Új Néplap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-28 / 252. szám

f 1 M 1 ÚJSÁG A T ISZA-TÓ VIDÉKÉN ? Bozsó János kiállítása Tiszafüreden Műterme az egész Kiskunság Tiszafüreden november 25-ig tekinthető meg a Kiss Pál Mú­zeumban Bozsó János kecske­méti festőművész kiállítása. A tájképfestészet legneme­sebb hagyományait jól „nép­szerűsítő”, a szülőföld iránti el­kötelezettséget, a természettől kapott impressziókat meleg szeretettel, kiforrott szakmai tudással, de mégis közérthetően hirdető kollekció bizonyítja, hogy az alkotó, akinek mind a mai napig egyetlen műterme a természet, közelebbről a Kis­kunság, rászolgált kritikusai minősítésére: ő az alföldi ta­nyavilág krónikása. Sokan voltak kíváncsiak a megnyitóra Méltóbb helyre nem is kerülhetett... * Érdemérem a tanárnőnek Lapunk rövid hírben számolt be arról, hogy nemzeti ünnepünk al­kalmából a Magyar Köztársaság Bronz Ér­demkeresztjével tüntet­ték ki Steinganf Jó- zsefné abádszalóki pe­dagógust. Elöljáróban annyit illik elmondani a tudósítással kapcsolat­ban: ez a kitüntetés jobb helyre nem is ke­rülhetett volna... A méltatás talán éppen az­zal kap igazi tartalmat, ha az ilyenkor szokásos mély pátoszú jelzőket - szak­mai elhivatottság, kötődés az iskolához, a település­hez, a tanórákon kívül is funk­cionáló tanári kötelezettség, partnerség a szülőkkel, az ön­képzés a hitelesebb ismerethez jutáshoz - elhagyjuk a „lám­pásként” dolgozó nagyközségi tanárnő élettörténetét leíró könyv fejezetei elől. Steiganf Józsefné ugyanis nem csak a szakmai munkájában alkotott maradandót első és azóta is egyetlen munkahelyén, a Ko­vács Mihály Általános Iskolá­ban, hanem a településén is. A mély gyökerű hagyományőr­zés, a lokálpatrióta kötődés leg­frappánsabb jele az immáron európai hírű babamúzeum, amit a legszívesebben és leg- önkéntesebben végzett szi­szifuszi kitartással mondhat- tanítványai segítségével - magának a tanárnő. Ezt a munkát nem véletlenül illette díjszerzéssel a nagyiváni múzeum. Ám abban is biztos lehet az ember, hogy ez lesz a sorsa Arany András bácsi kö­télműves hagyatékának is, amit a falumúzeumban öt­letgazdaként gondoz a kitün­tetett tanárnő. Hon és ismeret. Az előb­bit szeretni, a másikat meg­tanulni és továbbadni kell. Szívből és önzetlenül. Ezt a két szót összeolvasztva be­szélhetünk egy olyan korisme­retről, amelyet kevesen tudnak olyan maradandó, mély gyö­kerű tartalommal megtölteni, mint Steiganf Józsefné Abád- szalókon: a mély pátoszú ho­zsannát egyszerű pedagógusi hittel igazzá téve. A polgárőrök ajándéka Világító figyelmeztetés Hétfőn este igencsak megle­pődhettek a tiszafüredi kerék­párosok, amikor a rendőrök megállították őket. Ugyanis ez az ellenőrzés igen udvarias volt. A máskor keményen szi­gorú kékruhások ugyanis fény­visszaverő matricával ajándé­kozták meg a kivilágítatlan járművek tulajdonosait is. A rendőrség karöltve a nemrég új­jászerveződött polgárőrökkel elhatározta, hogy ezzel a fi­gyelmeztető ajándékkal hívja fel a figyelmet a biciklis közle­kedés rendjére. Ám ez az udva­riasság abból a szempontból is figyelemfelhívó, hogy várha­tóan már november elejétől - négy-öt alkalommal ismétlődik meg ez az akció - mindenkinek fizetnie kell vétségéért. Úgy­mond „felvilágosítja” őket a közlekedési rendszabályok be­tartására. Vastaps a „gyémántos” pedagógusnak Kis segítségek is sokra mennek a művelődési házban Városiasodó füredi kozmuvelodes Tiszafüreden igen gyakran éri kritika a művelődési ház munkáját, mondván: hiányzik abból a rendszeresség, a csúcsprogramok - például a halas napok, a nyugdíjasfeszti­vál - hangos sikerei után különösen fülsértő a hosszabb kul­turális csend, ami legfőképp a turistaszezonban bántó. A negatív véleményalkotók legjobb „ellenaduja” Abádsza- lók, mert ott véleményük szerint közel száz program teszi folyamatosan „sínre” a vendégek minőségi szórakozását. E sorok írójának most nem lehet „tiszte”, hogy felelőst keressen vagy bárki felett pálcát törjön, hiszen az ok és okozati összefüggések^ ennél mélyebb gyökérnek. Ám az feltétlenül kötelessége, hogy írjon a jóról, a változásról: he­lyi vállalkozók, intézmények és magánszemélyek is segítet­ték azt, hogy a színvonalas őszi programfüzet hangverse­nyekkel, gyermekprogramok­kal, kiállításokkal, szórakoz­tató műsorral, klubfoglalko­zásokkal és tanfolyamokkal pezsdítse a holt szezon nyu­galmát. A tervezhetőbb jövőt pedig „többesélyes” pályáza­tokkal szeretnék megalapozni a népművelők, akik igyekez­nek levonni a konzekvenciá­kat: a jogos, de még a jogtalan kritikákból is. Persze ahogy mondani szokták, üres zsebbel nem na­gyon „pattoghat” az ember, így új módszerekkel is kilin­cselniük kell a pénzért. Ám szerencsére van hol lenyomni ezt a kilincset. Anonim szponzorok szőnyegekkel, a Takarékszövetkezet egy IBM 286-os számítógépszettel (amit egyébként ingyen tettek „hadra foghatóvá” az East- Comp Electronics Kft. mun­katársai) támogatták legutóbb a „házat”. Ki így, ki úgy pró­bál segíteni, de kimondva- kimondatlanul a minőségi változást segítő, megtérülni is képes pénzügyi injekciók or­vosolhatják legjobban a fü­redi kultúra betegségeit. Szerencsére itt is 300 ezer forintot jegyez az elmúlt ne­gyedév bevételi oldala. Ezt is ismerve, még él azonban a rajkini mondás: Valami van, de mégsem az igazi. Hogy „igazibb” legyen, ahhoz fel­tétlenül olyan minőségi kíná­lat kell, amibe szó szerint ér­demes befektetni. Az ősz mindenesetre biztató tavaszt és nyarat sejtet azzal, hogy a kultúra minden megközelítés­ből igyekszik városiasabb lenni. Tiszafüreden évek óta rangos eseménynek számítanak a Zrí­nyi-napok, amelyet névadója, a hős várvédő tiszteletére ha­gyományteremtő céllal rendez meg a tiszafüredi Zrínyi Ilona Általános Iskola. Idén - mint arról lapunkban is beszámol­tunk - jutott idő minden kultu­rális, sport- és tanulmányi ren­dezvényre, s amellett szívhez- szóló koreográfiával avatták Zrínyivé a 8. osztályosok a hét­éves gólyákat. Ám az október 23-ra is emlékező ünnepi zá­róműsor mindenkinek tartoga­tott még egy meglepetést. Ugyanis Bódi György, az iskola igazgatója akkor köszöntötte virágcsokorral ár. Antalfy Ist- vánnét, abból az alkalomból, hogy Rózsika néni éppen hat­van évvel ezelőtt vehette át az egri angolkisasszonyoknál taní­tói diplomáját, amit Tiszafüre­den nyugdíjazásáig a Zrínyi is­kolában hasznosított. Valószínűleg kiválóan, hi­szen a virágcsokor átadásakor percekig zúgó vastaps köszön­tötte a gyémántdiplomás peda­gógust. Évente rehabilitált francia kapcsolat Az új élmények gyógyító barátsága Pontosan öt esztendeje annak, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Fogya­tékosok Otthona és Rehabilitációs Intézménye (a továbbiakban: pusztatasko- nyi Tóparti Otthon - a szerk.) együttműködési megállapodást írt alá a fran­ciaországi Pas de Calais megye Fruges városában dolgozó „testvérotthonnal”, a C.A.T.-vel. Azóta, mint arról lapunkban is beszámoltunk, több mint tíz alka­lommal nyflott lehetőség arra, hogy delegációk - ápoltak, gondozottak, neve­lők közösen - cserelátogatásai tegyék még hatékonyabbá az ápoltak „egyenér­tékű” beüleszkedését nagy türelemmel, emberszeretettel és nem utolsósorban kreatív, értékteremtő munkával ápoló kapcsolatot Legutóbb a fél évtizedes ünnep évfordu­lóján Pusztataskonyban mély ember­séggel és őszinteséggel beszélt ezen ba­rátság hasznáról a fruges-i intézet igaz­gatóhelyettese, Philippe Loonis. El­mondta, hogy ez a francia-magyar kap­csolat a hétköznapok egyszerűségére alapozottan működik jól: a tartalmat az új élmények - közös munka, szórako­zás, kirándulások - gyógyító barátsága adja. Protokollmentesen, örömmel fo­gadva egymás sikereit. Pusztataskonyban ezt a kreatív ko­operációt példázták a közös foglalkozá­sok: mintát „drukkolt” a hímzőknek az igazgatóhelyettes, boldogan mutatta magyar motívumú kerámiáit a gondo­zott fazekas, és a szövőszékek környé­kén sem volt nyelvi probléma, mert na­gyon jó tolmács volt a siker, a közös al­kotómunka öröme. Persze arról sem szabad megfeled­kezni, hogy az együttműködők évek óta kölcsönösen tanulják egymás nyelvét, Az oldalt írta: Percze Miklós - Fotók: Szerb Mihály szaktanárok irányításával. Ez mind­mind olyan másodlagos és harmadlagos haszon, amely elsődleges módon szol­gálja az otthonlakók emberibb és értel­mesebb jövőjét. Ennek részei az ado­mányok, az ajándékok, a levelezés, a közös műsorokkal és kirándulásokkal együtt. Lényegében ezt összegzi az a francia almanach, amit a fruges-iek az öt év tartalmával töltöttek meg az ünnep alkalmából. Ezzel együtt még érthetet­lenebbek azok a magyar vámszabályok, amelyek nem engedték Pusztatas- konyba azt a Renault kisbuszt (alig több hatévesnél, és a francia hatóságok szi­gorú előírásainak megfelelt), amit a fru­ges-iek ünnepi ajándéknak szántak. Bízva azonban abban, hogy a karitatív szándék törvényileg is kedvezményezett lesz, leszögezhető: ez a francia kapcso­lat idáig önös érdekek nélkül bizonyítja napról napra életképességét. Úgy „eu- rópaiasan”, protokolláris anomáliák nélkül, egyszerűségével is nagyszerűen, ahogy már említettük: az új élmények gyógyító barátságával. A szövőszék környékén sem volt nyelvi probléma Jövőre Füred lesz a házigazda Hatból négyszer a csúcson Hat éve rendszeresen megmérkőznek egymással a kelet-ma­gyarországi nyolcosztályos gimnáziumok sportolói. Eddig a tiszafürediek mindig kivágták a rezet, illetve az aranyat és az ezüstöt, mert háromszor első, kétszer pedig a második helyen végeztek az összetett versenyben. Idén sem történt ez más­képp, hiszen október 16-án Nyíregyházán negyedik összetett aranyát nyerte a Kossuth Lajos Gimnázium. Atléták a „nyíregyházi csúcson Bár a siker igazi csapatmunka volt, azért az éremhalmozók feltétlenül „szót” érdemelnek: atlétikában Szabó István és Rente Éva voltak a húzóembe­rek, míg Szamosvári Ágnes és Borbély Imre a legjobb játékos címet is „bezse­belte” a kosár­labda-, illetve a fo­cigyőzelem mellé. De nem szabad megfeledkezni az úszókról sem, ugyanis Gál Zsa­nett és Ljasuk János aranyérmei is na­gyon jól jöttek a csapatverseny vég- elszámolásánál. Mindezeken túl a füredi gimisek sike­rei különösen akkor lesznek értékesek, ha hozzátesszük: olyan patinás gim­náziumokat előztek meg, mint a nyír­egyházi Arany Já­nos és Eötvös, va­lamint a nyírbátori Báthory. Ez pedig kötelez úgy is, hogy jövőre Tiszafüred lesz a „miniolim- pia” házigazdája.

Next

/
Thumbnails
Contents