az EU jogrendjének. A nagykövetség munkatársai szerint egyébként az érdemi tárgyalásokon az áruk szabad mozgásával, a tőkemozgással, a környezetvédelemmel, a mező- gazdasággal, valamint a közlekedéssel foglalkozó fejezetek ígérkeznek problematikusnak. Elhangzott az is, hogy a gazdasági integráció elősegítése érdekében lényeges lenne a szabványosítás felgyorsítása, hiszen a mintegy 8500 EU- szabványnak eddig mindössze az egyötödét vettük át. Beszélgetés a brüsszeli magyar EU-misszió székházában, ahol csapatunkat fogadta Juhász Endre nagykövet
