Új Néplap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-22 / 299. szám

Ml ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? Lesz műanyag-nyílászáró üzem! Aggódnak a munkahelyekért Ha az ember türelemmel ki- vesézi a tiszafüredi önkor­mányzat ülésén elhangzott in­terpellációkat, az bizony felér ama ominózus állatorvosi ló élveboncolásával, hiszen leg­többször felszínre kerül a vá­ros legnagyobb betegségének, a munkanélküliségnek az ösz- szes tünete. Legutóbb amiatt aggódott az egyik városatya, hogy nem lá­tott semmiféle mozgást, válto­zást azon a városi területen, amelyet a testület éppen az új munkalehetőségek fejében in­gyen adott át a műanyag-nyí­lászáró üzem létesítését garan­táló vállalkozónak. „Ha már lemondtunk az öt és fél millió forintos bevétel­ről, el is várhatjuk, hogy mo­zogjon a kedvezményezett, hi­szen égetően szükség lenne arra, hogy dolgozhassanak va­lahol az emberek, mert lassan minden termelőüzem bezár” - hangzott a képviselői dörgede­lem. A válasz megnyugtató volt, hiszen a kész tervek már csak a legszükségesebb hatósági egyeztetésekre várnak, hogy elkezdődhessen a beruházás. Az persze más kérdés, hogy a munkára várók mennyire nyugodtak, hiszen nekik olyan szükség minden új munkahely, mint egy falat kenyér! Nem­csak a nyílászáró üzem, hanem a volt Alumíniumáru-gyár te­rületén megnyitandó konfek­ció és faipari cég átadására is várnak a munkás kezek. Sajnos az állásra várók zöme csak a legegyszerűbb be­tanított és segédmunka esetén hadra fogható. A magasabb kvalifikációhoz pedig idő kell, s az idő nem Fürednek dolgo­zik manapság... Karácsonyi koncertajándék Hegedűre komponált barátság A komolyzene kedvelői im­már fél évtizede tanúi lehet­nek annak Tiszafüreden, hogy miképpen bontakozik ki egy ifjú muzsikus tehetsége. Fazekas Ede, a debreceni Konzervatórium negyedéves hallgatója ugyanis minden ka­rácsony előtt koncertet ad ba­rátaival a művelődési házban. Megköszönve azt az indítta­tást, amit az itteni zeneiskola tanáraitól, Szabó Katalintól és Römer Ottótól kapott egyko­ron. Végighallgatva a szerény fiatalember december 18-i produkcióját, elmondható: sokan még megelőlegezett bi­zalomnak tarthatják a művész úr titulust, de azt bizonyosan nem, hogy Fazekas Ede már művészi biztonsággal bánik hegedűjével, „kicsalva” abból a „nehezebb” minősítésű ver­senyművek tiszta hangjait is. Értékes karácsonyi ajándék volt ez a magabiztosság, amely szépreményűen hor­dozza egy virtuóz karrier le­hetőségét is. Az élmény per­sze a művész-tanár barátok - Taraszova Marianna és Dósa Katalin - közreműködésével teljes, amely szűk családi, ba­ráti és komolyműfaj-kedvelői körben is jól ápolja az értékes zenei hagyományokat Tisza­füreden. Fazekas Ede (hegedűvel) és művész barátai többször vas­tapsra késztették a hallgatóságot. Hajdan a város büszkeségei, az Alumíniumáru-gyár és a Hajógyár szocialista brigádjai serénykedtek létrejöttéért. Hozott anyagból, társadalmi munkával, és persze a vasút, valamint a tanács közreműködésé­vel hamarosan el is készült a Ti­szafüred Gyárte­lep vasúti meg­álló. Jöttek-mentek a vonatok, a „kis piros” műszak­váltásokhoz szorgalmasan hordta a térség­ből a szocialista munkaverseny rekorddöntöge- tőit. Azóta nem­csak a járatszám csökkent, de a Gyártelep elne­vezés is felleng­zősen hangzik egy kicsit, hiszen bezárt az „Alu”, a Hajógyár, és Még így is amire kevesen gondoltak, a Richter Gedeon Rt. gyógyszercsomagolója is. Az egykoron több mint két­ezerből jó, ha kétszázötven munkás tartja magát, néha fize­tésre várva és a megrendelések­től függve a volt Hajógyár te­lephelyén működő Tegép „szí­neiben”. Munkanélkülivé vált a legtöbb munkacsúcs-döntö- gető, de azért a „kis piros” még megáll a kijelölt ipartelepi he­lyén. Igaz, hogy már „vakok” lettek a kandeláberek, s szét­verték a megálló üvegfalait, a lakosság azonban még nem Ipartelep már nincs, vasúti megálló még van ragaszkodnak hozzá ... mondott le a szocialista iparte­lepítés legfényesebb korsza­kára emlékeztető mementóról. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy létéért kétszáz- hatvanheten fogtak tollat a fü­rediek és örvényiek közül. Az aláírt íveken arra kérik az ille­tékeseket, hogy varázsolják vi­lágítóvá a vak kandelábereket, javítsák ki a vandál pusztítást, építsenek peront azért, hogy az ékesebb korosztálynak ne kell­jen erőn felüli tomamutatvá- nyokkal feljutni a magas lép­csős vicinálisra. Az egyik városi képviselő ál­tal beteijesztett interpelláció még egy feltételes buszmegálló létesítését is kéri az önkor­mányzattól, mert ennek híján kilométeres gyalogtúrára kény­szerül az, aki itt akar felszállni a vonatra. A testület egyetértésével a város polgármestere ígéretet tett, hogy megmozdít min­dent az ügy érdekében: fel­veszik a kapcsolatot a MÁV- val, a Közlekedési Felügye­lettel, a rendőrséggel és a Jászkun Volánnal. Karitatív évzárás a Vöröskeresztnél Mozgósít a jószívűség 3-án tizenhárom körzeti iskola közel száz tanulója versenyzett az egészségnevelési vetélke­dőn. Tiszafüred és vonzáskör­zetének vöröskeresztes szervezete karitatívan mozgalmas évet zár. Akti­visták már eddig is jelen­tős szerepet vállaltak ab­ban, hogy a térségi telepü­lések ne csak pénzzel, ha­nem ruhákkal és élelmi­szer-csomagokkal is segít­hessék a magyarországi és kárpátaljai árvízkárosulta­kat. Véradónapi ünnepség- sorozatuk keretén belül minden település megem­lékezett a többszörös vér­adókról, akik három tele­pülésen vért is adtak ek­kor. A térségi Vöröskereszt munkájának hatékonysá­gát jelzi, hogy december Bakóné Márton Magdolna ápolónő­ként 21 éve dolgozik a burai gyereke­kért, a tiszaburai ünnepségen vehette át a Vöröskereszt országos elismerését Az aktivisták megyénk egyik legveszélyeztetettebb térségében dolgoznak. Ezért is figyelemre méltó, hogy műsoros program keretén belül 350 élelmiszercsoma­got kapnak tőlük a szociáli­san kiszolgáltatott és egye­dül élő polgárok. Ezen kari­tatív munka hatékonyságá­hoz egyébként minden ön- kormányzat hozzájárul a maga lehetőségeihez mér­ten, amiért Kalóz Józsefné területi titkár lapunkon ke­resztül is köszönetét fejezi ki. Ugyanúgy, mint azoknak az önkéntes adományozók­nak és segítőknek, akik nél­kül nem zárhatta volna si­kerrel egyébként nehéz esz­tendejét a Tisza-tavi Vörös- kereszt. N em csak dolgozatokból áll a világ” - ez is lehetne a mot­tója annak a karácsonyi gálaműsor­nak, amit a tiszafüredi Kossuth La­jos Gimnázium és Kereskedelmi Szakközépiskola tanár-diák csapata idén először ajánlott a város nyilvá­nosságának. A telt ház mindenesetre nem bánta meg, hogy kíváncsi volt az „ilyenek is tudunk lenni” kará­csonyi gálára. A kórusban nem fogott falsot a tanári „kar”, megelőlegezhető a színészkar­rier az „Indul a bakterház” felvágott nyelvű Bendegúzának, franciául is érthetőek voltak Molière színdarab­jának poénjai, ütemre koreografált volt