Új Néplap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-14 / 267. szám
1998. november 14., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Meseország Álmomban egy országban jártam, ahol mindenféle furcsaságok történtek. A történéseket azért éreztem furcsának, mert nem voltak sem logikusak, sem emberségesek, és még csak gazdaságosak sem. Úgy tűnt, hogy valaki nagyon a fogához veri a garast, akarom mondani a forintot, és az emberek olykor még azt sem kapják meg, amiért fizettek. Ebben a furcsa országban rengeteg ember dolgozott erejét megfeszítve, mondhatnám: embertelen tempóban, de nehogy azt tessék hinni, hogy ők jól éltek! Nem! Azok éltek jól, akik dolgozni is tudtak, meg ügyeskedni is. De az elmúlt néhány évben már az utóbbi is elég volt a boldoguláshoz. Ebben a furcsa országban az állam pénzéből a Postabankot támogatták, nem az árvízvédelmi töltéseket. Aztán, mikor jött az árvíz, és vitte el a házakat, akkor azt nyilatkozták, hogy meglesz az húsz-harminc milliárd, ami a gátak megerősítéséhez kell. Ezt az ember logikusan úgy értette, hogy tavasszal mindjárt rá is költik majd a gátakra, az újabb árhullám előtt. Ebben a furcsa országban aztán néhány nap múlva, amikor már kezdett apadni a folyó, kiderült, hogy csak ötmilhárdot fognak költeni a gátakra, a harmincat meg úgy négy év alatt. Aztán a népek is elég furcsán viselkedtek ebben az országban. Az egyik faluban például elvitték az embereket (többnyire munkanélkülieket) homokzsákokat rakni a töltésekre, huszonnégy órás munkára. Másnap, mikor megjöttek, kiderült, hogy ötezer forintot kaptak az étel, ital mellett a segítő munkájukért. Nosza, irigység tárgya is lett rögtön a sok férfi: ötezer forintot keresni 24 óra alatt! Azt senki sem tette hozzá, hogy inogott a gát a lábuk alatt, és ha kijön a víz, őket vitte volna el leghamarabb. Aztán ebben a furcsa országban elkezdte valaki az oroszokat emlegetni. Azt mondta, hogy a hetvenes árvíz idején az orosz tankokkal támasztották a töltés oldalát, hogy el ne vigye a víz. Voltak, akik lepisszegték, hogy mondhat ilyet, mit gondolnak majd róla. De szegény ember nem törődött már ezzel, se élő, se holt nem volt már akkorra. Tudomást szerzett ugyanis a ,.nagyszerű” tervről, amivel a faluját menteni akarják. Úgy döntöttek, hogy ha a többezres lélekszámú település töltése nem bírná a terhelést, kirobbantják a gátat a szomszéd falunál, ahol ezer ember lakik. Annyira nyomasztottak az álmok erről a furcsa országról, hogy mindent elkövettem azért, hogy minél hamarabb felébredjek már végre. Akkor rájöttem, hogy ébren vagyok. Itthon vagyok. F (XuXéW Ez az erdő az álmok erdeje lesz Katasztrófa Kárpátalján Vízben úsznak a kertek; a félsziget; A kis falu már; s nő az áradat: . . . Megtettünk mindent, amit ember tehet A hsza tengernyi fajdalmát hozott Kint vaksötét: egy csillag sem fakad A teendő már Istenre marad... (Illyés Gyula: Árvíz) Aggódva olvastuk, néztük és hallgattuk a híreket: 118 kárpátaljai településen, több mint 1300 ház lakói érezhették, hogy „azért a víz a úr”, ha bőszült, tajtékzó amazonná válik a máskor szelíden szépséges szőke hölgy, a Tisza. „Kétszer ad, aki gyorsan ad”, „Tragédia és együttérzés” - ezekkel a címekkel hírelte a Kárpáti Igaz Szó a történéseket. Le- írhatatlanul méltatva azt a szolidaritást, amit az anyaország, Magyarország tanúsított. Munkatársunk szerda hajnalban indult el a tiszafüredi reformátusok felhívására összegyűlt városi élelmiszeradományokkal a térség egyik legtöbbet szenvedett magyar ajkú településére, Mezőváriba. Oda, ahol az elmúlt héten, péntekre viitadó éjjel rémisztő robajjal törte át a gátakat a víz, borzalmas katasztrófát okozva a Tisza és a Borzsa deltájában. Évek, évtizedek verejtékes munkáját percek alatt tette enyészetté az özönvíz: csak Mezőváriban több mint kétszáz házat gyűrve maga alá. Sokaknak egy szál ruhányi esélyt adva a tél előtt. Fájdalmasan szívbe markoló a látvány, amikor az ember Traktorral, csónakkal mentik, ami menthető testközelből szembesül a bajjal. Oda az aprójószág, a házakkal együtt elvitte a víz a búzát, a kukoricát, a kis földeken megtermelt zöldséget, krumplit, pa- szulyt, amelyek az árhullám előtti időben is kincset jelentettek, hiszen hónapok óta hibádzik itt a nyugdíj, nincs munkahely és kereset. Itt most ez az esély is „elúszott”, még szegényebbé téve a legszegényebbet is. Tragédia, egy amúgy is sokat szenvedett térségben, ahol az áldozatokból nagyon mélyről tör fel a panasz, tengernyi fájdalmat zúdítva a kérdezőre. Csak kevés ház maradt meg épségben Mezőváriban, de az is összedőlhet, amelyik még áll Az élelmiszerbolt előtt álló tömegből a romák sírása a legerősebb, akiknek a telepét fájdalmas emlékké zúzta össze az éjjeli ár, s akiknek a gyerekei - közel kétszázan - a beregszászi iskolában kaptak didergős menedéket. A 75 éves Belánszky Dezső' elcsukló hangon meséli, hogy már összetört a lelke ahhoz, hogy újra házat építsen, mint tette azt a korábbi vízözönök után. A borzalmak éjjelén, a kisajtón kilépve látta, hogyan dőlt össze a háza. Most lányát keresi, akitől még mindig elválasztja a víz, pedig péntek óta már két métert apadt a pusztító tenger. Farkas Gábor, aki szintén otthontalanná vált a szörnyű éjszakán, rokonával, Dér Attilával szülei házánál menti a menthetőt. Anyja, apja az óvodában talált menedéket, felesége pedig a két gyerekkel barátjánál kap együttérző vigaszt. ő maga öt napja jó, ha 8 órát pihent. Bútorok, aprójószágok, termény, ahogy erre fele mondják, az „élet” veszett oda. Az egykoron meleg otthonok romhalmazzá, temetővé váltak.- Hajön a tél, ki hoz majd nekünk segélyt? Nyugdíj, munka, fizetés nélkül az árvíz előtt is katasztrófa volt nekünk a lét, akkor miért nem gondoltak ránk? - kérdezi Farkas Béla és apósa. Az utánam szaladó Berta Béláné fájdalma mellett elmondja: - Azért jó, hogy a kisebbik fiam Patakon tanulhat teológiát! Hosszú gépkocsikaraván és lovaskocsi-sor között téblá- bolva taposom a sarat a dombon lévő főtér irányába. Síró malacok, megmentett tűzifa, vizes termény költözik új helyre a platón. Gazdáik aggódó reményű szeme találkozik a megriadt tekintetemmel. A parókián segítek kipakolni a lisztet, cukrot, étolajat, rizst, vajat, margarint, konzervet, burgonyát. A két utolsó kenyeret soron kívül adom egy öreg néninek, akihez egy fiatalabb érkezik:- Kedves, jut még nekem is?-Sajnos elfogyott - mentegetőzöm. Ekkor az utolsó két kenyér gazdája átadja neki az egyiket... Lelkem megnyugszik, de lelkiismeretem mégis nyugtalan, amikor Szabó Béla berekszászi nagytiszteletű úr hálaadó imájának meghallgatása után, már Be- regsurány felé ráz az üres mikrobusz. Odakint csepereg az eső, fúj a szél. Hideg van, mint azokban a lakásokban, ahol sok helyen petróleumlámpa világít, vagy gyertya ég az ablakban. Bródy János dala duruzsol a fülemben: „ég a gyertya lángja és sápadt fénye nem elég” ... Hát segítsünk, hogy ki ne aludjon! Percze Miklós Visszaadni a halotti szertartás tisztességét November 20-án mutatják be a Szigligeti Színházban Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékát. A darab rendezőjét, Iglódi István-1 arról kérdeztük, milyen elképzelésekkel vállalkozott a színre vitelére.- A Szentivánéji álom olyan darab, amelyet egyes rendezők szinte bohózatként rendeznek meg, másoknál pedig mindig ott van a háttérben a tragédia lehetősége. Ön milyen felfogásban viszi színpadra ?- Ez valóban olyan darab, amelyben a tragikus rétegtől a komikusig minden fellelhető. Én egyiket sem akarom túlhangsúlyozni, hiszen éppen azért csodálatos ez a darab, mert ezek az egymásnak ellentmondó rétegek egyensúlyban, egyenrangúságban élnek.-Rendezte már korábban a darabot, vagy játszott benne?- Egyszer megcsináltam már, 1991-ben, a Várszínházban.- Akkor is hasonló felfogásban, vagy azóta változott a koncepciója?-Nem változott, mert amit az előbb elmondtam, az akkor alakult ki bennem, annak a munkának a során. Viszont azáltal, hogy más művészek játsz- szák, minden átalakul.- Ebben a szereposztásban ki az a meghatározó személyiség, akitől a dolgok a legjobban megváltoztak? Egyáltalán van-e olyan színész, akire jobban ráépül a darab, mint a többi főszereplőre?-Nem tudok kiemelni senkit, hiszen sok egyenrangú, egyenlő súlyú alakítás lehetőségét kínálja a darab a színészek számára. Nagyon nehéz lenne, és nem is akarok most kiemelni egy-egy embert. Rendkívül jó a csapatmunka, sok fiatal színésszel dolgozom együtt, és azt hiszem, ők is élvezik a próbákat, jó a hangulat.- A jó hangulatról jut eszembe, hogy a hírek szerint a hagyományostól sok szempontból eltér a rendezése. Valaki említette, hogy egy gumiasztal is „szerepel” a darabban.- Az eddigi rendezők egyik visz- szatérő gondja volt, hogyan jelenítsék meg az erdőt, amelyben a darab játszódik. Ez azonban nem igazi erdő, ez egy álom, amelybe mindenki belekerül, s amely az embereket kifordítja önmagukból, olyasmit kínál nekik, ami a hétköznapokban nem történik meg velük. Ennek az erdőnek tehát nem kell föltétlenül erdőnek lenni. Olyan lehetőséget kell adni a művészeknek, amelyben olyasmit csinálhatnak, amit a hétköznapi életben nem csinálnak. így jutottunk el ehhez a... lényegében nem is gumiasztalhoz, hanem egy felfújt nagy matrachoz, amelyhez hasonlót a vásárokon lehet látni, a gyerekek ugrálhatnak rajta. Alkalmas arra, hogy sok akrobatikus elemet is megcsináljunk. Mint említettem, fiatal művészekről van szó, akik az első pillanattól hallatlanul élvezték ezt, néha már a próbát sem lehetett rendesen csinálni, mert belemerültek az ugrálásba.- Játszottak?-Igen, de végül ez is beleépült az előadásba. Bistey András dühből csinálja Velekei József. Ugyanis úgy véli, manapság a halott embert lehul- lázzák, kis túlzással meg is gyalázzák, mert hiszen nem úgy foglalkoznak vele, ahogyan a tisztessége megérdemelné.- Ez nemcsak egy szobor. Több alkotás jelenti az egységet. Olyan ravatalt készítünk, amelyet három fa gyökeréből faragtunk. Az egyiken a Nap, a másikon a világkereszt, a harmadikon a Hold látható. Ez lesz a halott utolsó állomása, innen viszik a sírhoz a koporsóját. A gyökerek az életet, a hazát jelentik - magyarázta elképzeléseit a művész. E nyitott ravataltól nem messze állítják fel a tűzangyal hétméteres faszobrát.- A tűzangyal két összemosódott alakot ábrázol, ami egyben a lelkek összessége is. Egyfajta korpusz, egyfajta angyal is, aki eljön értünk. Es lehetséges, hogy egyben az új élet kezdete is. Fontos, hogy nem halottkultuszt akarunk csinálni, hanem az utolsó út tisztességét szeretnénk visszaállítani - hangsúlyozta. A tűzangyalt a temető közepén állítják fel. Úgy tájolják majd, hogy a lemenő Nap sugarai úgy világítsák meg, szinte lángoljon a fényben. A tűzan- gyalon kívül még hét kapu is készül, ezekből öt jelzi majd a temetőben életünk öt állomását: a születést, a fiatalságot, a házasságot, az öregkort és a halált, míg kettőt a temető bejáratánál helyeznek el. A tűzangyalt a temetőben karácsonyig szeretnék felállítani. A fakapukat a jövő évben fa rágják ki és a halottak napjára tervezik ki helyezni. Mint a polgármestertől megtud ___ I lyen lesz a tűzangyal FOTÓK: MÉSZÁROS tűk, mindezzel együtt a temetőt is felújítják, rendbe teszik és az előtte levő teret is parkosítják. Tóth András A halotti szertartás méltóságát, a temetés misztikus jellegét, szellemét szeretnék visszaállítani Nagykörűben, ahol az elképzelésben segítségre találtak Velekei József Lajos grafikus, szobrászművészben. A művész olyan, több részből álló műalkotást készít, ami visszaadja az utolsó út tisztességét. A szentendrei alkotó a település polgármestere, dr. Veres Nándor meghívására készíti az alapzattal együtt hétméteres kompozíciót, amelyet a temetőben állítanak fel. „Előmunkálatai” is voltak e megbízásnak, hiszen ő készítette a játszótéri szoborkaput, míg társa, Lőrincz István a játszótér faragott elemeit. Ennek révén kapták ezt a megbízást is, amelynek kiviteléhez hat hete fogtak hozzá. A pályázati pénzekből készülő önálló plasztikát - durván fogalmazva - szinte Ez lesz a ravatal Készül a tűzangyal egyik eleme
