Új Néplap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-29 / 253. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. október 29., csütörtök A szem, a szív s ami lényeges... A vakok és gyengén látók túrkevei klubjának meghí­vására a helyi Kevi étte­remben fehér asztal mellett töltöttek egy estét a sorstár­sak és látó barátaik. A jótékonysági est házi­asszonya, a túrkevei klub vezetője, Sallai Margitka köszöntötte a vendégeket. Szinte kicsinek bizonyult a helyiség, olyan sok barát és hozzátartozó érkezett. A támogatók - akik száznál is többen vannak - készpénz­zel és tombolatárgyakkal járultak hozzá az est sike­réhez. Tóth Tibor és, Árvái Károly ötvenezer forinttal, a túrkevei születésű, Buda­pesten élő Tóth István húszezerrel segített. Ko­vács Károly és Sallai László az utánozhatatlan kevi birkapörkölt „alap­anyagát” adományozta, hozzá a Hodosi Pékség puha, foszlós kenyerét fo­gyasztottuk. A talpalávalót az F. Tóth trió szolgáltatta. Fellépett Dallos Gizi, Farkas Rozika és Ábrahám Miklós. Her- czegh Anna és Iklódi Zoltán szalontáncában is gyönyör­ködhettünk. Tamás Andrea Debrecenből utazott el hozzánk, hogy az Óda a fényhez című, vak költők verseit tartalmazó kötetből tolmácsoljon néhányat, és saját versét is bemutassa. A Vakok~?s Gyengénlá- tók Országos Szövetsége Emlékérem kitüntetésében részesült Kovács Károly és Sallai László. Pártoló tag­ságért vett át elismerést Máté Ilona, Kun László, F. Tóth Lajos, F. Tóth Ist­ván és Herczegh Ottó. Németh István polgár- mester is üdvözölte a meg­jelenteket, s virágcsokorral köszönte meg klubveze­tőnknek a szervezőmunkát. A vacsora és a hangulat kitűnő volt. A közel egy órán át tartó tombolahúzá­son a Klímatechnika mező­túri egységének vezetője, Gyarmati Istvánná sok nyertesnek szerzett örömet a felajánlott sok-sok aján­dékkal, csakúgy, mint dr. Csípő István Debrecenben élő, Túrkevéről elszárma­zott orvos. Talamasz Lajos túrkevei szobrászművész különleges ajándékkal ked­veskedett: egy földgömb­bel, amit átölel a fehér bot. Jól éreztük magunkat ezen az estén. Valami iga­zán lényegeset láttunk meg valamennyien, nem látók és látók, a szívünkkel . . . Csajbók Ferencné a Túrkevéért Alapítvány titkára Pillanatképek a szolnoki nyugdíj as-pedagógusklub életéből ígéretes programok várnak ránk A szolnoki pedagógus-nyugdí- jasklub szeptember első heté­ben tartotta meg az évad első összejövetelét. Gazdag és ígé­retes programot ajánlott a ve­zetőség az elkövetkező hóna­pokra, amit a tagság nagy megelégedéssel nyugtázott. Megvalósítása már az indulás­nál is nagy lendületet vett. Kezdtük a tiszavárkonyi ki­rándulással, amit egy székes- fehérvári követett. * Az idősek világnapján reutlin- geni küldöttséget láttunk ven­dégül. A vendégfogadásra „ba­tyukkal” érkeztek a tagok. Kötetlen beszélgetés kere­tében ismerkedtünk meg egy­más klubéletével. Kellemes délután volt. A vendégek - ahogyan ők mondották - szép élmények és kedves, vendég­szerető emberek emlékét vi­szik magukkal. * A klub tagjai az élet ütőerén szeretnék tartani kezüket. Részt akarnak venni minden olyan rendezvényen, amelyen úgy érzik, ott a helyük. Ott voltunk, hogy lerójuk kegyele­tünket mi is az igaz ügyért mártírhalált halt sok nemzeti­ségű hősök, az aradi vértanúk kopjafáinál. A Himnusz és Vö­rös Lászlóné ünnepi megemlé­kezése után elhelyeztük a többi közé a kegyelet virágait. * A klub megszervezte tagsága számára a kedvezményes szín­házlátogatást. Ünnepek lesz­nek a keddi napok délutánjai. * Hagyomány, hogy összejöve­teleinken kiselőadással ked­veskedik a vezetőség a tagság­nak. Az egyik találkozón érde­kes témát hallottunk Bálint Istvánnétól Petőfi Zoltánról, egy másikon Udovecz György tartott gondolatébresztő elő­adást a szolnoki katonai ha­gyományőrzők életéről és munkásságáról. Az előadó kérte a klub tagjait, nyitogas- sák fel a padlásaikon lévő régi ládákat, hátha találnak ott va­lamit a régi katonaéletből, amit ők köszönettel elfogad­nának, hogy megóvják az enyészettől. * Ha ilyen ütemben halad a gaz­dag terv megvalósítása, akkor hiszem, hogy a szolnoki nyugdí- jas-pedagógusklub tagjainak sok szép élményben lesz részük. Saffer Veronika Szolnok Macsi Sándor, Jászágó „tanár bácsija” A mi kis falunk alig hétszáz lelket számlál. Isko­lánk épülete kápolna volt eredetileg, ezt bővítet­ték ki az idők során. Tartozik az épülethez egy lakás is, itt lakik Macsi Sándor, Jászágó közmeg­becsülésben élő tanár bácsija, akinek sokat kö­szönhet a falu. Ezért is gondoltuk, másoknak is meg kell őt ismerniük. A nyírmártonfalvi születésű nyugalmazott ta­nár Debrecenben végezte el a tanárképzőt. Olyan ember ő, aki nem húzódik vissza a csigaházba, hanem szívesen dolgozik, érdeklődik minden iránt, véleménye van mindenről. 1946-tól taní­totta a gyermekeket. Élete legnagyobb részét itt töltötte a faluban, s bár rokonai közül mindenki máshol lakik, mégis úgy érzi, rokoni szálak kötik a falubeliekhez, mert olyan baráti, bensőséges a kapcsolata az itt élőkkel. 1960-ban, amikor bevezették a villanyt, nagy ünnepséget rendeztek. Sokan összejöttek, be­szélgettek, és elhatározták egy falumúzeum ala­pítását. A tervet tett követte. Első lépésként ősz­Reménykedve tekintünk a jövőbe A jászladányi polgárok úgy döntöttek, új polgármestert vá­lasztanak. A törvényes előírá­sok szerint megalakul az új ön- kormányzati testület. A megvá­lasztottak sok javaslatot, kriti­kát ismertek meg a választási nagygyűléseken, hallhatták, hogy az előző önkormányzat hol és hányszor hibázott, s hogy a szükségesnek és jó szándékú­nak tűnő fejlesztések is meg­bukhatnak, ha azt nem készítik elő és nem kap megfelelő nyil­vánosságot. A tanulság jó útra- való a kezdéshez. A leköszönő testület gazdál­kodása nélkülözte a realitást. Az át nem gondolt beruházáso­kat - mint a tizenhat tantermes iskola vagy az idősek napközi otthona - pénzhiány miatt a mai napig nem sikerült befe­jezni. A nagy összeget fel­emésztő építkezések miatt éve­ken keresztül elmaradtak olyan fontos munkák, mint a gyalog­járdák helyreállítása, az útala­pok lefedése, a csapadékvíz-el­vezető árkok és a temetők kar­bantartása, a szeméttelep keze­lése - ami a lakosság egy jelen­tős részének egészségét ma is veszélyesteti. Nem történt semmilyen intézkedés a mun­kanélküliség csökkentésére, a meglévő munkahelyek nagy ré­sze is üresen tátong. A felnőttek művelődését, szórakozását szolgáló intézményben nincs egy videolejátszó, egy mikro­fon és sok más egyéb, mert nincs rá pénz. A szórakoztató programok szervezése is olyan volt, mint a berendezések, pe­dig ahhoz pénz sem kellett. Ezen okból aztán igen szegé­nyesek voltak állami és egyéb ünnepeink, pedig ünnepek nél­kül még a hétköznapok is sivá- rabbak. Bölcsen döntöttek a község­Terus néni Madarász Károlyné Balogh Terézia nyugalmazott tanítónő élete kilencvenhatodik évében elhunyt. Madarász Katalin nép­dalénekes éppen az édesapja Túrkevén gyűjtött dalait zongo- rázgatta Terus néninek, aki a fotelben üldögélve elszenderült örökre. Terus néni őshonos túrkevei volt, aki a klasszikus „népta­nító" nevet felsőfokon kiérdemelte. Harminc évig tanított első osztályosokat utánozhatatlan leleményességgel és módszerrel. Minden tanítványa alapot kapott nemcsak a felsőbb osztá­lyokra, de az életre is. Nevelt hazaszeretetre, becsületre és min­den szépre, jóra. Színrendezés, népi hímzések, kézimunkák, mind a nép fiainak az esztétikai nevelését szolgálta. Teljes szel­lemifrissességgel üdvözölte 1996-ban a túrkevei tanítványait és tisztelőit a városi művelődési intézményben. Szinte telt ház kö­szöntötte a legendás hírű tanítónőt. Jómagam is Szegedről tör­tem magamat a találkozóra. Felejthetetlen élmény volt. Érdemeit hosszú volna felsorolni. Gyermekei sikeres pályát futottak be. Terus néni neveltjei közt ott van Balogh Marci, az Állami Népi Együttes egykori táncosa, majd később szólóéne­kes, de ott találjuk a palettán az Amerikában élő koreográfus és direktor Czompó Andort is, aki jelenleg Virginia államban et­nográfus professzor. És sokan mások, akik mind Túrkeve szülöt­tei, kik Madarász Károly és Madarász Károlyné szellemi ne­veltjei és a magyar népi kultúra szószólói, terjesztői. Szívből kívánom, hogy híre és neve örökké éljen. Búcsúzik tanítványa és kartársa: Dr. Hajnal Ferencné nyugdíjas ének-zene tanár szegyűjtötték a településen és határában fellelt régészeti leleteket. (A legrégibbek az újkőkor- szakból származnak, de találtak középkori, em­beralakos gyertyatartót is, ami most a Nemzeti Múzeumban látható.) A falumúzeum mára fel­öleli Jászágó történetét az őskortól a legújabb ko­rig. 1975-ben, az iskola ötvenéves évfordulóján fogant a gondolat, hogy összegyűjtse, másokkal együtt, az iskolával kapcsolatos tárgyakat. Ebből nőtt ki az iskolatörténeti gyűjtemény. Szabadidejében szívesen foglalkozik a művé­szettel; festeget, gyarapítja a gyűjteményt, járja az országot, de szívesen utazgat Éurópában is, s eljutott már Afrikába, Ázsiába is. Ha idegen városból vendégeink vannak, szíve­sen mutatjuk meg a falumúzeumot vagy az isko­latörténeti gyűjteményt, hisz ez a mi egyik leg­nagyobb büszkeségünk - amit egykori iskola- igazgatónknak, Sándor bácsinak köszönhetünk. Lejegyezték: a jászágói iskola 5. osztályosai Huszonöt év után újra együtt A szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium huszonöt évvel ez­előtt végzett diákjai jöttek össze október 24-én, hogy a negyed- százados érettségi évfordulót együtt ünnepeljék. Köszönöm egykori kedves tanárainknak ­Homonnay Györgynének, Fe­kete Jánosnénak, Patai István­nak -, diáktársaimnak és hozzá­tartozóiknak, hogy eljöttek, hogy együtt ünnepeltünk, s el­lökhettünk együtt egy szép estét. Németh Róbertné szervező A már hagyományosnak számító szüreti mulatságra feldíszített udvar várta a gyermekeket a szolnoki Kacsa úti óvodában. A kicsik megismerkedtek a kukorica- fosztás és -morzsolás fortélyaival, a mustkészítés technológiájával, s akinek kedve volt hozzá, barkácsolhatott is a játszóházban az ősz terméseiből. A Corvinka néptáncegyüttes műsora és táncháza is sok érdeklődőt vonzott. Köszönjük az óvoda dolgozóinak a tartal­mas szórakozást. Dr. Antal Székely Enikő szmk-elnök beliek, amikor a változásra sza­vaztak. Mivel a leköszönő önkor­mányzat a lakosság kérésére sem volt hajlandó beszámolni a falunak a végzett munkáról, az új testületre marad a dolgok számba vétele. A múlt ismerete nélkül nem lehet jövőt építeni. Az önkor­mányzat jogosítványt és egy­ben hatalmat is kapott ahhoz, hogy a település fejlődéséért dolgozzon. Jó munkát és eredményeket kívánunk az új testületnek, ve­zetőinknek ahhoz, hogy a múlt hibáit, hiányosságait minél előbb sikerüljön felszámolni, s új pályára állítani községünket, ami biztosítéka lehet annak, hogy lakosságunk itt marad - és megmarad. Gavaldik Mihály az Idősek Tanácsa és a nyugdíjasklub elnöke Két tagadás - és mégis, micsoda különbség! Lehet, hogy „túl érzékeny” vagyok, de nekem az egész napomat meghatározzák a reggel történt események. Olykor el is rontják. Történt, hogy egy fárasztó éjszakai műszak után álmosan áll­dogáltam a szolnoki papírgyári buszmegállóban, amikor megér­kezett a 34-es jelzésű busz (6.10-kor indul a Vegyiművektől). Legelsőnek szálltam fel, s megkérdeztem a sofőrt, hogy megáll-e a Rózsa Ferenc úti megállóban? „Nem állok én, miért állnék meg!?” - volt a kérdésbe rejtett válasz. Fáradtan letántorogtam, és a mögötte álló 38Y jelzésű busz sofőrjétől érdeklődtem meg ugyanezt. Kedvesen, barátságosan csak ennyit mondott: „Csóko­lom, én az Érdért felé megyek.” Nekem ez a válasz annak elle­nére is jobban tetszett, hogy nem jutottam el vele úti célomig, de némiképp ellensúlyozta az előbbi válasz nyerseségét. Végül a 2-es járattal értem haza. Ágyamban sokáig álmatlanul forgolódtam, majd amikor nagy nehezen elaludtam, azt álmod­tam, hogy a 34-es busz sofőrje érdeklődésemre így felelt: „Csó­kolom, tessék csak nyugodtan felszállni. Nincs ugyan megállóm, de megoldjuk!” Az álmomnak persze volt valóságalapja, mert néhány héttel ezelőtt, a délutáni műszak után, egy távolsági autó­busz sofőrje mondta ezt - s nem álmomban! Komolyra fordítva a szót, lenne egy javaslatom. Mégpedig az, hogy a Vegyiművektől 6.10 órakor induló 34-es járat legalább a Bajcsyig álljon meg minden megállóban, mert az éjszakai mű­szakban dolgozóknak minden perc, amit várakozással töltenek, óráknak tűnik, s szeretnének minél előbb ágyba kerülni. Sz. N., Szolnok A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tisztelet-* ben tartásával - feldolgozzuk. A témának akkor is nyilvá­nosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a vélemé­nyünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Ais idén sem mulasztották el a szolnoki Csallóköz úti óvodások, hogy szétnézzenek a szenttamási kastély környékén. A gazdag programba az őszi termések tanulmányozásán túl a lovas kocsikázás is belefért. (beküldött fotó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents