Új Néplap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-03 / 283. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. december 3., csütörtök A cukorbetegek világnapján Már ötödik éve, hogy a Föld összes országában november 14-én - Frederick Bantingnek, az inzulin egyik felfedezőjének születésnapján - megemlé­keznek a cukorbetegekről. Az idei világnap a diabéteszesek jogainak jegyében telt. Ez a nap nem ünneplés, sokkal inkább a figyelem felkeltésére szolgál s arra, hogy emlékeztessen minket az egészségügyi ellátáshoz való jogunkra s arra, hogy érzésein­ket és véleményünket szabadon kinyilváníthatjuk. A mezőtúri rendezvény jó al­kalom volt, hogy hallassuk han­gunkat, és felhívjuk környeze­tünk figyelmét problémáinkra. Rangos orvos előadók szóltak értünk, gyógyítók a betegekért. Megrázó élménnyel hallgattuk dr. Dömötör Erzsébetnek, a bu­dapesti MÁV Kórház és Rende­lőintézet főorvosának előadását. A cukorbetegség egyik gyakran súlyossá váló kísérő tünete az ideg- és érrendszeri elváltozások miatt kialakult lábpanasz, mely­nek legsúlyosabb stádiuma a láb ujjainak üszkös elhalása - mon­dotta. Sajnos az is előfordul, hogy a legintenzívebb kezeléssel sem lehet a beteg lábát meggyógyí­tani, így amputálásra van szük­ség. A diéta pontos betartásával, megfelelő lábápolással, gyógy- cipő viselésével és nagyon sok mozgással azonban elkerülhető a végtag csonkolása. A főorvos asszony rendkívül nagy empátiával beszélt a beteg­ségről, szívszorító diaképekkel bizonyította tapasztalatait, me­lyeket az általa kezelt betegek állapotáról készített. Hangsú­lyozta, hogy idejében kell or­voshoz fordulni, mert az elvál­tozásokat sokkal könnyebb megelőzni, mint gyógyítani. Ki­tért a beteg jogaira is; Köszön­jük, hogy ilyen nagyszerű elő­adással ajándékozott meg ben­nünket. A kerekasztal-konferencia szakorvosaitól (diabetológusok, szemészek, kardiológusok) dr. Czakó László, a megyei cukor­gondozó főorvosa által jól irá­nyított kérdésekkel válaszokat kaptunk a bennünket foglalkoz­tató problémákra is. A rendkívül hasznos tanács­kozás kiegészült a gyógyszer- gyári képviselők új termékekről és gyógyászati segédeszközök tartott ismertetőjével. Nem hiá­nyoztak a diabetikus termékbe­mutatók sem. Több mint száz embert látott vendégül a mező­túri cukorbetegek klubja. Kö­szönet a klubvezetőnek és he­lyettesének a felejthetetlen él­ményért. A rendezvény templomi hangversennyel zárult. A szolnoki cukorbetegek klubja •• Örök vesztesek a „nagy átlagba” nem tartozók? ,,Ne hagyjuk magunkat pro­vokálni és manipulálni” - mondotta egyik miniszterünk minapi parlamenti expozéjá­ban a nyugdíjemelés szabálya­inak megváltoztatása kapcsán. Én tizenhat éve mentem nyugdíjba, és immár másod­szor élem meg, hogy járandó­ságomat megnyirbálják. Még az egykori szocialista rend­szerben vezették be azt a „szabályt”, hogy a közepes ér­tékrendbe sorolt és ennél ma­gasabb nyugdíjakat - az inflá­ció mértékétől függetlenül - évente havi száz forinttal .ja­vítják”. A nyugdíjam összegét tekintve úgy tűnik, nekem már meg kellett volna halnom, mert a kormány - amely pedig annyira kényes arra, hogy elődje döntéseit ne vállalja magára - most mégis követ­kezetesen kiáll az egykori igazságtalan módszer újra be­vezetése mellett. Kérdem ezért: most akkor ki provokál vagy manipulál kit? Még aktív koromban egy­szer keményen megbíráltam néhai főnökömet, mert az éves béralapból kétszázezer forin­tot megtakarított, ami szá­munkra végképp elveszett. Főnököm kritikámat annyira zokon vette, hogy nyomban közölte, ezért jövőre egy fillér béremelést sem fogok kapni. Mivel akkor éppen törvény írta elő, hogy az alkalmazotti béreket három százalékkal emelni kell, erre apellálva megjegyeztem, hogy ez az emelés nekem is jár. Meg is kapod - válaszolta -, a nagy átlagban! Hát így járok én is­mét jól ezzel a diszkriminatív nyugdíjemelési szabálymódo­sítással. B. J., Szobiok Kis hírek a Rákóczi iskola életéből A szolnoki II. Rákóczi Ferenc Általános Isko­lában a november 24-ei és 26-ai nyílt tanítási napon Nemecsek (a Pál utcai fiúkból) Tutajos (a Tüskevárból), Vitay Georgina (az Abigélből) és a Kis herceg (a hasonló című regényből) tel­jesített ügyeletes szolgálatot. Molnár Ferenc, Fekete István, Szabó Magda és Saint-Exupéry legszebb gondolataival fogadták a tanítási órá­kon vendégül látott több mint háromszáz szü­lőt. * A körzők, vonalzók, térképek, elektromos be­rendezések mellett ezúttal a szokottnál is több volt az ismereteket, élményeket, érzelmeket gazdagító könyv. Látványosan vette kezdetét az iskola pedagógiai programjában meghirdetett olvasómozgalom, melynek keretében harminc szépirodalmi mű elolvasásáról szerezhetnek ta­núsítványt és sorszámmal ellátott oklevelet a diákok. À 001 számú máris gazdára talált Amb­rus Aliz 7. b osztályos tanuló személyében. A diákok olvasónaplók, rajzok, dramatikus játé­kok, fotók, rejtvények, vetélkedők formájában bizonyíthatják, hogy az általános iskola nyolc évfolyama alatt elolvasták az iskola pedagógu­sai által összeállított ajánlott könyveket. Pintér János igazgató Sikerek a gyermek Ki mit tnd?-on A fővárosban megrendezett III. országos gyer­mek ki mit tud?-on is megállták helyüket a me­gyei első helyezettek. A Magyar Úttörők Szö­vetsége által szervezett versenyben és nemzeti­ségi gálán hat kategóriában kilenc produkció képviselte szűkebb hazánkat. A szakértő zsűri öt arany és négy ezüst minősítéssel értékelte az előadásokat. A program színvonalát számunkra az is emelte, hogy a martfűi Martos Hóra Általános Iskola két tanulója - Gonda Kata és Zsuzsa - műsorvezetőként léptek a dobogóra. Arany minősítést kapott Bontovics Melinda (Szajol) és Hám Bertalan (Tószeg) hangszeres zenében; Serfőző Tímea versben (Martfű, Mar­tos Flóra iskola), Kovács Ildikó vokális zené­ben (Martfű, Mártírok úti iskola) és a martfűi Mártírok Úti Általános Iskola kötélcsapata. Ezüst minősítést kapott: Karsai Dávid vers­ben (Martfű, Mártírok úti iskola); Ország Beat­rix énekben, Csasztvan Nikoletta versben és a Napsugár Bábcsoport - valamennyien a szol­noki Kölcsey Ferenc Általános Iskola tanulói. Gratulálunk a szép sikerekhez a gyermekek­nek és a felkészítő nevelőknek egyaránt. Vargáné Vígh Veronika Judit a MÚSZ megyei fóruma ügyvivője Újabb látványosság rombolja a jobb érzésű helyiek idegeit a szolnoki Csallóköz és Harang utca környékén. Ez a hely sok éven át gondozott játszótér volt a két utca találkozá­sánál, az itt lakók tartották rendben, mígnem szép lassan lába kelt mindennek, ami mozdít­ható volt. Az utóbbi hónapokban új funkciót kapott a tér: feltételezhetően a közelből hord­hatja ide valaki a lomjait, nem akarván csúfítani saját udvarát a rongyokkal, a kutyatetemmel és más bűzlő, bomló hulladékkal. Eladók-mindketten a pult mögött A kereskedő célja, gondolom, nem az, hogy elvegye a kedvünket a vásárlástól és visszafogja saját forgalmát. Á velem történtek mégis valami ilyesmit sugallnak . .. Kislányommal - aki még babakocsiban ül - elindultunk, hogy szétnézzünk az üzletekben, hiszen közeleg a karácsony, az ajándé­kozás. Az egyik áruházban az emeletre szerettünk volna feljutni, de a babakocsit nem akartam felcipelni. Körbenéztem, hová tud­nám tenni, s mert nem kínálkozott semmi jobb, megkérdeztem a földszinti eladótérben pult mögött dolgozó hölgyet, otthagyhat­nám-e a közelében kocsit, a babát fölviszem magammal. A válasz visszautasító volt, felvilágosított, hogy nem azért tartózkodik itt, hogy a babakocsira vigyázzon. Már éppen sarkon fordultam volna, amikor utánam szólt, hogy hagyjam ott a kocsit pénztár előtt. Mi­vel nem vagyok sértődékeny, maradtam, s felmentünk az emeletre. Innen egy másik áruházba mentünk. Okulva az előző esetből, bizonytalanul toporogtam a lépcsőnél, mit is csináljak a kocsival, amikor az egyik eladó a pult mögül odaszólt nekem, hogy hagyjam csak nyugodtan lenn a kocsit, ő úgyis mindig itt tartózkodik, és semmibe sem kerül neki ráfigyelni. Ugye kitalálták, melyik áruházba járok majd ezentúl? Sokan vagyunk kismamák, babakocsival. Időben szólok: kár lenne elveszíteni a sok vásárlót, így karácsony előtt... B. Jánosné, Szolnok Modellértékű kezdeményezés Törökszentmiklóson véget ért a megyei mentálhigiénés prog­ramiroda által szervezett - „A gyermekek és az ifjúság élet­módját segítő program” elne­vezésű - foglalkozás. Vezetője, Szabó Irén pszichológus és kol­légái eredményesnek mondhat­ják a helyi mentálhigiénét be­indító, újszerű, modellértékű kezdeményezést, mely mind a gyermekek, mind a felnőttek - szülők, pedagógusok - érdek­lődését felkeltette, s jelezte a város lakóinak a téma iránti ér­zékenységét is. A vállalkozói szemléletről Korra és nemre való tekintettel Vannak a családomban vállalkozók, s vannak alkalmazottak, is­merem tehát mindkét tábor helyzetét. Az egyik oldalon az érde­kek azt diktálják, hogy minél nagyobb haszonnal dolgoztatni mi­nél alacsonyabb bérért, a másik érdeke viszont az, hogy nyolc órában, elfogadható fizetésért tegye a dolgát. Megértem mindkét oldal érveit, de az alkalmazott pártján állok, mert sokszor ember­telennek érzem helyzetüket. Az alkalmazottak többsége ugyanis- főként a középkorúak - teljesen kiszolgáltatottak a munkaadó­nak: addig és annyit kénytelenek dolgozni, amennyit kémek tő­lük, mert ellenkező esetben könnyen az utcán találhatják magu­kat. Vegyünk egy példát: jó néhány üzletben az eladó(k) - külö­nösen a középkorúak - holt fáradtan dolgoznak, szabadságra mégsem mehetnek. Ráth-Végh István azt írja: „Az emberi buta­ságnál végtelenebb nincs.” Milyen igaz. Önmaga ellen dolgozik az a vállalkozó, aki alkalmazottját megfosztja a pihenéstől. A fá­radt ember ugyanis egy idő után kevesebbet teljesít, ami kézzel foghatóvá válik a vállalkozó bevételén is. Vannak boltok, ahol folyamatosan cserélődik a személyzet. Ennek két oka lehet: egyik az előbb említett, a másik az a számomra irritáló jelenség (hirdetések tömegei bizonyítják), hogy szép, fiatal alkalmazottat keresnek. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi önmagában nem sokat ér- példa rá a sok tönkrement üzlet, ahol mind szép lányok voltak. Férfi eladók számításba sem jöhetnek a legtöbb kereskedőnél, pedig egyik-másikuk kedvességben, szakmai tudásban túltesz há­rom szép lányon is. Belátható, hogy emberséggel és jól megválasztott munkaerő­vel alapozhatná meg szakmai hírnevét egy munkaadó. Ma még azonban nem tartunk itt, bár - érdekes módon - a ka­rácsonyi forgatagban csak középkorú női eladókat és fiatalembe­reket fogunk látni a sátrakban a pult másik oldalán. A. I.-né, Szolnok A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha ne­künk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Hetven éve született az első szolnoki olimpiai aranyérem Sporttörténeti áttekintés a megye hírességeiről A szolnoki olimpiai bajnokok nevét márványtábla őrzi a szol­noki városháza épületének falán. Bizonyára kevesen tudják, hogy kereken hetven évvel ezelőtt született az első aranyérem: 1928-ban az amszterdami olimpiai győztes magyar kardcsa­pat tagja volt a szolnoki Glykais Gyula is. Szolnok, a folyók és vizek városa - genius loci - mindig is mágnesként vonzotta a művészetek és a sportok tehetséges mű­velőit 1902-ben alapított művésztelepe, színházi és zenei élete egyaránt hírnevet szerzett a sportban „aranyműves” városnak. A magyar képzőművészet legkiválóbbjait ihlette meg a Tisza­iéi egyszerűsége, csendje, megragadóan telt tiszta színei. A magyar színházművészetben a Szigligeti Színház fogalom. Hí­res magyar színészek, parádés rendezések, felejthetetlen szín­házi és zenei esték kötődnek városunkhoz. A szolnoki sportolók páratlan olimpiai sikerei pedig sajátos alföldi-hellén atmoszfé­rát kölcsönöztek a városnak. Az olimpiai mozgalom és a város kapcsolatát e rövid összefoglaló is igazolja. Athénban, az első újkori olim­pián, 1896-ban a szolnoki Kellner Gyula maratoni futás­ban bronzérmet nyert. Sírja a szolnoki református temetőben van. Az 1928-as amszterdami, Glykais Gyula majd négy évvel később a Los Angeles-i olimpián aranyérmet nyert magyar kardcsapat tagja volt Glykais Gyula; A balkezes svédcsavarjairól híres vízilab- dás, Hasznos EL István arany­érmet hozott haza Helsinkiből 1952-ben. A fél évszázada él­vonalbeli szolnoki úszó- és ví­zilabda-utánpótlásnak nagy nevelője volt. A népszerű Mu- nyó az idén hunyt el. 1956-ban Lelbooume-ben volt a következő olimpia szín­helye. A vízilabda-válogatott olimpiai bajnok lett, és két szolnoki fiú - Boros Ottó és Kanizsa Tivadar - is ott állha­tott a dobogó legmagasabb fo­kán. A római olimpián 1960- ban „csak” bronzérmesek, de 1964-ben Tokióban Boros és Kanizsa ismét olimpiai arany­érmes. Ebben az időszakban többszörös Európa-bajnokok játszottak a szolnoki vízilabda­csapatban. À Szolnoki MÁV vívószak­osztálya 1968-ban élte fényko­rát, és a kitűnő képességű szol­noki párbajtőröző, B. Nagy Pál- folytatva a szép hagyományt- Mexikóban aranyérmet nyert. De nem feledkezhetünk el Deme Józsefről sem, aki a ’70- es években a Deme-Rátkai ka­jakkettős tagjaként volt ismert. 1972-ben olimpiai ezüstérme­sek, de két világbajnoki cím, két világbajnoki ezüst és há­rom bronzérem tulajdonosa is. Csapó Géza sportpályafu­tása sem választható el váro­sunktól, aki két olimpián járt. 1972-ben Münchenben bronz­érmet, 1976-ban Montrealban - hajszálon múlott az arany­érem - ezüstérmet szerzett. A hatszoros világbajnok kajakki­rályt 25 évvel ezelőtt az év sportolójának is megválasztot­ták. Ez a sport ma is az élen van. A Rákóczifalván élő Gyu­lai István a közelmúltban nyert tízezer méteren kenu világbaj­nokságot. A vízilabdakapus szolnoki Cservenyák Tibor már az Újpest színeiben nyert Montrealban olimpiai bajnok­ságot. Tarsolyában még olim­piai ezüst, világbajnoki- és Eu- rópa-bajnoki aranyérem is sze­repel. Dr. Nemes András (Az összefoglalót jövő heti ösz- szeállításunkban folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents