Új Néplap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-03 / 232. szám
1998. október 3., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Mit higgyünk el? Ahogy közeleg a választás napja, úgy szaporodnak az ígéretek. A polgármester- és képviselőjelöltek igyekeznek olyan ígéretekkel elhalmozni bennünket, amelyekről úgy vélik, hogy szimpátiát kelt bennünk. Azonban csínján kell bánni ezekkel, némelyiket csak megfelelő átgondolás után lehet elfogadni. Látszik, hogy vannak jelöltek, akik egy-egy település helyzetét reálisan mérlegelve, az ottani problémákat ismerve állítják össze programjukat. Olyan tervekkel indulnak, amelyek meg is valósíthatók. Ám gyakran előfordul az is, hogy baj van az ígéretekkel, sőt olykor abszurditások is megfogalmazódnak. Mert olyasfélét is ígérnek nem kevesen, ami jellemzően nem az önkormányzat hatásköre. Mint például a gazdaság fejlesztése. Ismeijük el, jól hangzik, ám egy polgármesternek vagy képviselőnek csak nagyon kevés eszköze van ahhoz, hogy a helyi vállalkozásokat felvirágoztassa. Más kérdés, hogyan segíthetik egy-egy vállalkozás megtelepedését, megmaradását. (Van olyan kis település például, ahol egyáltalán nincs iparűzési adó). Kedvező helyi adókkal, kedvező környezettel (közművesített terület, gyors és pontos ügyintézés stb.) lehet tenni azért, hogy a vállalkozások számára vonzó legyen egy település. De a fejlesztésükhöz szükséges támogatásokat döntően nem a helyi önkormányzatok adják. A másik véglet, amikor olyasmit ígérnek a jelöltek, ami egyébként, megválasztásuk esetén kutya kötelességük. Például azt, hogy lesz gyermekvédelmi támogatás, jövedelempótló támogatás, hogy továbbra is adnak szociális segélyeket, és működtetik (vagyis nem zárják be) az iskolát, óvodát, orvosi rendelőt. Ez viszont nem lehet választási program, hiszen az önkormányzatnak alapvető feladata, hogy ezek az intézmények működjenek, hogy a szociális kérdéseket kezelje. Ez nem jelent előrelépést egy község életében, legfeljebb a régi rend megtartását, a kialakult, megszokott támaszok fenntartását. De ezektől még egy település nem fog fejlődni, fellendülni, legfeljebb tovább vegetálni, máról holnapra élni. Bármennyire is jellemzi a szegénység a megye sok települését, mégis az volna a jó, ha az ígéretekben inkább az előrelépés fogalmazódna meg. Aztán meg persze, a következő négy évben az, ha ezek meg is valósulnának. r XuXA a. j-^Börtöncellát is berendeztek A túrkevei Finta Múzeumban az aradi vértanúkra való megemlékezés jegyében „Kossuth népe” címmel nyitottak kiállítást. A különböző tárgyi emlékek mellett berendeztek egy korabeli börtöncellát is. A kiállítást dr. Bagi Gábor, a történettudományok kandidátusa nyitotta meg, aki maga is sokat kutatta azt a kort, amit a szervezők bemutatnak. A rendezvény széleskörű összefogás révén valósulhatott meg. Négy múzeum, a szolnoki, a kiskunfélegyházi, a karcagi és a kevi tárgyi emlékeit, a szolnoki levéltár korabeli dokumentumait és Oláh Lajos kunhe- gyesi műgyűjtő eredeti tárgyait láthatják az érdeklődők. A kevi múzeum egy idő óta a szokásostól eltérő kezdeményezésekkel is meglepi látogatóit. így történt ez a most megnyílt tárlaton is. Hiszen a kiállított festmények, ruhák, fegyverek, dokumentumok és újságok mellett berendeztek egy börtöncellát is. Aki a kor hangulatában jobban el akart merülni, bizonyára szívesen hallgatta a termek bejárása közben a különböző hu- számótákat, illetve Kossuth hangját, amit magnetofonról játszottak be. ses A tárlat egy részlete így törődnek az olaszországi Forlíban az idős emberekkel Csak az marad ki, aki ki akar maradni Mint azt már korábban megírtuk, az „Európa nyugdíjasai, nyugdíjasok Európája” címmel megrendezett szolnoki tanácskozásra külföldi delegációkat is meghívtak, elsősorban Szolnok testvérvárosaiból. A Forlíból érkezett küldöttség nevében Ore- dano Ravaglioli szólalt föl. Vele, és Gabriella Cavinával, a forb'i önkormányzat munkatársával beszélgettünk. A küldöttség előrelátóan elhozta magyar fordításban is Ravaglioli úr felszólalását, ebből kiderült, hogy az idős emberek gondjai Forlíban is a hétköznapok részét alkotják. A város majdnem 108 ezer lakosa közül 24 446-an 65 éven felüliek. Az idős emberek problémáinak enyhítésére, az ilyen irányú tevékenység ösz- szehangolására programmegállapodás született. Létezik az idős korúak segélyszolgálata, az integrált szociális-egészségügyi szolgáltatások hálózata, ezeket az önkormányzat tartja fönn. Létezik ezenkívül az úgynevezett decentralizált szolgáltatások köre, ezeket az öt kerület tanácsai szervezik, irányítják. Az egyik kerületi tanács munkatársa Gabriella Cavina, akinek többek között az a dolga, hogy tartsa a kapcsolatot a nyugdíjasok szervezeteivel, ötleteket adjon, kéréseket továbbítson mindkét irányba. A különböző szolgáltatásokat hosszú lenne fölsorolni, de két dolog föltétlenül figyelmet érdemel az olasz tapasztalatokban. Az egyik, hogy havi 40 órában, csekély térítésért a jó erőben lévő nyugdíjasok számára lehetőség nyílik társadalmilag hasznos tevékenységre, mint például felügyelet városi kiállításokon, múzeumokban, zöld területek, óvodák, bölcsődék karbantartása. A másik forhl sajátosság az idős korúak számára biztosított veteményeskert. Erről Oredano Ravaglioli is nagy lelkesedéssel beszélt. <5 maga egyébként nyugdíjas padlóburkoló, s mint mondta, a családjában régi hagyomány a szociális tevékenység. Egyik bátyja a Caritásnál dolgozik, a másik pék, és rendszeres munkát végez magatehetetlen öregek segítésében. A nővére ápolónő. Ravaglioli úr főleg kirándulásokat, szórakoztató programokat szervez idős embereknek, elsősorban Olaszországon belül, de érdeklődött magyarországi lehetőségek, főleg a gyógyfürdők iránt is. Ebből a szempontból a testvérvárosi kapcsolat ideális alap lehet. Arra a kérdésre, hogy miért végzi ezt a munkát, úgy válaszolt, hogy a háború alatt, még gyerekként sok szenvedést látott, maga is sokat éhezett, akkor ébredt benne az elhatározás, hogy segíteni kell a rászorulókon. Többször is visszatért a beszélgetés során az idős emberek számára biztosított veteményeskertre, amely valószínűleg egyedülálló forlíi sajátosság. Ezek 40-50 négyzetméteres (nem négyszögöles!) földdarabok, amelyeket az önkormányzat biztosít ingyen használatra. Ezeket rendkívül intenzíven művelik, s mivel kicsik, egészen idős embereknek is hasznos és egészséges elfoglaltságot biztosítanak. Nem használnak műtrágyát, növényvédő szert, és fát sem ültetnek az árnyék miatt. Ugyanakkor képes biztosítani a család zöldségszükségletének jó részét. A kert művelői kapcsolatot tartanak, kicserélik tapasztalataikat, ha valaki néhány napig nem mutatkozik, már aggódnak érte, fölkeresik. Azt már Gabriella Cavina tette hozzá, hogy ezek a kertek a nyugdíjasok jelentős részének rendelkezésére állnak. Csak az ő kerületében mintegy kétszáz van, ez tehát nagyjából ezer kertet jelenthet a városban. Hozzátették, hogy a nyugdíjasszervezetek segítenek áthidalni a társadalmi különbségeket is, ezekben a társadalom különböző osztályaiból, rétegeiből származók együtt vesznek részt, a jobb módúak anyagilag is hozzájárulnak a költségekhez, mások lehetőségeik szerint vállalnak részt belőlük, például gyümölccsel, mézzel, amivel tudnak. Arra a nem ünneprontónak szánt kérdésre, hogy nem túl idilli-e ez a kép, azt válaszolták, hogy Forlíban az önkormányzat, de maga a lakosság is talán az átlagon felül sokat tesz az idős emberekért. Nem váiják, hogy ők keressék meg szervezeteiket, elébük mennek, hívják őket. Csak az marad ki, aki ki akar maradni, merthogy akarata ellenére senkit sem lehet boldogítani. Bistey András Nemcsak a javak megszerzése jelenthet boldogságot A néptánc, ami örömet ad Olykor napokig ugyanaz a zene hallható a fegyvernek! Baunok Béla lakásán. A felesége nem szól érte, mert tudja: valami készül a néptáncosoknál. Pedagógusként kezdte, iskolaigazgatóként folytatta, és nyugdíjba menetele után sem hagyta abba a néptánc tanítását Baunok Béla fegyvernek pedagógus, ma is két néptánccsoport munkáját vezeti. Tevékenységéért a közelmúltban megyei közművelődési díjat kapott.- A néptánccsoporttal indult a munka, de az utolsó években már programszerűen foglalkozunk a hagyományőrzéssel - mutatja be munkájukat Baunok Béla. - Az énekkart Kovács Zoltán, a citera- zenekart pedig Kindert Ferenc pedagógusok vezetik.- Hogyan jött az ötlet annak idején, hogy néptáncot oktasson? egy néptáncoktatói tanfolyamot is, így adódott, hogy bár magyar szakos pedagógus vagyok, de én vezetem a néptánccsoportot.- Nemcsak Fegyvemeken léptek fel, hanem másutt is.-Jártunk külföldön is, Romániában, Beregszászon. A környékbeli településeken is ismernek bennünket, március 15-én pedig rendszeresen műsort adunk Fegyvemeken.-Fogékonyak a gyerekek a hagyományok iránt?- Annyi a jelentkező, hogy a felét sem tudjuk bevenni a csoportba. A gyerekek szeretnek mozogni, a zenére mozgás pedig külön örömet jelent. A jövőt tekintve viszont fontos kérdés, hogy a hagyományőrzés- Fegyvemeknek nincs jelentős népzenei és néptánchagyománya, ami van, azt meg kell menteni. Próbáltuk a magyar és a sváb hagyományainkat föleleveníteni. Sváb tradíció több van, a magyar hagyományoknál viszont erősen érvényesülnek a környékbeli hatások is. Mivel fiatalkoromban én is néptáncos voltam és elvégeztem a Népművelési Intézetben hogyan illeszthető be az általános iskolai oktatásba, hiszen hamarosan a magyar néptáncelemeket, -motívumokat tanítani kell majd. A fegyvernek! néptáncosok műsorának híres elemei is vannak, mint például a vaskúti lakodalmas vagy Zöld Marci története táncjátékban. Évente másmás tájegység táncait tanulják meg. Sorra került már a palóc, a sárközi, a kunsági, a szatmári, most pedig a somogyi táncot tanulják. Munkájukat sokan támogatják. A jelmezkészítésben segít Baunok Béla felesége, valamint Kindert Ferencné, az alsósok néptánchoz szoktatásában pedig Kovács Irén. A művelődési ház is támogatja munkájukat. Az anyagiakat pedig szponzorok, pályázatok útján szerzik be. Baunok Bélának ma is foglalt heti 2-3 délutánja a néptáncosokkal, a többieken pedig készül az új programokra.- Ha az ember igényesen akarja csinálni, akkor nagyon nagy munka ez, de így teljes az életem. Úgy gondolom, nem mindegy, hogyan éljük le az életünket. Szeretném ráébreszteni az embereket arra, hogy a szerzési örömökön kívül más örömök is vannak. Paulina Éva A rátóti legényanya a Szigligetiben Valami nagy csoda kellenék Mariska és az ura (Törőcsik Mari - Hollósi Frigyes) Könyvként látott napvilágot, lett belőle film, most pedig színpadi alakban köszönt ránk Ä rátóti legényanya, szerzője átírta komédiának - új magyar dráma született -, vele nyitotta meg kapuit a színház. A színrevitelt is maga, Schwajda György vállalta, idegen ke- zfekre nem bízta. Komédia, de ne gondolja senki, hogy ezen az estén holmi felelőtlen vidámságban, még inkább üres vidámkodásban van része a nézőnek. Schwajda munkáiban ugyanis a komédia mellett, illetve benne, mindig ott van valami mélyebb, elgondolkodtatóan, sőt szoronga- tóan tragikus is. Nincs ez másként most sem. Furcsa dolgokat mível velünk, míg az előadás java részében halálra nevettet bennünket, gazdagon szórva elénk játékos szellemének sziporkázó ötleteit, ^pompás csattanókkal az öröm, i nevetés tüzeit gyújtva a nézőtéren, a végén azonban mondhatni, „elrontja" jókedvünk. Mert mi is történik a színpadon? Adva Rátót a maga együgyű népével, balga bélák nevetséges primitívségével, és egy szenvedésektől is meggyötört asszonyanya, aki náluknál okosabb, s aki hisz abban, hogy egyszer valami csoda folytán mégis csak megváltozhat ez a ronda világ - a Szűzanya is biztatja - feje tetejéről talpára áll, s még tán Paradicsom válik belőle. És a csoda megszületik, az ő fiával, Józsival, aki más, mint a többiek, s aki legény létére váratlanul teherbe esik, majd anyja szándéka szerint meg is válthatná «zt a szerencsétlen Rátótot. (Ahogy Jézus is tette egykoron az emberiséggel, bár hit kérdése, mennyiben sikerült neki is.) Ehhez azonban a „csoda-legénynek” fel kell áldoznia magát - így a játék -, át kell esnie a megváltás jól ismert misztériumán, a keresztre feszítéstől a feltámadásig. Azonban végül is mit látunk? Hiába az anyai kérlelés, a biztató szavak, Józsi fia az utolsó pillanatban lemond a feltámadás gondolatáról, így azután fuccs a megváltásnak. A keresztfa tövében ott ül gyermek és anya, utóbbinak ajkáról halkan száll fel a sóhaj, az elvesztett remény miatti fájdalom bibliai sóhaja: Én Istenem, én Istenem, mért hagytál el engem. Azaz, nem változik Rá- tóton semmi, marad núnden a régiben, ahogyan eladdig volt „bélástul”, mindenestül. A humor édes nedűje, melyet oly boldogan kortyolgattunk odáig, számunkra, nézők számára egyszeriben keserű itallá válik. Még keserűbbé, ha belegondolunk, akár mi is lehetnénk ama rátótiak. De ne menjünk ilyen messzire, amíg a humor működik, főleg az első részben, igazán jókat derülhetünk. Mert van valami kedves báj is a rátótiaknak abban a falusias bumfordiságában, ahogyan a világot látják és felfogják, ahogy kisajátítják maguknak - profanizálják - még a szent családot is, élén a Mariska anyával társalgó Szűz Máriával. (Aki mellesleg mobiltelefonon diskurál övéivel, az égi- ekkel.) Mindez nagyszerűen jelenik meg a szürrealisztikus népi játékokra is emlékeztető színpadi megvalósításban, lendületesen és jó tempóban. A színészek bővérű játékával, akik kedvesen játszanak, mókáznak valamennyien. Közülük mégis kiemelném Törőcsik Mari túláradó, pompás komédiázását, gazdag tehetségének új színeivel lep meg (Mariska - anya), azután Hollósi Frigyes erőtől duzzadó játékát, Bélája remek figura, igazi telitalálat. Jó Nagy Viktor Józsija is, egy vidám, tiszta legény, valóban más, mint a Bélák, nem csak a nevében, továbbá Czibulás Péter, Kátay Endre, Újlaky László hoz sajátos színt a rátótiak tablójára, megemlítendő Szőló'skei Tímea Szűz Máriája, egyéni és eredeti, vagy például Pet- ridisz Hrisztosz markáns Béla-kovácsa. Szívesen imám ide valamennyi közreműködő nevét, hisz a siker részesei, ám a korlátolt hely miatt nem tehetem. A bemutatóval gazdagabb lett egy életmű, mi pedig egy szívderítő, mulattató és elgondolkodtató színházi estével gazdagodhattunk. Valkó Mihály
