Új Néplap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-12 / 265. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. november 12., csütörtök Mindenszentekkor és halottak napján A szegénység fátyolos leple Zsuzsókával, egykori szomszédunkkal több mint negyven éve va­gyunk igazi barátságban. Annak ellenére, hogy harmincöt éve meg­szakadt a szomszédság, nem múlik el névnap, karácsony, hogy ne küldenénk el jó kívánságainkat egymásnak. Zsuzsóka szerényen élt mindig, ez ideje pedig nagy szegénységben is. Amíg egészsége en­gedte, gyakrabban találkoztunk, betegsége miatt azonban egy ideje csak mi látogatjuk őt, mindenszentekkor, a temetőből jövet. Tavaly is így volt, vittük kis ajándékunkat, s csalódottan jöttünk el házától, mert nem nyitott ajtót. Később megtudtuk, súlyos betegsége szólí­totta el otthonából. Az idén is elvitt hozzá utunk, most azonban bol­dogan nyitott ajtót - csak mi restelkedtünk, hogy ezúttal üres kézzel jöttünk. Beszélgetés közben Zsuzsóka került-fordult, és egyszer csak csirkesült került az asztalra. Várt bennünket, készült a vendéglá­tásra -jutott át a gondolat -, várt a nagy-nagy szegénységben is. Mi udvariasan megköszöntük a szíves vendégvárást, de nem nyúl­tunk az étekhez. Hogyan is tehettük volna, hiszen tudtuk, milyen erőfeszítésbe telhetett ez a lakoma! Aztán megkérdezte, szeretjük-e az aprókáposztát, merthogy egy jó ismerőse hozott neki kóstolót, de ő nem eheti. Azon már ne múljon - mondtam -, én már régen ettem káposztát és rá is éheztem. Dicsértem a kedves ismerőst, milyen jól tud főzni, amikor Zsuzsóka halkan megszólalt: „En vagyok az az asszony. Csak tudtam, ha a sajátoméból kínállak benneteket, nem fogadjátok el, ezért füllentettem, hogy kóstolóba kaptam. ” Hazafelé a vonaton volt időm meditálni. Csodálatos ez a Zsu­zsóka! A szegénység fölé húzott egy olyan leplet, amely nem dacol a több százezres havi fixesekkel, a többszörös bányatulajdonosokkal, a búzamalmosokkal, hanem tengődik az ő keze munkája által sok évtizeden át megszerzett jogon kapott kis nyugdíjból s feledteti sze­génységét jó barátai előtt is. Ha az emberi méltóságot mérni le­hetne, talán nem volna olyan mérce, ahová Zsuzsóka szegénységtű­rése bediene. F. K.-né, Szolnok Egy kis falu nagy híressége Van Tiszaburának egy országosan ismert híres embere, akinek ebből a kis faluból vitt az útja a siker felé. Nagy Csaba bűvész­ről van szó, aki itt járt iskolába, itt nevelkedett, és Száva Sán­dor segítségével itt próbálkozott először a bűvészkedéssel. Szoktatjuk magunkat egy új életérzéshez Általános tapasztalat, hogy az emberek egyre közönyöseb­bek egymás iránt, még a ked­ves köszönés is ritkaság már. A jelenség munkára, családi környezetünkre, emberi kap­csolatainkra is vonatkoztat­ható. Mi lehet ennek oka? Úgy gondolom, legfőkép­pen az az igazságtalan esély, amely az egyik embernek a nyomorba vezető utat kínálja, míg másiknak a gazdagodás­hoz vezetőt - különösen, ha azt is tudjuk, hogy sokan mi­lyen úton és milyen módsze­rekkel jutottak vagyonhoz. A tisztesség manapság leg­feljebb a pedagógusok szótá­rában fordul elő, de vajmi ke­veset tehetnek érte, ha a fiata­lok homlokegyenest ellen­kező példákat látnak. Mit mondhat egy tanár a diáknak, ha nyilvánvaló a gyerek előtt is, hogy az érvényesülés útja nem a tisztesség ösvénye. A fiatalok azt látják, ügyeske­déssel, raffinált helyezkedés­sel három-négy esztendő elég a meggazdagodáshoz, míg a szerény, tisztességes munka legfeljebb a talpon maradás­hoz. A rendszerváltás sikere ab­ban összegezhető, hogy „jó helyről” startolva vagy speku­lációval lettek a társadalom­ban gazdagok - akik egyre gazdagodnak - és lettek sze­gények - akik egyre szegé­nyebbek. A nagy vesztesek a bérből, fizetésből élő munkások és alkalmazottak, az egyszerű eszközökkel gazdálkodó pa­rasztok, akiknek gond a min­dennapi betevő is. Mindehhez társul egy vitatható nyugdíj- elosztás, amely tovább rom­bolja a viszonyt a társadalmi rétegek között. Csoda-e, ha a tartós nélkü­lözés és a súlyos gondok egy új életérzéssel szembesítenek bennünket? Szűcs Kálmán, Jászberény Visszavittem November 6-án, délután négy óra körül, a szolnoki piac szomszédságában lévő Plus-diszkontban vásárol­tam. A pénztárnál mögöttem álló idősebb hölgy egy üveg meggybefőttet fizetett. Itt­hon vettem csak észre, hogy véletlenül a befőttet is a szatyromba raktam. Ezúton kérem, bocsásson meg, nem volt szándékos, és tudatom, hogy az árut visszavittem a boltba, ahhoz a pénztárhoz, ahol mindketten fizettünk, a pénztárostól átvehető. Keszthelyiné R. B., Szolnok Az évnek egy napján ünnep­lőbe öltöznek a temetők. Ezen a napon még azok is ellátogatnak a szülőföldre, akiket már nem vár a szülői ház békessége, Magán- és jogi személyeknek is hasznos lehet a Non-Profit Pénzügyi Központ legfrissebb információkkal néhány hete megjelent Pályáztató Szerveze­tek Gyűjteménye in. című kiad­ványa, amely naprakész tájékoz­tatást ad Magyarország mintegy száznegyven pályáztató szerve­zetéről. A kötet harmadik ki­adásban látott napvilágot. A ru­tinosabb pályázatíróknak is nagy segítséget jelenthet a kötet nyugalma, az otthon melege, nem vár ünnepi ebéd, csak egy sírbolt a temetőben, hogy ne fe­ledje az emlékezet: innen indul­tunk, ide tartozunk, ehhez a végén a támogatási témák sze­rinti felsorolás, hiszen gyakran okoz gondot, hogy a konkrét cél­lal, elképzeléssel mely pén­zosztó alapítványt, intézményt érdemes egyáltalán célba venni. A jó választás meghatározó le­het az egész pályázati procedúra sikere szempontjából. Újdonság, hogy ezúttal a pályázatokat elbí­ráló kuratórium elnökének nevét is közlik az egyes pályáztatók alapadatai mellett, ahol minden földhöz, itt nyugszanak szeret­teink. Ilyenkor krizantémfe­hérbe öltöznek a sírok, a koszo­rúillatú sírkerteket betakarják a virágok. Halottak napja. Erre a napra a temetők gon­dokságai is úgy készülnek, mint az elhunytak hozzátartozói. Az én szeretteim is a jászla- dányi temetőkben nyugszanak. Mindenszentekkor és halottak napján a városi és a Dabi teme­tőben is jártam. A parcellasorok között csúfoskodó méteres gaz és szeméthegyek látványa megkeserítette az emlékezést az ősök fej fájánál. Sajnos máskor is így volt ez. Temetőink állapota, tiszta­sága kritikán aluli. Annak elle­nére, hogy többször és több he­lyen szóvá tettük ezt, és kértük az illetékesek intézkedését. Gavaldik Mihály, Jászladány az Idősek Tanácsa és a nyugdíjasklub elnöke esetben feltüntetik a támogatási témákat, a pályázók körét, az el­nyerhető támogatás jellegét, az igényelhető támogatás összegét és a pályázati kiírás hozzáférhe­tőségét, valamint azt is, hogy pályázati űrlapok hol szerezhe­tők be. A kiadvány megrendelhető a Non-Profit Pénzügyi Központ Alapítvány címén: 1054 Buda­pest, Báthori u. 20. vagy a 311- 5299-es telefonszámon. Első nemzetközi sikerét Kar­lovy Vary ban tizenhat évesen ért el, két évvel később már eredeti ötletekből állította össze műsorát. Az Artistaképző Inté­zetben Rodolfónál szerezte meg „diplomáját” 1985-ben. Azóta sok hazai és külföldi bű­vészfesztiválon nyert díjakat. Legemlékezetesebb számára az 1994-es országos bűvészbaj­nokság, ahol neki sikerült elő­ször az „Év mágusa” címet el­nyerni. Ismerik őt Franciaor­szágban, Ausztriában, Svájcban és még sok európai országban, de jól ismeri az itthoni közön­ség is, Vitray Tamás Önjelölt című műsorában és a Top- Show-ban is láthattuk őt. Nagy álma, hogy Amerikába, a bű­vészkedés hazájába eljusson. Valamennyien büszkék va­gyunk rá. A Tiszaburai Általános Iskola Csipet csapata A szolnoki Kölcsey Ferenc Általános Iskola elsősei a Szarvasi Arborétumban, míg az ötödik és nyolcadik osztályos tanulók környe­zetvédelmi és sporttábor­ban jártak Laki telken. A népfőiskola nagyszerű lehe­tőséget kínált a sportolásra: a rendkívül esztétikus kör­nyezetben uszoda, mini­golf, szabadtéri sakk és konditerem nyújtott kikap­csolódást. Az erdei iskolai program részeként elláto­gattunk a Tiszakürti Arbo­rétumba is, megnéztük a bugaci puszta méneseit, a Pásztormúzeumot, Ópusz­taszeren a történelmi emlékparkot és a Feszty- körképet. A szegedi Vadasparkban érdekesnek találtuk a Dél-Amerikát idéző parkrészletet s ta­lálkozásunkat a szabadon engedett állatokkal. Az első osztályosok a Szarvasi Arborétumban az őszi erdőt figyelték meg, elmentek a ritkaság- számba menő szárazmalomhoz, sőt a Holt-Kőrö­sön még hajókáztak is. A felvétel is róluk készült, a mamutfenyő alatt. Fodor Csilla A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Nem vállalunk közösséget! November elsején a Tiszatenyő-Kisújszállás labdarúgó-mér­kőzés egy tiszatenyői polgár miatt idő előtt véget ért. Történt ugyanis, hogy egy vitatható bírói döntés után - amely a mérkő­zés eredményét döntően nem befolyásolta - egy emberi mivol­tából kivetkőzött „szurkoló” megütötte a partjelzőt. Mi, akik kikapcsolódásként járunk a mérkőzésekre, ezt a vi­selkedést elítéljük és megkövetjük a játékvezetőket, elnézést kérünk a játékosoktól, edzőktől is, akiknek munkáját e felelőt­len ember tönkretette. Kérjük Tiszatenyő elöljáróságát, tiltsa ki a sportpálya terüle­téről a szeszesital-árusítást! Kérjük a sportvezetőket megfelelő rendezőgárda kiállítására, rendőri felügyelet biztosítására! Nem történhet meg még egyszer, hogy a rendező fenyegesse meg el­sőként a játékvezetőt, még ha téved is. A játék nem háború, nem vérre megy! Tisztelt kisújszállási sportbarátaink! Kérjük, ne vigyék rossz hírét a tiszatenyőieknek, mert itt többségükben tisztességes, ba­rátságos emberek élnek, s a történtekről nem tehetünk. Mi, akik elítéljük a durvaságot, a vandalizmust, sok sikert kívánunk a további mérkőzéseken és sokkal sportszerűbb szurkolókat - magunknak pedig hathatós intézkedést a hasonló esetek elkerü­lése érdekében. A tiszatenyői igaz sportbarátok Ezt láttuk a városi temetőben Információk, ösztöndíjak egy helyen Hová, hogyan és mire pályázhatunk? Aranylakodalmat ült a szolnoki B. Nagy István nyugdíjas mozdonyvezető és felesége, Ecseki Mária. A jubileum alkalmából leánya, veje, fia, menye, négy unokája, testvérek, rokonok és barátok köszöntötték a házaspárt. (beküldött fotó) A választás derűs pillanatai Túlvagyunk a helyhatósági választásokon, érdemes a sok izga­lom és bosszúság mellett néhány derűs pillanatra is visszaemlé­kezni. Történt, hogy megyénk egy kis településén nem jutott be a testületbe az egyik nagy reményű képviselő-önjelölt. Kifogásá­ban olyan veretes gondolatokat fogalmazott meg, mint például: „... zokon veszi, hogy ő a bemutatkozás alkalmával egy egész oldalt olvasott fel, míg a másik csak hármat, s mégis az jutott be! Hol itt az igazság?” Egy másik eset: az egyik falu torony­órája még mindig a nyári időszámítás szerint jár. A lakosság érdeklődik: talán a plébános ilyen feledékeny? Netán a pol­gármester? Mondják, hogy egyik sem, a toronyóra állítgatója ilyenformán tölti ki bosszúját, merthogy ő is kívül rekedt a tes­tületből. Sebaj, mondják a polgárok, így is jó, tavasszal úgyis vissza kellene állítani az órát! A polgármesterjelöltek közül is bevésték néhányon nevüket a „ emlékkönyvbe ”. Egy sztori eb­ből: egyikük - hogy közérthetően, világosan láttassa a követ­kezményeit annak, mit kap a falu, ha nem őt választja a nép, az ismert nemzetközi jellel szemléltette azt a fórum résztvevőinek. Az ijesztő jövőkép felvázolása még sem vezetett sikerhez, mert nem emberünk lett polgármester. Maradt a régi - s ezek szerint a nemzetközi jelzés is... Egy választópolgár A torokszentmiklosi Fekete István es telesege ötven évvel ezelőtt, október 30-án kötött házasságot. A fél évszázados jubileumot családi körben ünnepelte az idős házaspár. (beküldött fotö) A mamutfenyő árnyékában

Next

/
Thumbnails
Contents