Új Néplap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-27 / 251. szám

SZOLNOKI MOZAIK Fejlődő lengyel kapcsolat A magyar és a lengyel nép mindig is testvérként tekin­tett egymásra, sorsuk sokban hasonló. Éppen ezért nem vé­letlen, hogy Szolnokon len­gyel kisebbségi önkormány­zat alakult a minapi önkor­mányzati és kisebbségi vá­lasztáson. A voksoláson a leg­több szavazatot Báli Zoltán kapta. Vele váltottunk szót. Báli Zoltán elöljáróban köszö­netét mondott azért, hogy 9 ezer 490-en szavaztak a len­gyel kisebbségi önkormányzat megalakulásárára, majd el­mondta, lengyelek az évtizedek során több hullámban is érkez­tek hazánkba. A legfrissebb ilyen betelepülés a családi kap­csolatok révén jött létre, amikor magyar fiatalemberek lengyel leányokat választottak maguk­nak feleségül. A kisebbségi ön- kormányzat alapját is ez a csa­ládi „irányultság” teremtette meg. Sőt túlzás nélkül mond­ható, hogy a szolnoki, de még a Jász-Nagykun-Szolnok megyei lengyel „nyitás” is ezeknek a lengyelországi szálakhoz kö­tődő szolnokiaknak köszön­hető. A megyének így lett test­vérmegyéje Tamow és Bielsko- Biala, Szolnoknak Bielsko-Bi­ala város, továbbá lengyel test­vértelepülése van Jászárokszál- lásnak és Öcsödnek, de számos intézmény is rendelkezik len­gyel kapcsolattal. Ezen a fajta, évek óta tartó kapcsolatrendszeren lendíthet jelentősen a lengyel kisebbségi önkormányzat, hiszen tele van­nak tervekkel.- Számos programot akarunk létrehozni - jelentette ki Báli Zoltán. Mint mondta, a kisebb­ségi önkormányzat támogatá­sával szűkebb hazánkban is megjelenhetne a lengyel kul­túra és a művészet, nagyobb fi­gyelmet lehetne fordítani a gyermekek lengyel nyelvi okta­tására, és nagy álmuk, hogy lét­rehozzák a Magyar-Lengyel Klubot. Ugyancsak dédelgetett álmuk, hogy bemutassák Szol­nokon a nagyszebeni csatáról készített festményt, amelyen Vágó Pál is dolgozott, és a tar- nowi múzeumban őrzik. Terve­zik iskolai pályázat kiírását is, amelynek eredményeképpen lengyelországi túrát tehetnének a nyertesek. Ezenkívül természetesen a gazdasági, sport- és turisztikai kapcsolatokon is van még mit bővíteni, amelybe szintén be­kapcsolódna az önkormányzat. Európai filmprogram gyerekeknek a Tallinn moziban Szakmai munkát elismerő meghívásnak tett eleget a kö­zelmúltban a szolnoki Tallinn Filmszínházat üzemeltető Movie Center Kft. A társaság a Média Salles, az Európai Unió médiaprogramjának szervezete meghívására Ró­mába, az olasz parlament épületébe volt hivatalos. Az EU médiaprogramjának szer­vezetével még 1994-ben kerültek kapcsolatba. Akkor egy sikeres pályázat révén résztvevői voltak - egy zalaegerszegi filmszínház­zal másodmagukkal - hazánkból a Media Salles „Európa találko­zik a moziban - az európai mozi hete 100 városban” című rendez­vénysorozatnak. Ez a filmhét ki­emelkedő sikerrel zárult, és megmutatta azt a módot, hogyan lehet hatékonyan népszerűsíteni az európai filmkultúrát az ameri­kai filmdömping ellenében. Elisabetta Brunella asszony­nyal, a Média Salles főtitkárával rendszeres kapcsolatot is kiépítet­tek és meghívták a szakembert Szolnokra, az 1995 szeptemberé­ben rendezett Európamapra. A korábbi sikeres pályázaton felbuzdulva az idén nyáron újból pályáztak, ezúttal a Média Salles Euro Kids Network programjára, amely az iskolák és a mozi kap­csolatát, valamint az iskolai film- oktatást és filmteijesztést hivatott fejleszteni. E pályázat sikerességéről ép­pen akkor szereztek tudomást, amikor a római invitációnak ele­get téve jelen lehettek azon a ren­dezvényen, amelyen az Európai mozi évkönyvét mutatták be a kontinens mozis világának. A jövő évben zajló rendez­vénysorozatot a Média n. prog­ram keretében rendezik. A Média Salles javasolta a program brüsszeli központjának, hogy a szolnoki mozi ezen teljes jogú tagként vehessen részt. A jóvá­hagyásnak akadálya lehet, hogy Magyarország még nem tagja a Média H. programnak, márpedig az olasz kormány e célra létreho­zott alapjából kaphatnának támo­gatást. Az Euro Kids Network prog­ramban részt vevő moziüzemel­tetők - így a Movie Center Kft. is - újabb meghívást kaptak, ezúttal arra a novemberben Milánóban tartandó eseményre, amely felké­szítő tanfolyama a jövő évi filmes programnak. Ezen mindenkép­pen szeretnének részt venni, hi­szen Kelet-Közép-Európából - afféle filmes nagykövetként - egyedüli meghívottak. L. J. Új Helyre tesznek a Mártírok útján két buszmegállót. Eddig sok gondot jelentett a közlekedésben, hogy a buszoknak nem volt kialakítva beállóhely a tejiparnál és a tárháznál, így a megállókban akadályozták a folyamatos közlekedést. Az új helyeken öblöket alakítanak ki a buszoknak, így téve lehetővé az egyébként is forgalmas úton a könnyebb haladást. fotó: illyés csaba Kényszerből lett sikervállalkozás A féüg-meddig kényszerből indult szobioki Borovi Faipari Bt. ma már két országos kiállítási díj tulajdonosa, termékein ott szerepel a „Kiváló áruk fóruma”-jelzés. Hogyan lehet ma felépíteni egy jól működő faipari céget? - erről beszélgettünk a cég tulajdonosaival, Kuizs Jánossal és feleségével, Kuizsné Seres Zsuzsannával.- A rendszerváltozás óta eltűn­tek az óriások, hódít a műanyag nyílászáró, ezzel szemben a Bo­rovi folyamatosan növekszik. Mi ennek a titka?- Úgy gondoljuk, bár tényleg erősödött a műanyag nyílászá­rók térhódítása, azért a fa, mint természetes anyag, örök, így az abból készült termékek sem mennek ki a divatból. Sőt, a nemrég zajlott BNV-n éppen a természetes anyag felhasználá­sát is „díjazták” akkor, amikor megnyertük a nagy díj at.- A kényszervál­lalkozások korát éljük. Cégük is így indult?- Részben igen, ugyanis amikor először építkez­tünk, a piacon nem találtunk megfe­lelő minőségű és árú terméket. Lé­nyegében saját Kuizs János nyílászáróink le­gyártására kértünk fel egy vál­lalkozót, majd erre építve alapí­tottuk meg a céget. Mi végez­tük a marketingtevékenységet, s számtalan kisvállalkozás dol­gozott be részünkre.- Ma már saját termelőegy­Kuizsné Seres Zsuzsanna ségük működik. Miért volt szükség a váltásra ?- Egyrészt mert jelentős mértékben megnövekedett a megrendelésünk, másrészt a kisipari gyártás összes hi­bái fellelhetők vol­tak, melyeket fo­lyamatában sike­rült kiküszöbölni mind az alap­anyag-beszerzés, mind a tech­nológia, mind a gépi megmunkálás terén.- Készül az új üzemcsarnokuk.- Igen, remélhető­leg néhány hónapon belül be is költözhe­tünk első saját te­lephelyünkre. Ezt azonban csak annak köszönhetjük, hogy stabillá vált az érté­kesítés, mert ez már komoly beruházást jelent. Eu­rópai szinten is korszerű ablak- ajtógyártó üzemet kívánunk építeni.- Jelenleg hány alkalmazott­juk van, és mennyi lesz az új te­lephelyen?- Most mintegy 50 fős a cé­günk, a tervek szerint a létszám 70-80-ra növekszik. Szintén várható az is, hogy megváltoz­tatjuk a társaság formáját, és nagy valószínűséggel rt.-vé alakulunk.- Gondolom, nem könnyű a gazdálko­dás, hiszen a leg­több magyar cég forráshiánnyal küzd.- Napi pénzügyi gondjaink nincse­nek, sőt az új üzem építését és a gépi be­ruházásokat is fi­nanszírozni tudjuk, de mindezt komoly erőfeszítések árán. Ráadásul statisztikailag is ki­mutatott tény, hogy az egyik leggyengébb nyereségű ipar­ágak közé tartozik a faipar. Et­től függetlenül mindig bíztunk a jövőben, s minden problémán úrrá lettünk.- A technikai fejlődés szédü­letes. így van ez a faiparban is?- Természetesen, a számítás­technikai, program vezérelt megoldások is előtérbe kerül­tek. Lépést kell tartani a techni­kai fejlődéssel. Ugyanakkor a gépi beruházások nem takarnak szériagyártást. Nálunk ma is minden egyedi megrendelés­ként készül el, s talán ennek kö­szönhető sikerünk is. Einvág Zoltán Fotók: Mészáros János Öt éve alakult újjá a Verseghy Kör Öt éve alakult újjá a Ver­seghy Kör. Ebből az alka­lomból váltottunk szót Szur- may Ernővel, a kör elnökével.- Milyen tervekkel indult annak idején a kör?- Természetesen vállalta a Verseghy-kultusz ápolását. Sajá­tos eszközökkel segíteni kívánta Szolnok értékeinek feltárását és népszerűsítését, s a helyi értelmi­ség érdeklődő tagjainak bevoná­sát, látóköre szélesítését.- Mit tudott e célokból meg­valósítani?-Alapvető céljainkat elértük. Talán lehetett volna többet tenni, bizonyára jobbat is, de ennyi telt. Tudományos üléseink és város­történeti előadásaink látogatott­sága jó volt, a székfoglaló elő­adások a legkülönbözőbb téma­körökből is érdekesek voltak. Sajnáljuk, hogy a fiatalabbakat és a középnemzedéket kevéssé sike­rült megmozgatnunk. Összessé­gében öröm azonban, hogy sike­rült a kört valóban önkéntes és erőltetéstől mentes civil szerve­zetként fenntartani.- Voltak-e támogatóik?- E nélkül manapság nem le­hetne eredményesen' dolgozni. Hű társaink voltak a megyei könyvtár, a Verseghy gimná­zium, a Magyar Irodalomtörté­neti Társaság megyei tagozata, a TIT és a Damjanich múzeum. Céljainkat, rendezvényeinket pe­dig mindkét önkormányzat (me­gyei, városi) támogatta.- Milyen terveik vannak?-Tovább akarunk haladni a megkezdett úton. Városházi es­ték sorozatunk új címe: „Szolno­kiakról a szolnokiaknak”, amely­nek keretében Szolnok múltbeli jeles polgárainak, alkotóinak életútját ismertetjük kísérő mű­sorral színesítve. Ez utóbbiban a Verseghy gimnázium irodalmi színpada segít.- Kikre gondoltak?- Elöljáróban Kissné Tóth Lenkéről emlékezünk ma 17 órától a városházán. December elején Szathmáry György, majd a jövő év januárjában Hild Vik­tor pályaképének megrajzolása következik. Az 1999-es költé­szet napján Verseghy költői és zeneszerzői munkásságáról lesz szó a Bartók Kórus közremű­ködésével.- Van-e még egyéb kezdemé­nyezésük?- Szolnok iskolaváros jellegé­ből adódóan iskolatörténeti soro­zatot indítunk. Elsőként - jövő tavasszal - a 100 éves Belvárosi Általános Iskola mutatkozik be. Ez lesz a sorozat címe is: Bemu­tatkozunk. Az oldalt szerkesztette: Tóth András A mozgalom nem öregedhet el A mozgalom nem öregedhet el, nyitni kell a fiatalok felé - ez a nemrégiben újjáalakult szolnoki városi vöröskeresztes szervezet egyik célja. A városi szervezet 1993 óta nem működött, feladatait a megyei szervezet látta el. Újjáalakulása alkalmából megválasztották a kilenctagú vezetőséget. A titkár Pusztai János, az elnök pedig dr. Vámos Jolán lett. Dr. Vámos Jolán a megyei kórház gyermekosztályának osz­tályvezető főorvosaként ment nyugdíjba, és munkája mellett mindig aktívan tevékenykedett a V öröskeresztben. Pusztai János kapcsolata a Vöröskereszttel 16 éves korában kezdődött. Dolgozott többek kö­zött mentőápolóként, mentőál­lomás- és gondozásiközpont-ve- zetőként, és a Vöröskereszt vá­rosi szervezete megalakulásáig megbízottként volt titkár. Évek óta aktív vöröskeresztes, a me­gyei vezetőség tagja, az orszá­gos vezetőség póttagja. Terveikről és a városi szerve­zet helyzetéről kérdeztük őket.- Mennyire jelent hátrányt, hogy a városi szervezet évek óta nem működött?- Azért nem a nulláról indu­lunk, mert az aktív vöröskeresz­tesek a megyei vezetéssel együtt dolgoztak eddig is. Sajnos sok munkahelyen abbamaradt a vö­röskeresztes munka és a véradás - mondja Pusztai János. - Úgy érzem, ennek az is az oka, hogy az emberek félnek a kötöttség­től.- Régen a munkahelyi veze­tők szemében becsülete volt a vöröskeresztes mozgalomnak, a véradásnak, ők is támogatták, buzdították a munkatársaikat - véli dr. Vámos Jolán. - Ma pe­dig sok fiatal a Vöröskeresztről azt sem tudja, mi az.- Ezért is akarnak jobban nyitni az ifjúság felé?- Ez is az oka, hogy nagyobb hangsúlyt akarunk fektetni a fia­talokkal való kapcsolatunkra - válaszolja a titkár. - Elmegyünk közéjük az iskolákba, tábo­rokba, hogy ismerjenek meg bennünket. Ha látják, hogyan segítünk a rászoruló társaikon, szívesebben jönnek közénk azok, akik fogékonyak az ügy iránt. Egyébként országos jelen­ség, hogy a vöröskeresztes mozgalom elöregszik, és ezt nem szabad hagyni.- Amikor megismerkedtünk azokkal, akik Szolnokon a vá­rosi szervezet megléte nélkül is dolgoztak, láttuk, milyen fan­tasztikus lehetőség van itt - elemzi a helyzetet az elnöknő. - ők eddig is hetente összejöttek, megbeszélték, mit kell segíteni az elesett embereken. A városi vezetőség feladata lesz, hogy összefogja ezt a munkát. A szervezet rövid távú prog­ramjai között szerepel lakossági véradás és drogvetélkedő kö­zépiskolásoknak. Szeretnének több kapcsolatot kiépíteni a lakossággal és cé­gekkel, hiszen jórészt adomá­nyokból élnek. Tavaly például a megyei vöröskeresztes tevé­kenységre 7 millió forintot kap­tak az államtól, és 60 miihót gyűjtöttek össze. A városi szer­vezet is szívesen fogad adomá­nyokat. Irodájuk a Mária utca 38. számban található, paulina Szomorú Jézus. Valóban szomorú lehet a Mártírok útján található Szomorú Jézus-szobor, mert mindig a vandálok út­jába kerül. Korábban állandóan a szobornak estek a mihaszna pusztítók, és alaposan tönkretették. Ezt megelégelve a két év­vel ezelőtti felújítás után törhetetlen „búrába” helyezték, így ál­lapota még ma is ép. A huligánok azonban valamiért nem félik Istent, ezért mostanában a szobor kerítését kezdik ki. Legjobb lenne, ha nem az alkotás volna kalitkában, hanem maguk a kártevők. Úgy mint régen: kalodában, pellengéren.. fotó: i.cs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents