Új Néplap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-31 / 255. szám

1998. október 31., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont A bevégzett életek kertjében Jószerével minden településen akad egy, esetleg több temető, amelyeknek egy a jellemzője: onnan még nem tért vissza senki sem a földi létbe, akit kivitt á fekete fedeles hintó vagy autó. És le­gyen ez a kert egy város szívében, netalántán egy parányi falu szélén, akit idevezényelt a Kaszás, annak nem adódott visszaút. Holott az ide jutottaknak, kerülteknek mennyi, de mennyi feladatuk lenne még! Leszedni a szőlőt, azután lefejteni a bort, férjhez adni a nagylányt, felásni a kertet, ropogósra pirítani a hízót. Temérdek a tennivaló, amelyet a sebesen száguldó idő önnönmaga osztályoz, rak sorrendbe. És nem létezik világi ha­talom, amelyik mindennek gátat vetne, vethetne. Sírba kerül a jókedv, a szomorúság, a derű, a bánat, a mindennapok ezer és ezer emléke, virága. Veije a monoton eső egy milliomos hant­ját, esetleg sírja rá könnyeit a koldusszegény pária durván ácsolt fakeresztjére. Békésen megfér egymás mellett a profesz- szor, az analfabéta, a gazdag és a nincstelen porhüvelye. Mert a bevégzett életek kertjében a dér és a fagy nem tesz különbséget a sírok között. Eltűntek, eltűnnek a születési és az életben ki­alakult előjoguk, lehet valaki tábornok vagy közlegény. Az utóbbiak közé, zömmel az utóbbiak közé tartozunk. Ti- szaroffon, Tiszagyendán, Kunhegyesen, Jászberényben, La- josmizsén, Tápiószelén, Pokoltanyán, Jászboldogházán néhány korhadó fejfa, nehezen silabizálható sírfelirat igazolja a család nagyságát, hajdani erejét. Az egyik fejfát tavaly ősszel nemes egyszerűséggel elemelték, és azután egy sparheltben duruzsolta a jövőbe vetett melegét, míg a másik helyen a műkő ellenállt a didergő temetőtolvajoknak. És tudtul adja, hogy összesen száz­hatvanöt esztendő jutott édesapámnak, édesanyámnak. Virágot rakok poraik fölé a hantra, másképp nem adózhatom átdolgo­zott, értünk dolgozott mindennapjaik előtt. Ha ilyentájt elmegyek hozzájuk, én nem érem be ennyivel. Lerakom a sírra a májusi zápor melegét, az ősz rozsdabarna színeit, a tél hófehér zúzmaráját, a tavasz ezernyi apró cserme­lyét. Szólok hozzájuk, hogy vigyázzanak egymásra, ahogyan odafenn tették, mert mostanság farkastörvények uralkodnak az élők között. Néma a szájuk, nem válaszolnak, de valahol érzem, talán-talán figyelnek rám. Édesapám egy metszőollót meg egy pipát vitt magával a hosszú útra, anyuci a család fényképeit. A gyerekekét, unoká­két, menyéét, vejéét. Nem gyűjtöttek földi javakat, mert minden korban becsületesek voltak, ez jellemezte őket. Igazoltathatják őket bármennyiszer, nincs mit elvenni tőlük. Talán mi marad­tunk fönn ezen a földön valakitől, valakiktől megfosztva. Üzeneteiket, jajaikat, érzelmeiket már csak a szelek dúdolják a kéményekbe. Hogy kiengeszteljük őket, ma és holnap virágo­kat, koszorúkat teszünk a sírhantjukra, jelezve, valamikor mi is odajutunk. És ha a gyerekeink, utódaink imádnak, tovább élünk bennük. Az arcvonásaikban, egy-egy mozdulatukban, ahogyan leülnek a székre, és ahogyan kinyitják a kalendáriumot. Hogy olvassanak rólunk, az egykori elődökről, akik éppúgy szerettek, dolgoztak, összetartottak, széthúztak, ahogyan ők teszik majd az idő folyton-folyvást ismétlődő, változó emberöltőiben. ^ Százötvenezer gyermek alultáplált hazánkban Sokan éhes gyomorral ülnek az iskolapadban A közvélemény szerint a hivatalos munkanélküli-statisztika kissé rózsaszínűbbre festi a valóságot, mint ahányan valójában a szegénység kenyerét kénytelenek enni. Márpedig sokan van­nak. Elég ehhez az alföldi „szegénységrégiókban”, a Tiszazug­ban, a Nagykunságban, mondjuk Túrkevén körülnézni. Tízórai az óvodában: nekik még kijut a jóból fotó: t a S melyik az a hely, amely arról árulkodik, hogy nincsen az a bizonyos van? Az iskola. Mert­hogy a szegény ember gyereke is szegény, s ugyanúgy iskola- köteles, mint ahol a zsíros jó­mód a mindennapos vendég. Ugyanakkor a nagy nélkülözé­sek között élő családok több­sége törvénytisztelő ember, s korgó gyomor ide vagy oda, el­tessékelik gyermekeiket a szü­lők a tudás szentélyébe, ahol aztán az sem lenne csoda, ha azok a reggeli és tízórai nélkül kiszédülnének az iskolapadból. Régente zsírral kenték a hajat, amiből a nagyon szegénynek aZ ételébe is alig jutott. Ezért ne­vezték őket kócos szegénynek. A túrkevei Kossuth Általá­nos Iskolába 502 tanuló jár, akik közül csupán 140-en vesz­nek részt az iskolai étkeztetés­ben. A többiek között ott van­nak a kócos szegények.- Ötvenöt olyan diákról tu­dok, akik ebédelnének, de szü­leik nem tudják a térítési díjat fizetni - mondja Benics Kál­mánná igazgató.- Az önkormányzat nem tud segíteni?- Az előző tanévben 80 diá­kot segítettek, de amikor beve­zették a rendszeres gyermekvé­delmi támogatást, a városi se­gítséget megszüntették. A több­letköltségeket csak kevesen tudták vállalni, illetve a gyer­mekvédelmi támogatás össze­gét vélhetően más megélhetési kiadások fedezésére használják fel a családok. Az iskola szűkös anyagi forrásaiból nem tud se­gíteni, mindössze azt tudjuk megtenni, hogy tanulószobára visszajöhetnek a gyerekek. A budapesti székhelyű Gyermekétkeztetési Alapítvány becslése szerint hazánkban mintegy 150 ezer gyermek a környezetéhez képest alultáp­lált, közülük 20 ezren szinte ál­landóan éheznek. Megdöb­bentő számok ezek.- Évente 100-150 segélykérő levelet kapunk - tájékoztat Me­gyeri István, a szervezet mun­katársa. - Ezek közül választ­juk ki a legrászorultabb közös­ségeket. Lelkileg is nehéz dön­tés ez, hiszen nem lenne sza­bad, hogy akár csak egy éhező gyermek is legyen.- Önök pénzadományokat gyűjtenek az éhező gyerekkö­zösségeknek. Milyen sikeresek ezek az akciók?- Miután a helyszínen tájé­kozódunk a kérelmek jogossá­gáról, levélben keresünk fel cé­geket, vállalkozókat. Három nagy pénzgyűjtési akciónk volt már ebben az évben. Nemrég adtunk át az egyik óvodának 2 millió 800 ezer forintot, amelyből a legrászorultabbak ingyenes étkeztetése néhány évig megoldható. De élelmi­szert is gyűjtünk ...- Ezt kapott Kunhegyes.- Egy célgyűjtést követően 15 tonna élelmiszert juttattunk a településnek, amit tíz-egyné- hány iskolának osztottak szét.- Mit tapasztalnak, csökken a szegénység?- Sajnos a szegénységből fa­kadó éhezés nem csökken. Egyre több levelet kapunk, egyre nyíltabbak a kérelmezők. Legnagyobb gondok Nógrád megyében vannak, de a nyugati országrészben is akadnak na­gyon szegény települések. Amíg elegendő munkahely nem lesz, amit csak lehet, a legnagyobbat adjuk az enniva­lóval az ellehetetlenült csalá­dok gyerekeinek.- Reggeliztél-e? - kérdem a vékonyan öltözött, kopottas ru­házatú, nyolcévesforma, fürtös hajú kislánytól, aki az egyik mezőtúri iskolába igyekezett.- Nem, de majd ebédelek otthon, ha anyukám kap addig pénzt - feleli.- És ha nem?- Akkor átmegyünk Ibolya nénihez vacsorázni, ő mindig megsajnál minket.- Most éhes vagy?- Nem annyira. Tegnap is kaptunk jó vacsorát. De adhat egy húszast kiflire. , Kócos szegények. Éhező gyerekek. Hányán lehetnek? Egy is sok belőlük ... S. Cs. J. Tovább nem késhet a megoldás Tiszafüreden ígéretek után munkahelyekre A rendszerváltást követő választásokon minden potenciális je­lölt tarsolyában hemzsegtek a munkahelyteremtő ígéretek. Az idei, önkormányzati voksolás(ok) előtt sem volt ez másképpen Tiszafüreden. Ám az ígéretekkel szemben most is könyörtelen volt a valóság. Piaci nehézségekre, gazdaságossági kényszerre hivatkozva előbb az Alföldi Gabona Rt. füredi malma, majd a Richter Gedeon Rt. III. számú kiszerelőüzeme zárt be, közel száznyolcvan embernek bizonytalanná téve a jövőjét. A munkaügyi központban fu­tottunk össze a háromgyerme­kes K. Sándorral, aki feleségé­vel együtt próbálta intézni ügyes-bajos dolgait a hivatal­ban.- Három gyerekkel különö­sen fájdalmas lehetett meg­tudni, hogy bezár a malom...- Gondolhatja. Örültünk, hogy szeptemberben elindíthat­tuk iskolába a gyerekeket (16 és 15 éves fiúk és egy 10 éves kislány). Csak a könyvek hu­szonnégyezer forintba kerültek. Aztán jött a bezárás. A felesé­gem még ott van, hiszen meós, de ha elfogy a liszt, neki sem lesz tovább munkája. Én csak abban bízom, hogy 106 ezer fo­rintos járandóságom, amit kéz­hez vehettem, kitart addig, amíg munkát találok. Addig is marad a 19 500 forintos jára­dék. Nehéz lesz belőle megélni, mert nehéz munkát találni a malomiparból kikerülve. Egyébként a cég minden járan­dóságot becsülettel kifizetett, de az feltétlenül elgondolkoz­tató, hogy miért nem kérték ki véleményünket akkor, amikor Törökszentmiklóson új malmot építettek. Hiszen az tette feles­legessé javarészt a tiszafüredi malmot. A harminchárom éves D. Ist­ván szintén a járandóságát in­tézve kapcsolódott be a beszél­getésbe. Nyolcéves gyerekkel és egy rokkantnyugdíjas fele­séggel ő sem tudja tervezni a jövőt. Különösen úgy, hogy ő hegesztő alapszakmával még reménytelenebb helyzetben van, mint sofőr kollégája. Arról nem is beszélve, hogy megfe­lelő szolgálati idő híján neki egy fillér végkielégítés nem járt.- Azon kellene elgondolkoz­niuk a felelős vezetőknek, hogy miképpen lesz itt munkahely, ők csak ígérgetnek, miközben szinte minden bezár. Nekem sem lesz más, mint az a tizen­nyolcezer forint, amit elsejétől kapni fogok - summázta véle­ményét a másik malmi dolgozó, aki egyébként zsákolt a bezárá­sig. F. Ferenc vállalkozótól a vá­ros jövője felől érdeklődtünk a munkahelyek bezárása kap­csán. Nem rejtette véka alá vé­leményét. várva- Most, a választások után gyorsan rendet kellene tenni a fejekben. Olyan hosszú távú terv kell, amely nem máról hol­napra, hanem évekre kedve­zővé teheti itt a munkahelyte­remtést. Egyenlő feltételekkel, mindenki számára.. ígért itt mindenki fűt-fát, de már nem dolgozik az alugyár, bezárt a malom és a gyógyszercsoma­goló is. Különösen az utóbbinál figyelmeztető a piacpolitika, hiszen a rossz választás 127 család sorsát keseríti meg. Ha ez így folytatódik, akkor re­ménytelen helyzetbe kerül az új testület, hiszen alig van már a városban olyan munkahely, amely megbízhatóan fizet is. Munka nélkül, munkahelyek nélkül pedig nem lesz ki adóz­zon, s a városnak bevételek nélkül kell megoldania az egyre súlyosabb szociális gondokat. A sajátját és a segélyekkel ál­lampolgáraiét is. És ez szinte lehetetlen. -percze­Rendőrfonökök konferenciája az Egyesült Államokban Az amerikai zsarut megvédik A Rendőrfőnökök Nemzetközi Egyesülete (LACP) az amerikai egyesült államokbeli Salt Lake Cityben tartotta 105. kongresz- szusát október 17. és 22. között. Az esemény mintegy ötezer résztvevője között ezúttal ott voltak hazánk rendőrfőnökei is. A hatfős magyar delegáció tag­jaként eljutott a tengerentúlra Kopasz Árpád ezredes, megyei rendőr-főkapitány is. A konferencia leginkább az ismerkedésre adott lehetőséget - tájékoztatta lapunkat a főka­pitány. Ennek érdekében vi­szont mindent megtettek a ven­déglátók. A személyes eszme­cserén túl lehetőség volt a szá­mítógépes kommunikációra is. Ezzel az amerikaiak életét már teljesen átszövő technika segít­ségével rövid idő alatt hatalmas mennyiségű információ birto­kosai lehettek az érdeklődők. A konferenciá­hoz egy, a rend­őrségi munkát érintő teljes esz­köztárat felsora­koztató kiállítás is társult. Kopasz Árpád úgy látta, az amerikai rendőr, aki egyébként az át­lagpolgárok bi­zalmát, megbe- Kopasz Árpád csülését élvezi, minden eszközzel fel van sze­relve. Mindig éppen azzal, ami a feladata elvégzéséhez szükséges. Ha kell, mindent megállító sörétes puskát hasz­nálnak, az ő felfogásuk sze­rint ugyanis a vétlen áldozatot még a bűnöző élete árán is meg kell védeni. Kiemelt figyel­met szentelnek a zsaruk biztonságá­nak is, ezért náluk a védőeszközökben sincs hiány. Van go­lyóálló mellény fe­hér ing alá, de olyan is, ami a dzseki alá illik. Ha azt nézzük, hogy a megyei rendőr-főkapitány­ságon összesen négy ilyen mellény van, akkor nem lehet vitás, melyik országban ér többet a rendőr élete. H. Gy. Nem helyettük, hanem velük együtt oldják meg a problémát A pénztelenség, a család szétesése vezet Drogellenes napot rendezett tegnap a törökszentmiklósi családsegítő központ. A né­hány hónapja működő köz­pont a rövid idő alatt is sok tapasztalatot gyűjtött össze a városban élő családok prob­lémáiról. A központban hárman állnak az ügyfelek rendelkezésére, segí­tenek gondjaikon: dr. Bartáné Molnár Edit, a központ veze­tője, Buczkóné Ladár Edit szo­ciális munkás és Kádas Zol­tánná, aki a gyermekjóléti szol­gálatot látja el. A családsegítő március óta működik a városban, az embe­rek hamar elfogadták, megszok­ták, hogy bármilyen ügyben jö­hetnek. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy elsősorban a nehéz életfeltételek között élők szorul­nak támogatásra.- Addig tartjuk a kapcsolatot a hozzánk fordulókkal, ameddig ők kívánják - mondja a veze­tőnő. - Vannak olyanok is, akiknek megoldódott már a gondja, mégis visszajárnak hoz­zánk. Sokan anyagi problémák­kal jönnek. Pénzt adni nem tu­dunk, de próbálunk a gondok mögé látni. Lehet, hogy például az életvitele miatt az illető nem tudja beosztani a pénzét, és ez a baj forrása. Vannak kimondot­tan lelki problémák is, amelyek­nek hátterében a család szét­esése, a válás húzódik meg. Gyakran pedig ügyintézéshez, kérelem megfogalmazásához kémek segítséget.- A családgondozás össze­kapcsolódik a gyermekjóléti szolgálat munkájával - veszi át a szót Kádas Zoltánné. - Ez a szolgálat egy utolsó lehetősé­get ad a családnak, hogy meg­próbáljon változtatni az életén, még mielőtt a gyerekeket véde­lembe vennék. Ha a szülő nem működik együtt, a következő lépés a gyámhatóságé.- Nő a rászorulók száma - foglalja össze Buczkóné Ladár Edit. - A munkánknak nagyon fontos része az empátia, az együttérzés. Fontos az is, hogy elfogadjanak bennünket. A bajbajutottak helyett mi nem tudjuk megoldani a problémái­kat, de segítünk megtalálni a megoldást. Paulina Éva I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents