Új Néplap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-01 / 230. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. október 1., csütörtök Nyugdíj-kiegészítés kell Még az emelés előtt Elöregedő társadalmunknak egyre nagyobb gondot jelent a nyugdíjasok megélhetési körül­ményeinek megteremtése, a nyugdijak reálértékének megőr­zése. Különösen súlyos a gond­juk a kisnyugdíjasoknak. Éppen ezért a tizen-egynéhány ezer fo­rintos nyugdíjak rendkívüli ki­egészítésére van szükség még a tervezett nyugdíjemelés előtt. Mivel az ország anyagi lehető­ségei behatároltak, a tervezett emelésnek mindenképpen diffe­renciáltnak kell lennie, növelve az alacsony nyugdíjak reálérté­két. Az érintettek ugyanis nem tehernek arról, hogy egy szeren­csétlen időszakban kényszerül­tek nyugdíjba menni viszonylag alacsony összeggel, s az azt kö­vető években esedékes emelése­ket ugyanúgy százalékos arány­ban kapták meg, mint a már ma­gasabb összeggel nyugdíjba vo­nulók. Ezért még a tervezett nyugdíjemelés előtt egy egysé­ges, fix összegű, rendkívüli ki­egészítésről - az ország anyagi erejétől függően, de körülbelül háromezer forintról - az Or­szággyűlésnek halaszthatatlanul döntenie kell, mert a kiegészítés szükségszerű és nem tűr halasz­tást. Jótékony hatására valóban nőhet a nyugdijak vásárlóereje. Kovács István József, Szolnok Felelősséggel dönteni Hosszú szünet után ismét adásba került az Ön dönt című műsor a közszolgálati tévében. Legutóbbi témája is tanulságos, bármilyen megközelítésben nézzük is; egy harmonikusan élő család életébe hároméves gyermekével együtt belép a rendkívül csinos harmadik és az apaság elismerését kéri. A férj feltárja az esetet felesége előtt, aki tiltakozik a kérés tel­jesítése ellen. A férfi másképp dönt. Korunkban, amikor oly könnyű az ismerkedés, nagy meggondolatlanság egy kalan­dos éjszaka után elismerni az apaságot, úgy is mondhatnánk, a döntés megdöbbentő. A férfi választása végül a há­zasság felbomlásához vezet, de a szerelemgyerek anyja is bú­csút vesz egykori „alkalmi” partnerétől. A férfi hoppon ma­rad. Mint mindig, most is sza­vazott a közönség, amely a csa­lád sérthetetlenségét mondta ki. Erkölcsi érzékünk azt súgja, egy ilyen horderejű döntésre nem a történtek után három év­vel, hanem időben kell,alkalmat adni a másiknak. A film és a közönség véle­ménye intő példa lehet a férfi­aknak: sáfárkodjanak jól a pil­lanatnyi „lángoló” szerelem­mel, mert a családi köteléket könnyű szétszakítani, de követ­kezményeit életre szólóan kell viselni. F. K.-né, Szolnok Egy éve működik a tanulótájékoztató tanácsadó szolgálat Az igényekhez igazítjuk munkánkat A közoktatási törvény előírja, hogy a pedagógiai-szakmai szolgáltatás keretében a peda­gógiai intézetekben működjön tanulótájékoztató tanácsadó szolgálat. Feladataként megje­löli a diák-önkormányzatok segítését a jogaik érvényesíté­séhez szükséges ismeretek nyújtásával, tanügy-igazga­tási, közgazdasági, jogi infor­mációk közvetítésével. A mű­ködéséhez még egy nagyon fontos gondolatot tartalmaz a törvény: „...a szolgáltatásokat az igényeknek megfelelően kell megszervezni”. Módszer­tani ajánlás hiányában minden szolgálat maga „találta ki” önmagát. Nagy feladatot jelen­tett ez az intézeteknek, hiszen egy teljesen új szolgáltatás megszervezésével a diákok­hoz, mint elsődleges célcso­porthoz kellett eljutni. Ennek érdekében a szolgáltatás köz­vetlen (tanulói) és közvetett (nevelői) formáját alakítot­tuk ki. Eljutottunk intézményveze­tőkhöz, nevelőtestületekhez, diák-önkormányzatokat segítő pedagógusokhoz és diákokhoz egyaránt. A szolgáltatás ki­dolgozta tájékoztató, informá­cióközlő, valamint képzési rendszerét. Az információk áramlását a pedagógusoknak szóló Hírlevél, valamint a diá­koknak szóló Diákhírlevél se­gíti. A könnyebb elérhetőség érdekében ügyfélszolgálatot hoztunk létre, amely igazodik az iskolai munkarendhez. Szolgálatunkat megközelí­tően harmincszor keresték meg az elmúlt egy év alatt. Többségük információt, de módszertani tanácsokat is kér­tek - például diákönkormány­zatok szervezéséhez, diákna­pok lebonyolításához. Kis számban diákokat ért sérelem jogorvoslati lehetőségei felől érdeklődtek, illetve eljárások törvényességét kutatták. A hozzánk fordulókat adat­lapok segítségével regisztrál­juk, amelyek eleget tesznek az adatvédelmi törvénynek, hoz­záférhetőségük titkos. Képzéseinket pedagógusok és diákok részére egyaránt szervezzük. Egyik legsikere­sebb a diákvezetőknek szóló, amely bentlakásos. A már ha­gyományossá váló iskolapol- gár-képzésünket második al­kalommal szerveztük meg, amelyen a megye tizenhat in­tézményéből huszonöt diák vett részt. Olyan ismereteket nyújtottunk a diákoknak, ame­lyek lehetővé teszik a diák­önkormányzatok demokrati­kus működését, azok együtt­működését a nevelés-oktatás résztvevőivel; olyan módsze­reket ismertettünk meg, ame­lyek hozzásegítik a diákokat jogaik érvényesítéséhez; tech­nikákat sajátítottak el sérel­meik jogorvoslatához. Fontos feladatunknak te­kintjük többek között az in­tézményi házirendek módosí­tásának segítését, hiszen a jól előkészített házirend életbe lépésének fontos feltétele, hogy a jól felkészített diák­önkormányzat gyakorolhassa egyetértési jogát. Terveink között szerepel mind közelebb jutni a nevelőkhöz és a diá­kokhoz, s a változó igények­hez igazodva végezni a tájé­koztatást, a tanácsadást. Szabóné Tóth Erika megyei pedagógiai intézet őszi erdei tábor Fadd-Domboriban A szolnoki Kölcsey Ferenc Általános Iskola közel száz diákja hatnapos erdei táborban járt Fadd-Domboriban. A programkínálatban minden évfolyam megtalálta a maga érdek­lődésének megfelelőt. Nem maradt el a ki­rándulás sem: jártak Pakson, megismerked­tek Gemenc természeti szépségeivel, Pör- bölyről különvonattal utaztak, Decsre és Sárközbe is ellátogattak, eljutottak még Tol­nára és Faddra is, ahol a Holt-Duna nyújtott szórakozást, kihasználva a horgászás lehető­ségét. Köszönjük az önzetlen gondoskodást, tö­rődést, a gazdag programot Vargáné Vígh Judit, Fodor Elemérné, Szummerné Dudás Gabriella, Szamosvári Zoltánné, Demény Judit, Horváth Andrea, Kalocsai Mihály és Szabó Zsolt pedagógusoknak s szponzora­inknak a pénzbeni támogatásért. Huri Ferencné szülő, Szolnok A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Esélyek és korlátok Két hete jelent meg Kevés az esély az ígért gyarapodásra címmel egy olvasói vélemény a kormány ígéretéről. Tartalmával egyetér­tek, mert az a valóság talaján áll, de nem értek egyet annak utolsó mondatával. Vitathatatlan, hogy a gátlástalan globális tőke félresöpri az úgynevezett szociális piacgazdaság eszményét. Sajnos ma már a nyugati országokban is teret nyer ez a gátlástalanság, a kapzsiság nem csak a minél több pénz irányában mutatkozik meg, hanem a pénz által megvásárolható hatalom felé is. A legnagyobb baj talán az, hogy a nemzetközi tőke már sok országban behatolt a politikai hatalomba is. A pártok jobb és baloldali besorolásának ma már nincs jelentő­sége. Sokkal nagyobb fontossága van annak, mely pártok biztosí­tanak tág teret a tőke kizsákmányolásának és melyek próbálják korlátozni azt. E tekintetben pedig a baloldali pártok igencsak rosszul vizsgáztak, elhallgatták ugyanis, milyen megállapodás alá­írása előtt álltak. Az ország lakosságának kilencven százaléka ugyanis nem is hallott a multilaterális befektetési megállapodás­ról, amelyben szerepelt többek között egy olyan passzus is, hogy a multinacionális cégeknek joguk van arra, hogy kormányokat perel­jenek be és kárpótlást követeljenek, ha az adott országban megho­zott törvények sértenék a globális tőke érdekeit. A szerződésterve­zet azt is kimondta, öt évig kilépni nem lehet, és a kilépés után is még 15 évig érvényesek az országra nézve a szabályok. Ezeket a feltételeket még a „nagy" országok is túlzottnak talál­ták, ezért hiúsult meg annak aláírása. Nem nehéz feltételezni, hogy az előző kormány aláírta volna a szerződéstervezetet, ha a „na­gyok" is ezt teszik. Az igazán nemzeti elkötelezettségű pártok egy ilyen szerződést soha nem írnának alá, az országot ilyen mértékű kiszolgáltatottságba nem kényszerítenék. A munkavállalók érdekeit ugyanis nemcsak a béremelés követelésével lehet képviselni, ha­nem olyan érdekérvényesítéssel is, amely megóvja az országot és a dolgozó embert az ellehetetlenüléstől. A baloldal megpróbálja kisajátítani a dolgozók érdekeinek kép­viseletét. De sajnos azt tapasztaljuk, hogy amikor nincsenek hata­lomban, akkor követelnek, amikor pedig hatalmon vannak, azonnal magyarázkodnak, miért nem lehet többet adni; azonnal felfedezik, hogy csak azt lehet elosztani, ami van. Ezért nem értek egyet az írás utolsó mondatával. Papp László, Szolnok Rangjuk lesz a közéletben A szolnoki Humán Szolgáltató Központ, a budapesti Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, a salgótarjáni Népjóléti Képzési Központ, a német és francia partnerintéz­mények közösen pályáztak három évvel ezelőtt a kelet-európai országok felsőoktatását segítő Tempus-program keretében a szociálismenedzser-képzés elindítására. A tanárképző főiskola szociá­lis munkás szakának első sza­kosító továbbképzéseként in­duló hároméves program vé­gén idén először volt diplo­maátadó ünnepség. A magyar mellett úgynevezett Eurodir, vagyis Európában elfogadott nemzetközi diplomát is kap­tak a többségükben szociális intézmények igazgatóiból ki­került hallgatók. A főiskola hallgatói meg­lévő második vagy harmadik diploma után vállalják a tanu­lást. Megyénkből Csúzné Ba- ranyi Rozália, Molnáráé dr. Szabó Julianna és Rontó Zsu­zsanna, a jászberényi, a szol­noki szociális intézet és a tisza- ugi fogyatékos szociális otthon igazgatói vesznek részt a kép­zésben, másodéves hallgató­ként. Miért ilyen népszerű az is­kola? - kérdeztük Török Iván­tól, a képzési központ igazgató­jától.- A képzés három pilléren nyugszik. Az első maga a szakma, szociálpolitika, szociá­lis munka területe. A második az intézményvezetés társadalmi környezetére, a közgazdasági, pénzügyi, jogi ismeretekre irá­nyul, végül nagyon hangsúlyos a menedzsmenttel, a vezetés-, és szervezetelmélettel, szerve­zetfejlesztéssel kapcsolatos is­meretek átadása is. A szociális terület az évtizedek alatt a peri­fériára szorult. A szociális szakmákat, az itt dolgozó szak­embereket sokáig nem tartották fontosnak. A képzés talán köze­lebb visz ahhoz, hogy a jól kép­zett vezetőknek rangjuk legyen a helyi közéletben, fontos le­gyen a véleményük. Szeretnénk elérni, hogy a képzés szerepeljen majd a ké­pesítési előírások között is a szociális intézmények vezetői követelményeinél, kissé ab­szurd ugyanis a jelenlegi hely­zet, mert most egy bármely, nem szakmai diploma is ele­gendő ahhoz, hogy ilyen típusú intézményben legyen valaki igazgató. Cs. J. Egy község, ahol ideális az önkormányzat és a polgárok kapcsolata A nagykunsági Európa-napok alkalmával színvonalas mél­tató cikk jelent meg Berekfür­dőről. Örömmel olvastam a te­lepülés szinte ugrásszerűen gyors fejlődéséről - amelyről magam is személyesen meg­győződtem -, néhány gondola­tot azonban szeretnék hozzá­tenni. Az 1956-os események ide­jén a megválasztott forradalmi tanács elnökeként a karcagi forradalmi tanácsban én képvi­seltem Berekfürdő derék, haza­fias lakosait, valamint az üveggyár kiváló kollektíváját. Több éven át én is Berekfür­dőn laktam családommal, az üveggyár kutató vegyészmér­nökeként dolgoztam annak a kiváló tudós Veress Zoltánnak tanítványaként és barátjaként, akiről a hálás utókor iskolát és utcát nevezett el a községben. Örömmel olvastam Berek­fürdő dinamikus fejlődéséről, amelyről személyesen is meg­győződtem. Példamutató a rend, a szervezettség, a tiszta­ság. Mindezek már magukban is emelik egy nemzetközi hírű gyógyfürdőhely értékét. Saj­nos a néhány kilométer közel­ségű egykori kunmadarasi szovjet repülőtér évtizedekig gátolta Berekfürdő és a körzet idegenforgalmi fejlődését. Helyesen utalt a cikk dr. Kenyeres Imre polgármester úr és hivatala alkotói, fejlesztési tevékenységére Berekfürdő felvirágoztatása érdekében; szerencsés eset, hogy ez a ki­váló szervezőkészségű szak­ember páratlan gazdasági ér­zékkel is rendelkezik, s gondo­san betartja az „Addig nyúj­tózkodj, ameddig a takaród ér” elvet. À polgármester úr a ter­vek megvalósításába nem csak az önkormányzati testületet, hanem Berekfürdő minden lo­kálpatrióta állampolgárát be­vonja, segítségüket, ötleteiket kéri, így azt mindenki közügy­ként kezeli - s az eredménye­ket is joggal érezhetik saját­juknak. Ez az örvendetes fo­lyamat már az előző polgár- mester idején elkezdődött. Talán részletesebb méltatást érdemelt volna a Veress Zoltán nevét viselő iskola, ahol Ko­vács Zsuzsa igazgatónő és ki­váló tanári kara páratlanul ér­telmes, kifejezetten intelligens tanulókat nevel, felébresztve bennük az egyéni kreativitást is. Az iskola énekkara - a ze­nepedagógus igazgatónő veze­tésével - országos versenyeken is előkelő helyezéseket ér el. A tanulók és tanárok a névadó ünnepségre olyan színvonalas kiállítást rendeztek a részvény- társaság Veress Zoltánról őr­zött emlékanyagából, amely egy fővárosi múzeumnak is di­cséretére vált volna. Nem csökkenti, sőt növeli ennek ér­tékét az, hogy ebben segítsé­gükre volt id. Perge József (volt munkatársam és bará­tom), aki hosszú éveken át Ve­ress Zoltán megbecsülését is kiérdemelte, vezető beosztású, kiváló szakemberként sokat fá­radozott az üveggyár felemel­kedéséért. Meglepetéssel ol­vastam azonban arról, hogy a községben még mindig van Kun Béla és Munkásőr utca. A Munkásőr utca elnevezés mél­tatlan és sértő Berekfürdő pol­gáraihoz. Velem együtt több élő tanú van arra, hogy a pu- fajkások azt a kiváló tudós Ve­ress Zoltánt is lealázóan meg­verték, aki egész életében munkásaival együtt alkotott, akiket mindennél jobban be­csült és szeretett. Ő maga is ki­váló üvegfúvó volt, s ha kel­lett, az olvasztókemencénél sa­ját kezűleg mutatta meg, mit, hogyan kell csinálni. Ettől az embertől féltették Kádár terror­legényei a munkáshatalmat. Ahol Veress Zoltán Kossuth­díjas alkotó tudósunk emlékét olyan őszinte tisztelettel ápol­ják, mint Berekfürdőn, ott nincs helye a rossz emlékű Munkásőr és Kun Béla utcák­nak. Ezúton legyen szabad ja­vasolni Berekfürdő önkor­mányzatának, hogy a Mun­kásőr utcát változtassák Üveg­fúvó utcára - azon kiváló szakemberek emlékére, akik Berekfürdőhöz, Veress Zoltán üveghutájához, az üveggyár­hoz kötődtek, míg a Kun Béla utcát nevezzék el Pávai Vájná Ferencről, a kiváló geológus­ról, aki a berekfürdői, hajdú- szoboszlói hévízforrás, földgáz és sok más bányakincs feltá­rója volt s akinek emlékét Haj­dúszoboszlón szobor is őrzi. Kovács Géza, Budapest

Next

/
Thumbnails
Contents