Új Néplap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-03 / 232. szám

8. oldal Az Új Néplap Szatirikus Melléklete 1998. október 3., szombat Apróságok A „Hogyan védekezzünk profi szélhámosok ellen?” című könyv megrendelhető az 1998 Budapest Pf. 0619 címen, 5000 forint befizetése ellené­ben. Ha a művet postán szeret­nék megkapni, ez plusz 2000 forint. Amennyiben személye­sen kívánják átvenni, úgy 1500 forint befizetése után várhatják értesítésünket a Hősök tere és a Márvány utca sarkán, bármely nap 18 órától, másnap 17 óráig. * Elhatároztam, hogy Magyar- ország legjobb, legsikeresebb és leggazdagabb írója leszek. Most várok. Az elhatározáso­kat általában szokta valami követni. * Heuréka! Ötvenegy évnyi kemény munkával ma éjjel 0 óra 45 perckor végre si­került 15.000 kiló aranyból és 350 gyémántból 20 deka színtiszta ól­mot előálbtanom, némi hamuval. Az érdeklődőket szeretettel várom, irigy kontár ismerőseim menjenek a francba! * Szörnyű tragédia ért, képzeljék el! Ma reggelre mind a két szememről levált az összes létező retina, annyit sem látok, hogy most a nagy piros X betűt vagy a kicsi kék y-t ütöttem-e le ezen a tetves szövegszerkesz­tőn! Ráadásul valami egzotikus betegség miatt leesett mindkét kezem, és szörnyen fájnak már a lábaim is. Ha Ön jóérzésű, vallásos ember, akkor bizonyára megérti iszonyatosan életveszélyes helyzetemet, és ad kölcsön másodikéig tizenkét vagy maximum száznyolcvanhatezer fo­rintot. Itt vakuljak meg (ja, hát még egyszer!), ha vissza nem adom! Kezdi már a fogam is megint, és három hónapja nem ettem egy falat meleget. * Ma hál’ Istennek leszoktam a dohányzásról, úgy néz ki, végleg. Mert azt mondta a doki a nejemnek, hogy biztosat csak három nap múlva, a boncolás után tud majd mondani. * Két hete, a piacon a nagy to­longásban elvesztettem 68 éves, beteges, házsártos, lusta, trehány, erősen dohányos fe­leségem. Ha még egy hétig nem kerül elő, keresem kor­ban hozzám illő, házias, csen­des, 17 éves lány ismeretségét (egyelőre úgy néz ki) komoly szándékkal. * Szeretetotthonba, idős, maga­tehetetlen, gazdag betegek mellé keresünk talpraesett, ha­tározott, keménykezű ápolókat, rövid időre, kiemelt bérezésért! * Megtaláltam az örök ifjúság és élet vizét, ami egyúttal az AIDS, a rák, a malária, a szé­nanátha és a kétoldali bandzsa- ság ellenszere is. Ha nem len­nék ennyire egoista, pimasz, szemétláda önző állat, most azonnal - és természetesen - minden ellenszolgáltatás nélkül megosztanám a titkot önökkel, így azonban szó sem lehet róla. Nincs az a pénz! Inkább ma­gammal viszem a sírba!-BL­Névnapi csujogatók- októberre Mint a köd száll Albionra, úgy tört a frász Malvinomra. Huj-juj-juj! Vedd magadhoz, ha már imád, szesz helyett az Amáliád! Huj-juj-juj! Jön a tél, s borkorcsolyával jégre megyek Orsolyával.... Huj-juj-juj! Csendüljön fel a dal, ének, bár mit ér süket Helénnek! Huj-juj-juj! A sógorom, lökött Vendel, sütő(csütör)tököt rendel. Huj-juj-juj! DoNKó Ezúton közlöm kedves ismerőseimmel és főleg azokkal, akiknek va­lamiért nem tetszettek írásaim, hogy belátván tévedésem, visszatérek eredeti hivatásomhoz, felhagyok az egyre gyengébb humoreszkek gyártásával. Remélem, azért a kapcsolatot tartani fogjuk, engem ezen­túl régi munkahelyemen találnak meg, a Mexikói úti baleseti sebésze­ten. Ahol majd mint műtős és hullahordó, minden kritikusomnak sze­retettel állok rendelkezésére. - Bo-onyi ­Szabó szomszéd meg a szüret Szabó szomszéd az alvégről leszüretelt dinkát, szlankát, csűrdöngölőt járt a kádban, vagy tán rumbát? Inkább szambát! Megcsordult a lé literszám, szőlőből lön, s nem narancsból.- Mit ad isten: a présből nem must folyt, de „jófajta” pancsbor! Donkó Szüret Böhönyén Lajtos Tóni: Még egy litert a jobbikból, Terus néném! Terus Mama: Nesze a lőre, te dőre... Inkább az elvonyóra mennél. Lajtos Tóni: Dejszen az egész falu elvonyón van. Krausz tata: És mit vonnak el a falunktól? Lajtos Tóni: Az adóbevételeinket. Kerge Miska: Valahogy pénzt kéne csinyánunk... Terus mama: Blézermásolóval? Kerge Miska: Affenét! Megrendezhetnénk példul a Böhönyei Borosnapokat. Terus mama: Abbiza! Úgy gyünnének a Cimmerfrejjék, hogy még a gálicos hordóimat is kiadhatnám éccakára. Lajtos Tóni: Lehetne borkorcsolyaverseny... Kerge Miska: Talaj menti fagyállófogadással. Terus mama: Rajtam lenne a világ szeme... Meg a keze. Krausz tata: Ácsi! Itt olvasom ni, a Böhönyei Bulvárban, hogy a mamából Ginisz Rekord lett! Terus mama: Juj, ha megtudja az uram, letöri a derekamat. Lajtos Tóni: Mér’ lett Terus mamából olyan rekordizé? Krausz tata: Félreértésből. Kerge Miska: Mit értettek félre a böhönyei firkászok? Krausz tata: Terus mama méreteit. Azt hitték, hogy a 154 centi a mellyebősége... Lajtos Tóni: És micsoda a 154? Terus mama: A csípeje! (Walter) Én meg az anyósom Szerencsés fickónak mondhatom magam, mivel az anyósom kifejezetten kedvel engem. A minap is meglepett egy új mosoga­tószivaccsal, mert a régi­vel mindig telemorzsáztam az öblítővizet. Igaz, a múlt kedden cu­kor helyett véletlenül ar­zént szórt a teámba, vi­szont a délutáni nagymo­sás végén segített nekem: önnön kezeivel adogatta a ruhacsipeszeket. Nem tagadom, tegnap reggel tévedésből áramot vezetett az ajtókilincsbe, ám én jól jártam, mert egy csapásra elmúlt az a randa fejfájásom. Az pedig kifejezetten az én hibán volt, hogy este a meccsről jövet nem vettem észre, vazelinnel suvic- kolta föl az előszobakövet az a drága, aki egyébként úgy fáslizta be a ficamos bokámat, akár egy angyal. Mert az én anyósom szeret engem. Ma délelőtt az ablakot puceváltam, amikor ked­vesen hátba paskolt. Igaz, én ügyetlenségemben ki­zuhantam a második eme­letről, de ő most itt ül mel­lettem az ágyam szélén az intenzív osztályon, mert szeret engem, és éppen igazít egyet a lélegeztető­gép kapcsolóján, hogy ne­kem könnyebb legyen a légvé... (w) A vicc poénját, melyet a rejt­vény fősoraiban rejtettünk el, legkésőbb október 8-ig várjuk szerkesztőségünkbe. Címünk: Új Néplap, Szolnok, Pf. 105. A „Műhiba” című, szeptember 26-án megjelent rejtvényünk helyes megfejtése: „Sajnálom, Leértékelés főorvos úr, de nekem se sike­rülhet minden műtétem. ” A helyes választ beküldő rejtvényfejtők közül ezen a héten az alábbi olvasóinknak kedvezett a szerencse: dr. Bo­zsik Ilona (1118 Budapest, Rét­köz 'y. 2.), Pocsaji Erzsébet (5000 Szolnok, Czakó Elemér út 14.), valamint Újszászi Jó­zsef (5475 Csépa, Bajcsy-Zsi- linszky u. 7.) Nyereményüket postán küld­jük el.

Next

/
Thumbnails
Contents