a küküllői néptánc, tisztán szól­tak a hangszerszólók, könnyet csalt a karácsonyi vers, és a musicalrende­zők már most bevéshetik noteszukba az utolsó énekes produkció előadójá­nak, Kiss Andreának a nevét. Ezt a sikerélményt bizonyosan visszatükrözik majd az osztályzatok is. Mert azért a téli szünet után dol­gozatokból is áll majd a világ. Tanár­nak, diáknak egyaránt! Karácsonyi gálaműsort adott a gimnázium „Ilyenek is tudunk lenni” Jó volt az összhang! A színpadon az egyesített tanár-diák dalárda Kirajzolták sikerüket A tiszafüredi Kiss Pál iskola művészeti tagozatának taná­rai, Krómi Zoltánná és Be- reczki Elvira figyelemre méltó sikerről tájékoztatták szerkesztőségünket. Az „1848, Te csillag...” elneve­zésű nemzetközi rajzpályáza­ton ugyanis díjazott lett az is­kola két tanulója. Mellettük további öt Kiss Pál-os diák alkotását találta eredményes­nek a zsűri arra, hogy szere­peljen a 260 nyertes pályáza­tot tartalmazó kiállításon. A megyénket képviselő diákok sikerét növeli, hogy 1500, ma­gyarlakta területről - Kárpá­talja, Szlovákia, Erdély, Vajda­ság - beérkezett alkotás közül választotta ki őket a zsűri. Ács Norbert egyébként a 6-10 éves kategóriában érdemelte ki a III. díjat, míg Krómi Zoltán a 11-14 évesek között lett az egyik II. díj tulajdonosa. A hétvégén, a budapesti Jó­zsef Attila Művelődési Házban megrendezett ünnepségen egyébként Dr. Tóth József, An­gyalföld polgármestere - a fő­városi önkormányzat képvise­lői, valamint az akciót meghir­dető „Határon túli magyarsá­gért” Illyés Közalapítvány ku­ratóriumának a tagjai jelenlété­ben - jutalmazta meg a tanuló­kat a második alkalommal megrendezett Kárpát-medencei gyermekraj zfesztivál díszün­nepségén. -p­Spórolós „aknamunka” Mindenképpen tanulságos a történet, amit a tiszafüredi Ti- szavíz Víztermelő és Szolgál­tató Kft. egyik szakemberétől hallottam. Az történt ugyanis, hogy egy feldúlt, szókimondó panaszos cifrán szórta szitkait egy, a főutcán beszakadt akna­tető miatt. Aztán egy újabb helyszín, újabb fekete lyuk és természetesen újabb dörgede­lem, hiszen kezét-lábát törheti az autós autóstól, nem is be­szélve a gyerekekről. „Bele estem, benne va­gyok” - aposztrofálható a helyzet azok után, hogy az in­tézkedő szaki rohant a rak­tárba, ahol nem volt aknatető- készlet. És a baj ott van, hogy ez nem boltban vásárolható té­tel, hanem megrendelés után legyártott. Persze a dolog nem ilyen egyszerű, hiszen a raktár ürességét meg is kellene ma­gyarázni. Az ok spórolás fe­dőnéven ismerős, de az oko­zat? Ez utóbbi elmaradt bevé­telek címszóval magyarázta a templom egere effektust, mert a vízmű egy jogvita miatt nem jutott az emelt tiszafüredi víz­díjkülönbözetekhez, ami nem­csak a bérfejlesztést tette ha­lasztó hatályúvá, hanem töb­bek között az aknatetők - nem csak törik, lopják is - beszer­zését is. Ám mégis lett megoldás. A vízmű udvarát ugyanis ugyan­olyan csereszavatos aknatetők díszítik, mint a városi utakét. Innen került el kettő befedni a hiányt. Hogy a lyuk a vízmű udvarán is veszélyes? Ja, ké­rem! Ennek azok a dolgozók látják a kárát, akik nem tud­ják, hogy mibe lépnek! De félre a tréfával! Mint a mesében, esetünkben is jóra fordult minden. A provizóri­kus csereakció befejezése után a vízmű hozzájutott a vízdíj­különbözethez. Ebből remél­hetőleg futja majd aknatetőkre is a fizetésemelések mellett. Az oldalt írta: Percze Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents